Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-19 / 298. szám

1995. december 19., kedd A HIT VILÁGA Kelet-Magyarország 7 Ötvenöt év az oltár előtt Nagykálló (KM - B. J.) — Zeng a harang hívó szóval e szép ünnep reggelén — csen­dült fel a hívek éneke négy he­te, egy vasárnap reggel a nagy- kállói római katolikus temp­lomban. „E szép ünnep” ezút­tal nemcsak a vasárnapnak, hanem a miséző papnak, Fel­legi Sándor apátnak is szólt, aki azon a napon ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A helybelieknek nem volt ismeretlen a szálfa termetű, ér­ces hangú, de hófehér hajú pap, hiszen az elmúlt néhány év alatt gyakori vendég volt templomukban, a legidőseb­bek pedig ráismerhettek benne egy fiatal káplánra, aki ötven évvel ezelőtt a papjuk volt. A mise végén Vitai László kanonok úrnál beszélgetünk Fellegi Sándor apáttal. Emlé­kei, papi életének kezdete em- beröltőnyire, 55 évre nyúlnak vissza, sőt azt mondja: az öt- venhatodikban is eléggé benne van, 1940 júniusában szentel­ték, öt évvel ezelőtt volt az öt­venéves papi tevékenységet jelző aranymiséje, amit Heve­sen mutatott be 1990. június 23-án. — Ötven évvel ezelőtt vol­tam káplán itt Nagykállóban — mondja emlékei felelevení­tése elején, majd még korább­ra nyúl vissza —. Duplán há­borús gyerek vagyok. Az első világháború alatt születtem 1915 novemberében a Felvi­déken. Onnan a csehek kiül­döztek, apám mint csendőr nem maradhatott, így kerül­tünk Magyarországra Hemád- vécsére, majd Baktára, később Tokajba. Ott végeztem a pol­gári iskolát, majd felvételivel kerültem Egerbe, a Ciszter gimnáziumba, aztán elvégez­tem a teológiát. 1940 júniusá­ban szenteltek fel. 1944. janu­árjában kerültem Nagykálló- ba, mint káplán, majd pedig hitoktató és hittanár, az elme­gyógyintézetnek is lelkésze voltam. Ezután nehéz évek követ­keztek Fellegi Sándor életé­ben. 1948 decemberében, ka­rácsony előtt, a Mindszenti-el­lenes hangulatkeltés részeként volt egy nagy tüntetés. Az is­kolásokat kivonultatták, de mivel sem ő, sem Horváth Ist­Fellegi Sándor Harasztosi Pál felvétele ván kanonok nem nyilatkoztak Mindszenti ellen, azért az Ál­lamvédelmi Hatóság elhelyez­tette Nyársapátiba, majd Me­zőkövesre hitoktatónak, innen 1952-ben Szihalomra plébá­nosnak. A Szihalmon töltött idő egy része kellemetlen em­lék maradt. — Még Mezőkövesden kap­hattam valamilyen fertőzést, amit nem volt időm gyógyít- gatni, mert a szihalmi plébánia romokban volt. Nagy erővel kezdtem a munkához, s észre sem vettem, hogy mennyire felőrölte az erőmet: tüdőfertő­zéssel vittek félholtan a tüdő­kórházba. A szomszéd falu plébánosa mondta ekkor: na egy fél év múlva jöhetünk a Sándor temetésére. Felkészül­tem a halálra. Úgy gondoltam harminchat évet megéltem, többet mint Krisztus, meg Ke­resztelő János, nekem ennyi adatott. Két kavemám volt, máshol ebben az emberek mind belehaltak. — Egyszer csak jön a főor­vos, Huszár Józsi bácsi, aki Miskolcról járt le Mezőkö­vesdre, azt mondja: — Na Sándor öcsém, mit je­lent az evangélium? — Örömhírt válaszoltam neki. Erre ő azt mondta: hát akkor én evangélista vagyok, mert örömhírt közlök. Eltűnt az egyik kavemád. Már éppen küldeni akartak Mátraházára operációra, de ezek után úgy döntöttek, várunk még két-há- rom hetet. Akkorára eltűnt a másik kavemám is. így csap­tam én be a papokat, kántoro­kat, orvosokat, temetkezési vállalkozókat, akik készültek a temetésemre, s elértem a 80. születésnapomat. Azóta hála Istennek a tüdőmmel semmi bajom nincs. Szihalmon, Adács, Miskolc, Kunszentmárton volt ezután az állomás, itt 1971-ben az utolsó hivatalos egyházme­gyei pályázaton nyerte el az esperesi széket. Kunszentmár­ton 12 ezer lakosú nagyközség volt, ötezer lelket befogadó hatalmas, 62 méter magas tor- nyú temploma van. Ez is szin­te romokban állt, amikor Fel­legi Sándorr oda került. — Kerek 10 évet voltam ott, s közben úgy rendbe hoztam a nagytemplomot, hogy amikor Mészáros Lajos segédpüspök eljött felszentelni, nem akart hinni a szemének. Kevés ilyen gyönyörű templom van az or­szágban. 1981-ben a hevesi plébános nyugdíjba ment, Ká­dár László érsek úrtól meg­kaptam Hevest. Ott működtem 10 évig. közben aztán főespe­res lettem, majd apát és mint hevesi plébános mondtam aranymisémet. — 1991-ben — mivel a 75. évemet előzőleg betöltöttem — a kánoni rendelet szerint le kell mondani a plébánosság- ról. Én nem mondtam le a mai napig sem, érsek úr mondatott le. Azt mondta, maradhatok, de a káplánt elveszi tőlem. He­ves is 12 ezer lakosú város, s volt még egy filiája, He­vesszederkény, ahol most épí­tenek új templomot. Volt isko­lakápolna, minden vasárnap négy mise, hála Istennek meg­indult a hitoktatás is, így egye­dül nem bírtam volna ezt a ter­het. — így fogadtam el a kény- szemyugdíjazást, s kerültem 1991. szeptember 3-án Nyír­egyházára a papi otthonba. Nem panaszképp említi, de a tény az tény: 55 év után van 7500 Ft nyugdíja, csak hason­lításképp teszi hozzá, hogy a sírásója 11 ezer forintot kapott 35 év után. Hála Istennek az otthonban megvan minden, igaz, hogy mire kifizeti ami az ellátásra kell, a maradék gyógyszerre elmegy. A magas kor emlegetése váltja ki az újságíróban a hitet­lenkedést: hogy lehet egymás mellé rakni a 80 évet, meg azokat az idézeteket, amelye­ket prédikációiban citált. Szókráteszt, Gárdonyit, Vajda Jánost, Mécs Lászlót idézte, természetesen szó szerint, de idézetek nélkül is olyan lendü­letes, megragadó beszédet mondott, hogy maradandó él­ménnyel ajándékozta meg a mise résztvevőit. — Mondta is egyszer egyik sekrestyésem, hogy a Fellegi atya feje káptalan, úgy idézi az évszámokat, a szentek életét, meg a verseket. Szerettem az irodalmat, a verseket, gyakran idézgetek még ma is, s úgy ta­pasztalom, hogy a hívek is kedvelik. Nemrég egy paptár­samat temettem, s ott is több versből mondtam idézetet. Utána bejött hozzám egy ná- lamnál vagy öt évvel idősebb paptársam és azt mondta: ér­demes meghalni, ha az ember fölött ilyen gyászbeszédet mondanak. A memóriához, a szellemi frissességhez csak egy adalék: mint sakkozó kétszer nyerte meg az old boy megyei baj­nokságot, amióta Nyíregyhá­zán él és a nyíregyházi Vízügy csapatnak is tagja. Azt mond­ja: a jó Istentől mindig azt kér­te, hogy a szellemi frissességét hadd őrizze meg. Ez megada­tott. Aztán szóba kerül a nagy- kállói vendégmisézés. Azzal kezdődött, hogy Vitai kánon- plébános úr felhívta 1991-ben, hogy mennek Rómába, miséz­zen Nagykállóban helyette. Szívesen jött, azóta — bár több mint négy év telt el —, minden hónapban legalább egyszer eljön Nagykállóba, de a környéken több helyre is hívják. Volt Ajakon, Napko­ron, Leveleken, Magyon, Ápa- gyon, Kálmánházán, Hajdú- dorogon, Hajdúnánáson, Nyír­teleken, Baktalórántházán, ahol most esperes egy volt káplánja és természetesen Nagykálló filiáiban Balkány- ban és Biriben. — Elvállalom, amíg a jó Is­ten erőt ad. Bizony sokszor előfordul, hogy egy vasárnap három helyen is misézek. így értem meg a mai napot és itt mondhattam el Nagykállóban hálaadó szentmisémet. Vendégségben a svájci segítőknél Schwarzenburg, Nyírbog- dány (KM) — 1993. októbe­rében a schwarzenburgi körzet gyülekezeti küldöttsége meg­látogatta a nyírbogdányi gyü­lekezetét. A nyolctagú kül­döttség sok mindent tudott Magyarországról és nagy ér­deklődéssel ismerkedett Nyír- bogdánnyal és a nyírbogdányi emberekkel. Itt létük alatt kap­csolatok teremtődtek és tervek érlelődtek. Támogatást ígértek és adtak egy Idősek Szeretet­otthona létesítésére, mely az­óta hathatós segítségükkel el­készült és 25 idős embernek nyújt bentlakásos gondozást, nappali foglalkozást és 10 em­bernek biztosítja az állandó munkát. 1995. október 20-án svájci pontossággal érkezett a má- gyar csoport Schwarzenburg- ba, viszontlátogatásra, ahol rendkívül kedves fogadtatás­ban volt részünk. Este talál­koztak a római katolikus egy­ház képviselőivel egy hangu­latos kugliesten. Mindenki jól érezte ma£át és függetlenül a versenyen elért eredménytől minden résztvevő ajándékot kapott. Az este az ökumenici- tás jegyében zajlott, üdvözlő beszédekkel és a római katoli­kus egyház levelének ismerte­tésével. Másnap a schwarzenburgi öregek otthonában kezdődött a nap, majd egy stockhomi ki­rándulás jelentett felejthetet­len élményt, hisz a 2190 méter magasság ismeretlen érzés volt a magyarok számára. Este a rüscheggi templomot nézte meg a csoport, majd magyar estet rendeztek tiszteletükre a kultúrházban. Itt találkoztak az egyházak képviselőivel, négy község polgármesterével és a vendéglátókkal. Itt nyílt alkalom, hogy a „SIÓN” Idő­sek Szeretetotthonáról és a Magyarországi Református Egyház, valamint a nyírbogdá­nyi gyülekezet életéről beszá­molót tartsanak. Vasárnap, október 22-én körzeti arató-hálaadó isten­tiszteleten vettek részt Albli- genben, ahol Rozsnyai István nyírbogdányi lelkipásztor is üdvözölhette a gyülekezetét és szolgálhatott az úrvacsora osz­tásánál. Jó volt látni az úrasztala körül hatalmas kosarakba ra­kott zöldségeket, gyümölcsö­ket és gabonaféléket, jó volt részt venni a magyarok számá­ra ismeretlen kis szertartáson, ahol a gyerekek az úr asztala elé lépve kis üvegekből a ke­resztelőedénybe vizet öntöttek és egy imádságos jókívánság­gal kértek áldást az újszülöt­tekre. Járt a csoport Bemben, ahol koncerten vettek részt, elláto­gattak a schwarzenburgi isko­lába, ahol természettudományi órán vettek részt, voltak a ber- naville-i intézetben, ahol meg­láthatták, hogyan foglalkoz­nak a szellemi fogyatékos gye­rekekkel. Milyen foglalkozá­sokat tartanak számukra, ho­gyan szoktatják a hétköznapi ember munkájára, egyáltalán hogyan nevelik életre azokat, akikhez a természet nem volt kegyes, s nem tette lehetővé számukra, hogy teljes emberi életet éljenek. A svájci tartózkodás utolsó mozzanata a wahlerni temp­lomban ért véget, amely — ahogyan lelkipásztora bemu­tatta — olyan, „mint a hegyen épített város”. A látogatás szerény ajándé­kok átadásával, búcsúval és azzal a reménnyel ért véget, hogy itt, Nyírbogdányban vi­szonozni tudják a szeretetet, a gondoskodást a svájci vendég­látóknak. Amatőr felvétel Hittanárképzés protestánsoknak Nyíregyháza (KM) — Mind az evangélikus, mind a református egyház képvi­selője azzal a kéréssel for­dult a Nyíregyházi Besse­nyei György Tanárképző Főiskola vezetéséhez, hogy felekezetűknek is tegye le­hetővé a főiskola a hittanár szakos képzés bővítését. A Görögkatolikus Hittudomá­nyi Főiskolával már évek óta folytat a tanárképző hit­tanári képzést olyan formá­ban, hogy az egyik szakon az állami intézmény, a má­sikon az egyházi intézmény képezi a tanárokat. Mint Székely Gábor fő­igazgató elmondta: a hitta­nári képzés kompetenciája tartalmi szempontból teljes egészében a hittudományi főiskolához tartozik. Ami­kor ez a képzési forma az országban először létrejött, úgy állapodtak meg, hogy a képzés felekezetektől füg­getlenül nyitott, akár ateis­ták is beiratkozhatnak a je­lenlegi hittanári szakra, az egyház dolga, hogy a vég­zettek közül kit bíz meg a hitoktatással. Nem új szak alapításról vagy indításáról van tehát szó, hanem arról, hogy szeptembertől szerve­zett keretek között a refor­mátus és evangélikus fele­kezetű hittanári szakon is képeznek fiatalokat, amennyiben a főiskolai ta­nács hozzájárul, hiszen a különböző felekezetek és egyházak között a szertar­tásrendtől kezdve elvi kér­désekig lényeges különbsé­gek is vannak. Az együtt­működésről csak akkor va­lósítható meg, ha felsőfokú egyházi intézmény áll mö­götte. A legfrissebb infor­mációk szerint az evangéli­kus egyház esetében a Budapesti Hittudományi Egyetem, a reformátusok esetében a Debreceni Hittu­dományi Akadémia lesz a szakmai háttere a hittanár­képzésnek. A Görögkatoli­kus Hittudományi Főisko­lával kialakított szoros kap­csolat természetesen to­vábbra is magmarad — mondta a tanárképző fő­igazgatója. Karácsony a KÉSZ-ben Nyíregyháza (KM) — A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének nyíregyházi városi szervezete adventi, karácsonyi ünnepségre hív­ja tagjait december 20-án este 6 órára a nyíregyházi római katolikus plébánia emeleti nagytermébe. Dr. Bánszki István, a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatójának bevezetője után a művészeti szakkö­zépiskola kamaraegyüttesei adnak barokk zenei műsort, majd a Szent Imre Katoli­kus Gimnázium tanulói mondanak verseket és idéz­nek prózai alkotásokat az adventi és karácsonyi iro­dalomból. Szentté avatasi kezdeményezés Nyíregyháza (KM) — A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye kezdemé­nyezi a Szentszéknél az 1947-ben NKVD-merény- íet következtében vértanú- halált halt főpapjának, Romzsa Teodornak — aki 33 évesen akkor a Katoli­kus Egyház legfiatalabb püspöke volt. A Görög Katolikus Egy­háznak a Pravoszláv Egy­házba történő beolvasztását célzó szovjet szándékkal szembeszálló Romzsa püs­pök likvidálását Pavel Szu- doplatov, az NKVD diver- ziós osztályának és méreg­laboratóriumának a vezető­je irányította, de mivel a megrendezett autóbaleset nem volt halálos, a kórház­ban mérgeztette meg az en­gedetlen főpapot. Kárpátal­ján többen is követelték, hogy bíróságilag vonják fe­lelősségre Szudoplatovot. n i i- íj [* tm i Új körzetes... ...lelkésze van a nyíregyhá­zi evangélikus gyülekezet­nek. Bartha Istvánt Bozo- rády Zoltán esperes iktatta be 1995. december 17-én az evangélikus nagytemplom­ban. Az Engesztelés... ...Napjává válik az idén az Aprószentek ünnepe. Ezút­tal nemcsak azokra a cse­csemőkre emlékeznek, aki­ket Heródes Jézus helyett megöletett, hanem arra a 6 millió megfogant, de meg nem született magzatra, akik az elmúlt 38 év alatt az abortusz törvény miatt nem születhettek meg. A Piarista... ...Diákszövetség Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei cso­portja alakuló ülésén úgy határozott, hogy a legköze­lebbi találkozót a nagyböjt elején tartja. Akik elmu­lasztották az első találko­zót, a nyíregyházi római ka­tolikus plébánián (Kossuth tér 10), az ifjúsági irodán Felföldi László atyától kap­nak bővebb tájékoztatást. Ökumenikus... ...szertartás keretében kö­szöntik a Világ világossá­gát. A Betlehemből hozott gyertya fényénél a cser­készszövetség tagjai de­cember 22-én délután a Szent István Bazilikában. Brenner János... ...emlékére építenek kápol­nát Zsirán. Az ünnepélyes alapkőletétel alkalmából koncelebrált püspöki mise abban a templomban volt, ahol az 1957-ben meggyil­kolt fiatal pap 38 évvel ez­előtt szolgált. Az elkövető kilétét a mai napig homály fedi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom