Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-26 / 48. szám

1996. február 26., hétfő SPORT. Még ma is kikérik tanácsait Megyénk első labdarúgó-szakedzője Mezey Györggyel együtt tanult Kisvárda (KM — K. B.) — Hosszú pedagógus pályafu­tása során sportolók tucatját nevelte, de a testnevelő taná­ri pályát is közel száz egyko­ri diákja — közöttük a két saját fia is — választotta. Lakóhelyén, Kisvárdán a fo­ci és egyáltalán a sport sze­relmesei között jegyzik a 68. évét taposó Oláh Tibort, aki negyedszázada — egészen pontosan 1970-ben — azon tizenöt magyar labdarúgó­szakember egyike volt, aki a megyénkből elsőként szerez­te meg a népszerű sportág szakedzői képesítését. Ese­ményekben gazdag és sike­rekben is bővelkedő sport- pályafutásáról kérdeztük az immár nyolc esztendeje nyugdíjas éveit töltő Tibi bá­csit. — Mindig is szorosan kötőd­tem a sporthoz — emlékezik a kezdetekre — igazából azon­ban csak a sárospataki refor­mátus tanítóképzőben kezd­tem el komolyan, mondhatni versenyszerűen foglalkozni a testedzéssel. Akkoriban az is­kolai színekben fociztam, de tornában és atlétikai számok­ban a DVTK egyesületében versenyeztem. A krónikások szerint nem is rosszul, hiszen például 11,2 másodperc alatt futottam százméteres távot. A tanítóképző után az ötvenes évek elejétől a vásárosnamé­nyi, akkoriban megszervezett gimnáziumba kerültem, de a tanítás mellett 1954-ben felvé­teliztem a Testnevelési Főis­kolára, ahol több sportágban is — labdarúgás, torna, atlétika — a korábbi segédedzői képe­sítésem mellé megszereztem a középfokú edzői minősítést. Igaz, a főiskolai tanulmányai­mat közvetlenül az államvizs­ga előtt meg kellett szakítani. Magyarul kirúgtak, mert az '56-os forradalom idején a na- ményi Forradalmi Bizottság tagja voltam. Később aztán visszavettek, levizsgázhattam, ám sokáig csak általános isko­lákban taníthattam. O Ha jól tudom a diáksport révén is szerzett edzői babéro­kat. — Igen. A hatvanas évek elejére azonban lassan rende­ződött a helyzetem olyannyira, hogy 1961-ben már az irányí­tásommal készülhetett a ma­gyar középiskolás futballválo­gatott a lengyelorzsági Kosza­imban megrendezett tornára. Természetesen a keretbe több mint féltucat saját nevelésű já­tékost is vittem a Bessenyei György Gimnáziumból, ahol akkoriban már taníthattam. Végül nem vallottunk szé­gyent, bronzérmet szerzett a gárda. Nem véletlenül szere­peltettem sok diákot a saját is­kolámból, hiszen a gimnázium focicsapatának első és remél­hetőleg nem utolsó aranykora is ezekre az évekre esett. Az 1960-as oszágos 1. helyezést követő esztendőben ezüstér­met, míg 1963-ban ötödik he­lyet szerezték meg tanítványa­im az országos középiskolás labdarúgódöntőben. Ehhez ha­sonló sikert csak az 1975-ös bronzérem megszerzésével ér­tek el diákjaink. O Tibi bácsi keze alól több — később hírnevet szerzett — élsportoló is kikerült. Említene néhányat? — Hosszúra nyúlna a lista, mert azt vallom: egy testneve­lő azzal is sokat használ a sport ügyének, ha nemcsak sportolókat nevel, hanem szaktanárokat is. Mint aho­gyan az élsport is csak színvo­nalas tömegsport révén fejlőd­het. Az ismert nevek és volt ta­nítványok közül, a teljesség igénye nélkül Dajka Tónit, Turtóczkit, vagy a DVSC je­lenlegi kapusát Horváth Bélát említhetném, de számos volt diákom focizott és jelenleg is focizik a másod-, illetve har­madvonalban. A KSE edzői székébe hétszer hívtak vissza, rendszerint akkor, amikor baj volt. O Ha már a nagy neveknél tartunk, kikívánkozik belőlem a kérdés: Kik végezték még el Tibi bácsin kívül az első szak­edzőit annak idején? — Igazán nem dicsekvésnek szánom, de az alig több mint egy tucat szakember közül többen is hírnevet szereztek. A labdarúgóberkekben bi­zonnyal ismerősen cseng Fa­ragó Lajos, Nagy György, a zalaegerszegi Zag József, vagy a miskolci Tóth József neve. De a kevésbé focirajon­gó közvélemény is tudja ki az a Matesz Imre (Vasas), Ko­vács Ferenc (Videoton), hogy Mezey Györgyről, az egykori szövetségi kapitányról ne is beszéljek. A szakedzői meg­szerzése után engem is hívtak a nyíregyházi tanárképző főis­kola testnevelési tanszékére, ám a bejárás nehézségei miatt nem tudtam vállalni a felada­tot. n. O Őszintén szólva tényleg rangos névsor. Nem irigyli az egykori társak sikerét? — Cseppet sem, hiszen ma­gam is több sikernek lehettem részese nyugdíjba vonuláso­mig. Az egykori sportsikerek mellé később több erkölcsi el­ismerést is kaptam. Legbüsz­kébb arra vagyok, hogy a me­gyében elsőként én vehettem át az „Ifjúságért” díjat. Nem látványos ugyan, de én tudom — és ez számomra elég — hogy generációk sokaságá­ba, közöttük a két fiamba ol­tottam be sport szeretetét. Ma­gam a mai napig eljárok min­den városi sporteseményre és megvallom őszintén jólesik, ha kérik a véleményemet egy­két szakmai kérdés eldöntésé­hez. Hat játszma Nyíregyháza (KM) —A Deb­recenben edző­táborozó magyar női junior röplabda-válo­gatott vasárnap délelőtt a 3-as iskola tornacsarnoká­ban vendégszerepeit a Start-Sportula NB Il-es gárdája ellen. Nem vélet­len, hogy a szomszéd vá­rosban tréningeznek a juni­orok, hiszen edzőjük, Sza­bó László, a helybeliek is­mert edzője. És az sem vé­letlen, hogy elfogadták a nyíregyháziak meghívását, hiszen a Start-Sportula gárdájából Gaál Mariann és Botos Fruzsina is tagja a junior válogatottnak. A két edző abban egye­zett meg, hogy nem há­rom-, hanem hatjátszmás küzdelmet játszik egymás­sal a két csapat, amelyet a Start-Sportula 4-2-re (9, 8, -6, -6, 10, 12) nyert meg. A hazaiak a követke­ző összeállításban játszot­tak: Adorján, Erdősné, Ló- rinczné, Gaál, Dér, Botos. Csereként Veres, Kurunczi és Czabán jutott szóhoz. A mieink edzőpárosa: Szekér László és Kolozsi János. A junior válogatott kezdőha- tosa: Török, Puskás, Gá­bor, Boruzs, Mester, Gere- bics. Csereként Kurucz, Róka, Tóth, Farkas, Szé­kelyhídi és Botos is pályára lépett. Mindkét gárdának jól szolgálta a felkészülést a mérkőzés, tudtuk meg a két edzőtől. A hazaiak szervezettebben, rutino­sabban játszottak. A junior válogatott akkor tudott két játszmát a Start-Sportula ellen nyerni, amikor a mie­ink a harmadik és a negye­dik játszmára átszervezték a csapatot. Fehérgyarmat rózsaszín álma Vissza- és előretekintés a férfi kézilabda NB ll-ben (1.) Fehérgyarmat (LTD — Feljutás­közeiben vannak a fehérgyarmatiak, eközben a másik három me­gyénket képviselő csapat ki­tölti a három kiesőnek szánt helyet. Ennyi a sommázata a férfi kézilabda NB II őszi idényének. Az északkeleti csoportban szereplő négy megyei együttes szakvezetői tizenegy mérkőzésük felidé­zésére vállalkoztak. (1. rész) Fehérgyarmat. Három pont választja Petterman István edző csapatát a listavezető debreceniektől. A kérdés szin­te kínálja magát: egyáltalán fel akarnak kerülni az Nß I B-be? — Természetesen — állítot­ta határozottan a tréner. — Megfelelő felkészüléssel le­dolgozható a hátrány. Persze, az áhított cél eléréséhez stabi­lizálni kellene az anyagi ala­pokat. A szezon kezdetekor két átlövővel erősödtünk, Ale­xa Szolnokról tért vissza hoz­zánk, Pásztort pedig az NB II­ből visszalépett Mátészalkától kaptuk kölcsönbe. Utóbbi olyannyira jó vásárnak bizo­nyult, hogy ő lett a csapat házi gólkirálya. Mindkét vesztes meccsünk „hozható” lett vol­na, ám a bírók keresztülhúzták számításainkat. Azt azért meg­említem még, hogy megérez- tük Torma Tamás hiányát, aki­nek ezúton is jobbulást kíván az egész csapat, egyúttal visszavárjuk őt. Február elején kezdtük a fel­készülést. A keretben nincs változás, az esetleges erősíté­sünkről most még nem lenne szerencsés bármit is elárulni. Szerdán Tiszavasváriban ját­szottuk az első edzőmérkőzé­sünket, szombaton pedig ugyanoda megyünk egy négy­csapatos tornára. Azt követően részt veszünk a megyei szö­vetség által kiírt felkészülési versenyen. A bajnokság április elején folytatódik, és remélhe­tőleg számunkra kedvező eredménnyel végződik. Tény­leg szeretnénk elsők lenni... A bajnokság állása a tavaszi szezon előtt: 1. Debr. Bogáti 11 2. Fehérgyarmat 11 3. Ózd vidéki B. 11 4. Hajdúböszörmény 11 5. Balmazújváros 11 6. Mezőkövesd 11 7. Polgár 11 8. Hajdúnánás 11 9. Sárospatak 11 10. Záhony 11 11. Csenger 11 12. Nyh. Mg. Főisk. 11 10 - 1 306-214 20 8 2 1 302-269 17 7 3 1 246-217 17 7 1 3 250-243 15 7-4 269-249 14 5 1 5 246-242 11 5 - 6 235-256 10 3 1 7 194-225 7 227 200-208 6 3-8 232-275 6 2 1 8 215-251 5 2-9 241-287 4 Csukrán Mihály (labdával), az ismert maratonista nemcsak a futásnak hódol. Lab­darúgócsapatot szervezett a mályváskerti fiatalokból, képünk egy tornagyőzel- mük után készült Amatőr felvétel A kupa a házigazdáké Döntetlen született a Beregszász-Mg. Főiskola I. mérkőzésen Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM) — A há­zigazda Mező- gazdasági Főis­kola NB Il-es csapata nyer­te az első ízben kiírt nem­zetközi férfi kézilabdator­nát, amelyet szombaton Nyíregyházán, a 3-as Szá­mú Általános Iskola torna­csarnokában rendeztek. Az Mg. Főiskola II-ben szere­pelt Kaplonyi Zoltán, aki hétfőn és kedden a junior magyar válogatott edzőtá­borozásán vesz részt. Eredmények: Mg. Főis­kola II.-Tanárképző 15-15, Beregszász-Mg. Főiskola I. 15-15, Tanárképző-Be- regszász 17-17, Mg. Főis­kola I.-Mg. Főiskola II. 23-14. Beregszász-Mg. Főiskola II. 21-20, Mg. Fő­iskola I.-Tanárképző 20- 16. Színvonalas mérkőzé­seket láthattak a nézők, amelyeken szoros eredmé­nyek születtek. A torna végeredménye: 1. Mg. Fő­iskola I. 5 pont, 2. Bereg­szász 4 pont, 3. Tanárképző 3 pont, 4. Mg. Főiskola II. 1 pont. Különdíjasok: a leg­jobb lövőnek járó díjat Kaplonyi Zoltán (Mg. Főis­kola II.) kapta 19 góllal, a legjobb kapus címet Mol­nár Attila (Mg. Főiskola I.) nyerte el, míg a legjobb já­tékos Gorskov (Bereg­szász) lett. Pótvizsgára ítélve A TFSE a Tanárképző-lsobau „párja" Nyíregyháza (KM) — Január közepén úgy vá­gott neki a rá­játszásnak a Tanárképző- lsobau férfi kosárlabda­csapata, hogy a legjobb négy között végezve „csont nélkül” bennma­rad az első osztályban. Egy hajszállal ugyan, de a csapat lecsúszott a negye­dik helyről, így „pótvizs­gára” kényszerült. Ko­vács Tiborral a főiskolá­sok edzőjével beszélget­tünk az elmúlt másfél hó­napról. O Előzetesen úgy kalkulál­tak, hogy öt győzelem elég lehet a bennmaradáshoz. Az öt győzelem végül is összejött, azonban mint utóbb kiderült, kevésnek bi­zonyult. — Mivel az ötödik hely­ről kezdtük a rájátszást, úgy számoltunk, hogy talán öt győzelem is elég lesz, de hattal már biztosan benn­maradunk. Egy győzelem hiányzott végül a legjobb négy közé jutáshoz, ennek megszerzésére meg is lett volna a lehetőségünk. O Alighanem a Malév el­leni hazai találkozóra gon­dol. — Azt a meccset minden körülmények között meg kellett volna nyernünk. Az eredmény ismeretében ta­lán szerencsésebb lett volna ha az akkor visszérkező Shirian is pályára lép, talán az ő mentalitása elég pluszt adott volna a győzelemhez. O Mi az oka annak, hogy ebben a rövid időszakban is képes volt ilyen hullámzó teljesítményt nyújtani a csapat? — Arra számítottam, hogy az edzőcsere után na­gyobb lelkesedéssel dol­goznak majd a fiúk, látszott is rajtuk az akarás, volt egy kis tűz a csapatban. Ennek ellenére — főleg Miskol­con, és Fehérváron — érez­hető volt a kishitűség az együttes játékán, ezt a szer­zett pontok száma is bizo­nyítja. Ezenkívül Shirian visszatérése után „harapó- sabb” lett a csapatjátéka, és ez az eredményben is meg­mutatkozott. O A pályán kívül is akadt probléma. — Jankovicsal — mert gondolom róla van szó — elbeszélgettünk. Elmondta, hogy ő is lényegesen többet várt magától, feszültebb volt a kelleténél, és elnézést kért viselkedéséért. Egyéb­ként nincs semmi problé­ma, nincsenek hiányzók az edzésekről, sőt vannak, akik önszorgalomból rend­szeresen erősíteni járnak. O Egyénileg hogyan ér­tékelné játékosait? — A legjobb teljesít­ményt Kmézics nyújtotta, mind játékban, mint pont­erősségben. Oroszvári le­higgadt és egy igen jó átlag­teljesítményt nyújtott. Csakúgy mint Hutás aki ag­resszivitásával és küzdeni- tudásával nagy hasznára volt a csapatnak. Szekeres­re — sérülése és betegsége ellenére — bedobó és Cen­terposzton is lehetett szá­mítani. Cservék két nagyon jó meccse mellett kétszer „betlizett”, Shirian pedig azokon a meccseken ami­kor játszott, nyerőember­nek bizonyult. Jankovicsról már szót ejtettünk, a többi­ek pedig viszonylag keve­set játszottak. O A TFSE ellen kell ki­harcolni a bennmaradást, ez elvileg nem okozhat gon­dot. — Három nyert mérkő­zésig tart a párharc, azt sze­retnénk, ha nem lenne szük­ség negyedik, ne adj isten ötödik találkozóra. Azt hi­szem ez reális elvárás ettől a csapattól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom