Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-12 / 10. szám

1996. január 12., péntek 3 HÁTTÉR Dobogós hely és sorvége Önerőből a jók között, segítséggel hátul kullog a megye az országos ranglistán Balogh József Nyíregyháza (KM) — A la­kások számában, az infra­struktúrára költött forintok­ban, az élveszületések szá­mában, a népesség számá­ban, a munkanélküliségben, a vállalkozások számában az élen, de legalább dobogós helyen, az oktatási, egészség- ügyi ellátásban, az egy főre jutó jövedelemben, a szociál­is ellátásban, a gazdasági szereplők számában, a tőke- behozatalban, a nagyberu­házások tekintetében utolsó helyen, vagy legalábbis a sor végén kullog Szabolcs-Szat- már-Bereg megye. Mit jelent ez? Azt, hogy amit önerőből kell véghez vinni, ott erőn felül teljesít a megye la­kossága, amit viszont az ál­lamnak, vagy legalábbis köz­ponti segítséggel lehet megol­dani, ott látszik meg, milyen messze vagyunk a központól. Arculatjavítás Erre a következtetésre jut, aki elolvassa a megye fejlesztési koncepciójához készített hely­zetelemzést. Annak ellenére is ez lehet a végkövetkeztetés, hogy az előző ciklusban a pá­lyázatokkal elnyerhető fejlesz­tési célú pénzek legjelentő­sebb része ide áramlott, ám ezekhez is hozzá kellett tenni azt a bizonyos saját erőt, amit másutt nem vállaltak, nyilván olyan megfontolásból, hogy előbb-utóbb úgyis megoldódik központi forrásból. A helyzetelemzés nem ön­célúan született, egy komplett fejlesztési koncepciót alapoz meg, amelyet a legutóbbi ülé­sén fogadott el a megyei köz­gyűlés és amelyik alapjául, vagy hátteréül szolgál egy be­számolónak, amelyet február­ban a kormány is megvitat, s ha szerencsénk lesz, hasznát is érezhetjük majd. Pláne, ha ezt követően Sza- bolcs-Szatmár-Bereg stabil hídfő lehet a kelet-nyugati Az idegenforgalom húzóágazat lehet Balázs Attila archív felvétele kapcsolatokban, vagy ez a me­gye lehet a kelet-nyugati ke­reskedelem kapuja, esetleg a legkeletibb nyugat Közép-Eu- rópában. Ezek ugyanis a fej­lesztés ajánlott mottói, a célo­kat pedig olyan célokhoz ren­delték, mint a vállalkozások működési feltételeinek javítá­sa, versenyképességük meg­erősítése, a humán erőforrás tudás- és készségszintjének fejlesztése, az élelmiszergaz­daság integrált fejlesztése, a gazdaságfejlesztés és az élet­minőség fizikai feltételrend­szerének javítása, az elmara­dott mikrorégiók gazdasági alapjainak a megteremtése, a megye külső megítélésének, arculatának javítása, a külső befektetők vonzása, a humán szolgáltatások fejlesztése. Nagyjából ez fontossági sor­rendet is jelent, hiszen például a vállalkozások feltételeinek javítása nem egyetlen szektor­ra koncentrál, a javasolt intéz­kedések a megye gazdaságá­nak valamennyi szektorában kifejtik hatásukat. Arról már nem is beszélve, hogy a me­gyei cégek számos olyan prob­lémával kénytelenek szembe­nézni, amelyek megoldás hiá­nyában hosszú távon bukásu­kat is eredményezhetik. Kevés olyan termék van például, amely új találmány alapján ké­szül, s megfelelne a nemzetkö­zi minőségi követelmények­nek, a vállalkozások működé­sét hatékonyan segítő infra­struktúrának még csak néhány eleme található meg. Nincs elég információ a vállalkozá­soknak, s ha van, akkor sem a legmegfelelőbb helyen, vagy időben áll rendelkezésre, nincs olyan fejlett tanácsadói háló­zat, amely hatékonyan segíte­né a problémákkal köszködő vállalkozások tevékenységét. Ez a stratégiai prioritás jól il­leszkedik a kormány politiká­jához, hiszen a vállalkozások segítése része a kormány prog­ramjának, s összhangban van az Európai Unió alapelveivel is. Igény szerint Ami a tudás- és készségszint­fejlesztést illeti, itt a diákok kreativitásának, kezdeménye­zőkészségének fejlesztését tar­ja kiemelten fontosnak a kon­cepció, mert ma már önmagá­ban nem elegendő a magas szintű képzés sem. Az iskolák nem kellően készítenek fel a megváltozott piacgazdasági körülményekre, a szakmun­kásképzők — nem ismervén a gazdaság tényleges igényeit — nehezen tudják meghatá­rozni a képzések optimális irá­nyát, a munkaerő pedig nem elég rugalmas, nem felkészült a pálya- módosításra. Nem alakult még ki a vállalkozó gyakor­latorientált képzé­sének rendszere, amely a kezdők szá­mára az alap-, ma­gasabb szinten pe­dig a továbbképzést jelentené, de a ve­zetők közül is csak kevesen rendelkez­nek korszerű veze­tői ismeretekkel, illetve nyelvtudás­sal. Korszerűsítés Génius loci, a hely szelleme is azt kí­vánja, hogy ebben a megyében a gazdasági ágazatok közül az élelmiszergazdaság integrált fejlesztése kerüljön az élre. Itt a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás javítása, a tájgazdálkodási termelési szerkezet kialakítása, a műsza­ki-technológiai háttér fejlesz­tése, a társadalmi-gazdasági környezet formálása és a tudo­mányos háttér biztosítása a legfontosabb megoldásra váró feladat, ezek megvalósításával érhetnénk el, hogy az élelmi­szergazdaság újból kiemelke­dő részt vállalhasson a munka­helyteremtésben, a lakosság megtartásában, végső soron pedig az itt élők életminőségé­nek javításában. Ahhoz persze, hogy ez a ré­gió fejlődhessen, belülről nem megoldható feladatok is tár­sulnak. Meg kellene építeni teljes hosszában az M3-as au­tópályát, korszerűsíteni, bőví­teni kellene a határátkelő-he­lyeket, újak nyitására is szük­ség volna a teherforgalom gyorsítása miatt, de néhány gyorsforgalmi és elkerülő út építése is elodázhatatlan. Mint, ahogy az egész megyére ki kellene terjeszteni a pozitív megkülönböztetést a pénzügyi intézkedésekben, mert a fel­zárkózás enélkül elképzelhe­tetlen. Y y annak ezek a modern I / bakancsok, amelyek- V nek a talpán, mint téli gumi fél centi mély mintázat akadályozza meg az elcsú­szást a latyakos és sáros uta­kon. Ezeket a lábbeliket hasz­nálja a köztisztasági hivatal utcatakarításra, úgyhogy, ha valaki bemegy egy perzsasző- nyeges lakásba utána, nem kell indián a nyomolvasáshoz. A feleségem pedáns asszony, tisztaság a mindene. Laká­sunk úgy csillog mindig, mint­ha skatulyából húzták volna ki. Na, de nem elég a tisztasá­got létrehozni napi 16 órás permanens takarítással, meg is kell azt őrizni. Nálunk a per­zsaszőnyeget futószőnyeg vé­di a forgalmasabb részeken, azt meg viaszos vászon bevo­nat. A fotelek kárpitját védő­huzat takarja, a huzaton vé­dőpárnafogadja a leülőket. A mi előszobában a cipőket min­denkinek le kell venni. Van egy papucsos doboz, mint a múzeumokban, amelyből bár­ki felhúzhat helyette egyet, ha a zoknija lyukas volna és szé- gyelli. Igaz ez sem véd meg a pálpusztai sajt jellegű lábak­tól. A vendégek természetesen az előszobában leveszik fel­öltőiket, kalapjaikat. Hóesés­ben, esőben elkerülhetetlen, hogy a nadrág vagy a szók­Tisztaságmánia nya ne legyen nedves, és a hosszú haj, amelyik kilóg a sapka alól, csatakos. Nejem nem engedi, hogy ezek az átázott ruhadarabok és hajak összepiszkolják