Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-26 / 22. szám
1996. január 26., péntek HATTER Szorzunk, osztunk — oktatunk A felülvizsgálat legkevésbé a középfokon éreztette mérséklő hatását Kállai János Nyíregyháza (KM) — Fellélegezhetnénk: most már tudjuk, mi mennyi; számokkal, százalékokkal, álláshelyekben kifejezhetően vannak kimutatások megyeszékhelyünk oktatási-nevelési intézményeinek a múlt évben lezajlott felülvizsgálatáról, közkeletűbb nevén: az átvilágításokról. A városi önkormányzat humán irodájának helyettes vezetőjét, Békési Elemén kérdeztük magáról a folyamatról, a tapasztalatokról, a megtakarítások pénzben „fogható” mértékéről. — A felülvizsgálatot 1995 márciusában kezdtük. Az óvodákban és az általános iskolákban május végére befejeztük. A középfokon a munka őszre tevődött át. A félreértések elkerülése végett: fenntartói felülvizsgálat volt, nem szakmai, de a procedúra mindvégig a szakmaiság mentén haladt. O A közelmúltbeli, középfokú intézményvezetői értekezleten Békési úr visszatekintett a kétség kívül nagy volumenű vizsgálatra. Mennyire terhelte le a komplex feladat a hivatalt? — Mindenhol, minden intézményben ott voltunk, mivel a tárgyalásos formát tartottuk etikusnak, célravezetőnek. Fontos alapelvek Megfogalmaztuk az alapelveket, összeállítottuk a programot (intézményfokonként), alternatívákat dolgoztunk ki. Minden intézményvezető kézbe kapta az összes dokumentumot. Javaslatot kértünk minden egyes igazgatótól, vezetőtől, hogy a megtakarítás az ő intézményében miként realizálható a leghumánusabban. Hetven intézményben vizsgáltunk, ha jól számolom: mindössze öten... O Az alapelvek közül melyiket tartja a legfontosabbnak? — Ha már mindenképpen takarékoskodni kell — mert kell! —, akkor a terhek arányosan oszoljanak meg az intézmények között, olyanképzót kellett felmentéssel elküldeni. O A lenagyobb vihart az álatlános iskolákban hozott A nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak álláshelyei közül viszonylag sok szűnt meg Balázs Attila felvétele (illusztráció) pen, hogy egyiket se kelljen bezárni. így lett. A tehermegosztás taktikája minket igazolt; intézményt nem számoltunk fel, nagyobb intézmény- közi feszültségek sem keletkeztek. A tárgyalásos módszer — úgy tudom, az országban ezzel máshol nem éltek — jól működött. O A kényszerű takarékosság indukálta a felülvizsgálatot. A finanszírozási gondok. Ezek kiahatása majd minden esetben érinti a szakmaiságot, az egzisztenciákat, esetenként a presztízst. — Kétségtelen. A felülvizsgálat az oktatási-nevelési intézmények bér- és létszámgazdálkodására irányult. Kezdjük a konkrétumok bemutatását az óvodákkal! Nyíregyházán 28 önálló óvodát működtetni a jelenlegi viszonyok között nem célszerű. A jelenléti kihasználtságot véve alapul, tizennyolc ovi maradt önálló. A többi pedig tagóvoda lett, szakmai önállóságukat megtartva. A mérséklés éves szinten 9,3% (bér)megtakarítást jelent; álláshelyben kifejezve: 35 státust. Ebből 24 volt aktív dolgozó álláshelye. A nem pedagógus munkakörűek 38 megszűnt helyéről 20 dolgotakarékossági intézkedések kavarták. — A város általános iskoláiban a demográfiai csúcshoz képest 5000 tanulóval csökkent a létszám. Ez tény. Változtatni kellett egyik-másik helyen a vezetői szerkezeten. Tizenhárom igazgatóhelyettesi beosztás szűnt meg. A törvény szerinti maximális osztálylétszámok engedélyezésével harminc tanulócsoporttal lett kevesebb. De a növekmény átlaga nem nagy: 24-ről 25,5 főre emelkedett az osztálylétszám. A csoportbontások megszüntetése, a létszámok határértékének felemelése, a szakkörök számának behatárolása, a tantervi óraszámbeli előírások betartatása, a felzárkóztatás, a korrepetálás beszabályozása... Túlóraelvonások A megtakarítás mindennek eredményeként 9,1%. Nyolcvanhat álláshely, ebből harminc aktív pedagógus felmentése. Nem pedagógusi munkakör — 49 álláshelycsökkenés; 16 felmentés. A felülvizsgálat következményeként heti 668 túlórát vontunk vissza. O Hogyan vészelték át az igen érzékeny pontokat érintő mérsékléseket a középiskolák? — A szempontokat erre vonatkozóan is kidolgoztuk. Arra nagyon kellett vigyázni, hogy az egyes iskolák eredményességét a visszavonások ne befolyásolják. Aztán: mivel a középfok igen széles skálán felsorakozó intézménytípusokkal jellemezhető, a vizsgálat során az eltérésekre mesz- szemenően figyelemmel kellett lenni. Az osztálylétszámokkal itt nem is kellett foglalkozni, mivel általában a maximum körül alakulnak. Tehát megszüntetni, összevonni sem kellett. Továbbá: a demográfiai csúcshoz képest középfokon mindössze ötszázzal kevesebb a tanuló. Sőt: az idén már ismét növekedett 150 diákkal a létszám. Mi lesz még? Népszerűek a nyíregyházi iskolák: az belső arány átbillent — 52% a vidéki, 48% a városi gyerek középfokon. Kapacitás van, mindenkit be tudnak iskolázni Nyíregyházáról. Mindezekre tekintettel: a bérmegtakarítás 2,6%-os (mintegy 21 millió forint — éves szinten). A pedagógusstátusok közül 16, a nem pedagógus relációban 32 szűnt meg; felmentésekre (elküldésekre) itt nem került sor. A túlóraelyonás: heti 315 óra. O Összességében milyen mértékű a megtakarítás? — A város oktatási szférájában 7%-os. Pénzre átváltva: 156 millió forint egy év alatt. O Most, hogy már utána vagyunk a nemszeretem döntéseknek: mi várható még? Lesz-e újabb felülvizsgálat, lesznek-e újabb megszorítások? — Törvénymódosítások előtt áll az oktatásügy. Szó van a kötelező óraszámok emeléséről. Megvan a szándék az intézmények finanszírozási rendjének megváltoztatására. E momentumok magukban hordozzák a lehetőségét további mérsékléseknek, átrendezéseknek. De, s ezt hangsúlyozni kívánom: mi még egyszer felülvizsgálatot nem végzünk. M ondják, édesszájú, néha akrobata mutatványokra is képes az ember közelébe, az állatkertbe szelídített változata egy kis csokoládéért. Hát igen, a medve ő, a brummo- gó, meséink kedvenc hőse. Valljuk be, mi is ezeken a meséken nőttünk fel, s legalább ma is úgy kedveljük, e sokszor emberként két lábon járó állatot, mint gyerekkorunkban. Sőt egy kicsit másként szeretnénk látni a medvét. Legalábbis február 2-án, amikor felébred és kijön barlangjából, megnézni hogy milyen idő van, messze van e még a tél vége. Ez a népi megfigyelés biztos, hogy bekövetkezik most is, mert a tél egyszer véget ér, s ő, a kicsit loncsos, csapzott barátunk mindenkinél jobban tudja ezt, bátran vállalkozik időjóslásra és sohasem téved, ösztönei csalhatatlanul igazolják elhatározását. De van a maci kijövetelének, időjóslásának egy másik, népi változata is: lássuk a medvét! Olyannyira elterjedt, hogy szólásmondásként használjuk, sokszor az év más időszakában is. Itt elsősorban a tél végi nagy árleLássuk a medvét! szállításra, a