Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-05 / 286. szám
Ki mit tud? Nyíregyháza (KM) — A szervezők még mindig várják a tehetséges fiatalok jelentkezését. Módosult ugyanis a jelentkezési határidő a jövő évben megtartandó tizedik, jubileumi Ki mit tud? vetélkedőre. A korábban meghirdetett időpont helyett december 15- ig jelentkezhetnek a nemes vetélkedőre a 14 és 26 év közötti fiatalok. (Együtteseknél az átlag életkor számít, de 12 évesnél fiatalabb tagja nem lehet a csoportnak). Jelentkezni változatlanul a lakóhely, munkahely szerinti önkormányzati hivatalokban lehet, illetve a városokban a művelődési központokban. A területi fordulókat a nyíregyházi, nagykállói, ti- szavasvári. nyírbátori, mátészalkai, csengeri, fehér- gyarmati, kisvárdai és vásá- rosnaményi művelődési központokban fogják megtartani. A megyei döntő ideje 1996 márciusa. Bővebb felvilágosítást a területi versenyeket rendező művelődési központokban lehet kapni. Megjelent a Süvöltő Nyíregyháza (KM) — Az E-misszió Természetvédelmi Egyesület kéthavonta megjelenő folyóiratában érdekes cikkeket olvashatnak természet- és környezetvédelmi témákról. Az újságot a szerkesztői nem elsősorban szakembereknek ajánlják, hiszen sokakat érintő problémákról esik szó a Süvöltő hasábjain. Ezek közé tartoznak például az atomkísérletek hatásáról, a Föld állapotáról, pazarló fogyasztói társadalmunkról írott cikkek. Emellett olyan írások is helyet kaptak benne, mint a Bátor- ligeti Ósláp élővilága, a természetjárás etikája, a ceruzaelemek életének meghosszabbítása és egyéb érdekes témák. A kiadvány beszerezhető és megrendelhető az E- miszszió Egyesület irodájában: 4400, Nyíregyháza, Pazonyi út 1. Tel.: 06- 30/437-090. Hírcsokor Újabb... ...bemutatókra készül a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház Ibsen: Nóra című drámájának premier jét december 15-én, az Ötödik Frank bemutatóját pedig december 16-án tartják. India... ...mutatkozik be a nyíregyházi művelődési központban december 11-17 között. A több napig tartó programban előadások, bemutatók, kiállítások igyekeznek bemutatni India gazdasági-, és kulturális életét. (KM) József... ...és a bűvös kabát című produkciót viszi színre a Mandala Dalszínház a nyíregyházi művelődési központban két előadáson december 6-án. (KM) Fotókiállítás... ...nyílik a VMK ban december 14-én. Bocsi Krisztián képei január 10-ig te- kinhetők meg. (KM) A Muzsikás ■ ■■ ...együttes koncertezik a mátészalkai művelődési központban december 6-án. Hangversenyük 14 órakor kezdődik. (KM) Nyolcak... ...és aktivisták címmel nyílik tárlat a nyíregyházi Városi Galériában december 5-én 11 órától. A tárlatot Bajkay Éva művészettörténész nyitja meg. A kiállítás január 8-ig tekinthető meg. (KM) Magyarosan Kockás füzet Minya Károly Vágjunk a közepébe! Vajon melyik a helyes kifejezés? A kockás füzet vagy a négyzetrácsos füzet? A válasz egyértelműen az, hogy a matematika füzetet bátran nevezhetjük kockás füzetnek is. Több indok is alátámasztja ezt. Az első mindjárt az, hogy a magyar nyelv nagyrészt természetes fejlődés és változás útján alakult ki, így vannak benne a fentiekhez hasonló logikátlanságok. Szemben az eszperantóval, amelyik egy teljesen mesterséges nyelv, s megalkotásakor fő szempont volt a célszerűség és logika. A kockás füzet első látásra egy ilyen logikátlanságnak tűnik, hisz a kocka térbeli, a négyzetrács pedig síkidom, s nyilvánvaló, hogy a füzet lapjain a háló síkidom, azaz négyzetrács. Azonban a tudományos pontosságot nem kell és nem szabad számonkénti a köznyelvtől. Hisz nem káposztásnégyzetrácsot eszünk, hanem káposztáskockát, s a szövet is kockás, és nem négyzetrácsos. Egyébként vannak más hasonló logikátlanságok is anyanyelvűnkben. így például a bableves és a sertéssült ételnevek mintájára nem kifogásoljuk a halászlé és a csikóstokány kifejezést. mivel az ilyen típusú összetételekben az előtag nemcsak azt jelölheti, amiből az étel készül, hanem azt is akinek készült. Ha ez nem így volna, akkor végképp nem tudnánk eldönteni azt, hogy mi van a babapiskótával. Nem kell mindig kaviár Gazdag a könyvek választéka, de kevés az igazán jó, értékes olvasmány Vajon melyik könyvet hozza majd a Mikulás? Elek Emil felvétele Budapest (MTI) — Fantasztikusan sokszínű, gazdag a téli, a karácsonyi könyvkínálat, csak ama százezer példányban kiadott prospektus szerint is, amely a már szinte megszámlálhatatlan kiadók egy részének friss kiadványait, köteteit ismerteti. Tömérdek a — teljességgel jogos! — panasz a magyar könyvszakmát, piacot sújtó, a kiadást már-már ellehetetlenítő kulturális és gazdasági körülmények miatt. Maga a puszta kiadási tevékenység hallatlanul nehéz. Ám a legfőbb baj mégis az, hogy a terjesztés, a könyvkereskedelem szenvedett jóvátehetetlen károkat a gazdasági átalakítás, a magánosítás, a magas hitelkamatok és adóterhek, stb. következtében. Közben a felületes szemlélő akár prosperitást feltételezhet. S folyamatosan felelőtlen gazdálkodást. Főként ha csak azt látja, hogy mennyi az új cím. Hogy mily sok és tulajdonképpen igen sokféle könyv kerül ki a nyomdákból napról-napra. Különösen pedig a könyvheti és a karácsonyi — a beszűkült pénztárcájú vásárlókat talán azért még megmozgató — két kampányidőszak alatt. Kevésbé vesszük észre a művek tetemes száma mellett a példányszámok drasztikus csökkenését. Jobban a könyvárak ugyancsak drasztikus emelkedését. S e kettő között persze szoros a kölcsönhatás. S naivan örülünk annak, hogy milyen gyakran és olykor az első megjelenés után mily hamar juthatunk nem is kevés, föltétien értékes könyvhöz az eredeti ár töredékéért. De ugyanilyen sorsra jut sok kétesértékű vagy silány bestseller is. Ami jól jön nekünk, a vásárlóknak. De amíg korábban az árleszállítások hátterében a hibás kiadáspolitika és a túlzott, a valódi kereslettel nem számoló példányszám rejlett, újabban mind gyakoribb, hogy az árengedmény oka a kiadó nehézzé vált helyzete, lejárt hitele, kifizetetlen adója, nyomdaszámlája. Amikor bármi áron gyorsan pénzhez kell jutnia. Ákár úgy is, hogy java készleteit elkótyavetyéli. Ami kis idő múltán pedig elkelne eredeti áron is. Mindez hosszabb távon nekünk, vevőknek se jó. Tönkremennek az egészséges könyvkiadás maradék bázisai. Míg a könyvbóvlit ránk zúdítóknak jobbak a fennmaradási esélyei. A gazdag és sokrétű karácsonyi könyvkínálat tehát, kultúránk fagyos mezein, ellentmondó. Baljós prognózisok kísérik. És magam még valamit észlelek. Van ebben a kínálatban egzotikum és ezo- terikum, van ínyenceknek való neoavantgarde és posztmodem; van kutatóknak szánt, fontos szakirodalom és sznob vájtszeműeknek kedves különlegesség; van licencvásárlással szerzett, értékes ismeretterjesztés és van nemzetközi szériagiccs — csak a jó öreg, a karácsony és szilveszter közötti, hosszú téli napokra való olvasmány kevés. Olyan, amire azért még majd januárban, netán márciusban vagy jövő karácsony táján is jó szájízzel emlékezünk. Van tehát ebben a kínálatban — kulináris hasonlattal élve — bőven kaviár, ananászbefőtt, pisztáciafagylalt, osztriga héjában — csak a kenyér kevés. Az ötvenéves szerepmilliomos Budapest (MTI) — Molnár Piroska, a kaposvári Csiky Gergely Színház Kossuth-dí- jas színésze a közelmúltban volt ötvenéves. Háromemeletes születésnapi tortáját egy vidám és egy szomorú marcipánmaszk is díszítette. A kun- ágotai parasztlányból — ahogy Zsámbéki Gábor is fogalmazott —az egyik legjelentősebb magyar színésznő lett. Játszik — van olyan évad, hogy hat-nyolc szerepet is —, forgat szinkronizál és a jövő színészeit tanítja. Úgy véli: őt talán egy kicsit „elkényeztette” Thália, hiszen szinte minden szerepet megkapott, amit szívesen eljátszott volna. Szerepet sohasem kért. Amit pedig ráosztottak — színházban, filmben, rádióban — azt mindig örömmel, s mérhetetlen beleéléssel játszotta. Az osztály, amely felké- redzkedett Thália szekerére, kezdetben tizenegy fős volt, de a társak közül csak hatan kaptak oklevelet. Györgyfalvi Péter, Koltai Róbert, Tornyai Magda, Venczel Vera, a későbbi tragikus sorsú kaposvári pályatárs, Kiss István és Molnár Piroska. S amikor végzett, a szekér szinte repítette. Huszonhat évesen a kaposvári Csiky Gergely Színházba került, ahonnan hét év után szegődött el, s ahova tizenkét éve újra visszatért. A városról és színházáról sok kedves emléket őriz. Egészen pici volt még a fia, amikor idekerült. Éppen a huszonhatodik születésnapján, 1971- ben volt a Sirály bemutatója — ettől a produkciótól kezdődött a színház új időszámítása —, és még számos premier a születésnapjára esett. Ezeket amolyan babonás dolgoknak tekinti, de szeret rájuk visszagondolni. Mert a színész — legalábbis ő úgy véli— babonás, és azt gondolja, hogy valaminek valamiért éppen akkor kell történnie. — Azt is sorsszerűnek vélem, hogy amikor a budapesti Katona József Színház és a Nemzeti után nem találtam a helyemet — sem az életben, sem a fővárosban —, rögtön az jutott eszembe: vajon kellek-e Kaposvárnak? Kellettem. Sokat segített a színház és a város azon, hogy ismét magamra találjak. Az első ottlétem idején Zsámbéki Gábor igazgatta a színházat. Ott volt Pogány Judit, Koltai Róbert és több más ismert színész □ Milyen ember Molnár Piroska? — kérem önmaga jellemzésére. — Fogalmam sincs. Ahogy mondani szokták: sok bába közt elvész a gyerek. Színésznél ez úgy van, hogy egy idő után identitászavarba kerül, mert a sok, teljesen átérzett figura közül talán már nem is tudja, hogy melyik is ő igazán. Amikor a Művész Színházban próbáltam Moliére Tudós nőkjét — Philamintet, egy nagyon erős jellemű, mondhatnám erőszakos, a családját a papucsa alatt tartó nőszemélyt, már alig vártam, hogy Kaposváron a Bezerédi Zoltán rendezte Bűn és bűnhődésben Raszkol- nyikov anyját kezdjem játszani. Az érzékeny, sírós, gyenge, a fiának teljesen alárendelt asszonyt. De hogy én ki vagyok, azt nem tudom. Talán mindegyik? Zrínyis diákköltők antológiái Antal Attila Nyíregyháza—Az elmúlt évben és az idén is kötetben jelentette meg tehetséges diákjainak költeményeit a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium. A Valami elindult című tavalyi gyűjtemény sokszínűségével, változatosságával lepi meg az érdeklődőt. A több mint száz verset tartalmazó, igényes kiállítású kötet elolvasása után az ember indokoltnak érzi a címválasztást; valóban példa értékű kezdeményezés dokumentumát tartja a kezében. Egy középiskola versszerető, alkotó hajlamú diákjai lehetőséget kaptak a bemutatkozásra, részesülhettek a felejthetetlen élményben: nyomtatott formában láthatták viszont verseiket. Hogy mit jelent ez, mekkora ösztönzést adhat a szerzőknek, az sejtheti csak, aki fiatalként maga is írt verseket, ám reménye sem volt hasonló publikációra. A versgyűjtemény szerzői meglepő józansággal mérik fel a maguk s verseik helyét, szerepét a világban. Tudják, mint arra Piskolczi Miklós utal, hogy a világmegváltás manapság sem épp hálás és kifizetődő tevékenység. Tisztában vannak az olvasóval való kapcsolatteremtés nehézségeivel is. Kinek írjak én dalt — kérdezi Katona Zoltán —, hisz senki nem figyel rám. Illés Zoltán mintha csak erre a kérdésre válaszolna, amikor így fejezi be egyik versét: Nektek írok, jó barátok, hogy tudjátok, mit érzek s látok. Hamis illúzióktól mentesen tehát, de nem vágyak és remények nélkül énekelnek e tizenévesek. Érzik: az embernek igenis szüksége van arra, hogy újraélhesse a mesét, és ő legyen az, aki felébreszti Csip- kerózsikát, hogy párjával a Göncölszekéren röpülhessen a csillagok között, vagy egyszerűen csak elbeszélgethessen valakivel a jelennél szebb jövőről egy hangulatos, piros őszi estén. (Szokolyi Szabolcs szép látomásaira utalok.) Az eddig említett szerzők, valamint a bensőséges hangú művekkel szereplő Pázmándi Andrea és Szabó Mariann sorolható az antológia — ha szabad így mondani — vezető lírikusai közé, az ő műveik adják a kötet anyagának nagyobbik részét. Joggal kaptak azonban helyet a gyűjteményben a kevesebb írással jelenlévők is. Nekik is köszönhetően a kötet egészére jellemző a gazdag és tartalmas emberi kapcsolatok vágyának, mint legfőbb szólamnak a hangoztatása. Ami a versek megformálását, esztétikai értékét illeti, a kép igen vegyes, de ez természetes is egy diákversgyűjtemény esetében. A szerzők többsége kerüli a kötöttebb formákat, s a szabad verssel rokon művekkel szerepel. Ez persze önmagában nem kifogásolható, hisz a mai magyar költészetre is jellemző a szabad vers és a hozzá közelálló versforma egyeduralma; magam mégis sajnálom, hogy senki se próbálkozott meg valamelyik kötöttebb szerkezettel. Egy szonett kiválóan bizonyíthatná a szerző formaérzékét, nyelvi-költői tehetségét. A Valami elindult című antológia ismeretében kíváncsian vettem a kezembe a zrínyis diákok újabb verseskönyvét, az idén napvilágot látott Avar- tánc című kötetet. Forgatása közben örömmel láttam a továbblépés kétségtelen jeleit. Maga a kisebb terjedelem is igényesebb válogatást sejtet. Es valóban: a versek többsége gondosan kimunkált írás, jó néhány akár valamelyik irodalmi folyóiratban is megállná a helyét. Ötletes a két képvers, alkotóik Keczkó Péter és Sipos László külön is elismerést érdemelnek. A költemények többsége a korábbi kötet témavilágát idézi, újdonságnak számít azonban az erotika feltűnése, mely eltekintve néhány laposabbra sikerült, naturalista részlettől, gazdagítja a gyűjteményt, nem kifogásolható. Kiemelésre méltó a füzet utolsó írása. Érett, értékes alkotás, akár prózaversnek is nevezhetném. Szerzőjének, Pázmándi Andreának feltétlenül érdemes az írással komolyabban foglalkoznia. Dicséretes munkát végeztek az antológiák szerkesztői, s a lektorok, az iskola magyartanárai is. A kezdeményezés ismerői, a verseskönyvek olvasói nevében további jó munkát kívánok az alkotóknak és a mecénásoknak egyaránt. kultúra 1995.december ^ -kedd
