Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-11 / 291. szám
1995. december 11., hétfő HÁTTÉR Derült égből csapott le a fúzió Naményi nem • Két és fél milliárd sorsa forog kockán • Egyenlő feltételek Kovács Éva Vásárosnaménv (KM) — Bizonyára sokan emlékeznek rá, — lapunk is beszámolt arról a tüntetésről, amelyet egy rekkenő idei nyári napon a vásárosnaményi kórházért tartottak a beregi emberek, a helyi és a környező települések lakói. Akkor forró kánikula volt, most jéghideg tél van. Igaz, mint majd alább kiderül, az eltelt hónapok alatt nemcsak az évszak, nemcsak az időjárás változott... A tüntetés után a többezer aláírást tartalmazó petícióval Hegedűs Antal polgármester egy kis csoport élén a fővárosba, a Népjóléti Minisztériumba utazott. A tárca első embere meghallgatta érveiket, átvette a dokumentumot, s azt a határozott ígéretet tette, hogy a beregiek kórházát 1995. december 31- ig nem zárják be. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral azóta megkötött szerződés pedig 1996. december 31-ig szól, az intézmény működése, anyagi háttere tehát addig megoldott. ígéret — Ezzel az ígérettel jöttünk haza, s vártuk a fejleményeket. — mondja Hegedűs Antal, a város első embere. Hosszú hallgatás következett, s egy- szercsak, mint derült égből villámcsapás ért bennünket a hír: fennmaradunk, ha a fehér- gyarmati kórházzal egyesülünk. Számunkra ez teljesen elfogadhatatlan, főleg, ha az egyesülés ára az. hogy Na- ményban szinte valamennyi aktív osztály megszűnne, nálunk meg csak az úgynevezett krónikus ágyak maradnának. Mi a fúziót elvben elfogadjuk, de vannak feltételeink. Csak úgy tudjuk elképzelni, ha a sebészet és a szülészet itt, a mi kórházunkban marad. Már csak azért is, mert az utóbbi napokban meggyőződtünk róla, a naményi kórház minden gondja ellenére is számos területen jobb állapotban van, mint a gyarmati. Ott legfeljebb a fizetés több... Mint kiderül, a naményi kórház orvosigazgatója és egyben a terület országgyűlési képviselője, dr. Bakai Zoltán értesítette a naményiakat arról, hogy a két kórház fejlesztésére a minisztérium két és fél milliárdot adna, de csak akkor, ha az intézmények egyesülnek. A két kórházra rá is fémé ennyi pénz. Műszaki, technikai állapotukat talán eléggé megvilágítja egy adat: csak a naményiaknak összesen nyolcszázmillió forintra lenne szükségük ahhoz, hogy a szükséges rekonstmkciókat elvégezzék. Bejelentették igényüket címzett támogatásra, válasz részükre még nem érkezett. — Még egyszer mondom: tárgyalunk a fúzióról, de vannak feltételeink. Át kell még gondolni ezt a témát! Kérdezem én: ha a naményi kórházban megszűnik például a szülészet, akkor ki akarja velem elhitetni, hogy az itt lakó szülő nők nem a könnyen megközelíthető Nyíregyháza felé, hanem Gyarmatnak veszik az irányt? A mi kórházunk sorsa '96-ig biztosítva van. Ennyi idő talán elég lesz a közös érdekek alapján megkötendő egyezkedésre... — mondja Hegedűs Antal. A naményi kórház kapuján belépve valóságos sürgés-forgás fogadja az érkezőt. Látogatók, betegek, orvosok, mentősök jönnek-mennek, szemmel láthatóan zajlik az élet. Sakkfigurák? — Sakkfigurák vagyunk — vág a közepébe és foglalja mondanivalóját egyetlen mondatba dr. Szele Ildikó, a naményi kórház igazgató asszonya. — A fúzió gondolatával annak idején egyetértettünk, hiszen az „egy kórház, két telephely” ötlete akár jó is lehet. Mostanra azonban kiderült, az egyesüléssel mi csakis rosszul járhatunk. Én az együttműködést kizárólag úgy tudom elképzelni, ha mind a lakosság, mind a dolgozók számára biztosítja az esélyegyenlőséget, ha megfelelő kapacitást és struktúrát garantál, s ha biztos lehetek abban, hogy az együttműködés hosszú távon finanszírozható. Csakhogy mindezekről Szele Ildikó szerint mára nem lehet beszélni. Mint mondja, a két kórház egyesülése nemhogy pénzt takarít meg, de olyan pluszköltségeket jelent, amelyekre nemigen látszik fedezet. Az infrastruktúra kiépítése, a kommunikáció megteremtése, a dolgozók, betegek utaztatása, a labor, a gyógy- szeraktár fenntartása, a steril anyagok szállítása a főorvos asszony szerint mind-mind olyan kiadások és tényezők, amelyekkel számolni kell. — A naményi és beregi lakosság nem azért tüntetett a nyáron, hogy közel harminc kilométert utazgasson, s hogy egy egyesüléssel Gyarmat jól járjon. Meggyőződésem, hogy ezzel a lépéssel a beregi nép húzza a rövídebbet. Szele Ildikó sérelmezi azt is, hogy az egész dologról először az újságból értesült, előzetesen ezt vele nem egyeztette senki. A Népjóléti Minisztérium szóbeli garanciáját is kevésnek tartja, s mint mondja, biztos abban, hogy ha beleBalta László tárcája A tavalyi születésnapra nagyon készültek, az özvegy is meg a hozzátartozói is. Nagy évforduló volt a nyolcvanadik. Nem mindenki éri meg. Meg is ülték, ahogy dukál. De az utána következő esztendő úgy elszaladt! Már itt a nyolcvanegyedik, s ilyenkor már minden születésnap egy kicsit kereknek számít. A gyermekei megint eljönnek a családjukkal. Az idén nem csinál nagy felhajtást, de valamivel csak meg kell hogy kínálja őket. Es bár akkoriban épp lete- perte valami napokig tartó fáradtság, azért utolsó este összeszedte magát: habfel- fújtat készít. Igen, van minden hozzávalója. Négy tojás, ez éppen elég lesz. Csakhogy a tojás nem lehetett egészen friss, pedig tegnap hozta a fia a piacról (becsapták!), a A születésnap sárgája nem vált el a fehérjétől, úgy, ahogy volt, az egész belelöttyent a tálba. Hm... Most már habfelfújt nem lesz belőle... Még két éve lement volna a sarki boltba tojásért, de azóta volt egy combnyaktörése, bizonytalanul állt a lábán, ezért nem mozdult már ki harmadik emeleti lakásából, mindent a gyermekei hoztak. No de azért nem adta meg magát a sorsának. Ezzel a szét nem vált tojással tortalapot még süthet. A lapok el is készültek. Nyúl a hűtőszekrénybe... Úgy emlékezett, van még margarinja. Nincs. Nem is tudja, mikor használta el. Most miből keverje ki a krémet? Hát ez már egy kicsit sok volt. No, ez a születésnap nem akar összeállni! — bú- songott az özvegy. —A tavalyi a nyolcvanadik, a nagy születésnap megvolt, csodálatos voltait akarsz még? — mondja a sors. — Ez már tulajdonképpen nem is jár neked.” És most már a múlt évi szép ünnep emlékei is csak nyomasztották. Már azon volt, hogy hagy mindent, hisz a hozzátartozói úgysem várják, hogy öreg anyjuk, anyósuk, nagyanyjuk finomságokkal kínálja őket... De mégsem tartozott azok közé, akik könnyen feladják. Van mindenféle lekvárja, barack, málna, ribizli, eper, miegyéb, talán nem lesz rossz a torta gyümölcsízzel. Ekkor hirtelen kísérletező kedve támadt, úgy gondolta: többféléből kever ki valami különlegeset. És a születésnapi tortának nagy sikere lett. Nem győzték dicsérni a töltelék érdekes, kellemesen édeskés, mégis olyan frissítőén pikáns zama- tát. Az utolsó morzsáig elfogyott. Menyei kérték a receptet, de ő már bizony nem emlékezett rá, hogy melyik gyümölcsízből mennyit tett bele. De nem baj, holnap megismétli, újra kikísérletezi és majd leírja. / y--y s az özvegy aznap igen jó érzéssel aludt el. I J Kellemes volt rágondolni, hogy nyolcvankettedik évének első napja milyen érdekes elfoglaltsággal kezdődik majd. Kisebbségi önkormányzatok Balogh Géza Kívülről nyugalom, belülről annál nagyobb nyugtalanság jellemzi a vásárosnaményi kórház hangulatát Balogh Géza felvétele mennek a dologba, akkor e térség egyes részei, a kórház orvosai még rosszabb helyzetbe kerülnének. — Kérdezem én, ha egy orvos Vásárosnaményban lakik, itt telepedett le, akkor hogyan várható el tőle, hogy most egyszerre ingázó legyen, naponta utazzon Gyarmatra? Ha itt aktív osztályok szűnnek meg, akkor miképpen vállalhatnak a mi orvosaink készenlétet, ügyeletet, hogyan hívhatók azonnali konzíliumra a betegekhez?! Miért éppen Namény? Egyébként pedig — zárja szavait a naményi kórház igazgatója — Miért éppen Naményt építsék le? Mi úgy ítéljük meg, hogy ez a kórház alkalmas arra, hogy a két terület, az itteni és a gyarmati jó gazdája legyen. Bár az épület műszaki állapota ellen bőven van kifogás, a nemrég, holland szakemberek által végrehatott vizsgálódás pozitív eredményt hozott. Október elsejétől megváltoztatták a struktúrát is, a főorvos asszony szerint a megyében a legeredményesebben hajtották végre az ágyszám- csökkentést. Most négy alapszakmában gyógyítanak, s a megszüntetett fül-orr gége helyén 33 ággyal krónikus osztályt indítottak. A két és fél milliárd adott, a pénz meghatározott időtől és meghatározott feltételekkel felhasználható. Csak azok a feltételek, azok látszanak most egyre távolodni... A múlt évi választások nyomán 678 kisebbségi önkormányzat alakult az országban, melyből tizenöt oszlottá fel önmagát az elmúlt egy évben, míg a megyénkben az ötvenkettőből négy szűnt meg. Mindegyik roma volt. Mindenféle sértő szándék nélkül mondhatjuk, hogy természetesen roma. Az érintettek közül azonban még így is akadnak minden bizonnyal olyanok, akik kikérik maguknak e szócskát, pedig ha az előzményeket nézzük, előre meg lehetett jósolni, ha lesznek megszűnő kisebbségi önkormányzatok, akkor azok zöme a romák közül kerül ki. Bármilyen furcsa ugyanis, az önkormányzati képviselőség egy külön szakma, amit meg kell tanulni, melyhez néhány hónap nem elég. Gondoljunk vissza, a kilencvenes választások után a települési önkormányzatok közül mennyi volt az, ahol simán, zökkenőmentesen indult be az élet, s mennyi az, ahol kezelhetetlen indulatok feszítették szét az új formáció kereteit! Pedig azon önkormányzatok tagjainak jó része már korábban végigjárta a helyi demokráciák útvesztőit, hiszen a képviselők közül sokan mint tanácstagok ténykedtek, s szerezhettek némi tapasztalatot a közügyek gyakorlásában. A cigányok közül viszont hányán voltak annak idején tanácstagok!? Nagyon kevesen. Akadtak ugyan települések, ahol közülük is bevontak egy-egyet a falu közéletébe, a legtöbb helyen azonban nem volt kíváncsi senki a véleményükre. Igaz, a cigányok se igen törték magukat, hogy ne így legyen. Most, a kisebbségi önkormányzatok megalakulásával nagyot változott a helyzet, de még így sem hihetjük, hogy a kisebbségek képviselete tökéletes az adott települések közéletében. Ha ugyanis megbízottjuk nem vehet részt a települési önkormányzat munkájában, akkor a testületük nem lesz egyéb közönséges gittrágó egyletnél. Nagy a felelőssége tehát e helyzetben is a többségnek. Kommentár Török vész Máthé Csaba M egindultak a debreceniek! Az elmúlt hetekben több kereskedő is török veszedelemként emlegette a szomszéd megyebeliek keletre húzódását és egyre nagyobb méreteket öltő terjeszkedését. Az okokat lehetne összetettebben is elemezni és bővebben kifejteni, de elég egy szó hozzá: Metro. A Debrecen szélén nemrég átadott óriás áruházlánc a hírek szerint teljesen padlóra küldi a szomszéd megyeszékhely kereskedőit, akik újabb piacokat keresnek portékájuk értékesítéséhez. Az új piacok meghódításában pedig ugyanúgy érdekeltek az élelmiszeresek, a textilesek, de a műszaki cikkekkel foglalkozók is. Mivel a környező megyék közül talán még Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében akadnak piaci rések, egyértelmű volt, hogy ezt a területet szemelik ki az árbevételük növelésére. Információnk szerint a Metro ebben a megyében nem tervez áruháznyitást, úgyhogy szabad a pálya, elvégre piacgazdaságban élünk. Manapság egy bolthálózat értékesítésénél nem azt nézik, ki a helybeli, hanem azt, ki ad érte a legtöbbet. Az itteniek sokkal inkább amiatt zohorálnak, hogy a megyebeliek szorulnak ki a kereskedelemből, a helyiek nyakán marad a legyártott termék, a polcokon kínált árucikk. Emiatt ők fogják munka- nélküli segélyre elengedni dolgozóikat és nem a debreceniek, tehát az itteni munkanélküliség fog jobban nőni. Számtalan kérdés tolul fel: mivel lehet megállítani a szomszéd megyebeliek piac hódítását és hogy lehet erősíteni a megyebeliek pozícióját? A recept nem hiszem, hogy egyedi, hiszen úgyan- úgy szerepelhetne benne a vevők gyors, pontos, rugalmas kiszolgálása, a széles termékválaszték. Mindez lehet agyoncsépelt megfogalmazás is, hiszen minden kereskedő megpróbál erre törekedni. Egy valamit azért nem szabad elfelejteni: a patriotizmust, a helybeliek segítését, amit csak egyedi módon, recept nélkül lehet megoldani. x. i I JhflBSíSStf£Mn
