Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-20 / 17. szám
1996. január 20., szombat , HÁTTÉR Kelet-Magyarorszag Másfél évszázad biztonság Vásárhelyi dolgozta ki a terveket • Tiszadob határában volt az első kapavágás Emberfeletti munkát végeztek a kubikosok Korabeli metszet Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt évek hatalmas árvizei megmutatták, milyen veszélyes is tud lenni a máskor oly nyugodt, békés Tisza. Mégin- kább így volt ez a múltban. A folyó sorsára, s persze a Tisza menti emberek életére egy most 150 évvel ezelőtti esemény gyakorolt döntő hatást: 1846. január 20-én alakult meg Széchenyi István vezetésével a Tiszavölgyi Társulat, amelynek a folyó szabályozása volt a célja. Történeti és földrajzi tényezők egyaránt közrejátszottak abban, hogy a Tisza-szabályo- zás hatalmas munkája csak a XIX. század derekán indulhatott meg: az ország gazdasági ereje korábban elégtelen volt ilyen méretű feladatok megoldására. A Tiszavölgy nagyobb része csak a XVII. század végén szabadult fel a török uralom alól, a XVIII. század legfőbb feladata e területek újratelepítése és gazdasági életének újjászervezése volt. A vízimunkálatok fellendülése lényegében a reformkor kezdetétől számítható. Kétmillió hektár A mai helyzetet ismerve elképzelhetetlen állapotok uralkodtak az Alföldön még a múlt század derekán is. A Tisza hegyvidéki szakasza után Királyháza, illetve Tiszaújlak térségében éri el az Alföldet, s az esése hirtelen megtörik, ez pedig a kiöntések mind gyakoribbá válását és tartamuk megnövekedését is jelenti. Annak idején a partok feliszapolódá- sa miatt például a Túr főága hosszú szakaszon párhuzamosan futott a Tiszával és a Szamosba kényszerült. Az ártér természetesen a vizek martaléka volt. A jobb parti síkságon a Borzsa kiáradó vizei uralkodtak, ez táplálta a tizenhat- ezer hektárra kiterjedő Szer- nye mocsarat, míg a Kraszna a negyvenezer hektáron elterpeszkedő Ecsedi lápot. Ugyanez érvényes a Latorcára, a Bodrogra, melyek a Bodrogköz mocsarait hizlalták. Lejjebb az árvizek miatt irdatlan területek voltak lakatlanok, a Büdszentmihály és Balmazújváros közötti negyven kilométeres távolságon belül például egyetlen lakott helyet sem találhatunk. Nem volt különb a Berettyó torkolatának vidéke sem, itt a 45 ezer hektáros Sárrét uralkodott, de a Sebes-Körösnek is megvolt a maga Sárrétje, ez a mocsár 30 ezer hektárt ölelt át. A tiszai árterek nagyságáról a múlt század 30-as éveiben készült részletes felvétel: a Tisza völgyében az állandóan vízzel borított terület több mint kétszázezer hektárra rúgott, de a legnagyobb árvizek idején elöntött terület egymillió-kétszázezer hektárra hízott, és nyolcszázötven község határára terjedt ki. Jött Széchenyi Ilyen állapotban találta az országot a reformkor, amikor a lokális próbálkozások mellett igazán komoly munka kezdődött, amelynek eredményeképpen az ország sokkal nagyobb területet nyert, mint egész Hollandia ármentesített területe, vagy mint amekkorát Európa harmadik legjelentősebb ilyen munkája, a Pó síkság ármentesítése biztosított az árvizek •ellen a mezőgazdaság számára. Széchenyi kellett azonban ahhoz, hogy kimozduljon holtpontjáról a szabályozás ügye. Mint a gróf életrajzírói fogalmazzák, Széchenyiben három fontos adottság találkozott: szakismeret, diplomáciai érzék, szervezőerő. Egyik barátjához írt levelében így fogalmaz: „Majd meglátja, mennyi activitást fejtek ki én, Ki jó időben, amikor minden simán megy és nincs nehézség — igen középszerű teremtés vagyok —, de csak akkor magasodom, akkor válik legény belőlem, amikor borúra fordul az idő, és mind azt kiáltja: nem megy, nem lesz belőle semmi”. A Tiszavölgyi Társulat megalapítására 1846 elején került sor, Széchenyi azonban már az előző évben útra kelt, hogy felmérje a terepet. Akkor már magával vitte Vásárhelyi Pál terveit is, aki Tiszadobon egy nagygyűlésen ismertette azt részletesen. Széchenyi nagy beszédet tartott, melynek hatására harminchárom küldött még ugyanezen napon egy szerződésben vállalt kötelezettséget, hogy területén az országos tervbe illeszkedő módon a Tiszát szabályozza, és evégből társaságba lépnek. Széchenyi, mint királyi biztos a Társulat megszervezésével gróf Andrássy Gyulát bízta meg. Ne gondolja azonban senki, hogy ez ilyen könnyen ment, a Széchenyi és Vásárhelyi fémjelezte tervet sokan ellenezték. Jellemző módon míg Szabolcsból, vagy a Hajdú kerületből sokan aláírták, Borsod és Bihar megyéből senki. Visszatérve Pestre, Széchenyi összefoglalta immáron az érdekeltekkel is megújíttatott gondolatait az „Eszmetöredék, különösen a Tiszavölgy rendezését illetőleg” című röpiratá- ban. A Tiszavölgyi Társulat alakuló közgyűlését január 19- re tűzték ki Pesten, amire végül is január 20-án és 22-én került sor, melyen az érintett vármegyék, városok és birtokosok összesen hetvenhárom képviselője jelent meg, s aláírták a Társulat alapító okiratának számító „Szerződ- ményt...” Az Urkomi magaslat A munka végül is Vásárhelyi, — a zseniális mérnök pontosan a társulat megalakításakor halt meg — s a tervet átdolgozó velencei mérnök, Paleoca- pa Péter útmutatásai nyomán indult meg: az egész Tisza- szabályozás kezdetét jelentő első, ünnepélyes kapavágást az Alsószabolcsi Társulat területén, Tiszadobon az Urkomi magaslat mellett gróf Széchenyi István tette meg 1846. augusztus 27-én délelőtt. A munka nagyságára jellemző, hogy 1420 kilométerről 977 kilométerre rövidítették le a Tiszát, a szabályozás nyomán négyezer kilométer hosszú védőgátat építettek, s így csaknem húszezer négyzetkilométernyi területet ármentesítettek. Tiszadob határában, az első kapavágás helyszínén állította fel a Társulat Széchenyi halála után 1862-ben hálából, a szervező érdemeit megörökítő emlékművet. Az obeliszk talapzatán ma is olvasható Szász Károly szép verse: „Két hatalom versenge soká e róna bírásán, / az emberi szorgalom és a vizek ős eleme, / Széchenyi lett a bíró, a Tiszát medrébe szorítá / Szózata s a nagy tér ím szabad és a miénk.” M. Magyar László tárcája A mikor tizenévesen először lett szerelmes, úgy érezte, az élete legboldogabb napja. Furcsa módon ez a felső fokkal jellemezhető felemelő érzés melengette szívét-lel két huszonévesen akkor is, amikor kimondta az anyakönyvvezető előtt azt a bizonyos boldogító igent. Néhány év múlva, a harmadik ikszen túllépve, hogy első gyermekét a karjában tartotta, rádöbbent arra az egyszerű, ugyanakkor nagyszerű felismerésre: apának lenni a leggyönyörűbb érzés ezen a világon. Szilárdnak tűnő elméletét néhány esztendő elteltével egy éjféli órában ismét módosítania kellett, hiszen egy újabb megállapítással lett gazdagabb: akkor a legboldogabb a földi halandó, amikor két kis ártatlan gyermek szuszog békésen éjszaka a szomszédos kis szobában. Persze, a második gyérPapapótlás meknél már mindent másképp csinál az ember. Nem kell már olvasgatnia a szak- irodalmat, hiszen minden fontos tudnivaló a kisujjában van. Fürdetéskor már nincs szükség hőmérőre sem, megteszi a könyök is, s a főzelékkel való etetéskor sem kell friss zöldséget főzni, hiszen ott vannak a konzervgyári termékek. A két alvó apróságot nézte, s azon meditált, milyen gyorsan repül az idő, hogy öregednek a gyermekek. A legkisebb mintha tegnap született volna, pedig már öt hónapos is elmúlt. Felrémlett benne az az augusztusi nap. Bármelyik percben érkezhetett volna a baba, ám hitvese semmit sem érzett. Azon a hétfői napon éppen a szokásos ellenőrzésre ment, a vizsgálatra egy barátnője vitte el. Otthon tett-vett, mikor megszólalt a telefon. Egy ápolónő adta át az üzenetet: azonnal pakolja össze a felesége holmiját, hiszen bármelyik percben beindulhat a szülés. Aggodalom fogta el. Mi lesz, ha elkésik a szülésről? Hogy néz majd évekkel később gyermeke szemébe: még arra sem volt képes, ott legyen időben a világrajövetelekor. Már hallotta is fülében a vádló megjegyzéseket: „Bezzeg a bátyámnál ott tudtál lenni...!” Szerencsére nem késett le semmiről sem, ott volt idejében a papás-mamás szülésen. Mindent rutinosan csinált, s magában ezzel magyarázta nagy büszkeséggel azt, hogy szinte pillanatok alatt megszületett a kisbaba. Csak akkor fagyott arcára a mosoly, amikor néhány perccel később a felesége megjegyezte: — Az nagyon jó volt, hogy valaki hátulról tartotta a váltamat szülés közben.... Még hogy valaki! Az ő rutinját csak így általánosítani és leegyszerűsíteni! Most, hogy erre visszagondolt, beugrott a nagy ötlet. Hiszen ebből még meg is gazdagodhat! már látta is maga V előtt vállalkozásának kJ szenzációs hirdetését, amelynek senki sem tud majd ellenállni: „Kismamák! Nem kell kétségbeesni, ha az ifjú férj megretten a szülőszobától. Igényeseknek papapótlás a szülés idejére. Jelige: Az én gyerekeimet sem a gólya hozta.” Aranyok Balogh József M ost hatezer munka- nélkülit tartanak nyilván Kisvárdán, néhány nap múlva azonban ez a szám akár ötszázzal is emelkedhet. Az oka egy miniszteri intézkedés: az élelmiszeripari exporttermékek támogatását felére csökkentik. Mit is jelent csupán egyetlen üzemben, a Hajdú Bét Kisvárdai Baromfifeldolgozó üzemében? Szinte felmérhetetlen károkat, és nem csak az üzem kapuin belül. Most évente 14 millió csirkét vágnak, ebből tízmilliót darabolnak, s ezt a teljes mennyiséget külföldön értékesítik. A termék kelendő, de ha most megvonják a támogatás felét, duplájára kellene emelni a csirke árát, amit viszont már a külföldi nem fizet meg. Es ez csak a baj egyik fele lenne. A másik: a csirke nem a gyárban terem, azokat szabolcsi, borsodi falvak lakói nevelik, s ha eladhatatlan akármi miatt is a végtermék, nyilván nincs szükség a sor elején elvégzett munkára, a csirkére sem. Pedig a csirke előállításában a támogatás csökkentése nélkül is számottevő gondok keletkeztek. Minden alkalommal megemlíthető — legyen szó bármilyen áremelésről — az üzemanyagok árának emelése, hiszen a szállítási költségeket ez alaposan megterheli, ám a csirkenevelésben nemcsak hozni kell a napos csibét és szállítani a takarmányt, meg a vágásra érett csirkéket, hanem fűteni kell az ólakat, s ez mindenkinek drága mert minden energiahordozó ára folyamatosan és rendszeresen emelkedik. A Földművelésügyi Minisztérium dolga kiszámolni: ezzel a támogatáscsökkentéssel arányos lesz-e az általa okozott kár. Mert ha csak Kisvárda esetében ötszáz dolgozó és körülbelül 500-1000 csirkenevelésből élő család marad kenyér nélkül, amit a hazai fogyasztás is megérez, már több, mint elgondolkodtató lehet az intézkedés várható hatása. Ráadásként csökken az ország devizabevétele is. Alapanyag-beszerzés Ferter János rajza Nem gyerekjáték Szőke Judit A z az igazság, hogy én a Népjóléti Minisztériumtól el is vártam, hogy ne értsen egyet a pénzügyi tárcával a tekintetben, hogy a családokat szolgáló ellátásra jogosultságnál legyen vagyoni korlát. Nem mintha nem tartanám igazságtalannak, hogy a vagyonosabb rétegek ugyanúgy részesülnek a támogatásban — kipótolják vele a zsebpénzt —, mint azok, akik az összeg megérkezését bizony nagyon is számon tartják. De abban nem bízom, bár reformpárti vagyok, hogy a döntés eléri a célját, s a társadalmi szolidaritás épp most fog a gazdagabb rétegek szívében-lelkében eluralkodni. Ferge Zsuzsa hiába érvelt, hogy Lengyelországban, ahol már megcsinálták ezt a rászorultsághoz kötött családi pótlékot, egyre nagyobb a gyerekek szegénysége, egyre több ember szorul ki még a családi pótlékból is, ráadásul ez is egy „ igazolás” drága rendszer, nem hallgatták meg (megint). Igazában nemcsak annyit fog az állam ezen megspórolni, mint ameny- nyit az első évben, hanem ennél sokkal többet—a gyerekes családok rovására. Csapdahelyzet. A jövedelemlimit beléptetésével lassan segélyszintűvé fog válni a családi pótlék. A rászorultsági elv, bár tetszetős, a küszöbösszeg változása miatt tervezhetet- lenné teszi a családok költségvetését — bár ez csak egy a sok ilyen tétel között —, az egyéni jövedelembevalláson alapuló rendszer ellenőrizhetetlen, s egy olyan országban, ahol a jövedelmek egy harmada a feketegazdaságban keletkezik, ám senkinek sincs arról fogalma, hogy a társadalmi csoportok között ez hogyan oszlik meg, egyszerűen diszfunkcionális. Arról nem beszélve, hogy az elképzelés kizárólag statisztikákon alapszik (már Churchill is megmondta, a statisztika a legnagyobb hazugság), s a sok szám mögött elvesznek a gyerekek. Akik mit sem tudnak még arról, mi az a társadalmi szerződés... lÉiii m
