Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-06 / 5. szám

1996. JANUÁR 6., SZOMBAT Korondra megy korongozni „Szállj le a bányába, hozz agyagot — sokféle van — és taposd meg...!” Együtt mozog anyag és ember Harasztosi Pál felvétele Szőke Judit Állíthatja nekem akárki, hogy korongozni bárki megtanulhat, mondván: á, nem kell ahhoz semmi különös istenadta tehetség. Nem a csudát. Szerintem én akár hóna­pokat is ülhetnék reggeltől-estig egy ma­rék agyag mellett, mégsem tudnék egy óvo­dás gyurmafigura szintjén túlhaladni. Mindamellett, hogy türelmem sem lenne a formázáshoz. Bár azt vallom, minden egészséges emberben megvan az a mélyen rejlő képesség, hogy alkotóenergiáit kibon­takoztathassa, ha munkáját belülről igen- li. De ki az íróasztal mellett, ki az ötvös­műhelyben, ki palettával a kezében, ki a fazekaskorong mellett hajlongva teszi ezt. Gyarmati Judit szerint pedig a fazekas­ság csupán elszántság és kitartás kérdése. O pedig már csak tudja, mert a karácso­nyi vásárra pusztán kerámiacsengőkből százharminc darabbal készült — nem volt köztük két egyforma. Judit eleinte hobbi­ból ismerkedett a fazekassággal. Majd mi­után a Kölcseyben leérettségizett a Nép- művészeti Stúdióban, a Munkaügyi Köz­pont támogatásával fogott a tanuláshoz. A fazekas vég­zettséget megszerezve úgy gondolta, itt is a gyakorlat teszi a mestert, s elmegy Er­délybe, Korondra, megis­merkedni az ősi kézműves­kultúrával. S bár erről a szándékáról nem tett le, ám a sors akkor közbeszólt — „magyar hangja” Berta István buda­pesti keramikus volt, akit már régebbről ismert, s aki elcsábította magához tanul­ni és dolgozni. A Budapes­ten, illetve az Ócsán nála el­töltött egy év kemény inas­időnek minősül, ugyanis a Mezőtúron tanult mester azt a magasfokú, hagyományos felkészítési metódust adta át, melyben ő maga is része­sült. Ennek első lépése egy utasítás: hozz a bányából agyagot, s taposd meg... Fi­atal tanítványa rendszeres résztvevője a tokaji művész­tábornak, ami ugyancsak al­kalmas arra, hogy a legap­róbb fogásokat, sőt a kül­földi példákat is megtapasz­talhassák. Hihetetlenül összetett tu­domány a fazekasság. Nem is gondolná az ember, mennyi ismeret kell az anyaggal bánni tudáshoz. S bár csak néhány órát beszélgettünk, ez er­re rájönni elég volt. Agyag nagyon sokfé­le van, mind más-más tulajdonsággal ren­delkezik, s különböző színűek — létezik például fehér. Tudom, sután hangzik, hogy a korongozáshoz csak korongozni kell tud­ni, ám a java csak azután jön, mert hiába kifogástalan a forma, ha a mázazás nem megfelelő, ha lefolyik, ha felhólyagosodik, ha túl híg, ha túl sűrű, ha kevés, ha sok. Innen kezdve kell tudni egy „csipetnyi” ké­miát, hiszen ez az oxidok és az olvadásfo­kok világa, s majd aztán, amikor be kell kúszni-kapaszkodni a kemencébe, akkor szükségesek a fizikai, főleg a hőtani tudni­valók. A „zsengélés” után újabb forró idő­szak következik, hosszú-hosszú órák, akár 8-9, s 900-1000 Celsius-fok. Engobozni (amikor a fehér csíkok felkerülnek mond­juk a kancsó szájához) közvetlenül máza­zás után kell, s szintén a bőrkemény álla­potban történik a fülezés, az esztergálás (nem lehetetlen, hogy a műveleti sorrende­ket felcseréltem!). Mint minden kézművesmesterségnél, itt is vannak titkok, melyeket sok-sok gyakor­lat, kísérletezgetés előz meg. Nem mind­egy, mondjuk, hányszor égetnek egy tár­gyat, mikor veszik ki, s aztán miféle bo­szorkánykonyhán mi mindent bűvészked­nek vele. Hiszen a folyamat bármely stá­diumában végtelen a variációk, a kezelési lehetőségek száma. S ez benne a fantaszti­kus, a kimeríthetetlen változatosság, a já­ték, az egyediség varázsa. A munka szerszámigényes. Az ügyes esz­közöket, így teszem azt a fakéseket, a pa­pa készítette, aki maga is igen kreatív, s ha saját munkája megengedné, bizonyára egész nap a műhelyben tenne-venne. O épí­tette az elektromos korongozót is. De nem­csak a család anyagi, fizikai segítsége kell a sikertelenségekkel, kezdetben kudarcok­kal is hamar találkozó kezdő pályáján a boldogulásához, hanem a lelki, érzelmi tá­masz, a biztatás, az inspirálás is, aminek Gyarmatiék nincsenek híján. A csinos mű­hely-üzletben minden készen áll, amire szükség lehet, s a két fiútesó, de az egész család természetes anyagokkal veszi körül magát. A használati tárgyak alkotják Judit fő profilját — ezen belül az eredeti-hű nép- művészeti- és az úgynevezett ősedények (natúr, vésett geometriai mintákkal), va­lamint a saját ötletekből született moder­nek, melyek ötvözik a tradicionális techni­kát, ám megfelelnek a modern kor igénye­inek, ízlésvilágának is. Most tudtam meg, mennyire más az íze a cserépedényben megaludt tejnek, az abban savanyított ká­posztának, s hogy vannak olyan anyagból s módon készültek is, amikben bátran le­het sütni-főzni, s hogy milyen az aromae­dénykék finom sziluettje. Engem ezen alkalmazott művészeti ág­ban is a hozzáadott érték izgat, a megre­megő kéz nyoma, az élvezett szépség lát­ható élménye. Ez szerintem is sokkal fon­tosabb annál, semminthogy a darab kifo­gástalan, tökéletes, hibátlan legyen. Nem tudtam, hogy ilyen tárgyakat ma már ön­tenek is, pedig ebből van a legtöbb az üz­letek polcain. A fazekasmunkák árát a ma­gas anyag- és energiaköltségek, az értékét a már elsoroltakon túl a munkaigényes ap­ró részletek adják. Egy korongozott csu­por, egy felülfüles tejesedény, egy váza bel­seje vonalas, hiszen ujjakkal képtelenség teljesen sima felületet produkálni. Az igé­nyes munka alja nem egyszerűen elvágott, hanem finoman munkált, akár rovátkolt, esztergált. S no és még egy nagyon lénye­ges láthatatlan momentum: nem a tárgy, hanem az ember a cél. Elvenni és hozzátenni — ki mit, miből, mennyit, ez a fazekasság csínja-bínja. Jó érzék, s egy adag kreativitás kell ahhoz, hogy valakit az a ritka szerencse érjen, mint ami Gyarmati Juditot, hogy a hobbija a munkája. A jelenlegi örömforrás talán egy­szer megélhetésének alapja is lesz. Öregedő rockerek milliói Sting könyvelője nagy összegeket sikkasztott, de azt évekig észre sem vették szemben a 26. hely mélyéről tekinthet fel­felé, s nem bizonyos, hogy boldog a lát­ványtól, ugyanis éppen kilenc hellyel fölöt­te tanyázik Joko Ono, az ex-Beatles kö­Negyvenes-ötvenes éveire érik be a rocker igazán, legalábbis akkor, ha az érés folyamatának jellemzője a bankszám­la mindenkori állapota. Márpedig a Londonban hétfőn közzétett — ezút­tal jövedelmi — toplista első tíz he­lyezettjének átlagos életkora valahol a negyedik évtized közepén mozog. A sort a 44 éves Phil Collins veze­ti, mégpedig jókora előnnyel: idei 24 millió fontos hozama kétszeresen dup­la érték, ugyanis az összeg éppen a kétszerese a második helyen szerény­kedő, 48 esztendős Elton John 1995- ös bevételének — s ugyanígy a két­szerese saját tavalyi eredményeinek is. Az élmezőnyben végeztek az idén a Pink Floyd és a Genesis frontem­berei is, 3-5 millió font közötti jöve­delmekkel. Eric Clapton a maga kö­zel hatmilliójával ugyan még mindig a harmadik, kérdés azonban, hogy ez mekkora öröm a sztár számára az 1994-ben elkönyvelt, 13 millió font­nál is nagyobb bevétel után. Paul McCartney (869 ezer) ezzel rökben nem túl népszerű Özvegy, aki az egykori szerzőtárs, Lennon hagyatékából éppen háromszor annyit húzott az idén is, mint McCartney. Mindez most talán meg­változik, ugyanis negyedszázad után először a megmaradt Hármak saját kezdeményezésükre — és zse­bükre — álltak elő „új” Beatles- albummal, soha nem hallott Len- non-szerzeményeket, stúdiótöredé­keket, hasonló csemegéket dobva piacra éppen karácsony előtt. A listán közölt számok egyéb­ként meglehetősen hozzávetőlege­sek lehetnek csak, s ennek bizonyí­téka az idei — állítólag — 5,8 mil­lió fontjával 4. helyezett Sting ese­te is: az énekes könyvelőjét épp mostanában küldték hat évre rács mögé, miután ugyanennyi millió­val könnyítette meg a rábízott számlákat. A londoni bulvársajtó az eset kapcsán nem mulasztotta el feltenni a költői kérdést: meny­nyit kereshet valójában — és tit­kolhat el az adóhivatal elől — a sztár, aki a folyamatos és jelentős összegű sikkasztást két évig észre sem vette... Kertész Róbert 1 5 RITMUS Sikerlista Az eladott nagylemezek, kazetták és CD-k alapján állította össze az aláb­bi listát a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége. / 1. Zámbó Jimmy. Szeress, hogy szerethesselek 2. Republic: Tüzet viszek 3. Pap Rita: Csodacsacsi csodái 4. Edda: Edda Blues 5. Queen: Made in Heaven 6. Amokfutók: Varázsolj el! 7. Hungária: Micsoda buli 8. Tátrai Band: A Hold szerelme 9. Madonna: Something to Remember 10. Vangelis: Voices 11. Tekknő: Discotor 12. Ace Of Base: The Bridge 13. St. Martin: 1995 14. Soho Party: Szállj! 15. Szandi: Szandili Szandi a jódlizással új őrületet indí­tott el LEMEZFIGYELŐ Honfoglalás Most már tagadhatatlanul elérkezett az 1996-os esztendő, amely főleg ar­ról nevezetes, hogy ekkor ünnepeljük a honfoglalás 1100. évfordulóját is. A képzőművészek, a tudósok mel­lett a rockzenészek a maguk módján szintén hozzá szeretnének járulni a millecentenáriumi eseményekhez. En­nek jegyében jelent meg a közelmúlt­ban a P. Mobil együttes és az Álla­mi Hangversenyzenekar közös fel­vétele, a Honfoglalás szvit. Az együtttest nem kell bemutatni, hiszen már jó régóta színen van a ma­gyar könnyűzenei életben. 1973 áp­rilis végén több napilapban hirdetés jelent meg az alábbi szöveggel: „A Gesarol együttes értesíti rajongóit, hogy 1973. május 1-től P. Mobil né­ven működik tovább.” Hagyjuk azonban most a múltat, nézzük, mit hoz a jövő. A P. Mobil együttes nemsokára megkezdi a „Flonfoglalás” turnét, s közben már tervezi az új lemezt, valamint a Ko­paszkutya című film folytatását is. GONDOLKODÓ A mai feladványunk kérdése: Melyik út vezet a labirintus közepébe? A megoldást levelezőlapon küld­jétek be a szerkesztőségbe! Napkelet • A KM hét végi melléklete Phil Collins legújabb lemeze Illusztráció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom