Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-29 / 24. szám
1996 január 29.. hétfő TermészetBÚVÁR Nyíregyháza (KM) — Föld alatti mesevilág megannyi kincse csalogatja a TermészetBÚVÁR most megjelent számának olvasóit. Az UNESCO a múlt év decemberében vette fel a nagy tekintélyt adó világ- örökség listájára a páratlanul értékes aggteleki és a szlovák-karszt barlangbirodalmat. Mi áll a döntés hátterében, milyen változást remélnek az itt élő emberek? Válság, virágzás, prostitúció? hangzatos címmel ad képet a szakterület jelenéről, jövőjéről a tartalmas összeállítás a Budapesten megtartott európai ökológus kongresszus kapcsán. Fekete Gábor akadémikus vonja meg a tanácskozás mérlegét, neves külföldi szakemberek pedig a továbblépés lehetőségeit elemzik.. Az Útravaló rovatban Schmidt Egon természetíró olyan „évszakáról ír, amikor a tél búcsúzni kezd, a tavasz meg eleinte szégyenlősen, majd egyre merészebben kopogtat. Ez a néhány hét különösen izgalmas a mindent látni, kifürkészni igyekvő természet- búvár számára... Az élővilág valóságos csodája a növények víz- és tápanyagforgalmát lebonyolító sajátos csőrendszer. Gondolt-e már Ön arra, hogy miként jut el egy akár százötven méter magas faóriás lombkoronájának legfelső leveléig is az éltető víz? A Hazai tájakon barangolva a Szentendrei-szigeten kialakult homokvilág elkápráztató szépségével, formagazdagságával ismerkedhetünk meg. Kubassek János az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója a földkerekség legnépesebb országába, az egymilliárd- százhúszmillió lakosú Kínába, a szunnyadó sárkány földjére kalauzolja el az olvasót. Aki a kunhalmok meg- fejthetetlennek tűnő titkaira kíváncsi, olvassa el a téma legkiválóbb hazai szakértőjének, Tóth Albertnek a tanulmányát. A TermészetBÚVÁR magazin idei első számának tartalmát természet-naptár, virágkalendárium, akvarisztika, terrarisztika és szobakertészettel kapcsolatos gyakorlati tanácsok gazdagítják. MŰM ír m* Mm _n_ m ■ » 1* Ci 3?€#lCCr * A Mágnás Miska... ...című darabot láthatják az érdeklődők a vásárosnamé- nyi művelődési központban január 29-én, hétfőn. A miskolci Premier Színház előadása 19 órakor kezdődik. (KM) Újabb... ...bemutatóra készül a Móricz Zsigmond Színház. A Szent Johanna című dráma premierjét február 24-én tartják. A darabot Verebes István rendezi. (KM) Népművelők... ...számára rendeznek továbbképzést Nyíregyházán a művelődési központban február 7-én. Az összejövetelen Soós Adrienn, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője tart előadást a munkaerőpiaci átképzés lehetőségeiről. (KM) Szakképesítést... ...adó alapfokú számítógépkezelői és könyvvezetői tanfolyam indul a Perfekt Rt. nyíregyházi kirendeltségén. Jelentkezni a Szabadság tér 11. szám alatti székházban lehet. (KM) Tárnái Balázs... ...mutatja be önálló műsorát a Nyíregyházi Társaskör szervezésében a Zrínyi Ilona utcai házasságkötő teremben január 29-én 18 órai kezdettel. (KM) Táncos lábak, vérforraló ritmusok, kellemes zene. Bizonyára sok helyen találkozunk a következő napokban majd a SLIP és a RITMO együttes táncosaival, hiszen a farsangi bálok elmaradhatatlan kelléke az elegáns táncbemutató. (Felső képünkön a Slip, alatta a Ritmo Tánc-Sport Klub táncosai láthatók) Harasztosi Pál felvétele Amatőr felvétel Múzeum a zsinagógában A pályázó fiatalok próbára tehetik majd fantáziájukat, tehetségüket A zsinagógában kapott helyet a múzeum Kovács Bertalan archív felvétele Bodnár István Kisvárda (KM) — Nincsenek irigylésre méltó helyzetben az egykori zsinagógában levő kisvárdai múzeum munkatársai. A hatalmas épületben a hideg szinte kibírhatatlan. Az irodahelyiségnek álcázott szobákban ugyan megtalálható a központi fűtés radiátora, de a múzeum nincs bekötve a fűtőhálózatba. Helyettük alkalmi fűtőtest igyekszik a lelket tartani a télen is itt dolgozó néhány munkatársban. Igaz, a múzeum is téli álmát alussza. Bár a betérő látogatóktól nem zárkóznak el, hivatalosan április elsejéig zárva tartja kapuit az intézmény. Egyébként télen is lenne bőven látnivaló: hiszen a templomból kiképzett hatalmas teremben még festett pitvaros ház, falusi kovácsműhely és textilház is megtalálható. Az emeleten nosztalgiázhat az ember: a polgárosodó város tárgyi emlékeiből látható bemutató. Látogatók fogadása helyett a tél mindenesetre a tervezés, a felkészülés ideje. Fehérvári Bélát, a múzeum igazgatóját is erről kérdeztük. — Elsősorban mi is a mille- centenáriumra készülünk. A feladat nem könnyű, hiszen a múzeumnak nincs számottevő anyaga a honfoglalás idejéből. Ezért inkább a fiatalok, a diákok leleményességére számítunk. Több olyan pályázatot hirdetünk számukra, amelyek a nemzet történelmének a kezdetét tanulmányozhatják. A mondavilág felidézésétől kezdve, a korabeli tárgyi emlékek készítéséig sok mindenben próbára tehetik majd a pályázók a fantáziájukat, tehetségüket. Az áprilisi kezdés idején egyébként egy újabb képző- művészeti és néprajzi kiállítást is rendeznek, amelyen Kisvárda képzőművészei mutatkoznak be. Sajnos, változatlanul nem tud élni a város a remek lehetőséggel, nevezetesen azzal, hogy a történelmi vár helyreállított helyiségeiben nyáron újra múzeumi kiállítás legyen. Több mint tíz éve, hogy megszűnt a vár régészeti kiállítása, pedig a színházi fesztiválok mindig sok látogatót vonzanak. Csak remélni lehet, hogy egyszer újra megtalálják a megoldást, ami Felső-Sza- bolcs történelmi központjának újabb vonzerőt és turistákat jelentene. Budapesten forgatják az Evitát Volt akit a kíváncsiság, volt akit a kalandvágy vonzott a próbafelvételre Budapest (MTI) — Magyar- országon válogat szereplőket Alan Parker stábja, — hogy precízek legyünk: „casting di- rector”-jai — készülő film- musicaljéhez, az Evitához. A filmet majd itt, Magyarországon, Londonban és Buenos Airesben forgatják. A címszerepet sem osztották még ki és számtalan apróbb-nagyobb szerepre is civilt kerestek. A próbafelvétel kritériuma nem sok, de nem is kevés: jó angol beszédkészség, magabiztosság, és némi zenei, illetve énektudás. Korhatár: 30 és 70 év között. Aki már bejutott, az épületben izgatottan böngészte az angol-nyelvű személyi lapot, amihez ott helyben azonnal készítettek egy polaroid fotót is az illetőről. A lapon nevet, címet, születési évet, foglalkozást kellett feltüntetni. A következő stáció: egy-egy asztalnál „echte” angol, pontosabban az egyiknél ír casting director kamerázott, miközben a megszeppent sztárjelöltnek az angol nyelviskola első két-há- rom órányi anyagából kellett „vizsgáznia”. Vagyis: Hogy van? Hány éves? Hogy hívják? Mi a foglalkozása? Szeret-e énekelni? Ismeri-e az Evitát? Milyen a kedvenc zenéje? Aki ezekre a kérdésekre azonnal válaszolt — persze nem csupán egy magyaros ,jesszel” —, az ott helyben dalra fakadhatott. És ha ez is ment valamicskét, személyi lapjával máris beállhatott abba a sorba, amelyik a szomszédos terembe vezetett, ahol próba- felvételt készítettek vele. Két-három órányi bámész- kodás után a kíváncsiskodó akár egy precíz társadalmi keresztmetszetet is készíthetett. A jelentkezők között volt 70 éves elegáns hölgy, kissé már megmacskásodott ízületekkel, parókában, aki alig-alig mert megszólalni, akkor is iskolás angolsággal. És amikor túl volt a felvételi kérdéseken, feloldódott, mintha a szomszédasszonnyal fecsegne, megeredt a nyelve. Magáról, a barátnőiről, az IBM-ről, ahol harminckét évig dolgozott, arról, hogy életében először szánta rá magát, hogy ilyen módon próbálja ki nyelvtudását — és mindezt tökéletes angolsággal. így azután nem úszta meg! Mehetett próbafel vételre. Volt olyan huszonéves, aki a How old are you?-ra az asztal alatt elkezdte az ujjait sorra venni és némán motyogta a számokat, de csak nyolcig jutott, mert mondták, „Thank you!” — és mehetett szegény. Egy vecsési irulós-pirulós fiatal, kerekecske leányzó elég nagy zavarban válaszolgatott, de tökéletes kiejtéssel és grammatikával. Ám amikor felkérték, hogy „singeljen”, olyan iskolázott hangon és félelmetesen szépen szárnyalt a levegőben a „Jó reggelt, napfény!” (Good morning sunshine...), hogy mindenki megnémult a külső teremben is és nyomultak az ajtóhoz kíváncsiskodni. Őt egyértelműen a próbafelvételhez irányították... Egyszóval sokan voltak, és sokfélék. Férfiak és nők, iskolázottak és egyszerűcskék. Volt, akit a kíváncsiság, volt, akit a kalandvágy, mást meg a külföldi rendező vonzott. Azt persze kevesen tudták a megkérdezettek közül, hogy ki is az az Alan Parker. Pedig az Angyalszív a bemutató idején nálunk is hetekig telt házakkal ment a mozikban... Sipos László, a Magic Media képviselője — mert ez a magyar cég szervezte az itteni szereplőválogatást — elmondta, hogy tavasszal kezdik Magyarországon a forgatást. A rendező nem kötötte ki, hogy pontosan hány civil szereplőt kíván foglalkoztatni. Aki jól tudott angolul és kicsit énekelni, az számíthat, hogy esetleg bekerül egy várhatóan nagysikerű amerikai film szereplő- gárdájába. Száz éve hunyt el a „költők fejedelme" Nem éppen jó sors jutott osztályrészül a szimbolista Paul Verlaine-nek Budapest (MTI) — Ma is emlékeznek a megkopaszodott, faunra emlékeztető költőre, amint egy pohár abszint előtt üldögöl az asztalnál. Ki ne emlékezne botrányokkal teli kapcsolatára költőtársával, Rimbaud-\al, vagy például arra a verssorra, amely 1944-ben a BBC hullámhosszán, egyfajta kódolt üzenetként hangzott el, és amelyből a francia ellenállás harcosai megtudták, küszöbön áll az invázió, a szövetségesek partraszállása. Paul Verlaine versei élénken élnek az emlékezetben, és a francia nemzeti örökség részét képezik. Verssorait több nemzedék diákjai fújják kívülről, lévén kötelező penzum az iskolákban — írta a francia költő halálának századik évfordulójáról megemlékezve az AFP. Vajon csak ez lenne az oka, hogy mindannyiunk számára közkedvelt költő maradt, igazi bohém, akinek nem éppen jó sors jutott osztályrészül, és akit ma is a költők fejedelmének tartanak azután is, hogy sokan gyalázattal emlegették. 1944-ben egy irodalomkritikus elkárhozott embernek, üresfejű szoknyapecémek, út- széli faunnak titulálta. Anatole France „falusi boszorkányt” látott benne. Rövid, ritkás, de keményszálú szakállával egy filozófia nélküli Szókratészre emlékeztet, aki nem ura magának. Meglepi, sokkolja a figyelő tekintetet. Egyszerre vad és hízelgő, kegyetlen és barátságos — írta róla. A „Zöldségárus” szerzője a tehetségben gazdag „szegény Verlaine”-ről beszélt, aki ugyanakkor nyughatatlan és akinek kettős énje van. Anatole France nagyon jól látta. A költő valóban a szelídséget és az erőszakot egyesítette magában. Gyönyörű, tiszta, szelíd költeményeket éppúgy írt, mint „útszéli” verseket. Manapság azonban erotikus, sőt a homoszexualitásról szóló versei sem jelentenek tabut többé. Halálának évfordulóján a párizsi Chatelet színházban éppen ezekből az általa és barátja Rimbaud által írt versekből tartanak felolvasóestet Fauré, Debussy és Chabrier zongoradarabjainak kíséretében. Verlaine — a szimbolista költészet megalkotója, aki oly sok követőre talált a maga korában — 1844. március 30-án Metz-ben született, iskoláit Párizsban végezte. 1862-ben érettségizett. 1866-ban írta első költeményeit a „Szatumuszi versek”-et, amelyet nagy tetszéssel fogadott a költőtársadalom. 1870-ben nősült, és akkor jelent meg második verseskötete a „La bonne chanson”. Nem sokkal később kereste meg soraival egy charleville-i fiú, Jean-Arthur Rimbaud. Verlaine válaszolt neki: csak jöjjön, hívjuk, várjuk — volt az üzenetre a válasz. Mindez egy botrányokkal teli kapcsolat kezdetét jelentette. Verlaine fiatal barátja miatt elhagyta családját és Rimbaud- val együtt végigcsavarogták Európát. Arras-ban, Brüsszelben, Charleroi-ban, Londonban éltek együtt. Veszekedések, szakítások, majd a már ismert történet: Verlaine egy perpatvar közepette kétszer rájött Rimbaud-ra. Letartóztatták, két év börtönre ítélték. Cellájában sem hagyott fel azonban a költészettel, és ott írta „Az ég oly kék és tiszta a tető fölött” című kötetét. A költő visszanyerte szabadságát, elvált. 1881-ben sikerrel jelent meg a „Bölcsesség” (Sa- gesse) című újabb kötete. Versei rendszeresen megjelentek, ő maga azonban egyre mélyebbre süllyedt: a legsötétebb csapszékeket, lebújokat látogatta, ivászatról ivászatra tántorgott, vagy éppen a kórházi ágyon hánykolódott, mert akkor már súlyos beteg volt. Eközben is a tisztességről, és arról álmodozott azonban, hogy egykor a Francia Akadémia nagyjai között kap majd helyet. 1896. január 8-án szeretőjének — akit csak „Madame Verlaine”-nek nevezett — párizsi lakásában érte a halál. E .KULTÚRA.
