Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-08 / 6. szám
1996. január 8., hétfő HÁTTÉR Iskolaváros gyermekbetegségekkel Szükség van egy átfogó és átgondolt ifjúságpolitikai koncepcióra Védjük, óvjuk gyermekeinket! Balázs Attila felvétele Az önkormányzat saját erőNyíregvháza (KM - Cs. K.) — A gyermek és ifjúsági korosztály helyzete ma több szempontból is kedvezőtlenebb, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Különösen érződik ez halmozottan hátrányos helyzetű megyénkben, — állapítja meg az az előterjesztés, amely a nyíregyházi önkormányzat gyermek- és ifjúsági faladatait fogalmazza meg. A gyermek- és ifjúsági feladatok megoldása társadalmi összefogást igényel. A megye- székhely közgyűlése júniusban elfogadott 1995—98. évi programja konkrét gyermek- és ifjúsági célú feladatokat is megfogalmaz. A város fejlesztési koncepciója fő irányként határozza meg, hogy Nyíregyháza váljon pénzügyi, kereskedelmi, kulturális, művészeti központtá és iskolavárossá. Diákok és problémák Ezt támasztják alá a következő adatok: a városban 9 bölcsőde működik 510 férőhellyel: 19 önálló óvoda 13 tagóvodával, melyekben összesen 5033 gyennekről gondoskodnak. Csaknem 13 ezer diák tanul 21 önkormányzati, 2 gyakorló és egyházi általános iskolában. Középfokú — 20 önkormányzati és 2 egyházi — intézményben több, mint 11 ezer gyermek folytatja tanulmányait. A város négy felsőoktatási intézménnyel is büszkélkedik, ezekben több, mint 5400 hallgató folytatja felsőfokú tanulmányait nappali vagy levelező tagozaton. A 35 ezres létszám egyfelől figyelemre méltó, másfelől viszont problémák sokaságát is felveti: az iskolarendszer évek óta húzódó átalakulása, az oktatás finanszírozása körüli gondok, tandíj, a szakképzés válsága, pályakezdő munka- nélküliség. A város Oktatási és Ifjúsági Bizottsága évek óta támogatja pályázat útján a tehetséggondozó köröket, s a jövőben tér- • vezi a pályázati alap kibővítését. Kezdeményezi a városi és a megyei önkormányzat középiskolai kollégiumot fenntartó iskolák nyitott közalapítványának létrehozását annak érdekében, hogy a tehetséges gyerekek középiskolai tanulását és kollégiumi elhelyezését segítse. Évente százmilliós támogatást nyújt az önkormányzat a nevelési-oktatási intézmények részére a gyermekétkeztetéshez, amit kiegészít a Soros Alapítvány támogatása (korábban 40, ebben a tanévben 20 millió forinttal). Kerekasztal Tavaly februárban alakult meg Nyíregyházán az Ifjúsági Kerékasztal, melynek munkájában részt vesznek a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, ifjúsági célú alapítványok és egyesületek. A kerekasztal működésének eddigi eredménye: nyilvánosságot biztosít a résztvevőknek, közös pályázatokat fogalmaz meg. s véleményezési jogot gyakorol az intézmények működésének felülvizsgálatakor. Tavaly szeptemberben fogadta el a város közgyűlése a középtávú sportfejlesztési tervet. amely értelmes perspektívát kínál a város fiataljainak és sportszakembereinek. Kiemelt támogatást nyújt a város a diáksportnak, melynek irányítója és koordinálója a Diáksport Bizottság. A városban közel ezer fiatal került abba a helyzetbe, hogy tanulmányai befejezése után feleslegesnek érzi magát, mert nincs szükség a munkájára.Ugyancsak nehéz helyzetben vannak azok a fiatalok is, akiknek családja nem képes előteremteni a tanulmányaikhoz szükséges anyagiakat. Tavaly módosította szociális rendeletét az önkormányzat. hogy a felsőoktatási intézményekben tanuló, rászoruló fiatalok saját jogon támogatást kérhessenek a várostól. A kedvezőtlen gazdasági környezeti hatások táptalajt nyújtanak a deyiáns magatartásformák kialakulásához. Terjed a drog, a kábítószer, áz élvezeti cikkek fogyasztása, s növekszik a fiatalkori bűnözés is. Sokkal több gondot kellene fordítani a megelőzésre, de sajnos az esetek többségében csak akkor történik intézkedés, amikor már gyámhatósági segítségre van szükség. Koncepció kell Szomorú statisztikai adat: minden igyekezet ellenére folyamatosan nő a veszélyeztetett helyzetű kiskorúak száma. Míg 1991-ben 8356-ot tartottak nyilván, addig 1994. év végén ennek csaknem másfél- szeresét: 12 120-at. bői nem képes megoldani a társadalom szociális és foglalkoztatási problémáit, de saját eszközeivel segíthet a városi fiatalok tanulmányi költségei egy részének átvállalásában — alapítványi formában, szociális alapon, de bizonyos eredményszinthez kötve. Ennek érdekében nyitott, közcélú alapítványt hoz létre, melyhez az idei kötségvetés- ben egymillió forintot biztosít. Felkérte a város minden felső- oktatási intézményét, csatlakozzanak alapítóként a célokhoz. A továbblépéshez elengedhetetlen az is, hogy ez év végéig készüljön el a gyermek és ifjúsági réteget átfogó városi ifjúsági koncepció. Szükség van olyan pályázati lehetőségre is, mely az ifjúsági célú tevékenységet támogatja helyi szinten. A megyeszékhely közgyűlése gyermek és ifjúsági feladatokra (az alapítványi egymillió forinttal együtt) összesen 3,5 millió forintot biztosít az 1996. évi kötségvetésében. Belső munkamegosztásában a polgármesteri hivatal ifjúsági referensi munkakört hozott létre, az e posztot betöltő munkatárs feladata az Ifjúsági Kerékasztal működtetése, az ifjúsági koncepció kidolgozása. A nap vakítóan csillan meg a szűz havon. Lehet vagy mínusz húsz fok, de senki nem didereg. Száraz, szinte szélcsendes a hideg. A hegyek a tiszta levegőben olyan valószínűtlenül közelinek tűnnek, hogy az ember úgy érzi: kinyújtja a karját és elkapja a hatalmas sziklatömböket. A kemény hideg ellenére igen népesék és hangosak a lesiklópályák. a sífutópályák egyaránt. Mindenki jókedvű, vidám, az arcok tűzpirosak. A hangulat nem véletlenül kitűnő, hiszen Szilveszter van. Ilyenkor illik vidámnak lenni, elfelejteni minden rosszat, gondot. Legalább egy kis időre. Mint a magas hegyek között általában, hirtelen sötétedik. Elnéptelenednek a pályák, megállnak a felvonók. ♦ ♦ ♦ Az asztal ugyanaz, ami nyáron volt. A pincérek is. Ugyanúgy sütik nyárson a csirkét Tátralomnicon a Wil- lyben, mint annak idején. Csak a cigányprímás más. Ülnek, kicsit szomorkásán, hiszen nyáron ugyancsak A vonó törvénye húzta a fülükbe a magyarnótát az a régi prímás. Oda- odasandítanak, észreveszi-e ez az új őket. Úgy tűnik, közömbös ez a banda. Mintha nem is a vendégeknek, csak úgy maguknak, a maguk szórakozására húznák... — Gyerekek — szólal meg az egyik vendég a nagy asztalnál — más már ez a világ. Nyelvtörvény van. Nem mernek. — Jó. jó, hogy van nyelvtörvény. De vonótörvény nincs — kontráznak többen is. — Egyelőre... Ahogy fogy a jóféle itóka, kezd emelkedni a hangulat. Ha mái■ emelkedik a hangulat, jó lenne rágyújtani — egy nótára. Hisz Szilveszter van, mikor mulasson az ember, ha nem épp most? Csendesen dudorásznak. Lesik a prímást. A prímás azonban csak azt játssza, ami a repertoárjában van, mintha tudomást sem akarna venni a társaságról. —- Félnek —- mondja megint a kételkedő. —Nézzétek, félnek... — Dehogy félnek! Csak várják, hogy tegyünk rá még egy lapáttal. ♦ ♦ ♦ Lassan elkészül a csirke is. De mintha senkinek nem lenne étvágya, hozzá sem nyúlnak az ínycsiklandozó falatokhoz. Már olyan hangok is vannak, hogy mi a csudának kellett ide jönni, hiszen ezer meg ezer alkalom lett volna máshol egy jó szilveszteri bulira. Ahogy fogy a bor meg a sör, egyre inkább kikívánkozik a nóta. Egyikük már nem tudja türtőztetni magát: lesz, ami lesz. ő bizony rázendít. „Az a szép. az a szép..." És láss csodát! A prímás int a többieknek: állj! Az asztalhoz közelít, elvigyorodik, egy bemelegítő futam, és indul a nóta. Kivirul a társaság. A kétkedők nyitják ki legtágabbra torkukat. Hisz olyan jól esik tele torokkal nótázni! A prímás nem áll meg. Jön sorra — kérésre is, meg csak úgy, spontán is — az egyik nóta a másik után. Most már nincs megállás, most már csak egy törvény van: a vonóé. A vonó pedig cikázik a húrokon, meg-megperdül, cifrázza. A prímás hazsa- lyog, a cimbalmosnak is fülig ér a szája, a bőgős meg-meg- forgatja böhöm hangszerét, a brácsás szeme cikázik. Fergeteges. amit csinálnak. Ami eztán következik, a nagy asztaltársaságot is meghökkenti: feláll a szomszéd asztaltól az egyik német fiatalember, elkéri a brácsástól a hangszert, s rázendít. „Ritka búza, ritka árpa..." De hogy a magyarok se maradjanak adósok, ugyanúgy tele torokból fújták a Ro- samundát, azaz a Sej-haj Rozit, meg a többit. ♦ ♦♦ M ikor a banda elcsomagolt, már reggel volt. Csak a német fiatalember tartotta még a kezében a brácsát. Mintha várt volna még valamit... Kovács Éva A z ormosokban eddig nemigen tudatosult, hogy amikor megírnak egy receptet, valójában olyan nyugtát állítanak ki, amire a biztosító azonnal, készpénzzel fizet, — mondta nemrég lapunknak az Országos Egészségbiztosító Pénztár, az OEP egyik magasrangú illetékese. Nos, ha eddig nem tudatosult, ezután majd fog. A kérdésben ugyanis januártól szigorú szabályok érvényesek. Új az esztendő, új a receptdivat is — mondhatjuk annak a hírnek hallatán, amely szerint ez évtől már csak az újfajta receptekre jár társadalombiztosítási támogatás. Az előírt, s minden orvos által követni köteles vénydivat szerint a recepten ezentúl az orvost azonosító kód mellett fel kel! tüntetni a beteg társadalombiztosítási azonosító jelét, a tajszámot is. Az újfajta receptek segítségével nemcsak a gyógyszert rendelő orvost, hanem magát a beteget és a patikát is ellenőrizni lehet. Kideríthető, melyik orvos milyen orvosságot rendel, hatásos, de kevés, vagy sok és egymás hatását kioltó készítményt javasol. Ellenőrizni fogják, milyen értékű patikaszert „utal ki” a doktor, s az országos átlaghoz képest sok vagy kevés. Vége lesz a receptre írt kívánságoknak is, mert orvosság csak annak jár, aki beteg, s csak annyi, amennyi e betegség gyógyításához elengedhetetlenül szükséges. Az eddigiekhez viszonyított gyökeres változtatásra az illetékesek szerint azért került sor, mert a társadalombiztosítás lassacskán képtelen a vészesen növekvő támogatást megfizetni. Fizetni azonban akar, így arra törekszik, hogy a támogatás a leginkább rászorulókhoz, a legfontosabb gyógyszereket fogyasztókhoz jusson. A téma felelősei elszánták magukat, s aki kicsit is reálisan gondolkodik, igazat adhat nekik. Különösen akkor, ha a nemzetközi statisztikát nézi, s elfogadja a tényt: nem a sok, hanem a jó gyógyszer gyógyít... Jaj, ez a táj... Óvatosság Ferter János karikatúrája Szarvashiba Galambos Béla-w- y adgazdálkodásról, 1 / vadászatról jelent V meg nem régiben FM rendelet, szám szerint a 3811995.(XI. 14). Meglehetősen speciális területet érint ez a jogszabály ahhoz, hogy most megkérdezzék a többségbén lévő, se nem erdész, se nem vadász újságolvasók: „Mit érdekel ez minket?!”. Márpedig ez a rendelet jóval többeket érint, mint ahogy első hallásra gondolnánk. Ugyanis nem csupán a vadászoknak mond újdonságokat, hanem a vadak elütéséből keletkező károkról is „beszél”, ami viszont nyilván érdekli majd a „civileket” is. Az ő számukra adott esetben mélyen zsebbe vágó lehet a közúti közlekedés során keletkezett vadkárok újonnan szabályozott rendezési módja. Ezért aztán szarvashiba volna nem foglalkozni a dologgal. Mint ahogy szarvashibának számít mostantól az autós, motoros számára, ha véletlenül, vagy szándékosan (mert azért kisebb állatokkal ilyen is előfordult) elüt egy vadat. Az eddigi eljárás szerint ugyanis ilyenkor a gépjármű-tulajdonos keresetet nyújtott be a területileg illetékes vadásztársasághoz, amelyik a járműben keletkezett kárt szó nélkül megtérítette. Végső soron a biztosító fizetni kényszerült, mivel legtöbbször csak az egyik „fél”: a gépkocsi elszenvedte kár került mérlegelésre. A vad értéke nem számított. A fenti rendelet új helyzetet teremt azzal, hogy megállapítja a vad értékét. Egy fácán például 15, egy mezei nyúl 10 ezer forint értéket képvisel, de már egy őzbak 100, egy vadkan 150-300 , ezer, egy szarvasbika akár egymillió forintot is érhet. Tény, magasak ezek az összegek. Am, mint a vadászok és a rendeletalkotók mondják, végre megfelelően tükrözik azt a tényt, hogy a természet részét képező vad is élőlény, értéke van, felelni kell érte. Nem árt tehát mostantól azzal számolni, ha bebizonyosodik a gépkocsiját egy szarvasbikán törő autós „szarvashibája", a szaldót — amely lehet akár több százezer forint is a bika javára — bizony a sofőr fizetheti a vadásztársaságnak Kelet-Magyarország