Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-02 / 258. szám
1995. november 2., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Egy nap emléke Az Idősek Napja alkalmából 1995. október 20-án nyílt napot szerveztünk az orosi 2. sz. idősek klubjában, melyre a klubtagokon kívül több idős ember látogatott el, akiknek a szórakoztatásában a 25. sz. óvoda nagycsoportosai segítettek. A rendezvény szponzorálását a Baranyi vegyesbolt és a Szűcs ABC vállalta el és így hozzájárultak az amúgy is jó hangulathoz. Reméljük, ezzel a nappal sikerült elindítanunk egy hagyományt, amelyet minden évben szeretnénk megismételni, s rohanó világunkban egy szeretett-teljes napot szentelni nemcsak kis közösségünkben, hanem a környezetünkben élő idős emberek számára. Ráb Jánosné klubvezető 2. sz. Idősek Klubja Oros Elviselhetetlen zaj Napkoron lakunk, a falu közepén, a Kossuth u. 1. sz. alatt, és vesztünkre egy presszó mellett. Nem lenne ez baj, ha az egymás mellett élés szabályait a felek betartanák. A presszót a nyíregyházi Áfész adja ki bérbe és a bérlők üzemeltetik. Nem tudjuk kihez fordulhatunk azok után, hogy sehol sem találunk meghallgatást. A polgár- mesteri hivatalban volt minden bizodalmunk, de sajnos mint első számú hatóságban, csalódnunk kellett. Gúnyos mosollyal és rég elavult jogszabállyal hozakodnak elő, leplezve tehetetlenségüket. (pl. csendháborítás már nincs időhöz kötve). Hétvégeken állandóan (péntek, szombat, vasárnap) hajnali két- három óráig disco van, amit ordítozás, kocsiajtó- csapkodás, duhajkodás követ. Többszöri írásbeli feljelentést tettünk a szomszédok aláírásával, de sajnos az ügyben csak ideig- óráig oldódtak meg a problémák. Volt úgy, hogy választ sem kaptunk. Már egyszerűen nem merünk feljelentés tenni, mert csak notórius feljelentőnek tartanak, s az ügyben nem történik semmi. Tisztelettel kérjük önöket, legyenek segítségünkre problémánk megoldásában. Tisztelettel és köszönettel Erdei Ferenc és felesége Napkor A Kelet-Magyarország szerkesztősége fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, az e f rovatban közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ' $"4 ','c ' X Elszállított vasutasok 1944. november 2-a Nyíregyháza gyásznapja Nyíregyháza városát az 1944. szeptember 6-i angolszász szőnyegbombázáskor érintette meg legelőször a II. világháború vérzivatarának szele. A hatalmas anyagi kárról most nem is beszélve, csupán ekkor 126 polgár lelte halálát. A hasonlóan fontos időpont 1944. október 6., amikor délben kihirdették a városban a kiürítési parancsot. Ezután következett október 9-20. között a vesztes debreceni tankcsata. Ez a II. világháború egyik legnagyobb tankcsatája volt, több mint 1000 harckocsi részvételével, így megpecsételődött Nyíregyháza sorsa is. A szovjet Plijev tábornok csapatai először 1944. október 21-én vonultak be városunkba, majd október 31-én véglegesen kiszorították a németeket. Ekkor ugyan elültek a harcok a romokban heverő, kifosztott és kb. 15 000 maradék lakossággal bíró Nyíregyházán, azonban a legnagyobb szenvedés, az elhurcolás még hátra volt. Ez is bekövetkezett két nap múlva: csütörtökön 1944. november 2-án, amikor a megyei börtönben, a római katolikus és evangélikus templomban összegyűjtve mintegy 7000 civil férfit, másnap gyalogmenetben Debrecenbe és végül a Szovjetunióba hurcoltak. Az elhurcoltak között volt legalább 430 vasutas, s így ez egyben a vasutasság és a vasút lefejezését is jelentette. Vittek mindenféle beosztású és rangú vasutast. A hivatalos névjegyzékben harminc féle vasúti foglalkozás bejegyzése megtalálható: a vonatvezetőtől a kocsifényezőig. Az akkor 25 éves Kalocsay Kalocsay Imre vasúti tisztet életveszélyes fejlövése „mentette meg" 1944- ben a halálvonattól. Szívügyének tekintette ezután az elhurcoltak emlékének megörökítését Archív felvétel Imre nyíregyházi vasúti tiszt visszaemlékezéséből tudjuk, hogy csak a Lehel utcai villamos végállomásnál 273 vasutas jelentkezett újjáépítési munkára. A csapat vezetője Jeney Dezső oktatótiszt, Sulyok Ferenc főtiszt és Monostori László osztálymémök volt. Mindenkit összeírtak, és hét órakor kezdték a munkát. Már 9 órakor megjelent egy szovjet őrjárat, amely csellel a megyei börtönbe vezette őket. Itt mindenkit ellenséges partizánként kezeltek. Az elhurcoláshoz is kellett szerencse. Volt, akit már a megyei börtönből (édesapját id. Kalocsay Imre főpályamestert), vagy a debreceni Pavilon laktanyából elbocsátottak (későbbi sógorát: Fábián Zoltánt). Kalocsay Imre pedig el sem menetelt a Pavilon laktanyáig, mégis neki jutott osztályrészül a legnagyobb kínszenvedés: részeg őrük 5 lépésről jobb arcfelén meglőtte véletlenül, a debreceni Középfokú Gazdasági Iskola udvarán. A sötétben magára hagyott, eszméletlen és vérében fekvő vasúti tisztet csak másnap tíz órakor találta meg és vitte a klinikára az iskola kocsisa. Hét hónapi klinikai kezelés alatt három műtétet (fülműtétet még érzéstelenítés nélkül) kellett elszenvednie, de életben maradt (j. füle megsüketült). Már 1945 májusában Nyíregyházán szolgálatra jelentkezett. Sajnos a sok ezer elhurcolt közül csak mintegy 2-300 látta meg újból, évek múlva Nyíregyházát. Ma már csak 30-an élnek. A többiek a Szovjetunió kb. 27 lágerében jeltelen sírokban nyugszanak. Mintegy 1200 nyíregyházi polgár Bölc város két lágere mellett lett elföldelve, jeltelenül. Az időközben Budapestre került Kalocsay Imre mérnöktanár nem tudta soha elfeledni a nyíregyházi elhurcolást, s 14 év óta konokul megismételte évről évre az emléktáblára tett javaslatát. Kérése csak most talált meghallgatásra a MÁV felsőbb vezetésében. Fontosnak kell tekinteni ezt a változást, mert nyilvánvaló, hogy , Jövőnk az emlékezésen alapszik.” Az ünnepség a MAV-állomás épületének kijárati részén november 2-án 10 óra 15 perckor kezdődik. Fazekas Árpád Nyíregyháza Diákok a Hősök temetőjéért Elhanyagolt sírok, olvashatatlan feliratok. Ez volt a múlt, míg egy lelkes kis csoport neki nem látott a Bolyai tér melletti Hősök temetője rendbetételének. A 107-es Szakmunkásképző és Szakközépiskola tanulóiból verbuválódott diákkör Agusz- tinyi Pálné irányításával három éve kezdte ezt a munkát. A közel háromezer sírt magába foglaló temetőben máig 1200 embertársunk földi maradványainak nyughelyét hozták méltó állapotba. Eddig kézi erővel mosták, tisztították a sírköveket, távolították el az évtizedek alatt rárakódott szennyeződéseket, festették újra a már alig látható feliratokat. A Szekrényes András irányításával működő temetkezési társaság idén egy 30 méteres kutat fúratott és elektromos áramvételi helyet alakított ki az I. világháborús hősök temetőjében. Ezáltal egy praktikus kis masina segítségével köny- nyebbé és nagyobb hatásfokúvá vált a diákok sírfelújító munkája. Örömükbe azért bánat is vegyül. Szomorúan látják, a kezük nyomán egyre szépülő temetőt néhány hajléktalan búvóhelyként használja, koszt, rendetlenséget, szemetet hagy maga után, kárt okoznak a diákok korábban önzetlenül végzett munkájában. Alapítványt létesítettek és pályázatok útján is megpróbálnak pénzt szerezni, hisz a feladat nagy. A fiatalok által végzett társadalmi munka értéke tízezrekben fejezhető ki. Most az obeliszk rendbehozatala a legsürgetőbb. Ebbe a munkába bekapcsolódtak a művészeti szakközépiskola tanulói és tanárai is. Hamarosan elkészül a turul madár, amit még az idén szeretnének felhelyezni az obeliszk tetejére. Jövőre folytatják a sírok és sírkövek rendbehozatalát. Máris hozzáláttak azonban a kutatómunkához, melynek alapján elkészíthetik majd a temető kataszterét. Most még sok sírról ugyanis nem tudni, kit is helyeztek ott annak idején örök nyugalomra. Sánta János Nyíregyháza Tisztább levegő a belvárosban Évek óta komoly gondot jelentett a Petőfi Sándor utcai MOL-kút üzemelése (korábban ÁFOR-kút). így nagy volt az öröm, amikor 1995. július elején arról értesülhetett a lakosság, hogy a 491-es út mellett új kút építését kezdte meg a MÓL. Ennek elkészülte után ugyanis a belvárosban, többszintes lakások közvetlen szomszédságában lévő kutat lebontják. Mivel a DEBMUT több alvállalkozóval dolgozott, így október végére nem készültek el a kút készreszerelési munkái. Várhatóan november elején azonban már fogadják a vásárlókat. Ezt követően megkezdik a városközponti kút bontását, elvégezve a talajrehabilitációt, illetve a terület- rendezés munkáit. Molnár Károly Fehérgyarmat Az új benzinkút Amatőr felvétel A Hangsúly esélyei Teljesen egyetértek Nagy Miklóssal (Kelet Magyar- ország 1995./227. szám) a Magyar Rádió Nyíregyházi stúdiójának vezetőjével abban, hogy jobb ha a rádió nem a rádióról szól, hanem a világ dolgairól tájékoztat. Persze az sem szerencsés, ha a sajtóban egy-egy belső szervezési, szerkesztési kérdés válik — nyilvános — vita tárgyává. Annál is inkább magaménak érezhe- tem ezt az álláspontot, mert éppen én érveltem ezzel a hosszas — és úgy tűnik eredménytelen — egyeztetés során, amikor a tizenhárom esztendeje létező rádióműsor, az irodalom, a műveltség, a művészetek perceit védelmeztem, s próbáltam megőrizni helyén a nyíregyházi rádióban, a frissiben kinevezett stúdió- vezetővel szemben... A közönséget és a rádió- hallgatókat tájékoztatni viszont kötelesség. A Hangsúly holdudvara, a műsort figyelők, támogatók tábora mindig jelentős volt. így most sem hallgathatom el, hogy szóbeli megállapodásunk ellenére, mind a mai napig semmilyen fölkérést nem kaptunk a műsorfolyam folytatására. Több mint egy hónapja nem sikerült Nagy Miklós stúdióvezető úrnak eljuttatnia egy az együttműködésünket szabályozó tervezetet a műsor készítőihez. így immár második hónapja tart a kényszerű hallgatás. A mögöttünk maradt hétvégén sem hangozhatott el (sem szombaton, sem vasárnap, sem ötven, sem harminc percben) a Hangsúly a megye hangos irodalmi folyóirata, s a dolog ismét nem rajtunk múlott. Ennek ellenére 1995. november 11 -én a nyíregyházi művelődési központ kamaratermében — közönség előtt — fölcsendül a Hangsúly szignálja. A közönség előtt rádió (esetleg televíziós felvételen) Aczél Géza, Gál Sándor és Nagy Gáspár költőket, Görömbei András irodalomtörténészt, Balázs József és Lázár Ervin írókat, Kosa Ferenc filmrendezőt, Makovecz Imre építészt és Pap Gábor művészettörténészt, Berecz András mesemondót várjuk ez alkalommal. Hogy Önök találkozhassanak velük. Legalább élőben, ha a Nyíregyházi Rádió hullámain nem is. Antall István a Hangsúly Alapítvány kuratóriumának titkára lllúziókergetők a szomszéd földjén Tisztelt Szerkesztőség! Turistaparadicsom Ján- don c, cikkükre, amely a Kelet-Magyarország október 21. számában jelent meg, kénytelen vagyok reagálni. Ezt azért is kénytelen vagyok megtenni, mert Olcs- vaapáti község lakossága a cikk alcímének elolvasása után felháborodott. Ugyanis a cikk közepén álló felvételen látható szigethez Jándnak annyi köze van, mint nekem az Eiffel-to- ronyhoz. Ez a kis sziget az Olcsvaapáti 09-es hrsz. földterülethez tartozik. Ennek a földterületnek a talpazatából mosta ki a folyó. Nyáron, amikor a Tisza alacsonyan van, Olcsvaapáti felől sokszor száraz lábbal be lehet menni a szigetre. Ilyenkor az olcsvaapáti part és sziget közötti távolság 10 méter, míg a másik oldalon ugyanez száz méter is megvan. Nem beszélve arról, hogy ezen a részen a Tisza jándi oldalán elterülő földterület is az olcsvaapáti szakigazgatási szerv területe. Csak itt kívánom megjegyezni, hogy mások szakigazgatási területén csúnya dolog illúziókat, álmokat kergetni. Olcsvaapátiban is laknak ötletgazdag emberek, még csak Nyíregyházára sem mennek ötleteket kérni. Ugyanis a szigetre vezető utat már lombhullás után megkezdi az olcsvaapáti önkormányzat kialakítani. Ebben az ügyben már Olcsvaapátiban lépések történtek, csupán 20-25 nyárfa kivágása vár sorsára. E műveletek elvégzése után szabad út vezet a szigetre, ahol háboríthatatlanul pihenhet mindenki. Az olcsvaapáti üdülőterületről ide az út gyalog is 5 perc járásra van. Úgy látom, egyes Jándról elkerült hazafinak nagyon megjött az étvágya a zavarosban halászáshoz, a Tisza jándi oldala is szokott zavaros lenni és ilyenkor azon az oldalon is lehet halászni. Ennek ellenére Olcsvaapátiban úgy látják, jobb a békesség, mert ugye a konfliktus mindenkinek sokba szokott kerülni és ugye nem vagyunk gazdagok. Halász Csaba polgármester Kilakoltatas Tisztelt Szerkesztőség! Érthetetlen számunkra, hogy napjainkban Magyar- országon a rendszerváltozás óta, a kezdetleges demokratikus rendszerben a modem demokratikus törvényeket alkalmazzák a hátrányos helyzetű embereken. Félő, hogy például Nyíregyházán a lakásukból kiköltöztetendő rosszhiszemű bérlők gyerekeikkel az utcára fognak kerülni. Kérjük az illetékes szervezeteket, hogy valamivel humánusabb megoldást keressenek, mint a kilakoltatást. Vagy netán másra nem képes a huszadik század értelmisége? Balogh Imre a Magyarországi Nemzeti Kisebbségi Liberális Fórum Központi Bizottsága elnöke Bátonyterenye Lakatos Tibor Cigányok Nemzetiségi Kisebbségi Demokratikus Szövetsége országos főtitkára, Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei elnöke
