Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-24 / 20. szám

1996. január 24., szerda KM-POSTA Fórum olvasóink leveleiből Tisztítják a vasúti átjárót Nyírmadán Balázs Attila felvétele Gázdíj Egy nyugdíjasnak nagyon meg kell gondolni, hogyan osztja be a pénzét. Ha a rezsit kifizeti, bizony alig marad va­lami. Különösen akkor meg­terhelő ez a családi kasszára nézve, ha nem várt kiadás me­rül fel. A gyakorlat szerint ál­talában a szolgáltató vállala­tok hónap elején szedik a díjat (víz, villany stb.). Egyedül a gázszámlás jön változó idő­pontokban. Különösen most decemberben volt nagy prob­léma, hisz 18-án (hat hét után) olvasták le az órát, és több mint 8 ezer forintot kellett fi­zetni. Elképzelhető, az ünne­pek előtt milyen nagy gondot jelentett ezt kiegyenlíteni a 14 ezer forintos nyugdíjból. Jó lenne, ha ez a vállalat is rend­szeresen azonos időpontban és legalább havonta hozná a számlákat, mert különben ne­hezen tudjuk kifizetni a nagy összeget. M. L.-né Nyíregyháza A panasszal kapcsolatban a Tigáz illetékese elmondta: ál­talában az ő embereik is azo­nos időben jártak korábban, egyedül csak decemberben kezdődött tizediké után a leol­vasás. A jövőben viszont min­den hónap ötödiké és huszonö­tödiké között olvassák le a gázmérőt és szedik be az előző havi számla értékét. Arra nincs mód, hogy minden fo­gyasztóhoz ugyanazon a na­pon jussanak el mint az előző időszakban. (Különböző okok miatt erre nem is törekszenek!) A díjbeszedők viszont igyekez­nek a fogyasztók fizetési és nyugdíjnapjaihoz alkalmaz­kodni Újság az újság?! Tavaly március 23-án a Press+Print Kft.-nek a nyír­egyházi főpostán befizettem a Hírlap egy évi előfizetési dí­ját, 840 forintot. A befizetés tényét a postai feladóvénnyel tudom bizonyítani. Május vé­géig nem küldtek egyetlen pél­dányt sem. Június első hetében levélben érdeklődtem a kiadó­nál, de se választ nem kaptam, se az előfizetett lapot. Augusz­tus derekáig türelmesen vár­tam, de nem jött rá válasz, se újság. Ez után körülbelül egy hét múlva ismét érdeklődtem a laptulajdonosnál, küldtek 2-3 újságot, de a levelemre nem válaszoltak. Azt mondták tele­fonon, hogy én nem fizettem be a pénzt. Akkor ezt ajándék­ba adták? Panaszt tettem a bu­dapesti szerkesztőségnél is, de válaszra sem méltattak. Idő­közben egy kedves hivatalnok asszony kérésemre végig tele­fonálta az érdekelteket, bele­értve a postát is. Sehol sem tudtak a befizetésemről. Ezek után november 2-án ismét el­mentem a postára. Bemutat­tam a feladóvevényt, kifizet­tettek velem 40 forint ügyinté­zési díjat és ígéretet tettek, két héten belül választ adnak, hogy a befizetett összeget átu- talták-e a címzett javára. Az ígért két hétből több mint két és fél hónap lett, de most sem kaptam, se megnyugtató, se el­utasító választ. Többszöri ér­deklődésemre a főpostán kö­zölték velem: nem tudnak mit mondani az ügyemben, mert központjuk az ő levelükre se válaszolt. Kértek, legyek még türelemmel és adtak egy cí­met. Javasolták írjak a köz­pontjuknak, hátha az én kéré­semre hamarabb intézked­nek... majd! (De ha nekem kell írni, akkor mire kérték a 40 forintot?) Ennek ellenére írtam. (Már hányadik levelet, ide-oda). Az eredmény: mind a mai napig egy sort se kaptam sehonnan. Nem szép dolog! Idős ember vagyok, tanácsta­lan és már belefáradtam a pén­zem után való koldulásba. R. J. Nyíregyháza Albérlői török átok Harmadmagammal lakom a Nyíregyháza Ungvár sé­tány egyik emeletes bérhá­zában. A felettünk lévő la­kást elég gyakran adják ki, hol ilyen, hol olyan embe­reknek. De még egyik sem volt ennyire „szörnyű”! Nem lehet velük szót válta­ni, hogy csendesebben vi­selkedjenek. A gyerekével nagy dübörgést vágnak le, állandóan kalapálnak. S ha felkopogok, még neki áll feljebb. Az ember idegileg kikészül mellette. Én egy nyugdíjas asszony vagyok, akár az anyja is lehetnék. Kérdem, nem lehet ellenük semmit tenni? Mi már min­dent megmozgattunk! A csendrendelet már nem lé­tezik? Szóltunk a közös képviselőnek. Elmentünk a Lakszövhöz, ők sem tudtak jóval biztatni. Felkerestük a házigazdát, a felesége azt mondta: ő a tizenhétezer fo­rintnak nem ellensége. Név és cím a szerkesztőségben A sörre váltott mézesmadzag Üres az önkormányzat pénztárcája, ezt sajnos mindenkinek meg kell értenie Nagykálló (KM - D. M.) — Kevés olyan felsőbb szintű döntés születik, mely ne ka­varna vihart. Valószínű ma­napság ezek között a tüzelő­olaj-támogatás vinné el a pálmát. Az érintettektől ren­geteg levél, észrevétel érke­zik szerkesztőségünkhöz, melyben az elosztás „igaz­ságtalanságára” panaszkod­nak. Nagykállóból tízen is aláírták a sérelmeket felsoroló levelet. — Még tavaly december el­sején beadtam a kérelmemet a támogatásra — foglalta össze az egyik panaszos. — Az egy főre eső jövedelmünk nem éri el a 15 ezer forintot, mégis elutasítottak, azzal az ürügy­gyei, hogy elfogyott a pénz. Nem tudom elfogadni, mert hallottam olyan családról, aki­nél az összeg meghaladja az előírt jövedelmi határt, vagy jóval utánam nyújtotta be a ké­relmet és mégis kapott. Közel a tűzhöz Kérdezem, ha elfogyott az összeg, őket miből fizették ki? Miért nem időben közölték a lakossággal, hogy van ilyen lehetőség? Szerintem először egy megadott határidőig össze kellett volna gyűjteni az összes igényt, aztán a rászo­rultság szerint az alacsony jö­vedelmű lakosok között szét­osztani a pénzt. M. A.-né így mesélte esetét. — Egy bevásárlás alkalmá­val figyeltem fel, hogy a Sport Klub előtt valamivel több a rá­érő italozó ember, mint általá­ban. Sőt hallottam, hogy lelke­sen biztatják egymást: „nyu­godtan mehetsz, mert van még pénz”. Megtudtam, hogy tüze­lőolaj-támogatásként adják a segélyt. Igaz alkalmi ismerő­söm kesergett, ő nem volt eléggé élelmes, mert mások beállítottak egy rossz olajkály­hát, azzal az indokkal, hogy nem bírják a gázzal való fűtést és így egész nagy összeget ka- szíroztak. Olvasónk felbuzdulva ezen elment a hivatalba. Beadta ő is a kérelmet, de hiába várta az értesítést. Közben látta, egye­sek már el is költötték a kapott támogatást. Január 5-én az­tán megérkezett a határozat: a hozzájárulásra nem jogosult, de 15 napon belül fellebbez­het. — Nagyon bosszantott a do­log, ezért ismét felkerestem az ügyintézőt — folytatta. — Igaz nem volt fogadóóra, de gondoltam emberek vagyunk, s meghallgatják véleménye­met. Az ott ülő hölgy gépelés közben közölte, kinek jár és kinek nem..., különben is ne­kik ezzel nagyon sok munká­juk volt... Több hasonlóan járt ismerősömmel találkoztam, akik valóban rászorultak volna a segélyre, például kisnyugdí­jasok vagy sok gyermekes anyák. Együtt vontuk le a kö­vetkeztetéseket, vajon csak azok kapták a támogatást akik közel voltak a tűzhöz, vagy élelmesek voltak és időben tudtak a lehetőségről. A panasszal kapcsolatban megkerestük a nagykállói pol­gármesteri hivatalt, ahol a té­ma legjobb ismerője Dorcsák Ferencné, igazgatási előadó elmondta: a rendelkezés való­ban nem jó. Rossz a rendelkezés Már tavaly is voltak gondjaik, hisz néhányan a kapott olajje­gyet azonnal sörre vagy borra váltották. 1993-ban született a jövedéki szabályozásról szóló törvény, mely szerint a fűtőo­lajat csak jegyre lehet adni. Ok hiába nem értettek ezzel egyet, nem tudtak beleszólni. Tavaly a fűtési támogatásról az első jogszabály szeptember 12-én lépett életbe. Ez alapján az önkormányza­tok megkapták azt a keretet (Nagykállóban 3,1 millió fo­rintot), amelyből az olajjal fű­tőket, s az olajfűtést kiváltókat támogathatták. 173 főt 10-től 57 ezer forintig részesítettek támogatásban. A hozzájárulás mértéke az igénylő „életteré­hez” feltétlenül szükséges (szoba, konyha) terület fűtési költségének harminc százalé­ka lehetett. A másik lehetősé­get jelentette: azok (71-en), akik 1995. április elseje után korszerűsítették fűtésüket, s ezt számlával tudták igazolni, egyszeri húszezer forint támo­gatást kaphattak. Egy később hozott újabb kormánydöntés alapján az ön- kormányzat módosította a ren­deletét: most már nemcsak azok kaphatnak támogatást, akik olajjal fűtenek, hanem mások is. December 4-én a testület lakásonként ötezer fo­rintban határozta meg az összeget. A feltételek megma­radtak a régiek. — Legnagyobb meglepeté­sünkre — mutatott rá az igaz­gatási előadó — közel 1500 kérelem érkezett hivatalunk­hoz. Ebből mintegy 940 em­bernek tudtuk kifizetni az öte­zer forintot. Mivel nem szá­moltunk ekkora igényre a pén­zünk elfogyott. Megpróbáltuk még a szociálissegély-kere- tünket is átvizsgálni és az összes mozdítható pénzt ide átcsoportosítani. A kérelmeket december 20- ig lehetett beadni, s mintegy 4,7 millió forintot tudtunk ki­fizetni. Elismerjük, hogy bosszantó, ha valaki ugyana­zokkal a feltételekkel rendel­kezik és nem kapja meg a tá­mogatást. Nem szelektálhattak De meg kell érteni, mi nem szelektálhattunk, a benyújtási sorrendet vettük figyelembe, és ha megpróbáltunk volna mindenkinek támogatást adni, még az önkormányzat 1996-os segélykerete is kevés lett vol­na. Üres a pénztárca, ezt min­denkinek meg kell értenie. — Mégegyszer megerősí­tem, ez egy „keserű” mézes­madzag volt, amit a kormány elhúzott az állampolgárok orra előtt, s mi vagyunk az áldoza­tok, bennünket szidnak, gya- láznak. Napról napra zaklatás­nak, atrocitásnak vagyunk ki­téve, pedig mi csak végrehajt­juk a határozatot. Szerkesztői üzenetek Konkrét... ...kérdésére csak abban az esetben tudunk pontos vá­laszt adni, ha megírja a ne­vét és lakcímét — üzenjük „Mi az igazság” jeligére. „Egy régi... ...olvasójuk” jeligével érke­zett panasszal kapcsolatban, kérjük a levélírót, szíves­kedjen személyesen felke­resni szerkesztőségünket. Az 1992. ... ...július l-jével hatályba lé­pett munkatörvénykönyv szabályai szerint a munkál­tató részére akkor jár étke­zési hozzájárulás, ha azt kollektív szerződésben elő­írták — vagy ennek hiá­nyában — az egyéni mun­kaszerződésben kikötöt­ték — tájékoztatjuk G. I. levélírónkat Nagykálló­ban. Munkajogi tanácsok Baleseti kárigény Nagy Mihály Egy vásárosnaményi levél­írónk fia gimnáziumban érettségizett. Az iskolai szü­netekben egy helybeli vál­lalkozónál dolgozott, így érettségi után — mivel nem tudott elhelyezkedni — szintén nála vállalt munkát. A munkaszerződést nem foglalták írásba, illetve hi­vatalosan munkaviszonya nem állt fenn. Feladatai kö­zé tartozott a műkövek gépi csiszolása. Állítása szerint védőszemüveg nem volt rendszeresítve, mert az rö­vid idő alatt beporozódott és gátolta a látást. Munka­végzés közben a csiszoló­gépből kipattanó acéldrót- darab olvasónk egyik sze­mét megsértette. A munkál­tató által adott összeg az orvosi kezelés és a gyógy­szer költségét sem fedezte. Olvasónk arra kér választ, hogy ezek után felléphet-e újabb követeléssel? Levélírónk fiának esete jól példázza a törvényesség mellőzésének következmé­nyeit, a munkavállaló ki­szolgáltatottságát, illetve a pillanatnyi érdekek szem előtt tartását. A balesetből eredő kárigényét további érvényesítésének meg van­nak a jogi feltételei. A peres eljárás azért is indokolt, mert egy ilyen balesetnek a jövőben előre nem látható következményei is lehet­nek. Ennek érdekében elen­gedhetetlen az előzetes jog­alap tisztázása. A peres el­járás végeredménye azon­ban bizonyítás függvénye. A munkavállalónak elő- sorban a munkaviszony lé­tesítését és fennállását kell bizonyítani. A munkaszer­ződés írásba foglalásának hiánya a bizonyítást igen nehézkessé teszi, mert csak közvetett bizonyítékokra van lehetőség. A tanúbizo- nyítás azért kétséges, mert a munkáltató és a többi mun­katárs között függőségi jog­viszony áll fenn. A munka­szerződés írásba foglalásá­nak hiánya, annak érvény­telenségét vonja maga után. De ettől függetlenül a mun­kaviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mint egy ér­vényes munkaszerződés alapján. Úgyancsak a munkavál­lalónak kell bizonyítani, hogy a balesetet munkaköri kötelezettségének teljesíté­se közben szenvedte el a dolgozó. Erre a legalkalma­sabb a balesetről készült jegyzőkönyv. Ennek hiá­nyában elsősorban a balese­tet szenvedettel együtt dol­gozókkal lehet a tényt bizo­nyítani. Nincs annak akadá­lya, hogy a balesetnél jelen­lévőkön kívül más személy is tanúskodjon. Szintén bi­zonyító ereje lehet a kapott pénzről készített átvételi el­ismervény is. A munkavállalónak kell továbbá bizonyítani a fel­merült kárát. Elsősorban az elmaradt jövedelmet, a bal­esettel összefüggésbe hoz­ható készkiadásokat és a felmerült károkat. Külön bizonyítást igényel az ún. „nem vagyoni kár”. Erre legalkalmasabb az igazság­ügyi orvosszakértői véle­mény. A munkáltató a mun­kavállalónak a munkavi­szonyával összefüggésben keletkezett káráért, vétlen­ségre való tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Nem felel a kárért pl. ha bizo­nyítja, hogy a balesetet ki­zárólagosan a munkaválla­ló elháríthatatlan magatar­tása idézte elő. Tíznél keve­sebb munkavállalót alkal­mazó munkáltató csak ak­kor felel a balesetből eredő kárért, ha annak bekövet­keztében vétkes. Feltehetően levélírónk fia is ilyen munkáltatónál szenvedte el a balesetet. Ebben az esetben perdöntő lehet a védőszemüveg. A munkáltatónak kell bizo­nyítani, hogy a védőszemü­veg rendelkezésre állt, an­nak használata kötelező volt, illetve munkaközben annak mellőzését nem tűrte el. Munkaviszony hiányá­ban kárigény csak polgári peres úton érvényesíthető, az viszont a munkavállaló részére sem tárgyi költség- mentes. Joó Miklósné orosi olvasónkat tréfálta meg kedvenc tyúkja ezzel a formabontó tojással Amatőr felvétel Kelet-Magyarorszag másé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom