Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-08 / 33. szám

1996. február 8., csütörtök CSUPA ÉRDEKES Nem volt a szélsőségek éve Több időjárási jelenség együttesen okozta a december végi árhullámot Lakatos László Nyíregyháza (KM) — Nap­jainkban különböző sajtóor­gánumokban egyre gyak­rabban látnak napvilágot olyan hírek miszerint az ég­hajlatváltozás hatása követ­keztében a jövőben egyre gyakrabban számíthatunk forró és tartós nyári száraz­ságra, teleinken pedig a ko­rábban megszokott vastag és tartós hótakaró csak ritka vendég lesz a jövőben. Vajon mi rejlik e kijelentések mö­gött? Valóban megalapozott ez az előrejelzés, vagy csak szenzációhajhászok minden tudományos alapot nélkülö­ző üres frázisainak tekinthe­tő? A közel másfél évszázados rendszeres mérési adatok tük­rében azt mondhatjuk, hogy a múltban már előfordultak olyan szakaszok, melyekben szintén az utóbbi évekhez ha­sonló melegedő és szárazodó tendencia volt megfigyelhető. 1860-1870, valamint 1890— 1900 között erőteljes téli me­legedés volt, melyet ugyan­ilyen határozott téli átlaghő­mérséklet-csökkenés követett 1870-1890 és 1930-1940 kö­zött. A közel 150 éves téli adatsor egészét tekintve téli hőmérséklet-növekedés ta­pasztalható. A nyarakat vizs­gálva — ugyanerre az idő­szakra — előfordultak olyan periódusok pl. 1890-1900 ille­tőleg 1910-1930 között, ame­lyeket a jelenlegihez hasonló erőteljes felmelegedés jellem­zett, melyet azonban hasonló­an határozott lehűlés is köve­tett 1900-1910 valamint — rövid stagnálás után — 1950— 1970 között. Nézzük tehát milyen extrém értékeket tartogatott az 1995- ös év Eszakkelet-Magyaror- szágon. Már az év eleje is mu­tatott időjárási szélsőséget. Ja­nuár 18-án Pátyodon —20,2 fokot mértek, ami nem sokkal maradt el a térségben mért azonos időszakbeli 30 éves pe­riódus abszolút hideg rekord­jától —21 foktól, amit 1964- ben mértek a térségben. Meg­jegyzendő, hogy ekkor huza­mosabb ideig tartó, igen zord, hideg időjárás volt Magyaror­szág nagy részén. A januári csapadék mintegy másfélsze­rese volt az utóbbi 30 év átla­gának. Az átlag fele Február 21-28. között 27 mm csapadék hullott EK-Magyar- ország területére, ez szintén megközelítette az utóbbi 30 év ugyanezen szakaszában 1969- ben mért 32 mm-es maximum értéket. Március hónap közép­hőmérséklete elmaradt a 30 * éves átlagtól, az abszolút mi­nimumokat azonban nem kö­zelítette meg a hőmérséklet a hónap folyamán. Említést ér­demel még a Nyíregyházán (Napkor) mért 18,8 mm-es ha­vi csapadékösszeg, ami alig több mint a 30 éves csapadék­átlag fele. Április ebben az országrész­ben a sokéves átlag alatti hő­mérsékletű és mintegy másfél­szer átlag fölötti csapadékú volt. Május hónap kissé átlag alatti hőmérsékletű és csapa­dékú volt. Extrém érték csu­pán május 28-án fordult elő: Tiszabecsen 33 fokos maxi­A szerző egyetemi adjunktus a DATE Matematika, Fizika és Agrometeorológiai Tanszé­kén műm hőmérsékletet mértek ami elérte, sőt kissé meg is ha­ladta az aznapi sokéves abszo­lút hőmérsékleti maximumot. Június hónapban végre is­mét jelentkezett az Európa kö­zépső, valamint keleti részére jellemző nyár eleji intenzí­vebb csapadéktevékenység. Ennek következtében az EK-i országrészben végre a sokéves átlag körüli vagy kissé a fölöt­ti értékeket mértek. Sőt Mis­kolcon június 1-10. között 93 mm csapadék hullott, ez csak­nem elérte az 1965-ös 100 mm-es eddigi abszolút maxi­mumot. Július hónapunk átlaghő­mérséklete 2-3 fokkal a soké­ves átlag fölött volt, csapadéka pedig a 30 éves átlag alig két­harmada. Július 21-31. közöt­és mellékfolyói valamint a Körösök esetében Kárpátalján és Erdélyben található. A ma­gas vízállást illetve az árhullá­mot azonban nem kizárólag a vízgyűjtőjére lehullott csapa­dékmennyiség határozza meg: igen lényeges többek között, hogy ez a mennyiség mennyi idő alatt esik, valamint az, hogy a csapadékhullást meg­előzően milyen volt a meder telítettsége. A december végi árhullám kialakulásának mete­orológiai feltételei között igen fontos kiemelni, hogy novem­berben a sokéves átlag másfél- szeresének megfelelő mennyi­ségű csapadék hullott a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtő­jében. Ennek nagy része a no­vember végén beköszöntött hideg időjárás következtében nyán is 73 milliméter csapa­dék hullott. A Körösök víz­gyűjtőjébe is az említett hat nap alatt közel a teljes decem­ber havi mennyiségnek meg­felelő csapadék hullott, sőt egyes helyeken pl. Biharfüre- den 279 millimétert mértek. Ami több mint kétszerese volt az ottani havi sokéves csapa­dékösszegnek. Ehhez az igen jelentős mennyiségű lehullott csapadékhoz hozzájárult az igen intenzív melegedés hatá­sára létrejövő olvadás, ami to­vább növelte a csapadék- mennyiséget legalább 20 mm- rel. Nem csoda tehát, hogy igen jelentős árhullám indult el a Tiszán és mellékfolyóin valamint a Körösökön. Az 1995 decemberi árhullámhoz hasonló volt már korábban ti szakasz maximum hőmér­sékleti értékei pedig megha­ladták az 1988-ban mért 30,6 fokos abszolút maximumot. Augusztus átlag körüli hő­mérsékletű és csapadékú volt. A szeszélyes területi eloszlás­ra jellemző volt szeptember­ben, hogy amíg Nyíregyházán és környékén 40-50 mm kö­zötti, addig a Szatmári síkság nagy részén 100 mm fölötti csapadék hullott. Október hónapban már elő­fordult szélsőséges időjárási jelenség. A havi csapadék­összeg nem haladta meg sehol sem a 10 mm-t. Berettyóújfa­luban nem hullott, Debrecen­ben 1 mm, Nyíregyházán 5 mm. Kisvárdán 10 mm csapa­dékot mértek. Az idei őszön voltak olyan állomások ÉK- Magyarország területén, ahol 36 napig nem fordult elő csa­padékhullás. Azonban még ez is csak megközelíti az 1961-es száraz őszt, amikor Debrecen­ben 43 napig nem hullott csa­padék. A hónap átlaghőmér­séklete a tartós szárazságnak köszönhetően kissé a sokéves átlag fölött alakult. November mintha pótolni akarta volna október szűkmar­kúságát, a sokéves átlag más- félszeresének megfelelő mennyiségű csapadékkal ön­tözte meg a kiszáradt földeket. A hónap átlaghőmérséklete mintegy 2 fokkal a sokéves át­lag alatt alakult. December hónap a sokéves átlagnál kissé enyhébb és kissé csapadékosabb volt. Ez az át­lag fölötti csapadékosság első­sorban az országhatár pere­mén lévő területeken mutatko­zott meg. Természetesen a de­cember végi árhullám kialaku­lását nem lehet ,a hazai csapa­dékadatokkal magyarázni, hi­szen elsősorban a vízgyűjtő csapadékmennyisége határoz­za meg a folyók vízhozamát, ami — mint tudjuk — a Tisza már hó formájában hullott. A vízgyűjtő nagy részét tehát kb. 30 cm hótakaró fedte decem­ber elején. Ciklonok hatása Több időjárási jelenség együtt­állása vezetett el végül is a de­cember végi árhullám kialaku­lásához. Európa észak-nyugati partjai felől december 22-én több középpontú ciklon indult el nagy sebességgel a konti­nens belseje felé, ahová előtte déli áramlással igen enyhe és nedves levegő áramlott. Jel­lemző volt, hogy a ciklon által érintett területeken a csúcshő­mérséklet elérte a 16-21 fo­kot. Ugyanakkor a szárazföld középső és keleti felében na­pok óta stabilan tartotta magát áz úgynevezett szibériai ma­gas nyomás, az anticiklon által érintett területeken a hőmér­sékleti maximumok nem egy helyen, a —20, —30 fokot ér­ték csak el. Ekkor még hazánk EK-i ré­szében 0, —3 fok közötti ma­ximum hőmérsékleteket mér­tek. A jelentős változás de­cember 23-ról 24-re követke­zett be, egy nap alatt mintegy 10-13 fokkal emelkedett a hő­mérséklet. Mindehhez társult még egy igen intenzív csapa­dékhullás. A mennyiségekre jellemző volt, hogy az EK-i országrészben 10-14 mm hul­lott egy nap alatt. Ez még ön­magában nem lett volna rend­kívüli, azonban ez a hazánktól kissé északra lévő ciklon vesz­teglővé vált, azaz nem haladt tovább DK vagy K felé mint általában, hanem egészen K-i magasnyomásnak köszönhe­tően december 28-ig a Kárpát medence fölött örvénylett. Ez- idő alatt a határon túli, Tisza vízgyűjtőjében lévő Rahón 138 mm-nyi, Ökörmezőn 120, Huszton 103 millimétemyi csapadék esett le. A Szamos vízgyűjtőjében fekvő Nagybá­1978 és 1993-ban a felső Ti­szán, azonban ekkor a Szamo­son nem jelentkezett a mosta­nihoz hasonló magas vízállás. A Körösökön és a Berettyón sem példa nélküli az idei nagy árhullám — 1966-ban a mos­taninál magasabb is volt a víz­állás, bár az idei téli árhullám tartósságával igen előkelő helyre került a szélsőségek lis­táján. Ahhoz, hogy kialakult kritikus helyzet végül is nem vezetett katasztrófához, nagy­ban hozzájárult, hogy míg de­cember 26-án a maximum hő­mérsékletek az EK-i ország­részben elérték a 8-10 fokot, addig 27-én már fagypont kö­rüli, december 28-án pedig már —3, —6 fok körüli napi maximumot mértek. Melegebb és szárazabb A fagypont alatti hőmérsékle­tek lassították a további ára­dást, mivel a csapadék hó for­májában hullott vízgyűjtőre s ez nem jelentett a folyók szá­mára azonnali és további víz­bevételt. Az elmúlt év időjárá­sa ÉK Magyarország térségé­ben több esetben mutatott az átlagtól jelentősen eltérő érté­keket azonban ezek kevés esetben érték el az extrém mennyiségre jellemző nagysá­got. A különböző lapokban nap­világot látott kijelentések, mi­szerint az 1995-ös év az időjá­rási szélsőségek éve volt, nem állja meg a helyét. Akár az or­szág egészét, akár ÉK-Ma- gyarország területét tekintve a mért értékek az év folyamán kevés esetben haladták meg a főbb meteorológiai elemek te­kintetében az utóbbi 30 évben mért legkisebb vagy legna­gyobb értékeket. Az azonban minden bi­zonnyal kijelenthető, hogy or­szágrészünkbe a tavalyi év kissé melegebb és szárazabb volt mint a sokéves átlag. Halálos betegség Ha természetellenesen viselkedik Nyíregyháza (KM — D. M.) — A veszettség ősidők óta ismert, gyors lefolyá­sú, vírus okozta betegség. Mivel a híradások között gyakran szerepel manap­ság veszett állatról, és an­nak veszélyességéről szóló tudósítás, érdemes róla beszélni. — A veszettség főként em­lősökben — beleértve az embert is — okoz rendsze­rint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulla­dást — tájékoztatta szer­kesztőségünket dr. Magyar József, a Megyei Állat­egészségügyi és Élelmi­szerellenőrző Állomás igazgatóhelyettes főállator­vosa. — Elsősorban a beteg húsevők (kutya, macska, róka) marása útján terjed, különösen az állat nyála tartalmazza nagyobb töme­gében a vírust. A betegség elég alattomos, hiszen álta­lános lappangási ideje 2-8 hét. De ismer az irodalom olyan eseteket, amikor a marás után hat hónap múl­va jelentkeztek csak a tüne­tek. Hazánkban napjainkra a kutyaveszettséget a ró­kaveszettség váltotta fel, hiszen az esetek több mint 80 százalékánál a ravaszdi­ak a ludasak. Fontos tehát, hogy vala­mennyi kutyát évente egy­szer beoltsanak veszettség ellen. A macskák oltása ugyan nem kötelező, de ajánlott, mert egyre több ilyen megbetegedésről hal­lani. Bár egyéb házi és va­donélő állatokon ritkábban találkozunk veszettséggel, mégis gondolni kell rá, hogy szarvasmarhán, serté­sen, lovon, vagy amire a va­dászok figyelmet kell fel­hívni, őzen, szarvason is je­lentkezhet a megbetegedés. Minden esetben az állat