Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-10 / 35. szám
1996. február 10., szombat HÁTTÉR Gondos gazda módjára Negyvenkét szerveződés a megyében • A Kiskunságból indult útjára Nagy lehetőségek rejlenek a megye állattenyésztésében Balázs Attila felvétele Balogh Géza Demecser (KM) — Jó száz éve annak, hogy a haladó szellemű magyar politikusok, köztük gróf Károlyi Sándor felismerték: nem elég, ha csupán felosztják a hazai nagybirtokok egy részét, meg kell szervezni az újonnan földhöz jutók képzését, oktatását is, hogy meg tudjanak állni a saját lábukon. Tulajdonképpen egészen eddig nyúlik vissza a magyar gazdakörök története, melyek ma reneszánszukat élik. E vidéki szerveződések 1963- ig tevékenykedhettek, ám miután befejeződött a kollektivizálás, megszabadították földjeiktől a parasztokat, befellegzett a gazdaköröknek is. Négyezer tag Valamikor a nyolcvanas évek legvégén, a rendszerváltás hajnalán kezdődött az újabb mozgolódásuk, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tulajdonrendezésre — mely a legtöbb akkor alakuló párt programjában is előkelő helyen szerepelt — kerül majd sor hamarosan. A mostani mozgalom a Kiskunságból indult, s nagyon hamar elérte Szabolcsot is, ahol Vaján alakult meg az első gazdakör. Ma negyvenkét szabolcsi közösséget tartanak számon, s miután nincs regisztrálás, csak becsülni lehet a számot: több mint négyezerre teszik a tagságot. A körök hamarosan létrehozták a megyei szövetségüket is országszerte, a szabolcsiak sem maradtak ki természetesen a sorból. — Rengetegen fogtak az önálló gazdálkodásba nálunk is a kárpótlás után, sokan persze olyanok is, akik semmiféle önálló gazdálkodási tapasztalattal nem rendelkeztek — eleveníti fel az indulást Jakab Ferenc, a megyei gazdakörök szövetségének elnöke, aki De- mecserből irányítja a munkát. — De azoknak se volt sokkal könnyebb a dolguk, akik belekóstoltak már korábban a gazdálkodásba, hiszen az akkori ismereteik jórészt elavultak, másrészt pedig annyira megváltoztak a mai lehetőségek, követelmények, hogy azoknak információk nélkül képtelenség megfelelni. A gazdakörök is ezek ismeretében alakították ki a maguk munkarendszerét. Elsődleges tehát a tagok képzése, a tanácsadás, a szakmai utak szervezése, s a nemzetközi kapcsolatok bővítése. Az első látványos sikert az úgynevezett emdéefes traktorakciójuk hozta, amikor több mint háromszáz géphez jutottak kedvezményes hitellel a szabolcsi gazdák. Tulajdonképpen e sikerre építkezve hirdették meg nem sokkal később az országos méretű traktorakciót, amikor az eredményesen pályázó földművesek félmillió forintos, vissza nem térítendő támogatáshoz juthattak. Amerikai szakértők A nemzetközi kapcsolatok bővítése első látásra akár luxusnak is tűnhet, ám mint kiderült, nagyon is hasznos ötleteket, segítséget kaphatnak a nálunk fejlettebb országoktól a magyar gazdászok. A mieink elsőként a német és a finn szövetséggel vették fel a kapcsolatot, aztán jöttek az amerikaiak, ez utóbbiak a szó szoros értelmében is, hiszen Szabolcsba is érkeztek tengerentúli szakértők. Egyikük például a nálunk új típusú szövetkezetek szervezéséhez nyújtott segítséget. Többek között e közreműködésnek köszönhető az is, hogy a megyében a gazdakör szervezésében Leveleken megalakult az első faluszövetkezet, mely a tagok mezőgazdasági terményeinek értékesítésében, a vetőmag beszerzésében segédkezik. Nem kell azonban mindig ilyen messze menni, a magyar gazdakörök is tudják, hogy a szomszédos országokban is érdemes körülnézniük. S miután a környező országok is nagy igyekezettel iparkodnak az Európai Unióba, a lengyelek, csehek, szlovákok, s a magyarok megalakították a közép-európai gazdatanácsot, melynek a székhelye Budapest, és a soros elnöke a magyar gazdakörök országos elnöke. Nemcsak az ő feladatuk persze, hogy megismertessék a leginkább érintetteket azzal, mi várható a csatlakozás esetén, de nem árt nekik sem felkészíteni a gazdákat a csatlakozás előnyeire, s hátrányaira is egyben. — Az országban egyébként nyolcszáz gazdakör működik, ötvenezerre becsülik a tagok számát — folytatja a megyei elnök. — Hogy sok ez vagy kevés...? Nézőpont kérdése. Az viszont bizonyos, a gazdakörök munkáját se a korábbi, se a mai kormány nem kezelte, kezeli súlyának, jelentőségének megfelelően. Mi is csak most jutottunk el odáig, hogy megteremtődött Nyíregyházán az úgynevezett zöld irodaházban egy megyei iroda megnyitásának a lehetősége, köszönhetően többek között az olyan élelmiszeripari cégek anyagi segítségének, mint a Szabolcs- Tej, az Agroker, a Papp-Ker Kft., a Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft. és a Primom. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a legtöbb társadalmi szerveződéshez hasonlóan mi is kapunk központi támogatást, s egy sikeres pályázat nyomán felére tudtuk leszorítani az ezüstkalászos gazda- tanfolyamok költségeit, amelyeket egyébként a megye négy pontján szerveztünk meg a közeli szakmunkásképző intézetek közreműködésével. A szakmai képzésen, a tanácsadáson túl is van még tennivaló bőven. A gazdakörök például mindenképpen szeretnék, ha felgyorsulna a földtulajdonok bejegyzése a megyében, hiszen anélkül egy sereg pályázati lehetőség foszlik köddé. Márpedig a pályázati rendszerben nagy lehetőségek rejlenek, a tapasztalatok szerint viszont a megye gazdái, főleg a tájékozatlanságuk miatt nemigen élnek velük. Rengeteg tartalék rejlik még az új típusú szövetkezésben is, a legaktuálisabb, s az egyik legésszerűbb formáció ma például a gépszövetkezetek megalakítása, hiszen a közösen vásárolt gépek jóval olcsóbbak, és sokkal hatékonyabban kihasználhatóak, mintha ki-ki maga venné meg azokat. Öröm és gond Egyszóval, rengeteg lehetőség rejlik a gazdakörökben, de mindezekről egészen biztosan sok szó hangzik majd el a hamarosan megtartandó megyegyűlésükön is, ahol a gazdák kicserélhetik örömeiket, gondjaikat. C sak úgy röpködnek a mínuszok, már éjfélhez közeledik. A kis településen mindenki behúzódik a házba .Még a kutyát sem érdemes kiengedni. Vagy mégis? A nemrég épült ház gazdája lefekvéshez készülődik. A jól megtermett házőrző kuvasza éktelen ugatásba kezd. Majd csak abbahagyja — gondolja, de az eb nem nyugszik. Már megnézi, mi az! A kapuban egy alak áll, s beszélget. mikor közelebb megy. látja, egyedül. Néhány szó után a férfin látszik, hogy részeg. Hosszas rábeszélésre elindul. A hőmérő higanyszála már jóval a mínusz tíz fok alatt. A gazda ismét vetkőzik. Már majdnem elszunyókál, amikor újra felerősödik a kutyaugatás. Aludni próbál, nem A szívmelegítő megy. A fene essen bele, mi az már megint! — morgolódik. Kinézek! — mondja az ébredező feleségének. A kutya kitartó, egyre csak a közeli autóbuszmegálló felé acsarkodik. Látja most már a gazdája is az ugatás tárgyát. A részeg vackolta be magát a padra. Mit tegyen, ez megfagy reggelre?! Kapja a telefont, beszól a rendőrségre. A jár őr kocsi hamar megérkezik. A rendőrökkel együtt ő is odamegy a féifihez. Megkísérlik felébreszteni az illetőt. Azonnal észreveszik az arcán végighúzódó vércsíkot. Megváltozott a helyzet — nyilatkozik a rend őre — ide mentő kell. Telefonál. A mentő is aránylag hamar megjön. A mentős szakszerű mozdulatok után megállapítja: horzsolás az egész, valahol beverte a fejét egy kicsit. Döntenek, el kell szállítani, mert kihűl. Nagy nehezen betuszkolják a kocsiba. Meg kell tudni, ki az illető! — nyilatkozik az egyik rendőr. Uraim, Ónok a hatósági tanúk, megmotozzuk, megkeressük a papírjait. Az elgondolást tett követte. A rendőr benyúl a kabát alá, hogy kivegye az igazolványokat. Egyszer csak megmerevedik, majd hirtelen visszarántja a kezét. Mi történt? — kérdezik a többiek. Nem tudom, de valami van ott — válaszol kissé zavartan. A másik lassan lehúzza a dzseki zippzárját, s mindenki legnagyobb megrökönyödésére egy élő gyöngytyúkot vesz elő az áléit részeg kebeléről. A kis jószág egy hang nélkül viseli a megpróbáltatásokat. Talán csak akkor borzolja fel a tollát, amikor mindenkiből szinte egyszerre kirobban a nevetés. Végül is az eset heppiend- del végződik. A férfi nem fagyott meg, hála a lelkiismeretes házőrző kutyának, no meg a ház lakóinak. De hogy eddig sem hűlt ki, biztos szerepe van a szíve tájékát melengető aprójószágnak is. S a folytatás? A bódulatot és a gyomor- mosást túlélő részeg bizonyosan hazament, de hogy a gyöngytyúkra milyen sors vár, megmenekül-e a fazéktól szolgálataiért, az bíz már sohasem derül ki. Esik Sándor A sarkára állt a versenyhivatal. Örömmel vettem ahírta közelmúltban, hogy némely csomagküldő szolgálatot milliós nagyságrendben megbírságolt. Ideje volt már, gondoltam. Külön boldogságomra szolgált amikor még ennél is jobb információra bukkantam. Megbüntettek egy sor kereskedőt, mert leértékelés előtt ugyanannyival emelték az árat, amennyivel álnok módon, jókora táblákkal persze, olcsóbbnak írták ki. A bevétel megmarad, ám az olcsó árukra vadászók mégiscsak hamarabb lépre mennek. Milyen kár, hogy a versenyhivatal hatásköre csak a versenyszférára terjed ki. Itt van mindjárt az adók ügye, melyeknél nemigen van manapság gyakoribb beszédtéma. Adószedőink, nem úgy mint az időjárás, enyhülőben vannak. Már most kiszivárogtatták, hogy jövőre engednek a negyven- nyolcból. Mármint a legmagasabb adókulcsból. Kicsit elhamarkodottnak tűnik az ügy, mivel közel még a tavalyi év vége, amikor egy hajnalba nyúló éjszakán mégiscsak áthajszolták honatyáinkon a negyven- nyolc százalékot. Ha ugyanis várnak nyár végéig, addig annyi változatosságot hoz nekünk a politikai élet, hogy elfelejtjük: oda csökkentének, ahonnan emeltek. Az ilyen, és éjfélé közérzetjavító intézkedések előtt nem minden haszon nélkül való, ha megkérdezik a nagy tapasztalatú százalékszakértőket. Az energiaszféra emelési szakemberei például nem mai gyerekek. Tudják, a gáz árát a kánikula beköszönte előtt kell megemelni. Mondjuk huszonöt százalékkal. Azután pedig ősszel, de még a nagyobb derek előtt. Megint huszonöttel, aztán gyorsan hozzátenni, hogy ez összesen ötven százalék lesz. Vannak persze akadékos- kodók, a kákán örökösen csomót keresők, akik azt mondják: az emelt összeg huszonöt százaléka már nem annyi. Nekik kellett volna gyorsan megmondani ősszel: a negyvennyolc pedig kevesebb lesz néggyel, így aztán ez már el van szúrva. Lehet gondolkodni valami új számmágián. Köszönjük Ferter János karikatúrája Hinta-palinta Szőke Judit y—y vek óta nem volt ilyen Lf hideg telünk. Ez nem- 1—J csak a távhőszolgál- tatók számára kedvezőtlen — panaszkodnak is, ám arról elfeledkeznek, hogy amikor enyhe az idő, akkor meg bennünket csap be az átalány —, hanem mindenkinek, aki fűt. Számítások szerint egy 60 négyzetméteres lakás havi átlagos fűtési költsége 1995-96 telén: HTO-val 27 540, villannyal II 000, távfűtéssel 6350, szénnel 6000, gázzal 4480, tűzifával 3800 forint. Mára szinte abszurd a különbség aszerint, hogy ki mivel fűti házát, lakását, üzemét, fóliasátrát. Ezt tetézi a teljes kiszámíthatatlanság és kiszolgáltatottság. A hét végén a nyíregyházi önkormányzat városüzemeltetési bizottsága tárgyalta a Nyírtávhő pénzügyi helyzetét. Mint kiderült, bár 1995-öt nyereséggel zárják, tőkeinjekciót várnak a tulajdonostól. Azt is megjegyezte valaki, hogy fel kell készülni az összeomlásra, meg hogy hiba volt eleve forgóeszköz-hiánnyal létrehozni a céget. A válasz sem váratott magára sokáig: igen-igen, de a városnak is komoly felvett hitelei vannak, legutóbb például a bérek kifizetése csak 140 millió kölcsönnel volt lehetséges, no meg, hogy szociális alapon, a lakhatási támogatás címén mintegy 40 millió forint ment tavaly a Nyírtávhőnek... Szoros, szigorú, fegyelmezett gazdálkodást kértek — s ez üzenet volt a többi önkormányzati, alternatíva nélküli szolgáltató szervezetnek is. Melyektől mi, fogyasztók, emellett kellő szerénységet is elvárunk. Láthatóan a bizottság és a testület nehezen birkózik szolgáltató társaságaival, ideje lenne egy független fogyasztói érdekvédelmi szervezet létrehozása, melynek tagjai teszem azt nem ülnének a felügyelőbizottságokban, pusztán hozzáértő, elkötelezettség nélküli szakmai alapon vizsgálnák felül az üzemeltetést. Mert bizony isten, épp elég nekünk a központi hinta-palinta. Már attól is megfelelően szédülünk.
