Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-10 / 84. szám
1996. április 10., szerda Fórum olvasóink leveleiből Ki látja jól? Lakásügyi húzd meg — ereszd meg címen cikk jelent meg, mely a Nyírbátori BM szolgálati lakások eladása körüli visszásságokról szólt. Szeretném én is. mint érintett bérlő kifejteni a véleményemet. Annál is inkább, mivel a hivatkozott cikkben Nagy László jegyző úr úgy nyilatkozott, hogy „döntéshozatalunknál figyelemmel kell lenni a lakosság véleményére is.” A gazdasági bizottság vezetőjének kijelentéseivel nem vitatkozom, de szerintem, aki nincs tisztában saját városa rendeletéivel, valamint a tárgyhoz kapcsolódó történtekkel, az ne mondjon véleményt. Miről is folyik a vita? A Károlyi út 4. sz. alatti határőr szolgálati lakásokat 1968-ban építette a BM egy mocsaras, futóhomokkal feltöltött területre, a tóparttól 100 méterre. A lakások alapterülete 50-51 négyzetméter. Átadáskor a felszereltségük egy szükséglakásénak felelt meg. Az épület hőszigeteléséről megfeledkeztek. Az állandó épületmozgás következtében rendszeres a Szép, ízlésformáló plakátokkal találkozhatunk az utak mentén csőrepedés, a földszinti lakások leszakadtak, a tető beázik, a falak nedvesek, penészesek. A nyílászárók fokozata mozog a falban. A beköltöző lakóknak OTP- kölcsönt kellett felvenniük a lakás korszerűsítésére, hogy lakhatóvá tegyék bérleményüÚton vagyunk Most, amikor talán végleg kiadta a mérgét az idei hosszúra nyúlt tél, elmondhatjuk jó érzés volt szabolcsinak lenni. Mondom ezt azok nevében, akik velem együtt megtapasztalták a tél apró tréfáit az utakon. Szomszédos megyékből érkezve a megyehatárt jelző tábla nélkül is észrevehető volt, hogy hazai vizekre ill. utakra érkeztünk, ugyanis nagyságrendekkel jobb minőségű — mondhatnám szinte száraz — utak fogadták az országutak vándorait ami nagy megköny- nyebbülést jelentett a szomszédos régiók csúszós, jeges útjai után. Ezen véleményem nincs ellentétben néhány év előtti kritikai észrevételemmel, csupán úgy gondolom, hogy a jelenlegi vezetés mindenre odafigyelő jó gazda szemlélete érezteti jótékony hatását. Köszönjük. Medgyesi István Kék két. Hálózatfejlesztést fizettünk a Titász-nak. A gázt saját erőből vezettük be, mert a költségvetési üzemnek a Károlyi úti szolgálati lakásokra nem volt pénze. A város más bérlakásaira jutott a pénzből. A jegyző úr büszkén mondja, 4-5 milliót költöttek az épület felújítására. Nem ártana ellenőrizni a munka minőségét. 1995-ben fejezték be a tatarozást. és már hullik a vakolat, áznak az erkélyek és csurog a hóié a tetőről a falakra. A bizottság tagjainak ezzel is tisztában kellene lenni és döntéshozataluknál figyelembe venni. Nem kérünk különleges elbánást, csak elfogulatlan, tisztességes döntést. A lakások felértékelése eleve 10%-os felárral történt, plusz a képviselő-testület 20%-os emelése. Olyan humánus döntést várunk a testülettől, mint amit az egészségügyi dolgozók szinte új szolgálati lakásainak értékesítésekor hoztak. Vegyék figyelembe döntésüknél, hogy kispénzű rokkantnyugdíjasok és özvegyeik lakják többségében a lakásokat, valamint azt, hogy megvásárlás után azonnal milliós összeget kell rá költeni. Ha nem tudjuk a lakásokat megvenni a magas, irreális ára miatt, a kiadások a polgármesteri hivatalra várnak, és az már nem is olyan szuper üzlet. Még egy észrevétel. Az ügy ilyen alakulásában nagy szerepe van a határőrség helyi vezetőinek is. Több éve rendszeresen kértük írásban, hogy járuljanak hozzá a szolgálati lakások megvásárlásához. Mereven elzárkóztak. Közben az egész országban rendkívül kedvező áron eladták a BM szolgálati lakásokat, csak Nyírbátorban nem. Azt mondták spóroljunk. Kérdem tisztelettel, a rokkantnyugdíjamból hogy spóroljak? Van olyan bérlő, akinek a költségek kifizetése után 1-2 ezer forintja marad a nyugdíjából. Hihetetlen, de ebből a „hatalmas” összegből nem tudunk spórolni. Az az érzésem, hogy valaki súgott a bizottságnak, olyan árat állapítsanak meg, ami meghaladja az anyagi erőnket, és a lakások megmaradnak szolgálati lakásnak. Szegedi István Nyírbátor, Károlyi u. 4. sz. A földkiadó bizottságokról Dr. Kovács Mihály Nyíregyháza — Még napjainkban is sok a vita a kiosztott földek körül. Rengeteg a tisztázatlanság, a szabálytalanság. Pedig az érdekek itt ütköznek a legjobban, itt kellene a legjobban a törvények betartására ügyelni. — Amikor megjelent a törvény, itt a falunkban is megválasztottuk a földkiadó bizottságot. de egy-két megbeszélés után a tagok egy ember kivételével mind félreálltak. Ő egyedül mért, könyvelt kénye-ked- ve szerint. Aztán csatlakozott hozzá még egy bizottsági tag, így már ketten méregettek ide- oda. Aki tetszett... Ugyanis, aki tetszett, annak ott mérték ahol kérte, de a falu zömének ott, ahol ők akarták. Községünk korábban két másik településsel volt összecsatolva. Ä szétváláskor a helyi tsz-tagoknak ittmaradt egy 8 és fél milliós gyümölcsös. Eredetileg úgy volt, hogy a tsz-tagoknak, akiknek szinte mindegyiküknek vagyonjegye van, a gyümölcsfavásárlásba 60 százalékot beszámítanak. De sajnos ezt már akkor tudta meg a falu, mikor már mind ki volt mérve, mégpedig olyanoknak, akik soha egy napot sem dolgoztak a tsz-ben és úgy vásároltak aranykoronát. Van olyan személy, akinek 100 fánál is többje lett, pedig nem volt tsz-tag soha. Már három éve használják, és még egy fillért sem fizettek érte. Nagyon sokan vannak, akik végig dolgoztak a tsz idejében, és vagyonjeggyel a zsebükben nem kaptak semmit. A kétszemélyes bizottságtól sem tudtunk meg egy szót sem, a válaszuk az volt, semmi közünk hozzá. Egy gyűlésen felvetettük. hogy egy másik bizottságot választunk, de a polgármester is elutasította, ugyanis neki is nagyon jó így. Itt a falunkban nincs tagi tulajdon, a bizottság mind elfoglalta, és kimérte behozott aranykoronára. Tudomásunk szerint pedig előbb azokat kellett volna kielégíteni, akik itt dolgoztak, itt öregedtek meg, és itt van az aranykoronájuk — írja levelében egy szatmári kisfalu lakója. A válasz nem egyszerű. A mai napig nem sikerült a jogalkotóknak a földkiadó bizottságok tevékenységét megfelelően szabályozni, illetve felügyelni. A földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvényerejű rendelet 4. §-a alapján ugyan konkrétan meghatározódik, hogyan kötelesek döntéseiknél eljárni a részarány-tulajdoni földalapba felvett földekről, és az arra vonatkozó igényeket kielégíteni. A gyakorlatban viszont ezt nem mindig valósítják meg a bizottságok vezetői. Az eredeti törvényi előírásokat az 1995. évi XV. törvényerejű rendelet úgy módosította, hogy a teljesíthető földkiadási kérelmekre, illetve egyezséggel vagy sorsolással megállapított tulajdonba adásra a földkiadó bizottságnak olyan határozatot kell hozni, ami ingatlannyilvántartási bejegyzésre alkalmas. Törvény szerint Ez azt jelenti, hogy a földterület (földrészlet) a tulajdonosok közös tulajdonába kerül, és az egyes tulajdonosok részére járó AK-értéknek megfelelően a földterületet ideiglenesen, vagy véglegesen — attól függően, hogy az érdekeltek milyen megállapodást kötnek — adják a birtokukba. Erre a külön megállapodásra azért van szükség, mert ennek hiányában a törvény szerint úgy lehet a közös tulajdont természetben megosztani, hogy az új földrészletet csak a megosztás előtti eredeti földrészlet szélén alakítják ki. Az ilyen megosztásra csak a gazdasági év végén van lehetőség. A törvény módosítása lehetőséget ad a részarány-tulajdonosoknak arra is, hogy a földkiadó bizottság nem megfelelő működése esetén kezdeményezzék a megyei földművelésügyi hivatalnál a részarány-tulajdonosok közgyűlésének összehívását. Ebben az esetben a hivatal haladéktalanul megkeresi az adott önkormányzat jegyzőjét, aki az ettől számított 15 napon belül köteles a közgyűlést összehívni. Ezen a közgyűlésen lehetőségük van arra, hogy új földkiadó bizottságot válasszanak, egyúttal szakértők segítségét is kérhetik, akik névsorával szintén a megyei földművelésügyi hivatal rendelkezik. Az olvasónk gondjára tehát van megoldás, csak a településen lakó többi, hátrányt szenvedett részarány-tulajdonosokkal össze kell fogniuk, hogy a földkiadás a törvényi előírásoknak megfelelően történjen. Maradt a sorrend Az érvényes előírások továbbra sem változtatnak a földkiadási sorrenden. Csak a belterületi és külterületi beviteli kötelezettség alapján keletkezett igények kielégítése után kerülhet sor a szövetkezetről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályozásról szóló 1992. évi II. törvény alapján kialakult részarány-tulajdoni földalapigények kielégítésére. Ez utóbbi csoportba azok a szövetkezeti tagok tartoznak, akik földet nem vittek be az egykori termelőszövetkezetbe, csak a tagsági viszonyuk tartamára, illetve jövedelmük arányára vetítetten jutottak AK- hoz. |--------------------------------------~ ----------------------?— I . in Nem jár... ...napidíj azok részére, akik a kiküldetési helyen teljes ellátásban részesülnek, illetve a kiküldetés időtartama a napi nyolc órát nem haladja meg — válaszoljuk K. Zoltánnénak. Levelét... ...a Vám- és Pénzügyőrség Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár Bereg Megyei Parancsnokságához továbbítottuk — üzenjük egy nyírteleki „bosszankodó embernek”. A munkáltató... ...az 1992. pont XXII. törvény 153. § (2), 1992. XXIII. törvény 80. § e. pontja, a 78/1993. (V. 12) Korm. rend. értelmében köteles a munkába járás költségeihez hozzájárulni — tájékoztatjuk Cs. Z.-t Vásá- rosnaményban. Ha az ittas... ...személyt rendőrség szállítja a kijózanító állomása, ill. kórházba, a szállítás költsége kilométerenként 200, a rendőri kíséreté és ügyintézésé pedig 1500 forint — üzenjük B. Lajosáénak Nyíregyházára. A kárpótlási... ...jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény 7. § (1.) bekezdésének alapján, az életjáradék összege 1996. március elsejétől az 1995-ben megvalósult nyugdíjemelés százalékos mértékével arányosan emelkedik — tájékoztatjuk K. Jánost. Csak az anya Egy készülékre nagyon sok a beteg Nyíregyháza (KM - D. M.) — Csak az tudja milyen nagy gond, ha megbetegszik a gyerek, aki már végigélte egyszer. Nehéz tárgyilagosnak lenni, nehéz elviselni a várakozást, különösen, ha úgy érzi az ember, méltánytalanság is éri. — Férjemmel ketten vittük kislányunkat a nyíregyházi Jósa András kórházba egy vizsgálatra, mert nagyon fél az orvosoktól, sőt magától a fehér köpenytől is — kezdi történetét Tu- róczi Dezsődé. — A portán szolgálatot teljesítő fiatalember közölte, csak egyikünk mehet fel a gyerekkel. Bár, amikor az okot kérdeztük, mindössze annyit válaszolt: „csak”. Láttam viszont, hogy nagyon sok anyuka és apuka is elkísérte csemetéjét. Ezért ismét megkérdeztem a portást: rájuk miért nem vonatkozik a szabály? Ezek magánbetegek! — felelte ő. Végül mégis utánam jött az osztályra a férjem is, de a rendész, akit a portás értesített, visszaparancsolta. Nagyon bosszantott a dolog, mert kicsi gyerekekről lévén szó, s a legtöbbjük akkor érzi magát biztonságban, ha az anya és az apa is mellettük áll. Nagy nehezen megtaláltam a rendelőt, ahol kiderült, csak 15 nap múlva tudják elvégezni az ultrahangos vizsgálatot, mert háziorvos rendelt be, és már reggelizett is a gyerek. Felvetődik a kérdés: fizetjük a rengeteg társadalombiztosítást, mégis, ha beteg az ember, és egy egyszerű vizsgálatra szorul, vagy ki kell hogy várja a 15 napot, vagy kénytelen magánbetegként megtudni, mi is a baja. A panasszal kapcsolatban dr. Dicső Ferenc a Jósa András kórház osztályvezető főorvosa fejtette ki véleményét: — Tekintettel arra, hogy a speciális szakambulanciákon a krónikus betegségekben szenvedő apróságok sokaságát látjuk el, ezért a rendészettel egyetértésben kértük a portásokat, hogy az influenzajárvány terjedésének megakadályozására a gyerekekkel csak egy szülőt engedjenek be. így a portás megítélésem szerint helyesen járt el, amikor intézkedett, és felszólította az apukát, hagyja el a szakambulancia területét. Hogy a vizsgálatot nem lehetett azonnal elvégezni, ennek több az oka. A járó- és a fekvőbeteg gyermekellátásban egy ultrahangos készülék áll rendelkezésünkre. Ezzel oldjuk meg a koponya, a szív, a has vizsgálatát. A járóbetegek délelőtt, a fekvők délután kerülnek sorra. A hasi ultrahangos vizsgálat éhgyomorra történik, s a nem sürgős esetekben — ami a járóbetegellátás 95 százalékát teszi ki — előjegyezzük a kis pácienseket. Azonban a tervezett napi 8-10 alkalmon kívül napi 4-5 sürgős eset is befut. A kérdéses napon, amikor olvasónk behozta kislányát, sehol sem szerepelt az előjegyzésekben. Valószínű, a házi gyermekorvos mulasztása miatt nem történt ez meg, de még arra sem hívták fel a szülők figyelmét, hogy a gyermeknek éhgyo- mori állapotban kell jönni a vizsgálatra. A félreértést tehát nem nálunk történt. Tekintettel a szűkös kapacitásra, és a nagyfokú kihasználtságra, az előjegyzési rendszert jelenleg nem áll módunkban mellőzni. Visszatéríthetetlenül megjött a tavasz Balázs Attila felvételei . KM-POSTA — wrwmwTpwpiww»8! H RS-ul-Iii t'lviTit'T'-Vlliprii