téli vásárokra gondolunk. Valamikor nagy divatja volt, még a tv is buzdított rá reklámfilmekben. Mi egyfolytában gondolunk erre a medvére, mert az árleszállítások — nyugati mintára — most már az év minden időszakában vannak. Ha nem kapós egy áru, gondol egyet a kereskedő, leszállítja az árat. Mégiscsak kisebb veszteség, ha olcsóbban, de most adja el. Az érem másik oldala, hogy milyen árut szállít le és akar eladni. Ez az utóbbi időben alig találkozik a vevő elképzelésével. Mert lássuk csak. Divat a gépkocsi, több százezer forintos árcsökkentéssel hirdetések tömkelegé, a legpom- pásabbnak tűnő kedvezmények. Aki végigjárja e gondosan kimunkált kedvezményö- zönt, a havi törlesztést, szolgáltatásokat, biztosítást, azon kívül, hogy van egy jó autója, költségekben ugyanott van, mintha bemegy és készpénzért megveszi. Még az infláció is gondosan el van rejtve benne. De lássuk a medvét tovább! Divattá vált az élelmiszereknél is. A ma vásárlója erre érzékeny, mert élni is alig tud, s bizony sokan tartogatnak egy-egy ilyenfajta árcsökkentésre. Az így leszállított áru értéke sokszor sántít, mert sok olyan áru van benne, melyeknek közel van a lejárati idejük, s a vevő, miután további tárolásra venné, bizony pórul járhat. Különösen veszélyes „játék" ez a konzerv éknél és a mélyhűtött áruknál. Az eladó részéről nem látni benne semmilyen rossz szándékot, ő szeretne megszabadulni az ilyen „elfekvő” árutól. Az más lapra tartozik, hogy a vásárló gondolkodása nem ezt követi. Aztán beszéljünk a ruhaneműkről. örvendetes, hogy megszaporodtak a butikok, remény ébredt a vásárlóban, hogy konkurencia miatt olcsóbb áruk is lesznek. Aztán rájöttünk, hogy olcsó ár csak a kínai meg a kágéesté piacon van. Az utóbbiról tudjuk, hogy minőség nincs, ezért így is kezeljük. De a butikok. Volt olyan divatos, külföldi magas szárú cipő, melynek a talpa törött ketté, s ha visszavitte a vásárló, mennyi gondot jelentett a szavatosság érvényesítése. Az igazi meglepetés mégis az, amikor úgy adja el az üzlet az olasz, hasonló félcipőt, hogy szavatosságot sem vállal. Eszi, nem eszi ez van. Naná, hogy a gyereknek kell, sőt neki csak az kell. Persze, hogy megveszi a szülő, feltéve, ha megengedheti magának. Vajon kifejezi-e a feltüntetett ár az áru valós értékét? Ez nagy rejtély, mert 30-60 százalékot csak úgy elengedni nagy merészség és egy kicsit sántít is. Nem volt-e ennek eleve olyan extra ára, melyet ha akkor megvizsgálnak, bizony meglepetés érte volna a hatóságot? Érdemes lenne ezen is elgondolkodni. Lássuk a medvét! Szegény maci ha tudná, hogy mennyien várjuk, hogy jöjjön, mutasson valami biztatót ebből a zord télből, ha már a tél végi kiárusítások—elsősorban az üres zsebünk miatt—nem tudnak megörvendeztetni. Mesét mondani sokan jól megtanultak, mégha tanulságai mások is, egyet ne felejtsünk el: a hallgatóság ugyanaz maradt. Mesterséges odúk Balogh Géza / degesek, hajszoltak, feszültek a gyermekeink. Már egy, magára valamit is adó általános iskola is nulladik órával, azaz reggel hétkor kezdi a napot, a középiskolákról pedig jobb nem is beszélni. Egy tizenéves sihedernek már otthonosan kell mozognia az Isteni színjáték poklában, a protonok és neutronok világában, de tisztában kell lennie a lineáris interpoláció megbízhatóságával, továbbá azzal, hogy Balassi Bálint hány icce bort ivott meg napjában, vagy Savoyai Jenő alól hány ló dőlt ki a zen- tai csatában. Minden bizonnyal így kell ennek lennie, hiszen iszonyatos követelményeket támaszt velük szemben az élet, de talán nem tűnik szentségtörésnek, ha egy másik klasszikus, nevezetesen Hofi Géza híres sorait is idézzük: „Próbálj meg lazítani...” En nem tudom, hogy az ördögben volt, de az én iskolás koromban erre lehetőséget teremtettek a szülők, a tanárok. Igaz, fogalmunk se volt arról, hogy a kilobájt nem űrmérték, a Walkman pedig nem nagyothalló készülék,... de azt tudtuk, hogy a gólyaorr nem madárcsőr, hanem vadvirág, a koncér pedig nem valami főzőedény, hanem egy aprócska hal. Az idő tájt ugyanis még ezt is fontosnak tartották tudatni velünk a felnőttek. Am elmúltak azok az idők. Mit hallok azonban a minap!? A Nyírerdő Rt. arra szólítja fel a szabolcsi, bihari általános iskolásokat, hogy közösen az erdészekkel helyezzenek ki 896 mesterséges odút a két megye erdeiben. Emlékezzenek ezzel is a honfoglalás 1100. évfordulójára, s nyújtsanak védelmet az amúgy is fogyatkozó számú madárseregnek. Egészen biztosan lesznek olyanok, akik megmosolyogják az ötletet, én viszont azt mondom, régen hallhattunk ilyen okos, szimpatikus, a gyermek világképét kiteljesíteni igyekvő javaslatot. Összekapcsol egy csomó ismeretanyagot, s végre kimozdítja a padokba merevített tanulókat. Biztos vagyok benne, egy sereg pedagógus is üdvözli a szándékot, s örömmel kész az együttműködésre. Ha a lék is befagy Ferter János rajza Ki o nt iw © m tcü* Jóléti anyaság Kováts Dénes A z anyasági ellátások módosulásáról olvastam egy beszélgetést a Nők Lapjában, a Népjóléti Minisztérium szóvivője, Pankucsi Márta volt a válaszadó. Az új rendelkezések értelmében—állítja a szóvivő — megszűnik a legnehezebb helyzetben lévő anyák illetve családok kiszolgáltatottsága. Az is kiderült azonban, hogy magukkal tolnak ki, akik a viszonylag jól kereső kategóriába tartoznak. „Mi lesz azokkal, akik a jövőben nem kaphatnak gyest, elvégre hiába kerestek jól, amíg otthon vannak a babával, semmiféle jövedelmük nincs" — hangzott az egyik kérdés. A válasz több, mint cinikus: „Remélhetőleg az érintett családok valahogy majd csak átvészelik ezt az időszakot.” Ebből a feleletből sok mindenre lehet következtetni. Egyebek között arra, hogy teljesen fölösleges dolog képeznie magukat az asszonyoknak, igyekezni helyt állni a munkában, hiszen ezt nem méltányolják akkor, ha esetleg anyaszerepet is vállalnak. Ugyan, hogy képzeli — tehetjük fel a kérdést, ennyire nem halmozhatja a dolgokat. Keresni és szülni egyszerre fölösleges, és nem bocsánatos bűn, így ha erre „vetemedik” , akkor megérdemli sorsát. Jól megbüntetik azzal, hogy elesik az — amúgy nyilván nem nagy összegű — gyestől. Halmozzon fel magának annyi tartalékot, hogy legyen miből átvészelni a gyermeknevelés kezdeti szakaszát, vagy felejtse el azt, hogy anya legyen. Nem véletlenül beszédtéma napjainkban a gyermek- vállalás értelme és mikéntje. Úgy tűnik ugyanis, a tö- rek\’ések nem arra irányulnak, hogy nemzetünk fogyása megálljon, s minél több gyermek nemzését és felnevelését vállalják magukra a családok. Illetve ha van is ilyen szándék, a jelek szerint bizonyos rétegeket ki akarnak ebből zárni. Talán éppen azt a kört, ahol a családok anyagi helyzete megengedné és biztosítaná a kellő hátteret. De így?... Ktlel-Magyatotszág
