Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-23 / 302. szám

1995■ december 23., szombat Napkelet • A KM ünnepi melléklete Betlehem üzenete Fényes csillag ragyog az Örökösföld felett is Főpróba kellős közepébe csöppentünk. A csaknem teljesen kész műsor két hó­nap megfeszített munkájával állt össze — dicsérve a két „megszállott” tanár — Kosz- tyu Györgyné és Szilágyi Zsolt hozzáérté­sét, szakmai profizmusát, népi kultúrkin- csünk „szeplőtlen” felmutatása iránti elkö­telezettségét. A színpadkép egy magyar parasztgazda eredeti rekvizitumokkal berendezett szobá­ja. Jézus születése ünnepéhez közeledvén, szorgoskodik a család: apa, anya, a két gyönyörű leányka, a két virgonc fiúcska. Előkerülnek a díszek, közösen terítik az asztalt, áhítattal éneklik — mintegy ráhan­golásként — a reformátusok talán egyik legszebb zsoltárát: Mint a szép híves pa­takra, a szarvas kívánkozik... Igen, a tisztaszoba minden szeglete a bé­kesség, az együttlét meghittségével teli. Az énekes szárnyalás igazi, nincs benne egyet­len hamis szólam sem. Azután gördülékenyen követik egymást a dinamikus, remekül koreografált jelene­tek, beépítvén a folyamat egészébe a ka­rácsonyt megelőző és követő, összességé­ben mintegy három hét eseményeit, neve­zetes cselekedeteit. Persze, ha már új fent az időt emlegettük, tegyük hozzá: évezre­dek távolából szüremlenek a regölés rig­musai, a kántálók jókívánságos mondókái, Mária lányainak lírai dallamai. A betle- hemezés — ami erre, mifelénk megszokott, jól ismert „tartozéka” a népszokásoknak — szinte háttérbe szorul a sok-sok, eddig még alig hallott-látott érdekesség mögött. (Azt, hogy a Mária-járás a karácsonyt le­záró, főként a Dunántúlon élő szokás, már a próbát követő beszélgetésen tudom meg Szilágyi tanár úrtól. Mint ahogyan arra is akkor derül fény: miért borították három szőttes abrosszal az asztalt, helyezvén rá — a megszentelés céljával — szalmát, búzát, ételeket; s hogy miért került a balta az asz­tallábhoz... L.egyen a gazda eszköze, munka­végző szerszáma áldott az új esztendőben!) Harmadik-negyedik osztályos nebulók­kal beszélgetek a remekül sikeredett „já­ték” után. Sárközi Mónika, Bartha Anita, jávor Balázs, Sajgó Tamás, Spitzmüller Ti­bor, Pataki Elemér... Ragyog a szemük, be­szédesek, boldogok. Érzik, tudják, valami olyasminek lettek (lesznek, lehetnek a jö­vőben is) a részesei, ami mással aligha he­lyettesíthető. — Első osztályos korunk óta táncolunk — mondja Tibor, aki talán a legmerészebb a csapatban. — Néptáncos osztály a miénk; hetente négy táncóránk van. Nekem ezek a ked­venceim...Nagyon szeretek mozogni, tánc­lépéseket tanulni, ismerem a népdalokat, többet el tudok énekelni... — Mindet tudjuk — teszi hozzá Anita —, megtanultuk az eredeti, ősi szövegeket, pl. a kántálásét, a regölését. Tényleg sze­retjük csinálni, élvezzük a műsort... — Az eltelt két hónap alatt rendkívül so­kat foglalkoztunk a gyerekekkel, az ünne­pi programmal — szólal meg a próba iz­galmán még alig „túllépett” Kosztyu Györgyné tanárnő. — Számomra az a legfontosabb, hogy a gyerekek megértsék: mennyire fontos a ma­gyarság kultúrkincsének pótolhatatlan ér­tékeit megőrizni, másokat bennük részesí­teni. A tanítványaink 9-10 évesek. A leg­fogékonyabb korban vannak. Nyitottak a jóra, a szépre, vágynak a szeretetre; csak legyen, aki adjon nekik, aki észreveszi a hiányaikat. Ezért óriási a jelentősége, ha pl. az ünnepi asztal almáját (a kerek tö­kéletesség, a családi egység, az egészség jel­képét) annyi szeletre vágja az anya, ahány tagú a família. Hogy az áldásból, a jobbá lenni vágyás képességéből, a megmaradni tudás, akarás reményéből mindenkinek jus­son... * * * Itt akár be is fejezhetném. Okos, tisztessé­ges gondolat, bizakodás rejlik egyszerűsé­gében. Ám bennem kavarognak a néhány perccel előbb lepergett képek. Mikor áll­hattam én utoljára ennyire nyugodtan, har­móniában, baráti szemek sugarában a díszes fenyő alatt? Régen, nagyon régen. Mónika, Anita, Balázs, Tamás, Tibor, Elemér, no meg Zsóka néni, Zsolti bácsi! Fülembe visszacseng a hangotok: „Távoz­zék tőlünk minden szomorúság, légyen vi­dámság!” Légyen, s ne csak Krisztus Urunk­nak áldott születésén! Mert az „angyali ver­set”, amit ti már nagyon tudtok, nemcsak akkor és nektek szükséges mondani, hanem mindenkinek, mindenhol, mindenkoron! Kállai János T iszta, ragyogó karácsonyaink! Va­jon hová tűntetek az idők távolá­ban? Megmaradt-e embert megú j í- tani, neki hitet adni képes erőtök­ből valami a mának? Ugyan mit üzen a bet­lehemi csillag a nyíregyházi Örökösföldre, a lakótelepi gyerekek olykor sivárnak, egy­hangúnak tűnő napjaiba? Megannyi kérdés; rájuk választ keresni pedig aligha okoskodással, agyafúrt elmél­kedéssel érdemes. Jobb, ha kilátogat az em­ber a Hunyadi Mátyás Általános Iskolába, s bepillant — ha csak szűk órácskára — a karácsony ünnepi készülődés gyerekzsiva- jos, lámpalázas, igyekezettel és együttörü- léssel teli kavargásába. Harasztosi Pál felvételei „Karácsonykor az ember legyen éber” Gyermekek vallomásai az ünnepről Nagyon jó dolog várni a karácsonyt. Én szinte remegek az izgalomtól. Nem is a tél­apó a legjobb az egészben, hanem az a nagy-nagy várakozás. Nem is volna igazi a karácsony, ha nem kellene rá várni. És aztán ha vége a karácsonyestének, akkor már nincs semmi érdekes, mert elmúlik az izgalom. Minna, 8 éves, Finnország A karácsonyestét annyira várom, hogy még a nagylábbujjam is remeg belé. Eliisa, 9, Finnország Számomra és családom számára legked­vesebb és legboldogabb ünnep a karácsony. Ilyenkor örülhetünk egymásnak, régen lá­tott rokonainknak, unokatestvéreinknek, akik közül néhányan külföldről is hazajön­nek. M. Csilla, 14, Nyíregyháza A karácsonyi sütés-főzés és a karácsonyi ételek készítése is nagyon izgalmas. A konyhában finom ételillat van, az edények mind majd kifutnak a nagy lelkesedéstől. A gyerekek meg úgy érzik, hogy már so­ha nem jön el a karácsony. A karácsony előtti éjszakán nagyon nehéz elaludni. Philomena McNicholas, 13 éves, Anglia dal és játékaiddal. De hol vagy most? Eltűntél, végleg el­tűntél az életemből. Miért? Egyszerűen azért, mert már túl öreg vagyok, hogy higgyek benned. Ezért hát kedves Tél­apó, ha tényleg léte­zel, vigyázz arra, hogy sose legyek olyan nagy, hogy el­felejtsem a karácso­nyi igazi jelentőségét. Penny, 12 éves, Anglia A karácsony csúcs­pontja az, amikor felhangzik a lakás­ban a kiáltás: kész a sonka. Akkor ko­moly választás előtt áll az ember. Eszik vagy a karácsonyfa alatt ül. Sarah Shape, 13 éves, Anglia Karácsonykor az ember legyen éber, kü­lönösen olyankor, amikor rokonok jönnék látogatóba vagy csomag érkezik. Ilyenkor az ember titokban hallgatózik és megpró­bál emlékezni hol voltak elrejtve a kará­csonyi ajándékok az elmúlt évben. Nekem könnyű a dolgom, mert előttem úgysem marad semmi titokban. Philip Cowhin, 10 éves, Anglia Anya karácsonykor négyfelé vág egy al­mát, és mindenkinek odaad egy-egy szele­tet. Ez nálunk a csa­ládi összetartozást je­lenti. B. Gábor, 10 éves, Nyíregyháza Karácsonyi levél a kedves Télapónak Amikor kicsi voltam, mindig hittem és bíztam benned. Minden évben megjöttél az ajándékaiddal, könyveiddel, cukorkáid­Tavaly hallottam, amikor a Télapó ko­pogott az ajtón. Ami­kor apa beengedte én a szobámból néztem őt. Piros kabátja volt, és akkor gyorsan behunytam a szemem David Skidmore, 5 éves, Anglia A karácsony az évnek az a része, amikor apa le szokott esni a létráról, amikor a ka­rácsonyfát díszíti. Darius, 8 éves, Anglia Karácsonykor az ember olyan rokonokat is megpuszil, akiket nem szeret. Pamela O’Brian, IS éves, Anglia Nálunk a karácsony a szeretet ünnepét je­lenti. Ezen a napon nem veszekszek sen­kivel, persze azért egy kicsit anyával össze­kapunk a cukrok kötözésén. Cs. Eszter, 12 éves, Nyíregyháza Szerintem a karácsonynak ilyennek kelle­ne lennie: kell lenni egy olyan Télapónak, akinek igazi szakálla van és akinek vannak manócskái és sok karácsonyi ételnek is kell lenni. Segíteni kell a szegényeknek és gon­dolni kell azokra az emberekre is, akik­nek nehézségeik vannak. Ajándékokat kell adni, el kell menni a templomba és a síro­kon gyertyát kell gyújtani. Anne mari, 11, Finnország Karácsony a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Éhhez kapcsolódik ugyanis a ke­reszténység kezdete, kiválása a zsidó vallás­ból. Az ünnep Jézus születésének ünnepe. M. István, 13 éves, Nyíregyháza Sajnálok minden embert akinek nincs hol, és nincs kive feltölteni ezt a szép ünnepet. B. Adám, 14 éves, Nyíregyháza A finn és az angol anyag a Lasten ajatuk- sia című könyv alapján készült. (Révay Va­léria fordítása) A magyar összeállítást a nyíregyházi 14. számú általános iskola ta­nulói írták. Összeállította: Bodnár István Elek Emil illusztrációja

Next

/
Oldalképek
Tartalom