Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-25 / 21. szám

1996. január 25., csütörtök Drágábban Tisztelt Szerkesztőség! Mikortól és mire is érvé­nyesíthető az október 1-től 8 százalékkal növelt ener­giaár, a szolgáltatók szám­láiban? Tudomásom sze­rint a kormány intézkedé­sének megfelelően az 1995. október 1. után fel­használt fogyasztásokra. Ténylegesen — saját adataimmal egyeztetve — az október hónapra kibo­csátott gázszámlám a szep­tember 7 .-és október 6-ai, a villanyszámlámat szep­tember 12-ei (3577 kWh), ill. az október 12-én leol­vasott (3670 kWH) mérő­állásból számították, teljes egészében az október 1-től bevezetett új árakkal. Attól függetlenül, hogy a gázfel­használásból 24 nap, a vil­lanyfogyasztásnál 19 nap szeptember hónapban tör­tént. Mértéke fogyasztóként igen eltérő (kisebb-na- gyobb) lehet, az alkalma­zott elszámolási módot — a 8 százalék viszonylagos kismértékétől függetlenül — elfogadni nem lehetsé­ges. A napi átlagos fogyasz­tásból igazságosabban kel­lett, illetve lehetett volna a szeptember havi értéket megállapítani. Figyelem­mel az 1996. évre már be­jelentett nagyobb áreme­lésre, az értékében már egyetlen fogyasztó eseté­ben sem lesz elhanyagol­ható. Mindezek után tisztelet­tel kérdezem: mi az érintett szolgáltatók álláspontja a „téves” visszamenőlege­sen alkalmazott áreltérés­ről, és szándékában áll-e annak rendezése? Békési Gábor Mező u. 13. Életbe vágó Tisztelt Illetékes, Közvéle­mény! 1995. utolsó szerdáján kellett befeküdnöm a hí­res-hírhedt — sokak által halálra ítélt (jó volna tudni az okát) — vásárosnamé- nyi kórházba, egy közepes vagy annál kicsit nagyobb műtétre, ebbe a 40-50 em­bert úgy-ahogy — az „úgy” nem a személyzet hibája — de helyben ellátó intézménybe. Pár nap múl­tán majdnem gyógyult ál­lapotban a tv. előtt ültem, amikor egy 30-35 km-re lakó beteget szívpanaszok­kal szállítottak be, talán ha 4-5 percet késnek, vagy ha 4-5 km-rel — nem 30-40 km-rel — távolabb van a kórház, már bizonyára ké­sőn érkeznek. Feltétlen meg kell je­gyeznem azt, hogy kár len­ne egy ilyen összeszokott magas szintű orvosi teamot és nem csekélyebb képes­ségű asszisztenciát szélnek ereszteni, vagy áthelyezni. Tisztelettel: Kovács Zoltán, beteg A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött levele­ket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a kö­zölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltét­lenül ért egyet. ifißfcmvMiiiii - m i mill unii A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA pjág. Vietórisz verses imái Emlékező sorok a magyar iskola 1000 éve alkalmából Dr. Vietórisz József emléktáblája a Kossuth gimnázi­um falán Harasztosi Pál felvétele Ebben az esztendőben honfog­lalásunk 1100. és a magyar is­kola 1000. évét fogjuk ünne­pelni. Az első szerzetesrendet 529-ben a Benedek-rendiek, a bencések alapították, akik ha­zánkban is elsőként, ezer év­vel, ezelőtt, a pannonhalmi Márton-hegyen létesítették az első magyar iskolát. Nyíregyházára 1753-ban ér­kezett háromszáz család Bé­késcsabáról, Szarvasról, Me- zőberényből és hozták maguk­kal papjukat, Vandlik Mártont és tanítójukat, Johanidesz Mártont 1784 és 1787 között felépítették a most is egyedüli evangélikus műemlék templo­munkat. 1789-ben három isko­lát létesítettek templomunk körül. 1806-ban magasabb szintű, professzori iskola kezdte meg működését, ame­lyet gimnáziumunk elődjének tekintünk. 1861-ben ténylege­sen megindult a gimnáziumi oktatás. Egyházi iskolákban a tanítás előtt és után is imádkoztak. A gimnáziumban az 1899/1900- as tanévtől kezdve verses imádsággal kezdődött és vég­ződött a tanítás. Ezt az imát mondtuk el mi is évtizedek múlva. Az ellenőrző kisköny­vünk fedőlapjának belső old­alára volt kinyomtatva. Az ügyeletes két napos közül az egyik feladata volt elmondani, azaz felolvasni. Mivel könyv nélkül mi nem tanultuk meg, ezért volt is keletje reggelente az ellenőrző kiskönyvnek. A verses ima után kórusban el­mondtuk még a magyar hi­szekegyet. A vers alatt nem szerepelt a szerzőjének a neve. Évtizedek múlva Duszik Lajos miskolci „Tűröm a megaláztatást" A Kiáltás című cikkhez szeret­nék néhány gondolatot fűzni. Tudom, hogy a közvélemény felháborodással fogadta annak az asszonynak és gyermekek­nek a tettét, akik 20 éven ke­resztül tűrték a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot,^ végül ide fajult gyűlöletük. Én ma­gam megértem a feleség visel­kedését, hiszen ezt csak az tudja átélni, aki nap mint nap ebben a helyzetben él. Én is birka módjára tűrök évek óta, igaz, hogy kétszer próbáltam elválni férjemtől, azonban mind ez idáig nem sikerült. „Úgysem hagyok neked bé­két... Ebből a házból őt ki nem teszik ...” stb. Sajnos lehetet­len helyzetben én is tűröm a sok megaláztatást, bántal­mazást, mert tessék megmon­dani, hová menjek két gyerek­kel? Engedtessék meg néhány gondolat a gyermekekkel kap­csolatosan. Egy ilyen házasság Ezúton is szeretném megkö­szönni annak lehetőségét, hogy a Kelet-Magyarország által szervezett újév köszöntő „Partner” találkozón részt ve­hettem. A rendezvény színvonala megerősített azon meggyőző­désemben, hogy a Kelet-Ma­gyarország összes tevékenysé­gével — de kiváltképpen a jól tönkre teszi a gyermekek ép gondolkodását, fejlődését, ha mindig ilyen szörnyű körül­mények között élnek, bennük is csak az a gondolat fogalma­zódik meg, hogy mielőbb sza­badulni ebből a lehetetlen helyzetből. Mert igenis nyo­mot hagy a gyermekekben egy ilyen élet akár öt vagy akár húsz évig kell eltűrni egy őrült viselkedését. Saját tapasztala­tom: én középvezető beosztás­ban dolgozom, havi 50 ezer forintot keresek, és mindent nekem kell fizetni. Lányom 23 éves, és ez a pokoli élet úgy megviselte, hogy még csak szóba sem akar állni fiúkkal. Fiam 18 éves, szintén vissza­húzódó, nem tud felszabadul­tan kacagni egyik gyermek sem, mivel ez az élet kimen­tette őket is. Magamról már nem is beszélve. Egy olvasójuk: Kiss Lajosné felkészült munkatársaival — nélkülözhetetlen feladatot lát el a megyében. Gratulálok az ötlethez, a szervezéshez, a lap valamennyi munkatársának további sok sikereket és jó egészséget kívánva, őszinte tisztelettel: Balogh Árpád főiskolai tanár evangélikus főesperes emléke­zéséből tudtam meg, hogy ezt a két verses imát iskolánk egy­kori kiváló tanulója, majd ta­nába és igazgatója, dr. Vietó­risz József költő, műfordító ír­ta. Duszik Lajos is, mint Vie­tórisz József kétkezi munkás­emberek gyermekeiként kerül­tek a gimnáziumba. Vietórisz már tanár volt a gimnázium­ban, amikor annak padjait 1895 és 1903 között Duszik Lajos koptatta. Diákévei alatt vezették be ezt a két verses imádságot. Amikor iskolánk 1936-ban — hatvan évvel ezelőtt — a gimnáziumi oktatás 75. évét ünnepelte, az ünnepségek két szónoka dr. Vietórisz József és Duszik Lajos volt. Ezen az ün­nepségen avatta fel az iskola zászlaját Geduly Henrik püs­pök, aki 1891 és 1896 között az iskola vallástanára volt. Dr. Reményi Mihály Vietórisz imái Tanítás előtt Bölcsességnek atyja, adj ne­künk figyelmet, / Hogy híven tanuljuk oktató szavad; / Bol­dogok, kik arra szüntelen fi­gyelnek, Mert a szép, igaz, jó mindig megmarad. / Tiszta ér­zelemmel töltsd be szíveinket, / Hogy szeressük azt is, ki elle­nünk; / Áld meg iskolánkat, óvjad lépteinket, / Szeretetnek atyja, légy s maradj velünk! Tanítás után Kegyelemnek atyja, adj erőt minékünk, / Hogy híven kö­vessük buzdító szavad; / Tedd gyümölcsözővé lelki épülé­sünk. / Hadd legyen világod boldog és szabad! / Hittel és reménnyel s tiszta szeretettel, / Add, hogy úgy haladjunk szent ösvényeden, / Hogy pél­dát mutatva gondolattal, tettel, / Munkás életünkön áldásod legyen! Felszínes ismeretek A mai társadalom egyik lénye­ges kérdése a cigányság hely­zete, beilleszkedésének prob­lémája. A téma az utóbbi két évben különösen a figyelem, az érdeklődés középpontjába került. Ennek társadalmi, poli­tikai indíttatása közismert. A különböző viták, nézetek, ál­lásfoglalások ma már levonha­tó közös tanulsága az, hogy ta­lán egyetlen lényeges kérdés­ben nincs annyi rokonszenv és ellenszenv, szélsőséges megnyilatkozás, türelmetlen­ség, aggályoskodás, megértés és értetlenség, mint éppen eb­ben. Minél átfogóbban vizsgál­juk, értelmezzük a témát, an­nál világosabbá válik, hogy ál­talában a felszínes ismeretek, a hiányos információk és több­nyire egyedi jelenségek alap­ján születnek az egyoldalú, fő­ként érzelmi töltésű kinyilat­koztatások, a fájdalmas és örömteli általánosítások egya­ránt. Az egész cigánykérdés­ben és annak részterületeiben is, egyes településekben és in­tézményekben meglévő rend­kívüli megértés és vannak ál­talánosítható tapasztalatok, il­letve olyan feladatok, ame­lyeknek ismerete, összehason­lítható elemzése önmagában véve is jelentős tanulsággal szolgálhat. Albók Attila, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet növendéke. Nyíregyháza Partneri köszönet Mondja, hol lakom? Tisztelt Szerkesztőség! Mióta kézbe vettem az új telefonkönyvet, csak ma­gamban háborogtam, vala­mint a családomat és a szomszédaimat bosszantot­tam méltatlankodásommal. Györke László Telefon­könyv című cikkét olvasva azonban úgy döntöttem, én is tollat ragadok. Imi-olvas- ni tudó, diplomás ember lé­temre nem tudom megmon­dani, hol lakom. A sze­mélyi igazolványom szerint egyértelmű: Nyíregyháza, Csermely u. 23. Ismerőse­imnek, rokonaimnak, bará­taimnak úgy adtam meg a címem: Nyíregyháza-Oros. Segítőkészen, jóindulatúan, gondolva arra, hogy így ha­marabb megkapom postai küldeményeimet. A nekem címzett leveleken — legyen ez hivatalos APEH vagy Polgármesteri Hivatal fel­adójú, gyöngyírással cím­zett születésnapi köszöntő, gondosan, ünnepélyesen megírt esküvői meghívó — kék postabonnal, sokszor a borítékot átlyukasztó erős­séggel törlik Nyíregyházát, mint nem kívánatos megje­lölést. A végleges kitelepítésről azonban csak az új telefon­könyvből értesültem. Sós­tóhegyi, sóstófürdői, nyír- szőlősi ismerőseim szépen, ABC rendben megtalálha­tók a Nyíregyháza címszó alatt. Aztán lapozunk, egy­re feszültebben: Nyírgelse, Nyírgyulaj, Nyíribrony... Olcsvaapáti, Ópályi, OROS. Tehát megvan. Nem veszett el, csak átala­kult. Segítségért kiáltok! Ké­rem szépen, mondja meg valaki, hol lakom? Molnárné Hevér Katalin Nyíregyháza-Oros(?) Csermely u. 23. Más rendel már Tisztelt Szerkesztőség! Az üzemorvosi ellátás­ban beállt változások, saj­nos, nem a jót hozták a munkahelyemen. A válto­zás okát nem ismerem. Sze­retném, ha a következők­ben leírt gondolatokat lap­jukban megjelentetnék, mert reménykedem, hogy ezzel az igazgatóság dönté­se a dolgozók szempontjá­ból jó irányban megváltoz­na: Az egészségügy, mint napjainkban oly sok min­den. változásokon megy keresztül. Választhattunk háziorvost, fogorvost, pénztárcánktól függően szakorvosi ellátást, de üzemorvost, sajnos, nem mi, munkavállalók választ­hatunk. Mint minden válto­zás elé reménnyel tekinte­nek az emberek, mert újat, jobban remélnek tőle. Van­nak azonban olyan változá­sok, amelyek nem a jobbat hozzák. Hosszú időn át a munka­helyem üzemegészségügyi ellátását egy doktornő látta el, akinek a munkájával meg voltunk elégedve. Nagy kényelmet jelentett, hogy 1993-tól háziorvos­ként is dolgozik, így ha be­tegek voltunk, nem kellett hosszú órákat eltöltenünk várakozással másik rende­lőben. Nem tudom, hogy milyen okból, de az utóbbi hóna­pokban a doktornő helyett más rendel. A rendelője aj­taján a háziorvosi rendelé­sének idejét és helyét tartal­mazó felirat adja tudtunkra, hogy minden megváltozott Nagyon sajnáljuk, hogy a doktornőnek el kellett men­nie, de mint háziorvosunkat továbbra is felkeressük új rendelőjében, munkájában, segítőkészségében tovább­ra is bízunk. Reméljük, hogy egyszer megkérdez­nek bennünket is, hogy mi a véleményünk az üzemor­vosról, mielőtt döntenének. Reméljük, hogy hamarosan újra doktornővel találkoz­hatunk az üzemorvosi ren­delőnkben. T.J., Nyíregyháza Nem mese ez! A matematika mai állása szerint ez az állítás képte­lenség, gondolná a racioná­lis és józan gondolkodású ember. Nem így a Volán! Szá­mára ez nemhogy képtelen­ség, — de a tiltakozások el­lenére is — mindennapi gyakorlat. Ugyanis a menetjegyárai­ról és bérletárairól, magya­rul forintokról van szó, me­lyet a kiszolgáltatott uta­soktól szenvtelenül és kö­nyörtelenül behajt a fentebb említett Volán Rt., a vásá- rosnaményi kirendeltsége útvonalán. Többszöri mérések bizo­nyítják ugyanis, hogy Ti- szaszalka és Gergelyiugor- nya közötti távolság kerekí­tések után sem éri el egé­szen a 10 km-et, ezzel szemben 15 km-re szóló je­gyet adnak ki. így az utas 46 Ft helyett 62 Ft-ot fizet. Ez már a versenyhivatal fi­gyelmébe ajánlható... De ez nem minden! A rendszeres és bátrabb utas bérletet vált, gondolván, így mégis megtakaríthat va­lamennyi pénzt. Aztán az első útja során éri a megle­petés. Kevés a bérlet, iga­zolvány is kell. Mivel neki nem adtak, így kap egy csekket több ezer forintról és egy másik blokkot 400 Ft-ról, melyet ha leró a kije­lölt helyen és bemutatja igazolványát, most az egy­szer talán még börtönbe sem kerül. Nincs méltá­nyosság — hiába vétlen az ügyben — újból fizet, mint a katonatiszt. Félreértés ne essék a sza­bályok és azok ellenőrzése nagyon fontos, nem vagyok ellene. De ez a cég a jegyki­adók sűrű módosítása mel­lett, láthatóan csak erre for­dít. Luxus személygépko­csin jól megtermett magyar férfiak követik a buszt és ellenőriznek. Lapos Mihályné, Gergelyiugornya

Next

/
Oldalképek
Tartalom