a foteleket, ezért udvariasan megkéri vendégeinket, hogy vegyék le gönceiket, majd ő megszárít­ja őket. A fázósabbaknak házikön­töst ajánlj fel. A vendég csak azután dőlhet hátra, a féltett fotelben ha haját meg­szárította, nyakát megmosta. Akinek korpás vagy hullik a haja, úszósapkát kap a fejé­re. Ha nejem árgus szeme át­öltözés közben észre veszi, hogy valakinek a fehérnemű­je másnapos, megkéri, hogy a gardróbban talál egy gu­minadrágot és legyen szíves vegye fel. Ehhez kitalált egy magyarázatot is, azt szokta mondani, hogy ez a vendég biztonsága érdekében törté­nik — ugyanis nem is olyan régen azon a helyen ült egy AIDS-es porszívóügynök. A ház asszonya a vendég első mondatánál megérzi, hogy aznap mosott-e fogat, és ha valami nem stimmel, első dolga, hogy az italokkal együtt behozza a fogmosó poharat is, és udvariasan megkérdi, hogy milyen fog­krémet parancsol. Monda­nom se kell, hogy a rúzst az iszogatások előtt mindenki­nek le kell mosni ajkáról, ne­hogy a poharak peremét összepiszkolja. Amikor vendégeink a ká­véskanalat kezükbe veszik, nejem egy pillanat alatt vé­gigmustrálja kezüket, és aki­nek a körme alatt kivetni va­lót talál, annak gumikesztyűt kell felvenni higiéniás okok­ra hivatkozva. Magyarázatul kedvese elmondja mindenki­nek, hogy mennyire fél az influenzavírustól. A drága gyógyszerárak ellen leghatá­sosabb védekezés a megelő­zés. Mondanom sem kell, hogy a dohányzás nálunk elképzel­hetetlen. Nincs is hamutar­tónk. Az asszony már az elő­szobában megkéri a dohá­nyosokat, hogy kössék a szá­juk elé a kikészített kendőket, hogy kilégzésükkel ne szeny- nyezzék a levegőt, — ha va­lakiről kiderül, hogy náthás, gázálarcot kénytelen felven­ni. Akinek a mellékhelyiség­be kell kimenni az ott termé­szetesen steril állapotokat ta­lál. Dolga végeztével, csak általános ellenőrzés után hagyhatja el a fülkét, amit nejem személyesen végez a végén, és csak fertőtlenítő ta­karítás után lehet a helyisé­get újra használni. Lakásunk az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól a Tiszta udvar, rendes ház kitüntetés után megkapta a Steril Lakás, Fertőtlenített Otthon címet is. Nejemet ez a siker még nagyobb tisztaságra sarkall­ja. Úgyhogy vendégségbe hozzánk mindenki csak egy­szer jön. Én viszont állandó­ra vagyok otthon bejelentve, és úgy érzem magam mint egy kórház intenzív osztá­lyán. A házastársi csók előtt órákig bemosakszom, mint az orvosok a műtét előtt — legtöbbször be is fürdők. M ár tele van a hóci­pőm is ezzel a tisz­taságmániával, de semmit nem tehetek, mert ne­jem már az agyamat is kimos­ta. Úgyhogy máshol élem ki bosszúvágyamat. Ha vendég­ségbe megyek, mindig ma­gamhoz veszem a garázsban féltve őrzött fémdobozomat és ha valahol le kell venni a ci­pőmet, kiveszem belőle a hó­napok óta érlelt záptojás sza­gú zoknimat, és abban vonu­lok be mások tiszta szobájá­ba. Nézőpont Képernyőcsere Balogh József ör a hivatalos beje- i-c lentés csak ma hang- U zik el, a tegnapi, sőt szerda esti híradásokból már értesülhettünk róla, hogy Göncz Árpád aláírta a médiatörvényt, így az febru­ártól már életbe léphet. Jobban kellene ahhoz is­merni a törvény paragrafu­sait, hogy megalapozott vé­leményt mondhassunk róla. Az a tény azonban, hogy a megállapodást mind a hat parlamenti párt aláírta, ha kettő visszakozót fújt is az utolsó percben, azt jelzi, hogy feltehetően jól betölti majd feladatát az új tör­vény. Gondolom mindenkinek tele volt már a hócipője az­zal az iszapbirkózással, amit a pártok az elmúlt öt évben a törvény megalkotá­sáért vagy ellene tettek. Ha másért nem, hát ezért is fel­lélegezhetünk: nem kell to­vább hallgatni a körülötte kialakult cirkuszt, olyan bi­zottságok, kuratóriumok működnek majd a rádió és televízió működtetése körül, amelyeket közösen válasz­tanak pártok, s nehéz lesz majd elfogultsággal vádol­ni egy-egy megállapodásu­kat. Sok-sok vita volt az el­múlt években arról: kié is a rádió, kiknek az érdekeit képviseli a televízió, hány méter filmet forgattak az egyik párt, s hány tíz métert a másik párt működéséről; miért az lett éppen a hét vagy a híradó főszerkesztő­je akit kineveztek, beleszól­hat-e a kormány az elnök személyének kiválasztásába vagy nem, s a jó műsor ké­szítése helyett a televízió vagy a rádió szerkesztősé­gén belül az egymás elleni civakodással voltak elfog­lalva. Az utóbbi napokban, pon­tosabban ez év elejétől több műsorváltoztatásra is fel­figyelhettek a rádióhallga­tók és a televíziónézők. Nyilvánvalóan ezek még nem a hatpárti megállapo­dás alapján születtek, létre­jöttüket még nem a köztár­sasági elnök által is szente­sített törvény segítette, s akár az is előfordulhat, hogy egyik-másik — miként a régi műsorok egy része is — nem is felel meg majd az új médiatörvény követelmé­nyeinek. De a képernyőcse­re utáni változásokban re­mélhetőleg már nem kell részrehajlástól tartani. Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája M JP MjMia. MMJIÉ. if* mm. A jrrtfc ■■ iiovniiieniéir Csalók, ügyeskedők Kováts Dénes A jelek szerint — bár nyilván némi túlzás­sal —a csalók orszá­gának is nevezhetnénk ha­zánkat. Félreértés ne essék, nem szeretném megbántani a többségben lévő becsüle­tes honfitársaimat, de mint több jele mutatkozik annak, hogy ügyeskedők — vagy talán úgy is fogalmazhat­nánk: bűnözők — a mások megtévesztésével, becsapá­sával akarnak pénzhez jutni, a csalás különböző trükkjei segítségével. Az egyik oldalon állnak a csalók, a másik oldalon a becsapottak. Mert az utób­biak is vannak szép szám­mal, jóhiszeműségük, vagy inkább hiszékenységük eredményeképpen. Történe­tek és furfangok sorát lehet­ne sorolni — de ez itt nem a tippadás helye. Akadnak, akik egészen szép hasznon- ra tesznek szert mások átve­résével, de persze olyanok is, akik hoppon maradnak. Ez utóbbi körbe tartozik az — hírek szerint vállalko­zó —, aki több megyére ki- derjedő, az emberek jóérzé­sére, segítő szándékára apelláló akcióval szeretett volna szabadulni szorult helyzetéből: a Vöröskereszt nevét, az AIDS elleni küzde­lem ürügyét felhasználva. Nyíregyházi „hősünk” azonban hoppon maradt, mert a röplapokon terjesz­tett felhívásával nem érte el célját, egyetlen fillér se folyt be számlájára, bár már ötezer röplapot szét­szórt Debrecenben. A töb­bit csak azért nem, mert hírt szerezve arról, hogy a tur­pisságra fény derült, elé­gette a maradékot. Azután ő is lebukott, bizonyára nem kerüli el a felelősségre vo­nást. Esetének vélhetően nem az a tanulsága, hogy a jó cél érdekében is közömbö­sek honfitársaink. Inkább úgy kell értelmezni, hogy óvatosabbak az adakozásra hajlandó emberek. S ha mind többen buknak le a csalók közül, s mind többen — inkább a mások kárán tanulva, mint sajátju­kén — az óvatosságot és tájékozódást helyezik elő­térbe, amikor segíteni akar­nak, bealkonyulhat a gaz­fickóknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom