Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-06 / 287. szám

1995. december 6., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarorszag 3 Erdő mellett most jó lakni Gyarapodó nemzeti kincsünk • Két éve még a fennmaradás is kétséges volt Orémus Kálmán Nyíregyháza (KM) — Me­gyénkben, valamint a szom­szédos Hajdú-Biharban álla­mi tulajdonban maradt er­dőket a Nyírerdő Rt. kezeli, mely egyre eredményeseb­ben gazdálkodik. Pedig még két éve sincs annak, hogy a cég jogelődje, tetemes adós­ságot felhalmozva a felszá­molás szélére jutott. Az akkori tulajdonos ÁV Rt. hosszas mérlegelés után dön­tött úgy, hogy mégis megmen­ti, s egyben hatékonyabb gaz­dálkodásra kényszeríti a rész­vénytársaságot. Funkcióváltás Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az állami kézben lévő mintegy 55 ezer hektár erdő­nek gazdára, szakszerű keze­lésre van szüksége. A tárgya­lások során a hitelezők a köve­telések kis hányadát mérsékel­ték, a megmaradt adósság kb. 35 %-nak törlesztését pedig a tulajdonos vállalta. A többit viszont a Nyírerdő Rt.-nek egyedül kell kigazdálkodnia. Az már a kezdet kezdetén látszott, hogy meg kell szaba­dulni a jórészt kihasználatlan termelőegységektől, melyek leginkább csak vitték a pénzt. Mint azt Kovács Gábor, a részvénytársaság vezérigazga­tója elmondta, ezzel megválto­zott a cég funkciója is, a ko­rábban erőltetett termelő tevé­kenység helyett az erdőkeze­lés élvez prioritást. Ezzel egy időben több kulcspozícióban történtek személycserék, és sajnos a dolgozói létszámot is csökkenteni kellett. Ma alig 1200-an dolgoznak a rész­vénytársaságnál, ami a koráb­binak mintegy felét teszi ki. Látszólag ellent mond en­nek, hogy igyekeznek a koráb­bi dolgozóknak is kenyérkere­seti lehetőséget biztosítani. Egész sor tevékenységet vé­geztetnek vállalkozókkal, akik általában a korábbi dolgozók közül kerülnek ki. Ilyen példá­ul a fakitermelés. A kerületve­zető erdészek feladatai közé tartozik a kitermelés ellenőr­zése, a fa értékesítése, de ők ügyelnek arra is, hogy a vállal­kozók egyenlő eséllyel verse­nyezhessenek a megbízások elnyeréséért. — Abból indultunk ki — mondja Kovács Gábor —, hogy ezt a vállalatot csak az itt dolgozók hivatástudata, jövő­be vetett hite állíthatja talpra. Ha a szakembereink csak a je­lenlegi bérüket néznék, akkor aligha maradtak volna ezen a pályán. Úgy tűnik, ez a kitartás las­san meghozza a gyümölcsét. A részvénytársaság már a ta­valyi évet is jó eredménnyel zárta, az idén pedig több tíz­milliós adózás előtti nyereség­gel számolnak. S bár a tartozá­sokat még nem sikerült teljes egészében visszafizetni, a tör­lesztés fedezetét már biztosí­tották. Csörög a telefon Bár a kényszerű létszámleépí­tések óta nem telt el sok idő, a részvénytársaság vezetői ab­ban reménykednek, hogy jö­vőre jelentősen hozzájárulhat­nak a megye foglalkoztatási gondjainak enyhítéséhez. Ez nem azt jelenti, hogy új dolgo­zókat kívánnak felvenni. Egy olyan integrációs rendszert kí­vánnak létrehozni, melynek keretében sok vállalkozásnak biztosítanának hosszú távon megrendelést. Ezek a vállalko­zások azonban a korábbi ter­melőegységekkel szemben tel­jesen piacorientáltak lenné­nek, tehát csak azt gyártanák, amire kereslet mutatkozik. Nagy reményeket fűznek a vállalatnál a jugoszláviai újjá­építéshez is. Több olyan ter­mékük van, amelyre valószí­nűleg igény mutatkozik a há­ború sújtotta területeken. — Átmeneti helyzetben va­gyunk, és nem csupán pénz­ügyi szempontból — vallja a vezérigazgató. — Idő kell ah­hoz, hogy a szakembereinkben kialakuljon egy újfajta szem­lélet. Korábban azt sulykolták belénk, hogy a gépesítéstől függ a munkánk eredménye, majd a vegyszerezéstől várták a csodát. Ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy csak akkor gazdálkodhatunk eredménye­sen, ha a lehető legnagyobb mértékben alkalmazkodunk a természeti adottságokhoz. A Nyírerdő Rt. szakemberei egy új mentalitást szeretnének kialakítani az állampolgárok, főleg a felnövekvő nemzedék körében is. Az erdőt, ezt a nemzeti kincset ugyanis csak akkor lehet megóvni, ha ebben a lakosság is partner. Ezért a szakemberek rendszeresen előadásokat tartanak a tanin­tézményekben. Ez a munka most már lassan kezdi meghozni gyümölcsét. Ha valahol fakitermelést vé­geznek, egyre gyakrabban csörög a telefon, az emberek aggódva teszik szóvá, hogy irtják a fákat. Ilyenkor min­dig elmagyarázzák, a vágásra érett, vagy éppen túlkoros er­dőt ki kell termelni, ám helyé­re mindig újat telepítenek. Kevésnek tartják Azt egyébként az erdőfelügye­lőség által jóváhagyott, és szi­gorúan ellenőrzött üzemi terv írja elő, hogy hol és mennyi fát vághatnak ki. Ám a részvény- társaság még az engedélye­zettnél is 50-80 hektárral ke­vesebbet termel ki évente, ami azt jelenti, hogy a megye er­deinek faállománya folyama­tosan gyarapodik. Annál is inkább, mert a je­lenlegi 13 százalékos erdősült- ségi arányt maguk is kevésnek tartják. Mindenkit igyekeznek meggyőzni arról, hogy a rossz minőségű földeken nem a me­zőgazdasági termelés, hanem az erdőgazdálkodás biztosíthat hosszú távon állandó megél­hetést. Abban reménykednek, hogy eljön az az idő, amikor a megye termőterületeinek csaknem 30%-át erdő borítja. 1—T Ijött az izomkolosszu- t-j sok ideje. A szép test 1—J reneszánszát éli. Nem kell hozzá más mint a hajat rö­vidre nyírni, és kilókat emel­getni mázsaszámra, évekig. Nemsokára hatalmas bicep­szei lesznek az embernek, kő­kemény vádlija, és széles mellkasát feszülő delták tá­masztják alá. Ezután mái• csak szolárium­ba kell menni és kész a nők bálványa. Mutatóban atlétat­rikóba kell járni, amikor né­ha kiszállunk egy márkás au­tóból. Nekem nem sikerült. Én nem ez az alkat vagyok. Ne­kem a fejem kerülete a leg­szélesebb. Nem is érdekelne az egész, ha ezek a fickók nem kérkednének testükkel állandóan és a nőknek ez nem imponálna. Én felvettem a harcot ez el­len a jelenség ellen, minden­ki azzal próbálkozik, amije van. Ott van például a relati­vitás elmélet és a rácskerítés pálcasora egyetlen vasma­rokkal össze hajlítva. Tessék, ki volt a jobb? A múltkor a titkárságon láttam, hogy a Giziké rácso­dálkozott a bútorszállító fiú­ra. Mondtam is neki, hogy ahhoz például mit szólna, hogy pluszminusz-négy- zetgyök bénégyzet-minusz­Győzzön a jobbik! négyácé-per-kétá. Csak né­zett rám értetlenül. A buszra is felszállt egy ilyen badys gyerek. Láttam a csitrik mind felé fordultak és megpróbálták elkapni savó- színű tekintetét. Nosza, és így igyekeztem magamra irányí­tani a közfigyelmet: — A következő megálló a Derkovits utca. Nevét Derko- vits Gyula festő-grafikustól kapta, született 1894-ben, meghalt 1934-ben. Legis­mertebb műve a Dózsa fa- metszetsorozat. Művein a né­met expresszionizmus hatása érezhető. A siker nem maradt el, de hülyének néztek. Máskor az orvosi rendelő­ben vártunk a sorunkra. Ép­pen megismerkedtem egy kedves influenzás kislánnyal, bár én csipásan, a parlagfű allergiámtól nem néztem ki valami jól. És ekkor bejött egy rövidre nyírt hajú, bizto­san csak a jogosítványát akarta meghosszabbítani. Fél kézzel átemelte a tele ru­hafogast a széksoron és beült a lány mellé. Nosza, én fel­vettem az odadobott kesztyűt. — Ugye ott hagytuk abba, hogy a makakeró indiánok az ikemana cserje bogyójából készült főzettel zsugorítják, a skalpolt fejbőröket. —Igazán, na ne mondja — bólintott a lány elismerően, de már akkor nem rám fi­gyelt, hanem a fiúra, aki őt is átemelte a széksoron, mivel kérték a következő beteget. A múlt héten meg a vona­ton beszélgettem egy csinos fiatal asszonnyal. És akkor beült a fülkénkbe egy ilyen Muszkli Miska. Széles mellén feliratos trikó feszült. — Hol szerezte ezt a szép trikót — kíváncsiskodott rög­tön a hölgy. Kiderült, hogy egy karateversenyen oszto­gatták a résztvevőknek. — Az van ráírva angolul, hogy ép testben ép lélek — próbáltam visszaszerezni po­zíciómat —, és ezt szingalé- zul a nyamida nyelvjárásban úgy mondják, hogy nyivava kipu. Am amikor az új utas fel tudta húzni a fülke ablakát, ami nekem korábban nem si­került, a párbaj azonnal el­dőlt. Már együtt szálltak le. Legutóbb egy fogadáson vettem részt. Volt ott minden­féle ember, de nyugodtan ál­líthatom. hogy a társaság in­telligencia kvóciense együt­tesen sem érte el az enyémet. Disznó vicceken röhögcsél- tek már a második konyak után. A hölgyek is úgy vihog­tak, mintha csiklandoznák őket. Én is megpróbáltam be­kapcsolódni a társalgásba: — És azt hallották, hogy Sigmund Freud mit mondott a halálos ágyán? Hát azt, hogy a tudatalatti az elfo­gyasztott konyak mennyisé­gétől függ. A vendégek jót nevettek ezen is. Felbátorodva folytat­tam: és azt ismerik, hogy ho­gyan folynak le az irreverzí­bilis fázisátalakítások a fém­üvegekben? Néhányon érdek­lődéssel felém fordultak, de akkor megjelent egy széles- vállú klubzakós fickó, majd szétszakadt rajta az öltöny. Benyúlt a belső zsebébe és ki­vette tíz centiméter vastag pénztárcáját. Ekkor láttam, hogy különben tyúkmelle vol­na. M a mindenki az én vendégem — har­sogta —, és meghí­vom az egész társaságot egy partira hozzánk. Aki nem tud golfozni, megtanítom. Természetesen nagy üdvri­valgással fogadták. Szóval nem hiába mondom én, hogy ma a széles, tömött mellkas, mindenkit levesz a lábáról. Karácsonyfa Balogh Géza / ó száz éve a magyarok nagy többségének még fogalma sem volt ar­ról, hogy mire való a kará­csonyfa, sőt nem is igen is­merte e kifejezést. A fenyő­faállítás szokása német min­ta átvételével kezdett elter­jedni előbb a főúri, majd a polgári, végül a szegényebb családoknál, ma pedig már elképzelhetetlen az ünnep karácsonyfa nélkül. Irtják is azóta derekasan a fenyőket. Különösen ma­napság, hogy beköszöntött az annyira várt szabadver­seny, s pénzben kifejezhető értéke lett a szeretetnek, a barátságnak, az ünnepnek, a kedves szónak is. Hazánk­ban mintegy másfél millió karácsonyfát adnak el évente, ám ennél sokkal, de sokkal többet vágunk ki ilyentájt, december elején. Az országban már régóta léteznek az ünnepre szako­sodott fenyőfaültetvények, melyeket annak idején ki­mondottan azért telepítet­tek, hogy majd öt-hat év múltán kigyulladhassanak rajtuk a gyertyák. Az ott kitermelt másfél milliónyi fáért tulajdonkép­pen nem is lenne szabad bánkódnunk, mert ha ki is vágják, nyomban pótolják is őket. Mára azonban gyö­keresen megváltozott a helyzet, ölik, pusztítják a fe­nyőfákat majd mindenütt, mert már egy néhány ezer darabos szállítmányon is hatalmas nyereséget lehet zsebre vágni. A haszon per­sze szokás szerint nem a termelők tárcájába vándo­rol, hanem főleg a kereske­dőkébe. A helyzet mára odáig fa­jult, hogy kénytelen volt megszólalni a környezetvé­delmi miniszter is, arra int­ve a hatóságokat, csak azoknak adjanak ki árusítá­si jogosítványt, akik rendel­keznek a szállítmány erede­tének igazolásával, a kiter­melést engedélyezők papír­jával. A pocséklás ugyanis elképzelhetetlen méreteket öltött, az ünnepek után százezer számra dobják ki az el nem kelt, értelmetlenül elpusztított fákat is. Kérdés persze: elegendő lesz-e a miniszter intő sza­va. Ismerve a közállapota­inkat, nemigen reményked­hetünk. Mikulás-napi igény Ferter János rajza |------■-------------7------------.'ív--. • - ------------------------------------------------I Arccal keletnek Máthé Csaba A rccal a nyugati piac irányába! A jelszó a kilencvenes évek ele­jén hangzott el, amikor a volt Szovjetunió összeomlása miatt a keleti partnerek fize­tőképtelenek lettek, magyar szállítóik nagy része pedig „padlót” fogott. Kicsörtet­tünk Nyugat-Európába, ahol azt gondoltuk, tárt ka­rokkal fogadják a magyar termékeket. Aztán kaptuk a nagy pofonokat: egészség- ügyi megszorításokra, majd minőségi gondokra hivat­kozva sorra fordították visz- sza a kamionokat. Később mindezt megspé­kelték a nyugat-európai or­szágok a különböző kvóta rendszerekkel és hogy még ez sem legyen elég, az im­port vámokat iszonyatosan megemelték. Eközben a kül­földiek szépségesen megté­rítették az országot áruik­kal, ezzel még jobban a be­ton alá nyomták a hazai ter­melőket. Csak nagyon keve­sen tartották meg orosz partnereiket, sokan inkább alapgázra vették a kapcso­lattartást. Akkoriban majd­nem kipellengérezték azo­kat, akik kinyilatkozták, a stratégiájukban jelentős helyet foglal el az orosz pi­ac, ahova az elkövetkező években a termelésük több­szörösét kívánják értékesí­teni. A jelszó, ha nem is vál­tozott, de módosult. Most már nézhetünk keletre is. A keleti szomszédunknál pedig a dunyha alól, a fé­szerből, a bankokból, meg ki tudja honnan, előkerül­tek a zöldhasúak és azok, akik megtartották partnere­iket, jelentős beszállítói maradtak az irdatlan piac­nak. Természetesen vala­mennyiük az óvatosságot tekinti elsőrangúnak egy orosz üzletnél, hiszen a mendemondák a megbízha­tatlan fizetésekről, a kira­bolt vasúti kocsikról és ka­mionokról sokszor igaznak bizonyultak. Az előre fize­tés, a megbízható banki háttér viszont egyre jobban felpörgeti az üzletmenetet, amelyben megyénk az élel­miszeripari termékek ki­szállításánál járhat az élen. Az alapanyag háttér adott, a konzervipari cégek átren­deződése lezárult, szinte valamennyi egyre jelentő­sebbforgalmat produkál. A piacbővülés pedig a beszál­lító kistermelőknek is pluszt jelent.-------------- -------------—-— ------------------— k'i V-'* “ - ' flag , lát írj ü I m A fakitermelés sok embernek nyújt megélhetést Balázs Attila felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom