Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-13 / 11. szám
10 PROGRAMOK Fővárosi évkezdet A képünkön látható Mohácsi Busók is ott voltak a millecentenáriumi rendezvénysorozat pénteki indítóján. A magyar és külföldi maszkás csoportok végigszórakoztatták egész Budapestet — még a metrókocsikban is előadást tartottak. Január 13-án a Budapest Sportcsarnokban délelőtt a gyermekek tobzódhatnak a jobbnál jobb műsorokban, délután pedig előbb a pop és a rock, majd a dzsesszrajongók élvezhetik rangos magyar előadók műsorait. A vasárnap a régi nóta, a régi tánc, az opera és az operett kedvelőké, hiszen fél 4-től késő estig e műfajok magyar legjobbjai adnak elő a BS színpadán □ 00 Színházi premierek. Január 13-án a Budapesti Kamaraszínház Gábor Miklós rendezésében mutatja be Georges Feydeau Osztrigás Mid című bohózatát, melynek címszerepét Kerekes Éva alakítja. Másnap a Független Színpadon magyarországi ősbemutatóra kerül sor. Antonin Artaud: A vérzuhatag című drámáját Katona Imre rendezi. Január 19-én két premier is lesz Budapesten. A Madách Kamarában Shakespeare Ahogy tetszik-e, a Karinthy Színházban pedig Molnár Ferenc Delilája kerül színre. Január 20-án az Új Színház Thomas Bertrand A világjobbítóját mutatja be. Ez utóbbiban Sinkó László mellett az oly régen látott Monori Lili a másik főszereplő. 000 InterTicket. Budapest közel 40 színházába és előadóhelyére telefonon is van lehetőség jegyet rendelni, ha valaki OTP bankkártyával rendelkezik. A 06-1-266-0000 szám feltárcsázásával lehet információt kérni a budapesti színházak és más helyszínek előadásairól, a darabokról, a helyárakról. Mindennap 8-20 óra között csak be kell diktálni a bankkártyán lévő adatokat, s így már a jegy vásárlását is le lehet bonyolítani. Fontos azonban, hogy előadás előtt a helyszínen a bankkártyát is fel kell majd mutatni a jegyek átvételéhez. □ □□ Koncertnaptár. A Magyar Kultúra Napján (január 22.) a Schola Hunga- rica lép fel a Zeneakadémián. Öt évszázad egyházi zenéjéből adnak elő szemelvényeket. A Zeneakadémia két további érdekes hangversenynek ad otthont a megelőző héten. Január 16- án a Budapesti Filharmónia Társaság és a Magyar Állami Énekkar Mozart- és Haydn-programja lesz hallható. Január 19-én pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekar Aldo Ceccato vezényletével két 4. szimfóniát ad elő: a Schubertét és a Brucknerét. aaa A pillangó hatás. Január 20-án nyílik a nemzetközi médiaművészeti és médiatörténeti rendezvénysorozat a Műcsarnokban. Jelkoordináták címmel rendezik a Magyarországgal, valamint Közép- és Kelet-Európával kapcsolatban álló nemztközi médiaművészeti kiállítást. Média-relikviák a címe a kísérleteket bemutató történeti kiállításnak. Mozgó horizontok címmel retrospektív video-, film- és komputer- animáció-bemutatóra kerül sor. Afrika-falu a Bodrogközben A fekete kontinensen szép számmal fordultak meg magyar felfedezők Afrika-napokat tartanak a hetekben Pesterzsébeten, melynek keretében a múzeum Gaál Imre Galériájában kiállítás is nyílt, hogy bemutassa Kelet- és Közép-Afrika kultúráját. Ennek apropóján kerestük fel Füssi Nagy Gézát, a Magyar Afrika Társaság elnökét, akivel először a Magyarországon létező torz Afrika-képről beszéltünk. — Főleg történelmi okai vannak, hogy ilyen torz a mi Afrika-képünk — mondta az Eötvös Lórand Tudományegyetem docense. — Pedig Afrikában elég szép számmal fordultak meg magyarok: tudósok és felfedezők is. Ennek sajnos a közvéleményben inkább csak a romantikája csapódott le. A múlt századi romanticizmus szele, ami az indián-romantikát is kitermelte, megcsapta Afrikát is. Engem egyébként bosszant is, hogy vajon miért nem erőteljesebb a fekete-Afrika-romantika, hiszen az afrikai kultúra van olyan izgalmas, mint az indiánoké. Valahogy elcsúszott az érdeklődés. □ Vajon miért? — Ennek kétféle okát látom. Az egyik: Magyarországnak nem nagyon voltak intenzív gazdasági-kulturális kapcsolatai Afrikával. Főleg fekete-Afrikával nem. A török hódoltság egyik melléktermékeként az észak-afrikai részek még viszonylag ismertebbek. Egyiptomban még olyan kuriózum is felbukkan, hogy valahol a Nílus szigetein, amit egyébként azóta már elárasztott a Nasszer tó, magyarabok is laktak. □ Kik ők? — Olyanok, akiket janicsárként vittek el Magyarországról a törökök. Érdekes, hogy nekik valamiféle identitástudatuk is megmaradt. Én még a hetvenes években találkoztam magyarabokkal Alexandriában és Kairóban is. Termetes hatalmas fekete fiúk voltak, akik érdekes módon „specializálódtak”: liftesként dolgoztak a kairói és alexandriai szállodákban. „Magyarabok”- nak mondták magukat, de ez persze inkább csak kósza identitástudat, aminek lehet valami történelmi magva, de nyelvileg például ez egyáltalán nem tetten érhető. □ S mi a másik ok? — Az elsőből következik. Azaz az információkhoz a volt gyarmattartók szűrőjén keresztül juthattunk el. Még a magyar kutatók eredményeire is áll ez. Magyar László például annak idején portugál zsoldban végezte a kutatásait. Bár tény, hogy igyekezett első kézből tájékoztatni a hazai közvéleményt is. Persze az is igaz: ha Afrikát akarjuk kutatni, akkor a volt gyarmattartóknál juthatunk alapvető információkhoz. Ez persze nem jelentheti azt, hogy Afrikába el sem kell menni... □ Mit mondhat egy magyar embernek ez a most látható kiállítás. A használati tárgyak, a maszkok, a szobrok együttese. — Tárlatvezetéssel elég sokat. Egyébként egy kellemesen egzotikus élmény. Hogy jé, milyen különleges dolgokat faragnak, hogy jé, milyen ügyesek, hogy ebből az ébenfából olyan szoborcsoportot faragtak, ami igazán művészi... Van egy fehér maszk például. Arról egyszerűen nem akarják elhinni az emberek, hogy nem japán. Ovális arc, szűk szemhéj. Pedig ez egy halotti maszk, egy szellemmaszk, és az elmúlásnak, a túlA fúvószene megújítóinak sorába tartozik a The Canadian Brass. Ez a klasszikusan iskolázott fúvósötös szinte teljesen átformálta a korábban már elhanyagolt hangszercsoportot. 1970-ben olyan izgalmas csapatot hoztak létre, amely mindent tudott Bachtól Mozartig, Gerschwintől a dixielandig. Hihetetlen virtuozitásuk, rögtönzéseik és humoruk vitte őket a csúcsra. A kulcsot előadási stílusukhoz a művészek és közönség közötti kommunikáció adja. A tubás Daellenbach ezt így fogalmazta meg: „Az a fontos, hogy az embereket bevonjuk a zenélésbe. Felelősségünknek érezzük, hogy a közönség jól mulasson. Egy jó előadás nem elég — boldogan kell elhagynunk a termet.” Afrika-maszk Nagy Gábor (ISB) felvételei világnak a színe náluk a fehér. Azért szűk a szemrése, mert halott, mert nem lát. A felületes szemlélő pedig ázsiai hatásról kezd beszélni. Azt hiszem, érdemes megnézni a használati tárgyakat, amelynek többségét nem is olyan régen, 1988-ban hoztunk az expedíciónkról. □ Mi közünk van nekünk ezekhez az idegen tárgyakhoz? — Nem szabad mindig felülni a gazdaság kísértő csábításának. Nem föltétlenül csak az hasznos, ami azonnal profitot is Koncertjeiket ízléses humorral fűszerezik. Szédítő előadásaik eklektikus programja képessé teszi őket arra, hogy a klasszikus zenét is széles tömegekkel ismertessék meg, miközben a lehető legjobb szórakoztató zenét művelik. A Canadian Brass az első kamarazene- kar, amelyik a Népi Kínában is játszott. Sokszor zenélnek együtt olyan világhírű filharmonikusokkal, mint a bostoni vagy a washingtoni. Kapcsolatba kerültek a zenei humor Ostehetségével, Peter Schicke- le-vel, aki — érdekükben — egy fúvósötösre is komponált operát. A kiváló együttes január 22-én a Budapest Kongresszusi Központban bemutatkozik a magyar közönség előtt is. hoz. Nem lehet leírni a harmadik legnagyobb kontinenst, csak azért, mert szegény. Tény: Afrika olyan mélyre csúszott, hogy onnan már csak fölfelé vezet az út. Tehát csak fejlődés jöhet. De félretéve a szofisztikát: azért érdemes foglalkozni velük, mert van üzenetük. A kultúrájuknak a mi számunkra is van jelentősége. Akárcsak a párhuzamok miatt. Ha például elővennék százegynéhány afrikai közmondást, abból kilencvennek megvan a magyar párhuzama. A gondolatuk, az erkölcsiségük, az értékrendjük igen sok tekintetben hasonlatos. Ugyanakkor persze a különbség is izgalmas. □ Említsen egy ilyen közmondást. — Egy olyat szuahélit mondok, amiből a különbség is világosan érződik: a futás a lapos tetőn a szélén véget ér. Magyarul: addig nyújtózkodj, míg a takaród ér. Mert ott Afrikában az emberek a lapos tetőn tanyáznak. Hiszen a nagy hőségben fúj a szél, ott teázgatnak, esetleg futkározni is van kedvük. De vigyázz, mert a lapos tető szélén lepottyansz! □ Mi szükségünk lehet a kapcsolatok ápolására? — Mint afrikanista mondom, hogy miután nagyjaink: Magyar László, Tordai, Teleki Sámuel megfordultak ott, kár lenne veszni hagyni azt a folyamatot, ami hozzájuk kapcsol minket. Lehetőséget kell arra teremteni, hogy legalább néhány ember ezeket a dolgokat életben tartsa. Távlatokban még gazdasági hasznot is lehetne ebből húzni. Azt gondolom, hogy igen kedvező lehetőségeket puskáztunk már el ilyen téren is. Amikor a gyarmatosításból felszabadultak, nagy káosz lett, s a hatvanas-hetvenes évek elejére kezdtek letisztulni, akkor kellett volna nemcsak Magyar- országnak, de ennek az úgynevezett keletközép európai térségnek „bedobnia magát”. Hiszen mi nem voltunk „sárosak” a szemükben, sosem voltunk gyarmatosítók, a mi gazdasági szintünk és modellünk közelebb állt az övékéhez. Mi hamarabb megértettük őket, mint a túlságosan individualizálódott Nyugat. Ezt a lehetőséget egyszerűen elszalasztottuk. Én személy szerint egyébként még most sem kapaszkodnék ennyire vehemensen az után az európai szekér után, amin egyébként tulajdonképpen rajta ülünk. □ Milyen formában ápolják a kapcsolatokat? — Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen működik egy afrikanisztikai oktatási program. Ez egy „B”-szakként működő oktatási rendszer, ahol a végeredmény, hogy a hallgató „Afrika-kutatóvá” válik. Van érdeklődés: körülbelül 50 hallgatónk van e pillanatban. Ketten fő-hivatásszerűen vagyunk az oktatók között. □ Ön emellett a Magyar Afrika Társaságnak is elnöke. — Igen, a Társaság szélesebb értelemben kívánja összefogni mindazokat, akik valamilyen formában foglalkoznak Afrikával. Akár úgy, hogy ott éltek, vagy odakészülnek. 112 tagunk van, s főleg az ifjúságra koncentrálunk. Sokrétű tevékenységet folytatunk. Egyet még megemlítenék: a Bodrogközben szabad időnkben építünk egy úgynevezett Afrika-falut. Nekem ugyanis vannak építési tapasztalataim, s a hallgatóság körében ez igencsak felkeltette az érdklődést. A képünkön látható ifjú magyar operacsillag, Rost Andrea lesz a vendég azon a július 30-i sztárkoncerten, ahol Diana Ross és a „két tenor”: Jósé Carreras és Placido Domingo a „fő szám” a Népstadionban A Canadian Brass Pesten Rögtönzéseik és humoruk vitték őket a csúcsra Napkelet • A KM hét végi melléklete 1996. JANUÁR 13„ SZOMBAT
