Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-10 / 84. szám

1996. április 10., szerda HÁTTÉR Elvonások — kis hozammal Nem csökkenthető a reálbérek színvonala, szükség van az erős belső piacra Nyéki Zsolt .'.vmw/.vav.v.vava'.'.v.w.v.v.w.vaw.w.iawatova'.v.wavawwav Nyíregyháza (KM) — A Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Közgazdasági Társaság ünnepi ülésén felszólalt Ká­dár Béla országgyűlési kép­viselő, volt miniszter, aki el­lenzékbe szorult politikus­ként is szakmai érvekkel alá­támasztva kérte számon a gazdaságnövekedés feltétele­it. A másfél évvel ezelőtti kor­mányváltás idején Kádár Béla volt az egyetlen olyan minisz­ter, aki tudta: leköszönésével az önálló tárcája is megszűnik. O Hogyan látja, az eltelt idő igazolta az akkori döntés he­lyességét? — A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumá­nak felszámolását már az elő­ző kormányzati ciklusban is sokan óhajtották, különösen bizonyos politikai erőknek volt szálka a szemében a tárca. Bár könnyen vádolhatnak el­fogultsággal, meggyőződé­sem: rendkívül helytelen, ven­detta jellegű lépés következ­ménye volt az 1994. júniusi intézkedés. Ám úgy gondo­lom, nem az én véleményemet kell ezzel kapcsolatban hang­súlyozni, hiszen a döntés után fél évvel maga a miniszterel­nök is beismerte: nagy hiba volt az NGKM megszüntetése, s amikor kormányzati rend­szer átszervezésének kérdése felmerült az elmúlt évben, rögtön szóba került egy nem­zetközi kapcsolatokkal, szer­vezetekkel foglalkozó minisz­térium felállításának terve. Ez Dr. Kádár Béla Elek Emil felvétele elismerése tehát annak a hi­ánynak, amely Magyarország nemzetközi gazdasági kapcso­latait, azok kormányszintű ke­zelését jellemzi. □ Gyakorló közgazdászként folytatja, sőt úgy tűnik, erősíti politikai szerepvállalását. A restrikció elleni tiltakozás mindig hálás ellenzéki feladat, de hogyan látja a szakember szemüvegén keresztül a jelen­legi gazdasági intézkedéseket, a csomag egészét? — A csomagnak több eleme ismert, az egyik a leértékelés. Ezt én 1990 óta sürgettem, hi­szen nyilvánvaló volt, hogy egy nagymértékű liberalizáló­dás mellett nem szolgálta az ország érdekeit a ’89-’93-as időszak több mint 20 százalé­kos valuta felértékelődése, hi­szen ez ennyivel tette olcsóbbá Magyarország importját. A nemzetközi helyzet viszont megkövetelte a liberalizációt, de ennek következményeit megfelelő árfolyampolitikával kellett volna kezelni. Tehát a leértékelést, illetve a csúszóár­folyam meghirdetését én he­lyesnek tartom. Más kérdés az importpótlék, amelynek hoza­ma gyakorlatilag a tavalyi ma­gyar GDP-nek 2 százaléka volt, vagyis az államháztartási egyensúlyhiány csökkentése szinte teljes egészében az im­portpótlék bevezetésével ma­gyarázható. — Ez rendkívül jótékony hatást gyakorolt a fizetési és a kereskedelmi mérleg alakulá­sára, régóta nem tapasztalt je­lenségeknek lehettünk tanúi: az export dollárértékben 21, az import csak 7 százalékkal nőtt, azaz a növekedési ütemek 14 százalékpontos különbsége le­hetővé tette a kereskedelmi és fizetési mérleg hiányának csaknem másfél milliárd dol­láros csökkenését. Gond vi­szont, hogy az importpótlék bevezetése meglódította az inflációt, amelynek megféke­zése önmagában is a pótlék le­faragását igényli, másrészt a pótlék csak átmeneti hatású ja­vítóeszköz, hiszen nemzetközi kötelezettségeink alapján ez elvileg a jövő év június 30-ig megszüntetendő forrás. □ Az átlagpolgárt nem vi­gasztalja a gazdasági mutatók halvány javulása, miközben életszínvonala továbbra is csökken. — A stabilizációs program harmadik lényeges eleme a szociális kiadások megnyirbá­lása — mely az eredetileg ter­vezettnél jóval kisebb mértékű volt —, a társadalmi közérze­tet erőteljesen rontó korlátozás végül is a költségvetés összki­adásait alig 1,5 százalékkal csökkentette. Kérdéses, hogy ez elég jelentős reformértékű lépésnek tekinthető, s hogy ér­demes-e ekkora árat fizetni ér­te, hiszen az eredeti, nem meg­felelően előkészített szociális költségcsökkentési program túlnyomó része alkotmányel­lenesnek is bizonyult. Az én véleményem szerint ennek a hozadéka jóval kisebb, mint a zavaró hatása. □ Ehhez kapcsolható a ne­gyedik elem, a reálbérek csök­kentése. — Igen, a kormány rögzítet­te a nominál bérek emelkedé­sének mértékét, ugyanakkor a jövedelmek elinflálása követ­keztében az inflációs ráta az elmúlt évben 28,2 százalék volt. A KSH adatai szerint 12 százalékkal csökkent a reál­bér-színvonal. Ezt nem lehet tartós egyensúlyjavító intézke­désnek tekinteni. □ A kritikák kereszttüzében a kormány folyamatosan hi­vatkozik arra az örökségre, amelyet ismeretlenül kapott attól a kabinettől, amelynek Ön is tagja volt. — Mindig megütközve szembesülök az iszonyú örök­ség vádjával, hiszen az akkori ellenzék 1994-es választási kampánya másról sem szólt, mint Magyarország tragikus helyzetéről, hogy általános válságba kerültünk, közel a fi­zetésképtelenség határához, s ebből ígértek kiutat a végül győztes politikusok. Szakmai viták ugyan néhány esetben még ma is folynak az előző ciklusban megkezdett intézke­dések és döntések helyességé­ről, így a bankkonszolidáció­ról is, s ezek ismeretlenségére hivatkozni nem lehet. Továbbra is fizetni kell a televíziódíjat Nyíregyháza (KM - D. M.) — Több olvasónk is felvetette, hogy miért kell tv-díjat (közis­mert nevén tv-adót) fizetni kü­lön, ha már egyszer a kábelte­levíziós hálózatot működtető cég beszed egy jelentős össze­get. Mint azt a posta illetéke­sétől megtudtuk, akik televízi­óval rendelkeznek, az 1-es és 2-es csatorna sugárzásáért a rendeletben megállapított díjat ki kell egyenlíteni. Ezt a pénzt a Magyar Televízió kapja meg. Ott döntik el, hogy mennyi kerüljön műsorkészí­tésre, a sugárzás technikai esz­közeinek fenntartására. A pos­ta csak bérmunkában szedi be a pénzt. 1991-től, amióta a postából kivált a Matáv és a Magyar Televízió, a postának nincsen hatósági jogköre. Kor­mányrendelet alapján a televí­zió feladata ellenőrizni a sza­bálytalankodókat. Akit rajta­kapnak a mulasztáson, annak 10 000 forint büntetést szab­nak ki. Megszűnt az a lehető­ség is, hogy az elromlott vagy ideiglenesen használaton kí­vülre került készülékeket a postahivataloknál lepecsétel­ték, és így nem kellett tévédí­jat fizetni érte. Ma ehelyett elég, ha a tulajdonos egy nyi­latkozatban jelzi a problémát. Sok félreértésre adott okot a díjmentesség is. Tény, az új rendelet szerint 1997. január 1-től már annak a családnak sem kell fizetni, ahol a férj vagy a feleség eléri a hetvene­dik évet. Kulcsár AttiM tárcája mm- ; erem, en nagyonsze- K rencsétlenvagyok.ltt x\_ állok három kicsi gyerekkel, néha egy fillér nél­kül. Pedig a férjem családsze­rető, életerős ember. Nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik, remélem nője sincs rajtam kívül. Kábítószerrel nem él, munkahelye is van, mégis az utóbbi években alig ad haza valamit. Szinte csak a családi pótlékból és szoci­ális segélyekből élünk. Most a lottózóban dolgo­zik, azt mondja felelős beosz­tásban. De nagyon megvál­tozott azóta. Olyan nyugta­lan lett, arcán valami bárgyú várakozás terül el, az lett a szavajárása, hogy majd meg­látjátok, meg várjátok ki a végét. Valami megváltóvá- rásféle lehet rajta. Ez egy új­fajta szenvedélybetegség a doktor úr szerint. Elsőként érkezik a munka­helyére. Reggeli helyett rög­tön bedob egy hathasábost. Aztán nekiáll a kombinációs totónak. Jegyzetei vannak, fix tippjei, fülesei, beépített téglák a csapatok háza táján. Tudja ki válik, kinek áll ki a rúdja, egyszóval jó szakem­ber. Szeretik is a munkatár­sai, bárkinek hajlandó segí­A csőd a váró teni. Délre kitölti a góltotó szelvényeket is, ekkor már látszik rajta, hogy valami nincs rendben. Mint a kábí­tószeresek — lebeg. Megvan a tizenhárom plusz egyes. Ebédidőben sétál egyet. Saj­nos mindenütt van egy utcai talponálló, vesz egy kaparós sorsjegyet. Amíg szép komó­tosan lekaparja a mágikus kockákat, el is veri az éhét a feszültség. Persze nem nyer, jöhet a délutáni műszak. Ál­talában lottóval kezdi, de sajnos néha keveri. Vannak betegek, akik csak egyfélét próbálnak. De Lajos mindent akar egyszerre. Pá­linka, sör, bor, minden alko­holista tudja a helyes sor­rendjét a fogyasztásnak. To­tó, lottó, kenő — ez legalább olyan fontos. Aki nem tartja be a sorrendet, előbb-utóbb rámegy. Persze az idülteknél a mennyiség sem mellékes. Sajnos Lajosom nem ismeri a mértéket. Fokozatosan le­épült, ma már írni sem tud. Pedig érettségizett is. A neve helyett is csak két x-et tesz. A múltkor a gyerek bizonyítvá­nyát is összetépte, hogy ron­tott, mert volt benne egy hár­mas is, és ilyen a totóban nem lehetséges. Ha néha nyer valami apró­pénzt, mi abból nem látunk egy fillért sem. Ellottózza, el- kenózza. Ilyenkor nagy ga­vallér, költekezik, meghívja a cimboráit egy kaparósra. Máskor meg, ha elfogy a pénze gátlástalanul kéregét. Meg eladja magát: van egy biztos tippem, beszállhatok a kollektívbe? De ma már egyedül is játszik. Kitölti a szelvényeket, de megvenni nem tudja őket, így nem érvé­nyesek. De ugyanúgy izgul, várja a húzósokat, nézi az eredményeket, mintha élesbe menne. Félek, hogy végez magával, ha egyszer telitalá­lata lesz ilyenkor. Aztán ott a hatos lottó, a Telemánia, a dupla vagy minden szindróma. A Joker már csak hab a tortán, hogy a szelvények utolsó hat jegye nyerhet. Hát még jó hogy... Napközben soha nincs ott­hon, csak amikor a lottózó bezár, aztán vetődik haza. A tv-ből csak a sorsolások és a meccseredmények érdeklik. Aztán lefekszik, de nem tud aludni. Állandóan felriad, megálmodik valamit, lejegyzi és tovább forgolódik. Már csont és bőr, hiszen nem eszik, nem alszik, mindig csak a munka, a szenvedély. Kérdeztem is doktor úrtól, hogy nem lehetne valamilyen elvonókúrára beutalni? De hová? Hol nincs szerencsejá­ték, talán az Antarktiszon. Vagy egyszer ki kellene írni neki receptre 300 milliót. De szerepel ez a betegség, ez az orvosság a közgyógyellátás listáján? Az lenne a legjobb, ha a Szerencsejáték Rt. dol­gozója lehetne. Azok úgy tu­dom nem vehetnek részt a já­tékokban. Meg munkabére is lenne... M indenesetre meg kel­lene tiltani a reklá­mozást. Ez a sok ik- szelés, tippelés, fogadás, leg­alább olyan káros az egész­ségre mint a dohányzás, az al­kohol és a drogok. Ettől éhen is hallhat a család. Xy elvesz­ti személyiségét, csupa X lesz, egyre közelebb áll a kereszt­hez. Elszakad a valóságtól. Hát nézzenek a Lajosomra, egy csodavárásra belőtt em­beri roncs. Földalatti Balogh József y y jból lábra kapott a # / hír: épül az új met- V rószárny a magyar fővárosban. Természetesen öröm mindannyiunknak, ha bármivel is enyhül a zsúfolt­ság, végtére nemcsak a fő­városiak veszik igénybe a buszt, a metrót, a villamost, mi is, ha ott akad dolgunk. A gond tehát nem ez, ha­nem annak á pénznek az előteremtése, amiből az új metróvonal megépülhet. A főváros főpolgármestere javasolta korábban: hasz­nálják fel erre a volt szovjet államadósságot, amit most az oroszok fizetnének, ám az ötlet meglehetősen nagy hullámokat kavart. Nyolc­millió ember kaphatta fel a fejét: hogy van az, hogy a tartozást 10 millió ember munkája teremtette, most meg csak a főváros része­sedne a törlesztésből. A higgadtabban gondol­kodók megnyugtathatták magukat azzal a teljesen lo­gikus érvvel: ha nem tud­nak mással fizetni, a metró­építéssel viszont letörlesz- tenék, vagy csökkentenék az adósságot, ám legyen, in­kább gazdagodjék tovább a főváros, mint esetleg oda­vesszen a korábban kivitt, s fizetés, ellenszolgáltatás nélkül maradt érték. Most az oroszok ajánlata eleveníti fel a korábbi vitát. A Kossuth rádióban hall­hattuk tegnap, hogy a tarto­zás fejében csak a metró vonalát készítenék el a föld alatt, a burkolás és a többi munka más cégekre várna. Ez azonban nagyon kocká­zatos volna, hiszen majd­hogynem felelősség nélkül fúrható lyuk a föld alá, ha a burkolást, a statikai mun­kákat nem ugyanaz a cég végzi. A dolog szakmai része nyilván rövid időn belül el­dől, hisz minden üzletkötés­nek van ésszerű határideje. Az azonban már nem a nemzetközi kapcsolatokon múlik: vajon részesül-e az adósságtérítésből a vidék? Akár úgy, hogy kapja a fő­város, amit az adósság fejé­ben hoznak vagy dolgoz­nak, a vidék pedig abból a költségvetésből részesed­jen, amelyet a főváros a metró építésére fordított volna. No! Csak nem megérkezett a tavasz... Ferter János rajza Kenyelmetlen konkurencia Esik Sándor M ost, amikor perce­ken belül minden virág kinyílik, és a költöző madarak tömegesen érkeznek, táguló tüdővel ve­szünk egy nagy lélegzetet a párálló mezők peremén. A természet rázendít a nagy szín-, illat- és csicser­gésszimfóniára a fél év tél után. Ünnepel a lelkünk, de nem teljesen felhőtlenül. A múlt héten egy konferencián elhangzott, hogy a folyósza­bályozás, a mocsarak lecsa- polása és a belvízrendezés után az élővilágnak mind­össze öt százaléka maradt meg. Micsoda ökológiai tra­gédia... Az Ember helyet csinált magának. Kikövezte a Tisza kanyarjait, kiszárította az Ecsedi-lápot, lecsapolta a Rétközt. Igájába hajtotta a természet erőit. Győzelme azonban pirruszi. A fejlett nyugati országok mezőgaz­dasága hasonló természet­átalakításokon átment tája­kon gazdálkodik — ráfi­zetéssel. Az ottani költség­vetések mind türelmetle­nebbül adják a szubvenciót a támogatásra. Clinton ép­pen a minap jelentette be a támogatások nagyarányú lefaragását. A skót felföld természetvédői örömmel számolnak be arról, hogy védett madaraik ismét ott­honra találnak, mert keve­sebb pénzt kapnak a farme­reknek a büdzséből. Április 15-én hazánk kap egy kérdőívet, melyen az Európai Unióba jelentkez­hetünk. Nagyon kínos lehet majd némelyik rubrika ki­töltése. Különösen a mező- gazdaságot érintők. Straté­giailag kétségtelenül érde­ke az Uniónak a bővülés, ám taktikailag kibékíthetet- lenek az ellentmondások. Már most tapasztalhatók a szövetségen belül mérges hangú viták az olcsón ter­melő déli országok és a töb­biek között. Ha mi belülre kerülünk, nagyon kényel­metlen konkurenciát jelen­tünk majd. Nem elsősorban termékeinkkel, bár sok te­kintetben kiálljuk az össze­hasonlítást, hanem a támo­gatások elosztásában.-------------------------------------] A '“‘Ín vSS J 888 3 l ««H |p | I « j »j j I «gm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom