Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-14 / 38. szám
1996. február 14., szerda HÁTTÉR Élelmiszerben a megye jövője Megkülönböztető figyelem a végeknek • Kész tervekhez várhatunk támogatást A szerencsiek kövér gulyája egyelőre csak a Tokaji-hegyen túl, Borsodban legelészik A szerző archív felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Milyen termelésszervezőket igényelne a megye mezőgazdasága? Miért éppen a szerencsiekkel tárgyaltunk ez ügyben elsőként? Lesznek-e „hazai” integrátoraink? Vannak-e külön elképzelések a megyén belül leghátrányosabb helyzetben lévő déli és keleti tájegységek gondjainak megoldására? Mi a jelentősége annak, hogy éppen most került sor kapcsolatfelvételre a lehetséges integrátorokkal, és e témában milyen folytatásra lehet számítani? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennünk, amikor leültünk egy rövid beszélgetésre Zilahi Józseffel a megyei közgyűlés elnökével azután, hogy befejezte tárgyalásait a térségünk egyik lehetséges élelmiszergazdasági termelés szervező nagyüzemével a Szerencsi Mezőgazdasági Rt.-vel. — Nincs más lehetőség, meg kell találnunk a növény- termelés, és az állattartás vonalán is azokat a nagyvállalkozó főszereplőket, akik a megyénk ilyen irányú igényeit ki tudják elégíteni. Mezőgazdaságunk, még ha lenne pénz, akkor sem szerveződhetne már szocialista módon újra. A kapitalista módon történő megszerveződéshez, viszont nincsenek meg a megfelelő főszereplők — vélekedik Zilahi József. — Mi ezek kiválogatásában szeretnénk előrelépni. Sajnálatos dolog, de így van, hogy a megyében jelenleg nincs olyan erős mezőgazda- sági nagyüzem, amelyik alkalmas lenne az integrátori szerepre. Már nincs gazdaságilag igazán erős, meghatározó szövetkezet és nem maradt állami tulajdonban egyetlen volt állami gazdaság sem. Erős integrátor — A Szerencsi Mezőgazdasági Rt. egyike az ország tizennégy átalakult és tartósan állami tulajdonban maradó korábbi állami gazdaságának. A kormány, mint a környezetének agrártermelését megszervező integrátorra számít rájuk is, ezért vettük fel velük a kapcsolatot. A szerencsi részvénytársaság tőkeerős, jelentős szellemi értékeket koncentrál, megszervezte a termelés minőségvédelmét, mind növénytermesztésében, mind állattenyésztésében. Jelentős befektetései vannak más cégekben. Mindez olyan erőt jelent, ami mögé a megyének — először a Nyíregyházától északra eső területeknek — fel lehet sorakozni. Ha azonban egy gazdálkodási forma hatékony, az nem koncentrálódik egy kis területre, az terjeszkedik. Ezért mi számítunk a Szerencsi Mezőgazdasági Rt. növénytermesztési, állattartási tapasztalataira, piacára a szatmári vidéken is. Akár az is elképzelhető, hogy Mátészalkán is meg fog jelenni ez a cég — vélekedett. A végek érdeke — A megye területén gazdálkodók között is meg kell találnunk az erős, integrátori tevékenységre alkalmas cégeket — tér át hazai vizekre a közgyűlés elnöke. — A tejipar mellett ezek közzé tartozik az Agroker Rt. is, amelyik képes a hátára venni a kistermelők problémáit, s meg tudja adni számunkra a vetőmagot az eszközöket, a technológiát és a piacot is. A megyénk sorsát tárgyaló márciusi kormányülés előtt az egyik legizgalmasabb kérdés éppen a mezőgazdaság, az élelmiszerágazat. Hogy ezen belül milyen programokat akarunk megvalósítani, mi magunk miket támogatunk, azt kell eldönteni a megyének még a kormány elé indulás előtt, mert csak akkor számíthatunk a segítségre, ha saját magunknak vannak konkrét elképzeléseink. A borsodiak ezt meglépték, s fél- milliárdot kaptak mezőgazdaságuk problémáinak kezelésére. Mi is szeretnénk eredményt elérni. — Természetesen egységesen kell kezelnünk a megyét. Ezért az teljesen egyértelmű, hogy a Dél-Nyírség, Szatmár és Bereg a tőketámogatás szempontjából megkülönböztetett figyelmet érdemelnek — hangsúlyozza a vezérelvet a megye vezetője. — Nem véletlenül vett részt a tárgyaláson a Szabolcstej Rt., amelyik jeles cége, s a tejfelvásárlás, végtermék-kibocsátás szempontjából meghatározó integrátora a megyénknek. Partnereket keresünk tehát a tipikus mezőgazdasági termelők, a tejipar és a húsipar területéről a legnehezebb helyzetben lévő térségeinkbe. — Abban maradtunk, hogy a jövő hónapban a várható megyei szereplőkkel kibővülve folytatjuk. Az Agrárkamara és a Fejlesztési Tanács közösen, pénzintézetek bevonásával megpróbál tevékenységet, profilt egyeztetni. Az ehhez szükséges forrásoknak a számbavételével is elkezdünk valamiféle közös együttműködést. Hangsúlyozom azonban, hogy ezek nem úgy működnek majd, hogy mi innen megmondjuk mit kell csinálni. Ha valós közgazdasági érdekegyezőség nincs, ha megfelelő jövedelem nem képződik, akkor nem lesz belőle semmi — óv a látszategyüttműködés veszélyeitől a közgazdász végzettségű vezető. — De nekünk igenis fel kell ismernünk, hogy az államigazgatás területén mik azok a kritikus pontok, amelyek a gazdasági folyamatot zavarják, s amelyeket valahogyan kezelni, feloldani kell. Éppen azért, hogy a gazdaság egy olyan térségben is normálisan működni tudjon, amely depresszióban van. — Itt ötvenezer ember tartósan munka nélkül van. Őket el kellene helyezni, de hova? A szolgáltatásban dolgozik eddig is a foglalkoztatottak 60 százaléka, az iparban 25 százaléka, és 15 százaléka a mezőgazdaságban. Az egyértelmű, hogy a szolgáltatás már nem bír el egyetlen embert sem. Az ipar szintén úgy vélekedik, hogy ő inkább munke- rő-kibocsátó, mint felvevő. A mezőgazdasági ágazatban a fő cél az, hogy a végtermék-kibocsátást növeljük, azaz mennél több élő munka épüljön be a termékekben, mert ez munkaerőt köt le. Ahhoz viszont, hogy jóval több feldolgozott végtermékkel tudjunk kilépni a piacra, ahhoz elegendő alapanyag is kell. Ugyanakkor az elmúlt évben már a megye mezőgazdasága alapanyaghiányossá vált, gondoljunk csak a gyümölcs-, zöldségtermelésre. De itt van a tejipari vállalat, amelyik az alapanyagszükségletének a 25-30 százalékát külmegyéből kénytelen behozni, mert már tejből sem tudunk elegendő mennyiséget termelni. Rentábilis Tehát, ha csak a meglévő feldolgozókapacitások kielégítésére elegendő alapanyagot állítunk elő, már ez is munkahelyet teremt. De ha a megtermelt alapanyagok mind nagyobb hányadát feldolgozott végtermékként bocsátjuk a piacra, az képes megoldani a foglalkoztatottsági gondunkat. Ezért mindenképpen az élelmiszergazdaság területén kell keresnünk a megye jövőjét. És én bízom benne, hogy lesz is olyan rentábilis, hogy még újabb munkaerő-felvétellel is meg tud majd birkózni. Ezek a mi fő kitörési pontjaink — fejezte be Zilahi József. Orémus Kálmán szatírája Valódi álhírek A legújabb felmérések szerint egyre öldöklőbb a verseny a hazai kereskedelmi cégek között. Ennek oka, hogy a lakosság mind nagyobb része kapja meg a vásárlás impotenciális nevű kórt. Ennek tünete, hogy a beteg akar, de nem tud. II» Elsöprő fölénnyel nyerte a legutóbbi televíziós vetélkedőt Bokros Lajos magyar pénzügyminiszter. „A férfi, aki nem tetszik nekünk" vetélkedő győztesének egy arany békát nyújtottak át, melyet Bokros Lajos azonnal felajánlott a lakosságnak lenyelés végett. Nemes gesztusát azzal indokolta, hogy az utóbbi időben békanyelő nemzet lettünk. II» Villámlátogatást tett tegnap Horn Gyula az NATO központjában, ahol illetékes szakemberekkel a magyar csatlakozás lehetőségeit vitatta meg. A magyar miniszterelnök tiszteletére a híres száztagú Brüsszeli Vonószenekar elhúzta a Himnuszt és a mézesmadzagot. »II Új számítógépes programot fejlesztett ki egy indonéz informatikai cég, mely elsősorban a politikusok körében vívott ki élénk érdeklődést. A program legfőbb erénye, hogy nem csupán nyilvántartja a korábbi ígéreteket, hanem témakörökre lebontva tartalmazza a bűnbakok és kifogások listáját is. »I» Meg nem szellőztetett hírek szerint a Pénzügyminisztérium hamarosan pert indít a Posta ellen. Ennek oka, hogy a Posta néhány hónappal ezelőtt egy a pénzügyminiszter által gazdagoknak címzett csomagot a szegényeknek kézbesített. A Posta illetékese elismerte a téves kézbesítés tényét, de azzal mentegetőzött, hogy a címzettet egyáltalán nem érte sérelem emiatt. II» Különös pszichés zavarokkal került kórházba tegnap T. József akadémikus, tanszék- vezető egyetemi tanár. Mint elmondta, hónapok óta alvászavarokkal küzd, melyek súlyos lelkiismeretfurdalásra vezethetők vissza. Több évtizedes tanulmányai során ugyanis sohasem fizetett tandíjat, és meggyőződése, hogy ezzel ő okozta az állami költségvetés hiányát. II» Keleti György honvédelmi miniszter kijelentette, hogy gondos mérlegelést követően döntötték el, milyen feladatot végezzenek a magyar katonák Horvátországban. Végül azért döntöttek a hídépítés mellett, mert a honvédség műszaki arzenáljából jelenleg csak a gyalogsági ásók működése megbízható. II» Adakozásra szólította fel sorstársait H. József hajléktalan, miután egy kukában talált újságban azt olvasta, hogy másfélmilliárd forinttal károsította meg az adóhivatal Sz. József vállalkozót. Mint azt a sajtó képviselőinek elmondta, mélyen meghatotta a szerencsétlen ember mostoha sorsa. Házavatón Marik Sándor j helyen a nyugdíj- biztosító — írtuk tegnapi lapunkban, ismertetve a megyei igazgató sajtótájékoztatóján elhangzottakat—, hamarosan jó körülmények között intézhetik idős embertársaink ügyeit. S milyen a véletlen: amikor Nyíregyházán az épületet mutatták be, a Parlamentben már Szabó Iván bírálta a beruházást, sőt parlamenti vizsgálóbizottság felállítását javasolta a tb túlköltekezései miatt. Minimum két nézőpont van tehát— eddig. A harmadikat pedig a „laikus” sorjázza: ’93 óta üresen áll a ripsz-ropsz bagóért eladott tb-székház a Széchenyi utcán. De már nem férnek el a Vörösmarty téri kilencemeletes monstrumban sem, így hát a biztonság kedvéért építenek egy újabb székházat 154 millióért. Miközben nincs pénz tisztességes nyugdíjra, egészségügyi ellátásra. Kétségtelen, a három tény közül az utóbbit a legnehezebb megemészteni: eladnak egy irodaházat, néhány hónap múlva pedig megrendelnek egy újabbat a befolyt összeg többszöröséért. Valaki felelőtlenül pazarolt, vagy nem látott tovább az orránál. Mindkettő (minimum) felróható hiba —felelősségre vonásról még nem hallottunk. Másfelől hely kell, mert nem csak szétválasztották a régi szervezetet egészség- biztosítási pénztárra és nyugdíjbiztosítási igazgatóságra, az átalakult nagy vállalatok megszüntették a tb-kifizetőhelyeket, ezek is beköltöztek. Hónapról hónapra jönnek új szabályok, egyre nő az adminisztráció, táppénz-, gyed-, gyes-, csa- ládipótlék-ügy intézés, betegkártya-, „táj”-nyilvántartás, munkakönyvpótlás, tár a tömkeleg iratnak —■ csak tudjuk követni, 260 szakember alig bírja. Közben már a város négy helyén bérleményekben dolgozik a másik nagy csapat, a nyugdíjbiztosítási önkormányzat 130 ügyintézője. Nem tudok igazságot ajánlani. En örülök, mert végre emberi körülmények között intézhetjük amúgy egyáltalán nem vidító dolgainkat, ugyanakkor bosz- szankodom, mert valakik szemlátomást pazarolhatják amúgy szűkös forintjainkat. * 1 u Maradj már nyugton, ez mégis csak olcsóbb mint a vezetékes gáz... Ferter János rajza Kommentár Társkeresőben Balogh József arbin, a harmincmilliós kínai tartományi székhely, később Perm, a legnagyobb és leggazdagabb orosz megye neve került többször is lapunk hasábjaira. S aki ma átböngészi az újságot, újból Perm nevébe ütközik, egy olyan megy székhely nevébe, amely 3500 kilométerre van Magyarországtól. Aki olvasta azt a néhány adatot, amely a távoli vidék kincseiről szól, meg arról, mi hiányzik ott, már választ is tud adni, mit várnának tőlünk, mire lennénk mi képesek, milyen gyümölcse lehetne az együttműködésnek. Mert ez az elérhető gyümölcs volt az oka a kapcsolatkeresésnek. Itt a mi megyénkben sok a vállalkozó, kevés és kicsi a piac, ott viszont majdnem korlátlanok a lehetőségek. Igen, csak majdnem, mert jelenleg 170 közös vállalat működik Perm megyében és 42 tisztán külföldi tőkével. Ha még hozzátesszük, hogy a külföldi beruházások ösz- szege meghaladja az 1 milliárd dollárt, akkor ezekből az adatokból az is kiolvasható: a Nyugat is nagy fantáziát lát az orosz kapcsolatban. Úgy látszik, itt, most nekünk szerencsénk lehet. A nemrég itt járt permi küldöttség ugyanis méretünknél, lélekszámúnknál is fontosabbnak ítélte a kapcsolatokat, s ez előnyt jelenthet főképp azok számára, akik olyasmire vállalkoznának, ami Perben nagyon fontos lenne. A számtalan együttműködési forma közül közreműködhetünk a piaci viszonyok kialakításában, az élelmiszer-feldolgozásban, a közszükségleti cikkek gyártásában, akár kooperációban, akár know how- val, de mindenféle feldolgozó ipar érdekli őket, ami országuk, megyéjük élelmiszer-ellátását szolgálja. Márt sak ezért sem lenne szerencsés, ha a hozzájuk legközelebb lévő magyar megye ezt a lehetőséget nem használná ki H
