Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-20 / 17. szám
2996. JANUÁR 20., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete «S Hazánk van és szülőföldünk Fiatalok a jövőről, az életlehetőségekről, a környezetvédelemről Nem csak a lakásunkat, az életünket is be kell rendeznünk Balázs Attila illusztrációja Páll Csilla Lehet, hogy sokak számára meglepő, bár örvendetes, de egyes felmérések tanúsága szerint Magyarországon a rendszerváltás óta a fiatalokra (elsősorban a pályakezdőkre) nem jellemző az elkeseredés. Arról beszélgettünk néhány középiskolással, és főiskolással, mit gondolnak magukról, lehetőségeikről és jövőjükről. — Bízom abban, hogy miután elvégzem a főiskolát sikerül tanári állást találnom -j- kezdi a beszélgetést Piószegi Márta. Szinte biztos, hogy egyik nagyobb városban sem lesz helyem. A szülőfalumban talán taníthatok. Annyi minden változott az elmúlt években — csak amit én is már felnőttként tapasztaltam —, hogy nem keseredhet el az ember. Bár ez a pedagógustársadalom nem áll ki elég határozottan a jogaiért. — Meglehetősen pesszimista vagyok — szól közbe Kőszeghi Béla. Elkeserítőnek tartom, hogy egyre nagyobb gondot jelent a továbbtanulás. Két nővérem egyetemen, illetve főiskolán tanul. Három gyerek oktatásának a költségét nem tudják fedezni a szüleim. Már lélekben felkészültem arra, ha felvesznek, az egyetem mellett dolgoznom kell, hogy könyveket, jegyzeteket, ruhát vehessek magamnak. S akkor még nem mentem moziba, színházba, koncertre. Nem reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam... Talán közgazdászként egy-két idegennyelv ismeretében majd boldogulok. Elkeserítőnek tartom, hogy az értelmiségieknek nem elég a fő állásuk, mellette tucatnyi külön munkát kell vállalniuk, hogy fenn tudják tartani a családjukat. S ebben a bizonytalan helyzetben merjünk, próbáljunk meg családot alapítani, gyerekeket vállalni. Elszomorító, hogy egyre több ember él a létminimum alatt. Egyre többen nyúlnak a kukákba dobott ételmaradékokért. Ez a kérdés összetettebb attól, hogy egyetlen felelős nyakába lehetne varrni az egészet. Ha valaki járt már a megye szatmári részében, tapasztalhatja, hogy szinte ingyen dolgoznak az emberek. Az almából vagy a krumpliból a munkadíj sem térül meg. Örülhetnek, hogy dolgozhatnak. — Bízom abban, hogy jobb lesz a helyzet. Nagycsaládban nőttem fel, s szeretném az egymáshoz tartozás során megszerzett élményeimet továbbvinni, és azt a szemléletet, életfelfogást átörökíteni, hogy szép az élet és a kudarcok, a nehézségek ellenére is meg lehet és kell találni az apró örömöket — ábrándozik Borbély Judit. □ A tervek mellett beszélgessünk a jelenről. A hozzátok hasonló korú fiatalok közel fele a közbiztonság és a bűnözés helyzetét aggasztónak találja. — Egyebet sem látunk mint gyilkosságot és erőszakot. Döbbenetes, hogy néhány száz forintért embereket ölnek meg, rabolnak ki. Anyák fojtják meg csecsemőiket, szülők éhez- tetik ki gyermekeiket. □ A másik gond, a környezet- szennyezés... — Szeretném ha nemcsak az unokáim, hanem a gyermekeim is egészségesek lennének. Egyszerűen kideríthetetlen, hogy mi kerül a földekbe. S nem elég az ország hulladéka, máshonnan is fogadunk hasznosít- hatatlan, a környezetre káros anyagokat. A permetezések, a különböző mesterséges szerek nem használnak a gyümölcsöknek, növényeknek. Odajutottunk, hogy állandóan egy esetleges atomerőmű-katasztrófától kell tartani. Sok községben az ivóvíz kérdése is megoldatlan. □ Néhány nap múlva ünnepeljük a Himnusz születésének 173. évfordulóját. Évek óta ez a nap a Magyar Kultúra Napja. Vajon mit jelent tizennyolc, tizenkilenc, húszévesen magyarnak lenni? — Azzal a ténnyel, hogy magyar vagyok, először kilencévesen szembesültem. A családdal néhány napos kiruccanásra Romániába utaztunk. Már hazafelé tartottunk, amikor egy apróság miatt félreállítottak bennünket a határon. Úgy nézett ki, hogy, akár napok is eltelhetnek így a teljes bizonytalanságban. A mögöttünk álló autók már régen az otthoni utakon száguldoztak, amikor mi még szomorúan tekintettünk a sorompón túlra. Valami kegynek köszönhetően mégis átengedtek bennünket. Életemben először örültem annak, hogy ide tartozom. Ez az élmény egész biztosan halálomig elkísér. — Néhány évvel ezelőtt a Mátrában töltöttem két hetet. Keveset vagyok távol az otthonomtól, így mindig örülök, ha nyaralhatok. Most mégsem éreztem jól magam. Nagyon vágytam haza. Idegesített a tájszólás, a népviselet, az emberek. Az ottani kultúrházban egy nagykállói cég cipővásárt rendezett. Amikor megtudtam, honnan érkeztek, elszorult a szívem. Akkor éreztem először, hogy nemcsak hazája van az embernek, hanem szülőföldje, vagy ahogy az öregek mondják: földijei. A nők tartják meg fiatalnak „Sokkal jobb képet el tudok képzelni, mint amilyet meg tudnék festeni” MTI-Press Szász Endre nehezen akarja elhinni, hogy múlik az idő. A hetvenesztendős, t Csíkszeredái születésű festőművész azt vallja: nem kell különösebben foglalkozni a korral, mert ha az ember elhiszi magáról, hogy megöregedett, akkor leállítja az energiáit is. Pedig az energia — mint megjegyezte — fiatalít. Egy apró somogyi településen, Várdán él. Öt éve vett magának egy kúriát, amit átalakított a maga számára. Huszonnégy szobából tizenkettőt csinált, s azt berendezte kedvenc — muzeális értékű — bútoraival, képeivel. A kúriát körülölelő parkba négyszáz fát ültetett. Szívesen tölti szűkre szabott szabad idejét a fák között. A nyugalmat keresi mindenütt, és nem a világvárosok zaját. A Szász-„birodalom” elegáns szobáiban — főleg most, a születésnap apropójából — jut némi idő az emlékeknek. A kaposvári gimnázium általa is koptatott padjainak, Amerika forgatagának, ahol igazán nevessé lett, hiszen Salvador Dali képei láttán „árazta be” sajátjait. S kezdetben csak azért nem kért egy-egy munkájáért any- nyit, mint Dali, mert ő — mint nevetve mesélte — nem volt még olyan ismert. Aztán a Hollóházi Porcelángyárban töltött idő Szász Endre is megelevenedik. Hogy Hollóháza nem lett a porcelán Weimarja — bár lehetett volna —, az nem rajta múlott. Hazai és külföldi kiállítások megszámlálhatatlan sora. Johannesburgtól Tokióig. Képei elkeltek, s most is akad bőven megrendelése. Gyűjtik olajképeit, grafikáit, közönségtalálkozókra hívják, rajztanároknak tart továbbképzést, szakkörök vendége. Díszlettervekről, kisbútorokról, üvegről, porcelánról, ékszerről is beszél, — sokfélébe belefogott és fejlesztette mesterfokra az évtizedek alatt. — Nem magamnak festek. Ha hanyatt fekszem, sokkal jobb képet el tudok képzelni, mint amit valaha is meg tudnék festeni — vallja. És az illusztrációkról is szó esik, amelyeket nem szívesen vállalt, de rákényszerült. Több mint hatszáz könyv őrzi keze nyomát. Aztán jönnek a nők, mert Szász Endre a nők kedvence. Ők őrizték meg — így hetvenévesen is — fiatalnak. Szász Endre: A nagy hal (1982) RITMUS Sikerlista Jó érzés arról írni, hogy az egykoron Kisvárdáról indult zenészekből álló Republic együttes ismét a legnépszerűbb A mai sikerlistát a Rocky üzlethálózat boltjaiban (Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3-5., Búza tér, Kelet Áruház) eladott kazetták és CD-k alapján állítottuk össze. 1. Republic: Tüzet viszek 2. Ámokfutók: Varázsolj el 3. Zámbó Jimmy: Szeress, hogy szerethesselek 4. Tátrai Band: A Hold szerelme 5. FLM: Megtalállak még 6. Horváth Charlie: Mindenki valakié 7. Tekknő: Discotor 8. Ace Of Base: The Bridge 9. Vangelis: Voices 10. Edda; Edda Blues 11. Queen: Made in Heaven 12. Madonna: Something to Remember 13. Soho Party: Szállj! 14. Animal Cannibals: Fehéren fekete, feketén fehér 15. E-Rotic: Sex Affairs A mai naptól a Rocky-sikerlistához játék is kapcsolódik. Kérdésünk: Mi volt a Republic együttes első nagylemezének a címe? Á helyes megfejtést beküldők között a Rocky üzlethálózat által felajánlott műsoros kazettát sorsoljuk ki. A megfejtést levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Hajdú Tibor, Baktalórántháza és Pető Róbert, Nyírkárász. A fenti téli hangulatú rajzot úgy kell három egyenes vonallal felszeletelnetek hat részre, hogy mindegyik területre három különböző figura kerüljön. Az ábra két rajza egy összetett szót ad. Mi ez a szó? A megoldásokat levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe!
