Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-02 / 284. szám
12 Napkelet • A KM hét végi melléklete tárlat Vermeer Turbános hölgy X Ó riási szenzációként hirdetik Washingtonban a National Galery-ben Vermeer kiállítását, ezúttal olvasóinknak kínálunk néhány alkotást a gyűjteményből. Johannes Vermeer 1632-75 között élt Hollandiában. Fabritius Karel tanítványaként főként polgári életképeket, arc- és tájképeket festett. Egy vagy néhány alakból álló képein a cselekmény háttérbe szorul, viszont megka pó erővel érvényesül a szín és a fényhatás. Az atmoszféra érzékeltetésével messze megelőzi korát. Témáit a mindennapi életből merítette, a korabeli polgári élet nyugalmát, a holland városok békéjét árasztják képei. Némi távolságtartás, álomszerű lebegés vegyül a valószerű, de eseménytelen jelenetekbe. Műveinek lényege nem magyarázható pusztán a festő mesteri tudásával, a tónusok tisztaságával (kékek és sárgák, vörösek harmóniája) a fény és a tér bámulatos érzékeltetésével. Delft városának látképe Krisztus Mária és Márta házában Levelet író nő Ezeréves a magyar iskola 3, Nagykállóban reáliskola indul 1870-ben A kiegyezést követő években még Nagy- kálló a megyeszékhely: a város polgársága középiskolát kíván. Társadalmi összefogással gyűjtenek pénzt épületvásárlásra: a Kállay-család egyik régebbi úri lakát szerzik meg, s elérik, hogy az állam gondoskodik a fenntartási költségekről. így indulhat még 1870 őszén az akkoriban még kevésbé ismert középiskola-fajta: a reáliskola. Tanterve a gyakorlati, főleg gazdasági pályán való elhelyezkedésre készíti fel diákjait. Ezért két élő idegennyelv, jog- és alkotmánytan, könyvvitel, váltó- és vámismeret is szerepel a tantárgyak között. Aki pedig a hagyományos humán gimnáziumot választja, a közeli Nyíregyháza evangélikus főgimnáziumába iratkozhat be. Az indulás után hamarosan kitűnt, hogy Káliéban és környékén kisebb az érdeklődés, mint várták. A nemsokára már teljes, nyolcosztályos főreáliskolának tanítványserege csak ritkán több száznál. Az állam ezért fokozatosan meg is szünteti az érettségiig vivő felső négy osztályt. — Megint összefog Kálló társadalma, s megannyi ins- tanciázás után, az indulást követő harmadik évtizedben már gimnáziumi osztállyal indul 1895-ben az iskola. Helyesnek bizonyult a szakirányváltoztatás: már az első gimnáziumi osztályba 53 tízéves fiút írhatnak be, s ettől kezdve megindul az intézmény folyamatos létszámnövekedése, az iskola megerősödése. Szívmelegítő érzés vesz erőt az olvasón a régi iratok tanulmányozásakor. Láthatja, hogy mennyi áldozatot hozott Nagykál- ló közössége középiskolája megtartásáért. Az első évektől működtet egy segélyző egyletet, tápintézetet, majd e század elején saját kezelésű intemátust szervez, hogy a környéki fiatalok bennlakóként tanulhassanak. Állami iskolák esetén ezek ritka jelenségek. —- A képviselő-testület rendszeres közösségi támogatást szavaz meg a költségvetésben, egyesek földterületeket ajánlanak fel. így aztán a bérleti díjakból telhetett igényesebb, korszerű fejlesztésre is, mint pl. 1925-ben egy rádiókészülék beszerzésére. Sok a könyvadomány is: így alakulhatott ki az a gazdag gyűjtemény, amelyik ma már ún. védett, azaz figyelemre méltóan értékes iskolai könyvtár. Kálló kulturális, társadalmi életében körök, egyletek agilis szervezői a tanári kar tagjai. Színjátszó, zenei összejöveteleket rendeznek, előadáso kát tartanak az ismeretterjesztő, szabadliceális sorozatokban. A diákok zenekara, énekkara rendszeresen közreműködik, a cserkészek a főszervezők, az önképzőkör olykor nyilvános ünnepi üléseket tart a szélesebb közönségnek is. Az iskola szélesebb körű ak tivitása átterjed Mátészalkára: az ottani polgári iskolában évtizedeken át latin nyelvi tanfolyamokat tartanak, hogy a szatmári részeken gimnáziumba készülő fiatalok ebből a nyelvből különbözeti vizsgát tehessenek. — A negyvenes évek elején megindult tehetségmentő akció során húsznál több, kistelepülésről érkezett gyereknek, Nagykállóban, minisztériumi ösztöndíj biztosította a gimnáziumi tanulást, kollégiumi elhelyezéssel együtt. — Voltak az iskola éle- Korányi tében „veszélyes” időszakok a két háború között is. Trianon után takarékossági okokból több kisebb állami középiskolát jelöltek ki megszüntetésre, így a Szabolcs Vezér Gimnáziumot is. A kállói- ak azonban nem hagyták magukat és sikerrel bizonyítva életképességüket, élnia- karásukat meg is maradtak. — Két évtizeddel később, a visszacsatolt területeken újra elérhető nagy múltú iskolák elszívó hatására váltak ismertté olyan tervek, hogy ezt a gimnáziumot polgári iskolává kellene visszaminősíteni: de erre nem került sor. A következő évtizedekben egyre népesebb az idejáró lányok-fiúk tanuló serege. Régebben az iskoláknak nem volt nevük. 1921-ben kértek javaslatot a minisztériumból erre, s a tanári kar I. Rákóczi György, a nagykállói születésű irodalmár Szilágyi István (1819-1897) és Szabolcs vezér nevét terjesztette fel. A VKM 1922-ben ez utóbbit engedélyezte. De ezt, majd 1950-ben Budai Nagy Antal, a XV. századi parasztforradalmár nevére változtatta. A gimnázium rohamosan növekvő tanulólétszáma 1962/63-ban már majdnem 400, de azért még egy növényvédő gépész szakközépiskolai osztályt is ideszerveztek. Ekkor azonban már elengedhetetlen egy nagyobb, új épület létesítése, és foglalkozFrigyes szobra Elek Emil felvétele ni kell és lehet a régi Kállay-ház további hasznosításának tervével is. Ahogy Lipcsey Zoltán iskolatörténetében is olvashatjuk az új épületbe 1965. november 20-án költözött át az igazgatóság és a gimnázium tantestülete. A régi épületben maradt a szakközépiskola és egyelőre még néhány gimnáziumi osztály is. A kétféle iskolatípus majd csak két év múlva válik szét szervezetszerűen, külön igazgatóságra: az 1967/68-as tanévben. A fiatal szakközépiskola használhatja tovább Budai Nagy Antal nevét, a gimnázium majd e tanév tavaszán — hosszabb adminisztrációs procedúra után veheti fel Korányi Frigyes (1827-1913) orvosprofesszornak, Nagykálló híres szülöttének a nevét. Nem sokkal később a Budaiék házatá- ján szakirányváltozás történik: óvónőképző szakiskolává szervezik át, majd legújabban a Pedagógiai és Közgazdasági Szakközépiskola címet viseli azonos igazgatás alatt. Nem rég ünnepelték a városban az ottani középiskolai oktatás megindulásának 125. évfordulóját. A régen és még régebben odajárt öregdiákok nagy számban gyűltek össze egykori, vagy nem is olyan régi ifjúságuk színhelyén, találkoztak egymással és az egyre fogyatkozó tanáraikkal is. H. BARTA LAJOS: Középkelet- európ ai lecke* Születtem 1935-ben. Bábaasszony jött egy nagy lavórral. A kövér Kati néni. A falut kilencven százalékban svábok lakták. A Schetrer néni így beszélt: „Ich ge- che indi községház visszacurik három hász.” A boltunknak ruszli és kocsikenőcs szaga volt. A ruszli nyitott tízliteres üvegben állt a mérleg mellett, benne fakanalak. A kocsikenőcshordó a bejárati ajtóval szemben, a sarokban dupla kátránypapírral letakarva. A boltban még cukrot, élesztőt, cipőfűzőt, borotvapengét, sót, rézgálicot, mosószappant, hajba való színes selyem- szalagokat és bocskorfűzőt árultunk. A bocskorfűző hosszú, fekete cukorka volt, nyúlós, nagyon szerettem; mindig jól látható helyen, a falipolcba vert szögön spárgára fűzve lógott anyám mellett, ahogy a pultnál állt. A bolt bejárati ajtaja fölött rézcsengő lógott egy bőrszíjon, megbillent, ha valaki belépett. Á boltajtó mindig csukva volt, nyáron akkora volt az utcán a por, hogy a kocsik elsüllyedtek, télen meg mindig azt kiabálta apám: „Becsukni, becsukni, az utcára nem fűtünk, az okos zsidó spórol!” 1943. szeptember 6-án H-i községházáról hivatalos felszólítást kézbesített M. György kisbíró. „Elrendelem, hogy folyó ^Részlet a szerző önéletrajzi ihletésű regényéből év szeptember végéig árusítsa ki szatócsboltjának készletét. Október 1-jén a hatályos rendelet szerint járok el. Főjegyző.” Október 1-jén a községi csendőr és M. Gy. altiszt színes, nemzetiszínű selyemzsineggel kötözte át a bejárati ajtók kilincseit, a zsineget áthúzta a kulcslyukon és piros viasszal lepecsételte a boltot. A boltnak két bejárati ajtaja volt; a bolt egyik ajtaja az utcáról nyílt, a belső ajtó a gyerekszobából, ahol az öcsémmel aludtam. Az öcsém két és fél évvel volt fiatalabb mint én. Ő fekete hajú, én szőke. Azt mondták, ő apánkra üt. Együtt aludtunk, nagy széles ágyban, dunna alatt. Télen összebújtunk, mint a fázós malacok egymás testéhez simulva, a talpunkhoz meg egy-egy, sütőben melegített, használt ruhákba göngyölt féltéglát, rakott anyám. Minden este így, testgőzben — lélegzetvisszafojtva hallgattuk, hogy a boltban zárás után mit csinál, miről beszél apánk és anyánk. Minden este együtt összerakták, megszámolták a napi bevételt, az aprópénzt összerolnizták, a papírpénzt cukor- kás dobozba tették, és minden este koccintottak egymással, két kis pohárral — volt két egyforma egydecis poharunk, ahhoz soha sem szabadott nyúlni — és minden estét ugyanúgy fejezték be, ugyanazt mondták: „Hála Istennek, nem volt rossz ez a nap. Hála Istennek.” A hatvanéves férfi megállt a falu főterén. Kétoldalt zöldellő fák, jobboldalt autóbuszmegálló, mindennap ötszöri járat indul innen Budapestre — odébb orvosi rendelő a tér végén, a hosszú bicikliállványok fénylő kerékpárokkal tele. És itt a mozi. A MOZI! A régi, ugyanúgy, ugyanolyan színű, mit sem változott. Szerényen különülve a tér sarkában, a kis pékbolt mellett. A férfi hosszan áll, de úgy tesz mintha álltában is dolga lenne, hol az óráját nézte, mint aki valakit vár, hol a kis aktatáskáj ában kaparászott-kotorászott, mint aki csak azért torpant meg, mert valamit keres — nem akarta, hogy ha ismerős jön errefelé, észrevegye, hogy bámul, hogy emlékezik, hogy férfi létére meg van hatva. A látszatát is el akarta kerülni az érzelmességnek. Kemény ember ő! Pontosan, a kocsma előtt állt. Pincekocsma. Cégtábláján sörrel habzó korsó. Nem akart lemenni. Nem is gondolt rá. De egyszer csak elindult. Talán az illat, a szag, az inger indította el a lábát. Lent, zavartan megállt, félhomály volt, sűrű füst, és néhány arc. Leült egy kockás terítővei takart kisasztalhoz. Hatan, vagy heten lehettek összesen bent, hangoskodtak, szürcsögtek. Észre sem vették, tudomást sem vettek róla. Sört kért ő is. Szopogatta. Amikor egy pillanatnyi csend lett, odanézett a szomszéd asztalhoz, elkapta az M _______^_____ | »whs* «f