vi­selkedésének a megválto­zása hívja fel a figyelmét a betegségre. A kérődzőknél szokatlan élénkség, vagy éppen a csapatból való ki­válás, félrehúzódás, emész­tési zavarok (felfúvódás) nyelési nehézségek, rekedt bőgés a jelentkező tünetek. Saját védelmünk érdeké­ben, ha már a harapás, kar­molás megtörtént legelő­ször is tudjuk meg, hogy az állat (kutya, macska) volt-e oltva. Ha igen, ez már egy komoly biztonsági tényező, de a háziorvosnak akkor is szólni kell az esetről. Ha nem, akkor a legsürgőseb­ben orvoshoz kell fordulni, s be kell jelenteni az önkor­mányzat jegyzőjének és az állatorvosnak is. Ugyanez érvényes, amennyiben va­laki veszett állattal érintke­zett (elhullott rókát nyúzott, vagy annak kiirtásában részt vett.) A megyében évente 45 és 55 között van az esetek száma, melyek 70-75 szá­zaléka rókaveszettség. Ezek a beteg rókák azért je­lennek meg a települése­ken, mert a betegség termé­szetéből adódóan környe­zetükkel szembeni korábbi viselkedésük teljesen meg­változik. Természetes ösz­tönük cserben hagyja őket és óvatos magatartásuk megszűnik. Ilyenkor telje­sen céltalanul a nyílt utcán szaladgálnak, vagy ha a be­tegség előbbre haladott, és a bénulási tünetek már je­lentkeznek, akkor támo­lyognak, megállnak az út­testen, esetleg szembe men­nek a járművekkel. Az ilyen róka majdnem bizto­san beteg. A veszettség gyógyítha­tatlan betegség, ezért annak megelőzésére kell töreked­ni. Az ebek és macskák ese­tében az évente egyszeri ol­tással el lehet ezt érni. A ró­kák „oltására” is van ma már lehetőség, ez az ún. „orális immunizálás”. En­nek lényege, hogy egy-egy előre behatárolt területen veszettség elleni oltóanya­got tartalmazó csalikat szórnak ki — legtöbbször repülőgépről — melyeket a rókák elfogyasztanak és a betegség vírusával szem­ben ugyanolyan védettek lesznek, mint az oltott ebek, vagy macskák. Ez a véde­kezési mód hazánkban két évvel ezelőtt elindult. Ed­dig a Nyugat-Dunántúl Ba­latonig terjedő területén si­került ilyen módon védetté tenni a rókákat. A program azonban nagyon költséges. Méreg, alkalomra London (MTI-Panoráma) — Nem feltétlenül egyfor­mán veszélyes egy-egy kí­gyófajta marása. A veszé­lyesség szempontjából nem­csak annak van jelentősége, hogy mennyi mérge gyűlt össze az állatnak, hanem annak is, hogy melyik föld­rajzi térségből származik, s főleg hogy mi a leggyak­rabban fogyasztott kedvenc csemegéje. A szérumok előállítása szempontjából érdekes felismerést a Ban- gorban lévő Wales-i egye­tem kutatója, Wolfgang Wüster tette közzé a Nature című brit tudományos fo­lyóirat legújabb számában. A zoológus a maláj mo- kasszin-kígyók mérgének elemzéséből jutott el felté­telezéseihez. Délkelet- Ázsiában a legtöbb mérges kígyómarás ettől a fajtától származik. Wüster a Vietnam és In­donéziai közötti 37 külön­böző területről származó összesen 67 kígyó székletét vizsgálta, főleg a kedvenc zsákmányok maradványait keresve. Mármost nemcsak a származási hely szerint tért el a méreg összetétele, hanem aszerint is, hogy me­lyik régióban miből fo­gyasztanak a legtöbbet: ma­darakból, egerekből, vagy békákból. A fogságba került állatok egyébként továbbra is az egyed számára jellemző mérget termelték, függetle­nül attól, hogy az étrendjük megváltozott. Mindebből Wüster arra következtetett, hogy a méreg eltérő össze­tételét nemcsupán a zsák­mány változása okozza, ha­nem örökletesen is megha­tározott. A mokasszin-kí- gyók okozzák Délkelet- Azsiában a legtöbb mérges kígyómarást, s az új felis­meréseket valószínűleg új ellenmérgek és szérumok előállításában tudják majd hasznosítani. ÉK-Magyarország csapadéka '95, 10 naponként összegezve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom