Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-24 / 20. szám
1996. január 24., szerda HATTER Minden képviselő alpolgármester Senki nem kap pénzt érte, a tiszteletdíj összege egy fillérrel nem emelkedett S|H i X4 J *XS J i I ™ Balogh József Jármi (KM) — Egy polgár- mestert meghívtak egy külföldi tanulmányútra. Megkérdezte a testületet: egyet- értenének-e vele, hogy az alpolgármester külföldön tanulmányozza az önkormányzatok működését. Igennel válaszoltak. Hát jó, akkor magammal viszem, mondta a polgármester. Körülbelül két hétig nem volt alpolgármestere a falunak. így lett volna Jármiban is, ha mondjuk egy, s Szántó Csaba polgármesterhez közel álló képviselőt választanak alpolgármesterré. De itt kilencet választottak, valamennyi képviselő alpolgármester lett. Néhány napja hangzott el egy sajtótájékoztatón, hogy az 1300 lelkes Jármiban minden képviselő alpolgármester lett, azóta már-már az egész magyar sajtót bejárta a kuriózum számba menő hír. De, ami egy újságban érdekes, nem biztos, hogy abban a faluban is jó visszhangja lesz, amelyikről az érdekes hír szól. Szántó Csaba, Jármi polgármestere épp e kedvezőtlen visszhang miatt kívánt a hírre reagálni, de őszintén szólva minket is érdekelt: mi lehet egy ilyen szokatlan döntés mögött. Átmenthető e ciklusra — Az előző ciklusban társadalmi megbízatású polgármester voltam és fontosnak tartottam, hogy ha cégem akadályozott volna feladatom ellátásában, valaki helyettesítsen. Akkor még majdnem mindegyik képviselő-testületi tagnak volt munkahelye, ezért akit éppen elérnek a munkatársaim, megbíztam, felhatalmaztam, hogy helyettem döntést hozzon. Megígértem, hogy nem fogom felülbírálni, elfogadom. Abból indultam ki, ha a falu érettnek tartotta őt ahhoz, hogy milliós nagyságrendű ügyekben döntést hozzon, akkor arra is van jogosítványa, hogy átmenetileg a polgármestert helyettesítse. Én komolyan vettem a demokráciát, akartam is, tettem is érte, s ma is úgy gondolom, demokráciában ez úgy bölcs dolog, ha egy polgár- mester nem akarja kisajátítani a hatalmat, hanem megosztja azzal a testülettel, amelyik erre hivatott. Ilyen alapon gondolta Szántó Csaba, hogy ez a szisztéma erre a ciklusra is átmenthető. Ráadásul közben a törvényt is módosították, miszerint a polgármestert választani kell, az alpolgármesterek pedig választhatók. — Az alakuló ülés után — mert a közigazgatási hivatal ezt nehezen fogadta el —, 11 hónappal végül is rábólintottak: elfogadták, hogy minden képviselő alpolgármester is legyen. Kimondottan azzal a szándékkal döntöttünk így, hogy a polgármester akadályoztatása esetén a helyettesítés ne okozzon gondot. Túlsúly baloldalon — A másik dolog, ami miatt ezt a kipróbált szisztémát szerettem volna átmenteni — folytatja a polgármester —, mert meglehetősen heterogén testület a mostani. Az ország- gyűlési képviselő-választáskor ugyanis két nagy pólus alakult ki, a torgyánista kisgazdáké és a szocialistáké. A két pólus kb. 300-300-as létszámot takar, a többi párt osztozott a maradék 150-200 szavazaton, kb. ennyien járultak az urnákhoz az 1300 lakosú Jármiban. Az újonnan választott kilenc képviselő is meglehetősen baloldali túlsúlyos volt. Voltak is támadások, intrikák, vádaskodások ekörül, de hát végül is tudomásul vette mindenki: ez volt a választók akarata. Én magam KD- NP-s vagyok, elég nehéz nekem egy ilyen kis párttal a hátam mögött megbirkózni ezzel a nagy frakcióval, de hál’ istennek sikerült, s nincs is gond a testület munkájában. — Azzal viszont annál inkább, hogy az alpolgármestert a polgármester javaslatára kell választani a képviselőknek saját soraikból. Nyilvánvaló, hogy én az érzelmileg, ideológiailag hozzám közelebb állókban gondolkodtam volna, de jelöltem sem volt. Az alakuló ülésen éreztem, most szó nem lehet arról, hogy alpolgármestert válasszunk, később meg már egyre inkább azt tartottam célravezetőnek, ha a korábbi gyakorlatot követjük. Nem is érzem magam feljogosítva arra, hogy én kilenc közül is bárkit is föléemeljek a többinek. De matematikailag is kijátszható lett volna. A baloldali többség végigmondatta volna velem a neveket, amíg el nem jutunk a nekik is tetsző jelöltig. Addig azonban a kisebbségben lévők azért sértődtek volna meg, mert őket nem választották meg, a többségben lévők pedig, hogy miért a mezőny második felében került csak szóba a nevük. Tiszteletdíj nélkül Most a korelnöktől a 25 éves fideszes képviselőig felkérhet bárkit a jegyző, vagy az önkormányzat valamelyik munkatársa a polgármester akadályoztatása esetén a helyettesítésre. Annál inkább is indokoltnak tartják ezt a megoldást, mert egy nyugdíjas kivételével valamennyi képviselőnek van munkahelye, vagy üzleti tevékenységet végez, de még a nyugdíjas is mezőgazdasági munkával egészíti ki jövedelmét. Apropó, jövedelem. Sokan gondolják azt, azért lett mindenki alpolgármester, mert így magasabb az adható tiszteletdíj, amit maguk állapítanak meg saját részükre. — Senki nem kap pénzt érte, a képviselői tiszteletdíj egy fillérrel nem emelkedett — mondja Szántó Csaba. Aztán azt is hozzáteszi: valamennyi képviselőt képesnek, alkalmasnak tartja a polgármester helyettesítésére. így jó a falunak is, a képviselőknek is, s nem törvénytelen. És bizottságok sem azért nincsenek, mert alpolgármester nem lehet bizottsági tag. Volt aki minden bizottságban dolgozni akart, nehogy azt mondják, kényelmi okokból marad ki bármilyen döntésből, mások meg nem akartak kényes ügyekben állást foglalni, így aztán abból kiindulva, hogy egyébként is csak 2000 lélekszám fölötti településen kötelező két bizottság működtetése, elhatározták: semmilyen bizottságot nem választanak, képviseljék együtt a választók érdekeit. II ..Ub: ~r em mostan' keletű a l\l sztori, de időszerűsé- i y géből nem sokat vesztett. Egykor, vizsgáztató elnöki tisztemben, üzenetet kaptam a nyírergyházi „nagy ház” — póriasabb nevén az „egylábú" —tájékáról (magasából?). Megkért valami leszólogatni, kuncsorálni mindig kész pártpotentát: ugyan, figyeljek már oda az egzámenen az egyik delikvensre, akit az Isten nem éppen einsteini képességekkel áldott meg, viszont az apukája sokat, nagyon sokat és áldozatosat, valamint elévülhetetlent tett az akkortájt mind jobban virágnyílásnak buz- dult szocializmusért. Sokat nemigen tétovázhattam e szíves beajánlás hallatán, s mint szürke csinovnyik (akit mellesleg akkor rúghattak fenéken, amikor csak kedvük szottyant) mindent megcselekvő együttműködést ígértem az elvekben ugyan nem társamnak. Eljött a számadás napja. Az illetőt — nevezzük Kis Jánosnak — árgus szemekkel fürkésztük, kitárt fülekkel hallgattuk, s nagy-nagy megkönnyebbülésünkre észleltük: nincs különösebb szűkVétkes röptetés ség a beavatkozásra. Az elégségest — ha a lécet súrolva is — minden tárgyból képes lesz hozni a mi emberünk. Megjegyzem: nekem egy picikét amiatt volt gyanús a dolog, mert a pacák meghökkentően szimpatikusán és magabiztosan viselkedett; viszont hiányzott a magatartásából a kádergyerekek hányavetisége, a vigyor- góan pimasz pökhendiség, az én úgyis azt teszek apuskám, amit akarok felfújtsága. Lezajlott szép csendesen minden, nem kellett átrendezni még részleteiben sem a koreográfiát. Kihirdetvén a végeredményt, a sikeres levelező tagozatos vizsgázóknak gratuláltunk, a bukottaknak pedig kívántunk jobb jövőt, bort, búzát, kitartást, szorgalmat. Újabb próbát... Osz- szel, majd ha a lombok lehullanak, vagy télen, vagy sohanapján. Szóval, csak próbálgassák magukat, ha már az Isten és a bizottság, de még csak egy funkciós keresztapa sem segít. Másnap aztán, alighogy beértem hivatali helyiségembe, csörgött a telefon. A nemet mondást tűrni képtelen beajánló volt, akinek a patronáltját gondoznunk kellett volna. Hangjából, ezt szinte tapinthattam, sugárzott a neheztelés, a sértődöttség, a szívességkérés teljesítésének ocsmány elmaradása miatti felelősségre vonás. — Barátocskám — kezdte még picinyég bratyizósra véve a figurát —, nem ebben egyeztünk meg. Akkor a sanda gyanú már gyökeret kezdett ereszteni fényre lassan derülő tudatomban; a vizsga körül mégiscsak lehetett valami srégség, valami, ami a „haver” szájaízét egyszeriben főhivatalossá savanyítot- ta-keserítette. Hát, mint kiderült: úgy megvágtuk három tárgyból a támogatottját, csak úgy porzott. Merthogy a lajstromban a név (ugye, nem feledték: Kis Jánosnak tituláltuk) viselőjéből ketten akadtak. Mi pedig, mármint az egzecíroz- tatók, úgy a harmincadik felelő tájékán már nem emlékeztünk,.hogy ki az, aki már volt, ki az, aki még nem jelent meg a színünk előtt. Csak ar- ra figyeltünk: tud-e a páciens, vagy csak bambul bele a világba. (Mellesleg így, utólag, megtáltosodván kissé megkésett bátorságomtól, immár kimondom: amikor sikerült kiiktatnunk a „szempontokat” , a drúzsbázás szolid etikátlanságait, akkor gördülékenyen és gyorsan, mi több — tisztán ment minden. Még szerencse, hogy az apukák-anyukák kitüntetéseire, mozgalmi múltjára, par- tizánságára viszonylag kevésszer kellett pontoznunk.) zóval, Kis János — a V „miénk” — törököt fo- L/ gott velünk. Ő volt a névazonos duó azon tagja, aki belemeresztvén savószín szemeit a nagy büdös semmibe, nem szólt egy szót sem: se magyarból, se történelemből, de nem árult el semmit matematikából, fizikából sem. Ezért aztán — mivel ő jött később — röpült, mint a Toldi Miklós markából szárnyára bocsátottmalomkő, melyről köztudott: ki tudja, hol áll meg. Én viszont hónapokig nem voltam képes megállni az Úr, akarom mondani fölötteseim előtt. Derűlátás Kováts Dénes A z államháztartási reform végrehajtása lesz az 1996-os év stabilizációjának kulcsa hosszúlejáratú reformok révén, amelyek hatástalaníthatják azt az időzített bombát, amifelrobbanthatja pár éven belül a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszert is— jelentette ki egyebek között Bokros Lajos a záhonyi fórumon. A pénzügy- miniszter szerint nehéz lesz az idei év is, de megvan a remény arra, hogy a tavalyinál jelentős mértékkel kisebb legyen a reálbér-csökkenés, és arra is, hogy továbbfolytatódik a gazdasági növekedés. Szavaiból az sejlett ki: a kátyúból kizökkenthető az ország szekere, bár az áldozatvállalás továbbra is szükségszerű és elkerülhetetlen. A kívülálló, s jelenlegi helyzetünkben inkább a terheket érző, a kiutat legfeljebb csak remélő számára akár bíztatóan is hathatnak a pénzügyminiszter kijelentései, bár nehéz megmondani, mennyire beszél belőle a szinte kötelező kincstári optimizmus. Az természetes, hogyha valaki elkezd megvalósítani egy koncepciót, amellett ki is áll, s igyekszik felvázolni annak — inkább hosszú távú — előnyeit. Nyilván sokféleképpen lehet megítélni a Bokros-féle gazdaságpolitikát, de azt el kell ismerni, hogy nem titkolja a társadalomra nehezedő terheket, vállalva azt is: szándékolt dolog volt a tavalyi, tíz százalékot is meghaladó reálbér-csökkenés. Más kérdés persze, miképp, mikorra, s valóban eredménnyel tudja-e végigvinni gazdaság- politikáját. Az óvatos derűlátás tehát bíztató lehet, bár joggal merülnek fel a kételyek is. Egyelőre, s még egy ideig ugyanis csak a nadrágszíj szorítását érezzük. De vajon mikor lazíthatunk rajta? Nem tudom, mennyire győzte meg érveivel a hallgatóságot a pénzügyminiszter. Azt viszont remélem, hogy — mondjuk egy év múlva — a tettei lesznek a mostani óvatos optimizmus bizonyítékai, s tényleg kijjebb leszünk abból a fránya kátyúból. Látja tanár úr! A képviselők nem sztrájkolhatnak mégis kaptak 30%-os béremelést... Ferter János rajza Kommentár Versenyváró Nyéki Zsolt A mikor megnyílt a kapu, illetve az országhatár a külföldi termékek és szolgáltatások előtt, leginkább a kínálat bővülésének, a keresleti piac megszűnésének örültek a fogyasztók, vagyis lassan eltűnt a hiánycikk fogalma a hétköznapi életből. A külföldiek jelenlétét később túlzottnak találták a hazai termelők és szolgáltatók, s az őketfojtogató dömping,a tagadhatatlanul túlméretezett kínálat mellett sok kezdő vállalkozó csődje, ablakon kiszórt deviza jelezte a panaszok megalapozottságát. A kereskedelemben érdekeltek ekkor az egészséges versenyre hívtákfel a figyelmet, mondván: a szabadpiac mechanizmusa már bizonyított szerte a nagyvilágban. Ha verseny, akkor legyen verseny — volt a válasz, a fogyasztó meg örült, hiszen a harc az ő kegyeiért, illetve pénzéért indult, s a tisztességes versenytől (márpedig a kartell alakítását tiltja a törvény) az árak leszorítását várta. így aztán ma már nem szól bele senki, ha megyénk kisebb körzetében három kenyérgyár is épül, hiszen aki korszerűbb gépekkel dolgozik, annak kisebb a költsége, olcsóbban kínálja portékáját, viszi a piacot. Am könnyen meglehet, hogy az erőn felül vállat versenyben mindegyik tönkremegy, s az átgondolatlan üzemtelepítésnek csak áldozatai lesznek. Mint ahogy a belvárosban néhány száz méterenként a földből gombamód kibújó benzinkutak- nak is hiába keresi az értelmét a polgár: ma már a kapcsolódó szolgáltatásokban sem versenyeznek, az üzemanyag árainak emelését pedig mintha karmester intené be. Nem biztos, hogy a tucatnyi külföldi cég a hibás, de az autóst csak a pisztolyból kicsöpögő benzin vezény- szavas drágulása érdekli. Ha már megkérdezésük nélkül, durva módon feláldoz- tatták velük a nyugodt közlekedést, elvárnának valamiféle versenyt. Mint ahogy a gyengébb földet művelni kénytelen paraszt is szá- monkérheti a kohómunkás támogatásának elveit. Kelet-Magyarország Jármi képeslap Orémus Kálmán felvétele
