Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-19 / 42. szám
1996. február 19., hétfő HATTER A tervből még nem lesz kulcs Amikor 1990-ben beindult az értékesítés, 8700 bérlakás volt Nyíregyházán Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Épp egy hete írtunk arról, hogy a nyíregyházi önkormányzat a Moszkva és a Semmelweis utcán kedvezményesen adott telket vállalkozóknak társasházak építésére. Elsősorban azok vásárolhatnak majd ezekből lakásokból — a szociálpolitikai támogatás igénybevételével —, akik használt lakásukat az építtetőknek adják el. A használt lakásokat pedig a bérlakásokban élők vásárolhatnák meg. Az önkormányzat 40-50 bérlakás megüresedé- sét várja ettől, s azt, hogy a névjegyzéken szereplők javarésze még az idén kulcsot kaphat. Vinginder Tibor, a Házkezelő Kft. ügyvezető igazgatója azonban nem látja ilyen rózsaszínben a helyzetet. Menniük kell — Várjuk meg, míg felépülnek a lakások és beindul a csere. Bár úgy lenne! Én azonban nem tudok olyan ígéretet tenni, hogy 40-50 bérlakás megüresedik az idén — mondja. — Nagyon szeretném, ha így lenne, de nem szabad készpénznek venni egy tervezetet. Ez még csak elképzelés. A közgyűlés tavaly decemberi határozata alapján ez év január elsejétől a teljes körű lakásügyintézést a Házkezelő Kft. végzi. Ezentúl tehát a Tokaji útra kell menniük azoknak, akik lakásigénylést szeretnének benyújtani, illetve a névjegyzéken szereplők lakás- kiutalását is itt bonyolítják. — Amikor 1990-ben beindult az értékesítés, még 8700 bérlakás volt Nyíregyházán — folytatja az igazgató —, tavaly év végére viszont 2700-ra csökkent a bérlakások száma. Azok a bérlők, akik meg tudták venni a lakást, már megvásárolták. A megmaradt bérlők közül vélhetően kevesen vannak abban az anyagi helyzetben, hogy tulajdonosokká váljanak. Erre lehet következtetni abból is, hogy meglehetősen nagy a Házkezelő Kft. kintlévősége. Míg tavalyelőtt még kilencvenszázalékos volt a fizetési morál, tavaly hatvanöt százalékra esett vissza. Ma ÖtBérlakások Örökösföldön ven millió forint a kintlevőségünk lakbérből és vízdíjból. — Működik viszont a szponzoros lakásvásárlás. Van olyan bérlőnk, aki — bár korábban lakhatási támogatást kapott — azzal keres meg: készpénzért megvásárolja a lakását, s abban a pillanatban tovább is adja a szponzorának. Tudunk olyan vevőről, aki már négy lakáshoz jutott ily módon. Feltételezem, hogy egy-két éven belül újból szociális bérlakásigénylő lesz a volt bérlő. CJ Hányán várnak ma Nyíregyházán szociális bérlakásra? — A nyilvántartásunkban 1600 lakásigénylő van. Csak a leadott lakásokból gazdálkodhatunk, hiszen mint ismeretes, 1989 óta nem épült önkormányzati lakás a városban. Idén egyébként már több bérlő adta le lakását, érdekes módon leginkább a Huszár-telepen. Elképzelhető, hogy a szociálpolitikai támogatás miatt, szeretnék kihasználni a lehetőséget, hogy saját tulajdonhoz jussanak. Nehezíti a dolgot O Népszerűek-e a Huszár-telepi lakások? — Aki lakásgonddal küszködik, ezt is elfogadja, hiszen jóval olcsóbb, mint az albérlet. A lakbér még mindig dotált, harmada az albérletnek. O Ugyanakkor nem egyszer a dotált bérű lakást adják tovább albérletbe szemrebbenés Harasztosi Pál felvétele nélkül azok, akik szociális alapon jutottak hozzá. — A módosított önkormányzati rendelet alapján erre lehetőségük is van. De csak abban az esetben, ha nem a teljes lakást adják ki, s kérték a bérbeadó, vagyis a Házkezelő Kft. hozzájárulását. Folyamatosan ellenőrizzük a bérlőket, hogy tisztázzuk, valóban az használja-e a lakást, aki arra jogosult. O Elképzelhetőnek tartja, hogy idén valamennyi névjegyzéken szereplő lakáshoz jut? — Nem bízom benne. Már csak azért sem, mert nehezíti a dolgot, hogy a lakástörvény szerint az év végéig meg keíl szüntetnünk a kényszerbérleteket. A kényszerbérlők pedig a névjegyzéken szereplőkkel szehiben elsőbbséget élveznek. Egyelőre azt sem lehet tudni, hány kényszerbérlet van a városban, mert folyamatosan jelentkeznek az érintettek, hisz jogosan szeretne hozzájutni mindenki a tulajdonához. (A kényszerbérleteket évtizedekkel ezelőtt hozták létre oly módon, hogy magántulajdonú házakba költöztetett bérlőket a tanács — miután a tulajdonos kicsit „összehúzta” magát saját ingatlanában — a szerk.) — Visszatérve a névjegyzékre: ragaszkodom hozzá, hogy a lakáselosztás ez alapján történjék. A kiutalás a leadások sorrendjében folyik. Kérem a bérlakásra várókat: csak akkor keressék fel ügyfélszolgálatunkat, ha a lakásigénylési lapon feltüntetett adatokban változás történt. Nem kap hamarabb lakást, ha valaki rendszeresen megjelenik nálunk, hisz írásban értesítjük a névjegyzéken szereplő, soron következő bérlőt a lakáskiutalásról. OMi a helyzet a kilakoltatásokkal? — A kilakoltatások tavaszig állnak. Az önkormányzattól 71 olyan ügyet örököltünk, amelyben már jogerős bírósági döntés született — a tartozások miatt. Olyan esetben viszont nincs „türelmi idő” a kilakoltatásnál, ha a bérlők magatartása ezt indokolja. Tavasszal azonban megkezdjük a bírósági ítéletek végrehajtását is. Mint bérbeadók, előtte megkeressük az önkormányzat szociális irodáját, illetve folyamatos kapcsolatot tartunk fenn a gyámügyi ügyintézőkkel. Az újabb ilyen ügyek megelőzése érdekben negyedévenként egyenlegközlő lapot küldünk bérlőinknek, annak érdekében, hogy ne halmozzanak fel nagyobb tartozást. Tájékoztatjuk őket, hová fordulhatnak lakhatási támogatásért, segítségért. Nem egy esetben fordult már elő, hogy felajánlottuk a részletfizetés lehetőségét. Sőt, arra is hajlandók vagyunk, hogy a bírósági eljárás alatt megegyezzünk a részletfizetésben. Ez természetes CJ Ezek után talán kár is feltenni a kérdést: találkozott-e olyan törekvéssel, hogy vállalkozói alapon épülnének bérlakások? — Még országos szinten sem! Pedig elképzelhetőnek tartom, hogy volna olyan vállalkozói kör, amelyik szívesebben bérelne (nyilván piaci alapon), mint venne lakást, tőkéjét pedig az üzletbe forgatná. Nyugaton ez természetes, nálunk viszont más a szemlélet. Amikor végre eljut valaki odáig, hogy megépítse a lakását, utána foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. S kínkeservesen, de fenntartja a 120 négyzetméteres házat akkor is, ha a gyerekek már kirepültek. A bérlakások esetében ugyanígy: hiába emelkednek a rezsi- költségek, az egyedülállók maradnak a háromszobás lakásokban. Orémus Kálmán tárcája Zárszámadás-m j em lehet tovább halo- l\l gatni. Rendet kell X Y rakni, helyére tenni múltat és jelent, leróni a még leróható tartozásokat. Az idő és az erő egyre fogy. Leveszi a kopott kartondobozt a szekrény tetejéről, benne a sok értéktelen kacat- tal, melyek beleették magukat az életébe. A tetején megsárgult fénykép. Jól emlékszik arra a negyven évvel ezelőtti nyári napra. Máriával lubickoltak a strandon a szikrázó napsütésben. Hogy ki csinálta a képet, azt már elmosta az idő. Csak a két lány nevetése maradt örök, a szemükben csillogó világ- megváltó kacagás. Ezt a képet el kell vinni Máriának, most már egyedül csak őt illeti. A fotó mellett foszlott szalmakalap. A Jóskáé volt, ő felejtette itt, ki tudja, hány évvel ezelőtt. Istenem, hogy tudott az a fiú táncolni! Még most is érzi, ahogy szelíden, mégis erősen átfogja a derekát, aztán röpülnek a parketten, mintha nem is akarnának megállni. Néhány randevú volt az egész, néhány szolid látogatás. Közömbös dolgokról esett szó, és mégis... Azt mondják, most valahol Amerikában van. De élnek itt rokonai, talán ők majd eljuttatják neki a kalapot. A doboz alján egy levél: „Mindent köszönök Neked! Nagyon szeretlek mindkettőtöket!” Két mondat az egész, a kívülálló számára banális, sőt talán értelmetlen. Neki elixir, mely segít életben maradni. János, a férje csempészte be a kórházba, a látogatási tilalom kellős közepén, amikor ő megszülte Katit. Aztán öt évvel később elment, azt mondta, neki szabadság kell, a saját életét akarja élni. Ez a levél most már a Katié, más úgysem tudna vele mit kezdeni. Itt van a nyakkendő is, amit Jánosnak vett annak idején. Születésnapi ajándéknak szánta, de sohasem tudta átadni. Két nappal azelőtt tudta meg, hogy vége. De most el kell neki vinni, hiszen az övé. Mindig szerette a nyakkendőket. Biztosan meg fog lepődni ennyi év után, hiszen most ő is magányos. Három sikertelen házasság után végül is egyedül maradt. Mellette a kesztyű, finom a tapintása, minőségi munka. Lajos tette a karácsonyfa alá pár évvel ezelőtt. Lajos mindig is szerelmes volt belé. Mióta János elment kitartóan udvarolt, többször is megkérte a kezét. Kedves, finom ember. 0 mégis nemet mondót mindannyiszor, bár sokszor eljátszott a gondolattal, milyen jó lenne vele élni. Nem akart mostohát a gyereknek. Bár az is lehet, hogy ez csak ürügy volt, félt az újabb csalódástól. Hiszen Jánosban is annyira bízott. Aztán Lajos is elköltözött az ország másik végébe, a lányához. A sálat úgysem lenne ildomos visszaadni, meg aztán hasznát sem venné. Talán Kati még viselhetné, azt mondják megint ez a divat. Annyira belemerült a leltározásba, hogy csak harmadszorra hallotta meg a csengőt. Az orvos állt az ajtóban, mint csaknem minden nap az utóbbi fél évben. — Hogy vagyunk, Jucika, hogy vagyunk? — kérdezte szokás szerint, kedélyes mosolyt erőltetve az arcára. — Csak azt mondja meg, doktor úr, mennyi időm van még hátra. Egy hét, vagy kettő? Mert nekem el kell még rendeznem az adósságaimat. Vámpótlék Sípos Béla ■w- j- ajon mi az, amin meg 1 / meglepődhetünk? V Mert az évek, évtizedek során megedződött a ma embere, megedzették az egymást követő kormányok. Az egyik legújabb hír, hogy leépítik a vámpótlékot, ami természetesen( ?!) forintleértékelést von maga után — hogy szakszerűen fejezzem ki magam. Ugyanis a múlt héten kiderült: Magyarország a GATT (az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) által meghatározott összeg dupláját fordítja szubvencióra, az egyes gazdasági ágak támogatására. A vámpótlék eltörlésére a kormány kötelezettséget vállalt 1997. július elsejei határidővel. Az intézkedés hatására a vámbevételek az idén 120 millió forinttal növekednek — ennyivel kevesebbet kapnak az exportálók —, viszont ennek ellen- súlyozására minden bizonnyal növekszik az importkedv is. Ennek letörésére a legkézenfekvőbb megoldásnak látszik — mint már oly sokszor, most is — a forintleértékelés. Az ipari és kereskedelmi miniszter szerint azonban ez még olyan távoli, hogy konkrét intézkedések megtételére nem került sor. Az viszont tény: az ország külkereskedelmi mérleghiánya és az államháztartási hiány között nagyon is szoros az összefüggés. Akkor most gondoljuk végig a dolgokat. Egy esetleges nagyobbmérvű — nem egy-két százalékról van szó — forintleértékelés ismét negatív hatással söpörne végig az országon. Hiszen nagyon kevés az olyan termék Magyarországon, amelyben ne lenne valamilyen import anyag, ha más nem, akkor az energia. Ez tovább gördülne valamennyi itthon gyártott, vagy importált áruba, legalább szállítás formájában. Vagyis az inflációs rátát jócskán megnyomná, ami pedig nem lenne jó hatással az amúgy is egyre süllyedő életszínvonalra. A lakosság vásárlóerejének visszaesése már érzékelhető volt tavaly a belkereskedelemben. Úgy 7-8 százalékkal vásároltunk kevesebbet az előző évihez képest, s ez az idén még tovább csökken. Most már csak egyet szeretnék tudni: meddig? Nyéki Zsolt Kommentár A tudáshatalom fái szélyről, az aszkospóra szóródásáról, az nem is tudhatja: mikor, mivel kell permetezni a gyümölcsfákat. Legfeljebb mint régi nebuló lesi a szomszédját, lemásolja annak leckéjét és esetleg vele bukik. Egyre többen ismerik el: a gyümölcstermesztés komoly tudomány, ahol mélyreható ismeretekkel kell felvérteznie magát annak, aki nem csak a szabad levegőre vágyik a kertben. Azt azonban már nehezebben fogadja el a közvélemény, hogy a szakvizsgához évekig tanuló növényvédő szakmérnök nem mondja csak úgy meg a szomszédnak: mikor, mivel, s hogyan permetezzen. Ez az ő értékes tudása, amibe időt, pénzt, energiát fektetett, s amit kamatoztatni szeretne. Mint ahogy a pacienseit magánrendelésen fogadó orvos, vagy az ügyfeleit irodájában fogadó ügyvéd, akiknek a szomszéd magától értetődő természetességgel fizet, nem is keveset. A régi agrárszakembert meg lesóherezi, s nem hallja meg: a tudás hatalom, s egyre inkább az lesz. C sak örülni lehet annak, hogy a szakemberek szerint nő a kertek becsülete, s egyre többen néznek körül a szakirodalomban, hogy melyik növényvédő szerrel védhető meg leginkább a gyümölcsös. A szándék dicséretes, de a költő szavaival élve nem elég a jót akarni, érte tenni is kell. S hogy ez valójában milyen nehéz dolog a ker- tészkedők számára, arra a növényvédelmi tanácskozások során döbbenhet rá a szemlélődő. Most figyelmen kívül hagyva az integrált növény- védelem bonyolult, de közeli távlatokban megkerülhetetlen területét, sokszor még az egyszerű, hagyományos védekezés is megoldhatatlan probléma elé állítja az újdonsült kerttulajdonosokat. Mert aki csak megörökölte az almást, s ki tudja milyen foglalkozása mellett akar azon jövedelmet elérni, az bizony nem sok jóra számíthat. Aki soha nem hallott infekciós ve-
