Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-08 / 33. szám
1996. február 8., csütörtök HATTER Akkor pedig nevelje az állam A sajátomtól veszem el • A szeretet kevés, el is kell látni a gyerekeket Harasztosi Pál illusztrációja Györke László Nyíregyháza (KM) — Elkeseredett arcok, indulatos megjegyzések és higgadt érvelések. Mintegy negyven nevelőszülő egymás szavába vágva ecseteli helyzetüket Nyíregyházán, a Gyermek és Ifjúságvédő Intézetben, melyet az idézett elő, hogy 1992 óta a gondozási díj és a gyermekekre fordítandó ellátmány összege lényegében nem változott, az infláció miatt azóta a forint értéke mintegy a felére csökkent. — Az emberek többsége azt hiszi, hogy jó üzlet nevelőszülőnek lenni — mondja Balogh József Újfehértóról, aki egy saját gyermeke mellett öt állami gondozottat vállalt. Beruházás — Amikor erre vállalkoztunk — folytatja Balogh József —, alaposan megvizsgálták, hogy a lakáskörülmények megfelelnek-e. Mert ugye az ember a saját családjával akárhol ellakik, de ha nevelőszülő — pláne ha hivatásos —, akkor már nem mindegy. Azt hiszem, nem csak nekünk kellett komoly beruházást végrehajtani, esetleg lakást cserélni, vagy építkezni. Most ezeknek a lakásoknak a fenntartása sem olcsó mulatság. A gyerekek után kapott díj, ellátmány és családi pótlék összege együtt ma már a normális ellátásra, élelmezésre és ruházkodásra is kevés. És akkor hol van még a többi költség! Ráadásul nekünk mindig meg kell előlegeznünk a kiadásokat, mert az állam mindig utólag fizet. Nagy Sándorné: —- Amikor erre vállalkoztunk, akkor még nem voltak ilyen gondok. De most már a család issza meg a levét, mert ugye mi kirakatban élünk, azt nem engedhetjük meg, hogy az állami gyermeknek ne adjuk meg, ami kell, mert akkor megszólnak, azt mondják, tőlük vesszük el, ami nekik jár. Pedig hát ma már ez fordítva van, a sajátomtól veszem el, hogy az államinak jusson. Sajnos, ki kell mondani, napi kenyérgondokkal küszködünk, pedig nyolc disznót vágtunk... Azt sem értem, hogy nekünk miért kerül az étkezési díj háromezer forintba, miért nekünk kell megvenni teljes egészében a tankönyveket, a tanszereket. Illetve, hát értem, csak akik így rendelkeztek, azok nem értik: ennyi pénzből ma már képtelenség ellátni a gyerekeket. Gyermekellenes Tálas Mihályné nem hivatásos nevelőszülő, tehát bért sem kap: — Három gyermeket nevelünk, sajátunk nincs. A három gyerekre kapunk összesen 25 300 forint díjat és ellátmányt, 11 250 forint családi pótlékot. A férjem nyugdíja 13 344 forint, az enyém 9400. A lakásrezsink 23 ezer forint tavalyi áron. Az idén az ég tudja mennyi lesz! Amikor influenzajárvány volt, csak gyógyszerre 13 ezer forintot költöttünk, mert a fekete receptre azt az injekciót nem lehetett kiváltani, amire éppen szükség volt. Kérdezem én, ilyen körülmények között meddig biztosíthatjuk a gyerekek normális ellátását. A helyzet átlagolva: öt gyermek esetében a jövedelem 58 750 forint. Kizárólag lakás- fenntartásra 23 600 forintot költenek, fejenként 7030 forintból kell biztosítani a gyermek egész havi élelmezését, iskolai (óvodai) ellátását, ruházatát. Külön gond az orvosi ellátás, hiszen a közgyógyellá- tási igazolványra csak kevés gyógyszer rendelhető térítés- mentesen. A kihelyezett gyermekek többsége halmozottan fogyatékos, tehát több gondoskodást igényel. A lakások állagmegóvása teljes mértékben a nevelőszülők gondja, arra egy fillért nem kapnak az államtól. — Azt meg végképp gyermekellenes intézkedésnek tartom — veszi át újra a szót Nagy Sándorné —, hogy megvonták a nagycsaládosoktól az adókedvezményt. Én utánaszámoltam: a létminimum felét sem éri el az egy főre jutó jövedelmünk. Kremper Józsefié, Mária- pócs: — Én négy állami gondozottat nevelek a saját két gyermekem mellett. Azt nem engedhetem meg, hogy bármiben is hátrányt szenvedjenek: ha iskolai rendezvényre, kirándulásra befizetünk, kész anyagi csődbe jutunk. Ugyanakkor nem tehetem meg, hogy nem fizetek be, mert akkor nem adom meg nekik azt, amit elvárnak tőlünk. És ennek végsősoron a saját gyermekeim isszák meg e levét. Balogh József: — Ha ez így marad, félő, vissza kell adnunk a gyerekeket az államnak. Már pedig az senkinek sem lenne jó, hiszen mi már érzelmileg kötődünk hozzájuk, családtagnak számítanak. A gyereknek nem jó, mert mostohább körülmények közé kerülnek. Az államnak magának sem jó, mert nevelésük sokkal többe kerül intézményi keretek között, mint nevelőszülőknél. A probléma súlyos és nemcsak egy-két családot érint a megyében, hiszen 725 nevelőszülő összesen 1260 gyermeket nevel. 270 ezer egy évre Míg intézeti körülmények között egy neveltre az állam átlagosan tavaly 245 ezer forintot biztosított (ám ezt a megyei önkormányzatnak még meg kellett toldania) — az idén ez 270, ezer egy évre —, a nevelőszülők viszont egy gyermekre mindössze 96 ezer forint állami pénzt kaptak. Kaemka után Tóth Kornélia omlottak a munkáig nélküliség mutatói— J. V hangzott el tegnap Nyíregyházán egy tájékoztatón. Az egyébként is súlyos foglalkoztatási gondokkal küszködő megyében az a bizonyosfordulat—legalábbis ami az emberek közérzetét alapvetően befolyásolná — még várat magára. Kétségtelen tény, a stabil munkahely, a nyugdíjjal kecsegtető állás, a fizetett közhivatalnok státusa évtizedeken át beivódott a köztudatba. Egyfajta értékmérőként szolgált a munkavállaló erkölcsi megítélésére. Emlékszünk még a közveszélyes munkakerülés büntető szankciójára, s arra is, hogy a politikai, gazdasági rendszerváltozás idején a munkahely elvesztése nemcsak jövedelem-, hanem óriási tekintély zuhanást is jelentett az érintetteknek. Hol van már az az idő, amikor valaki emiatt restelkedett, és baráti kapcsolatai is szétzilálódtak. Az állások tömeges elvesztése egyúttal elmosta az erkölcsi hátrányt. Sőt, nem ritkán hallhatunk olyan nézetet, mely szerint kár gyötörni magát pár ezer forintos fizetésért az embernek, sokkal egyszerűbb beállni segélyért, vagy a jövedelempótló támogatásra számítani, s a kieső pénzt feketén megszerezheti az élelmes munkakereső. Mindaddig, amíg a feketemunka hozhat jóval nagyobb jövedelmet, ráadásul rövidebb idő alatt, mint a szabályosan bejelentett állásban ez megtörténne, addig sokan nem törik magukat. A társadalom közterhei pedig épp emiatt hárulnak azokra, akik mégiscsak a szabályos vizeken eveznek. Az általuk megtermelt érték jó része viszont azok zsebébe vándorol, akik nem így gondolkodnak. Számtalan egyéni és társadalmi tragédia forrása a munkahely elvesztése, az alkoholizmustól a kábítószerfogyasztásig, a bűnözés növekedésétől a remény- vesztettség állapotáig terjed a skála. A romló mutatók tovább erősíthetik ezt a folyamatot. Egyoldalú emelés Hátulnézet Balogh József ollégám számolta ki K tegnapi jegyzetében : II egy dolgozó ember minden száz forintjából negyvenet tarthat meg magának, a többit adó, tébéjá- rulék, szolidaritási alap címén az állam valamelyik kasszájába fizeti. Megdöbbentően hatalmas szám, pedig ez még nem is tárja fel a teljes valóságot. Addig ugyanis, míg valaki ezt a százast megkeresi, a munkaadója hozzátesz egyszer 42 forint 50 fillér tb-té- béjárulékot, meg 4 forint 20 fillér munkaadói járulékot, tehát egy százas a munkahelynek 146,70-be kerül, s ebből kap a dolgozó 40 forintot. Aztán elkezdi költeni. Adózott pénzéből vesz egy autót, amelynek árában 25 százalék forgalmi adót fizet. Maradék adózott pénzéből megtankol a legalább 25 százalék forgalmi adót és literenként majdnem 80 forint útadót tartalmazó benzinből. Befizeti adózott maradékából az útadót, hogy az útalapra fizetett saját útjának kopási díját is rendezze, s ha szerencsénk lesz, hozzájön majd az autópályadíj is. A példa persze ugyanígy levezethető más termékkel is, mert a fűtési díjtól a kenyérig, a cipőtől a tetőfedő cserépig minden tartalmazza az áfát, az élvezeti cikkek különleges adójáról ne is beszéljünk. Mert még megkívánjuk, pedig arra már úgysem telik. De nagyon elkanyarodtunk az eredeti témától, pedig a java még hátra van. Miközben emelik a nyugdíjjárulékot, tegnap már arról is szó volt, hogy adóvá változtatják, a munkahely fizeti a táppénzt, csökken a gyógyszertámogatás, bezárják a kórházakat, s már tudjuk: aki nem gondoskodik biztosítópénztáraknál előre a nyugdíjáról, annak néhány év múlva az sem lesz. Politikusaink hasonló módszerrel kifizettethetnék mindenkivel a rá eső 3500 dollár külföldi adósságot is. A lényeg, hogy Davos- ban jó véleménnyel legyenek rólunk. Ha itthon éhen halunk is. { ...-...-................................................................................-...................................——i Ferter János karikatúrája M r mm u I I ifiipy ..... ír S
