Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-08 / 263. szám

1995. november 8., szerda HÁTTÉR Egy esztendő után hegymenet Az idei negatív gazdasági folyamatok valószínűleg 1996 közepéig folytatódnak Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Mint afféle keserű pirula, évek óta viták kereszttüzében áll a társadalom tagjait nadrág- szíj-húzogatásra szorító rest­rikciós gazdaságpolitika. Az elmúlt másfél évben újra kiéleződtek a véleménykü­lönbségek arról, hogy a ma­gyar gazdaság meglehetősen ormehéz, lassuló hajóját előbb szigorú megszorításokkal sta­bilizálni kell-e, s csak aztán növelhető a sebessége, vagy felgyorsítható anélkül is, hogy a cipelt rakományából a fölös­leges dolgokat kidobálnánk, a maradék terhet pedig éssze­rűbben osztanánk el a hajófe­néken. Most stabilizáció A stabilizáció és a gazdasági növekedés közötti „verseny” jövőre várható alakulására igyekezett választ adni — a Magyar Közgazdasági Társa­ság megyei szervezetének fel­kérésére — Vértes András a GKI Gazdaságkutató Rt. el­nök-vezérigazgatója múlt heti, nyíregyházi előadásában. Az ország gazdaságának ed­digi helyzetéről szólva a neves közgazdász elmondta: a 3,5—4 millió dolláros folyó fizetési mérleghiány és az ehhez kap­csolódó külföldi adósságnöve­kedés, valamint a belső állam- adósság növekedése olyan nyomást jelent, ami hosszú tá­von nem tartható. Ezért a GKI már korábban is sürgette a. for­dulat szükségességét mind a konjunkturális viszonyokban, mind pedig a hosszú távú sta­bilizációs, sőt modernizációs változtatásokban. — Ezekből idén csak a sta­bilizációs változtatások kez­dődtek meg, amelyek viszont — mint az már érzékelhető — határozott javulást hoznak az ország egyensúlyi helyzeté­ben. A folyó fizetési mérleg hiánya és a külkereskedelmi mérleghiány nem nő tovább, s előbbi minden bizonnyal 3 milliárd dollár alá csökken. A valóságos adósságállomány növekedése, bár még mindig elég nagy lesz idén ahhoz ké­pest, amit az ország megen­gedhetne magának, de a tava­Dr. Vermes András A szerző felvétele lyi 2,6-ról visszamegy 1,5 mil­liárd dollár körüli összegre. Hasonló a helyzet az állam- háztartás deficitjével, amely 2 százalékpontnyit javulva, idén 6-6,5 százalék között alakul. A Békesi-féle restriktiv költ­ségvetés önmagában csak megállította volna a további romlást, ám ahhoz hogy fordu­lat következzen be, kellett a márciusi csomag a vámpótlék­kal, a forintleértékelésekkel — állapította meg a GKI Rt. ve­zérigazgatója. — A javuló egyensúlyi mu­tatóknak azonban „meg kellett fizetni az árát” a felgyorsult inflációban, ami a csúcsát júli­usban (31 százalék) érte el. Azóta havonta csökken, s az egész évi pénzromlás végül is 28 százalékos lesz. Az idei 10-11 százalékos reálbércsök­kenés bizony elég drasztikus a tavalyi — teljesítmények által egyáltalán nem indokolt — 7 százalékos növekedéssel szemben, ám a társadalmi­gazdasági megállapodás hiá­nyában elkerülhetetlen lépés volt a jövedelmek „elinflálá- sa”. Ennek eredményeként csökken is a lakossági fo­gyasztás. Az viszont már ked­vezőtlen, hogy 290-ről 270 milliárdra csökkent a megta­karítások reálértéke, amiből az derül ki, hogy a lakosság megtakarításai rovására pró­bálja őrizgetni a fogyasztását. „Valami ván..." De mi a helyzet a gazdasági növekedéssel? A GKI közgaz­dászai szerint a fordulat évé­ben ez csak másodlagos lehet a stabilizáció mögött. Hogy mégis van némi növekedés, az csak azzal magyarázható, hogy az exportszférában fenn­maradt a konjunktúra, s az ipari termelés dinamikusan emelkedni tudott (augusztus végéig 7,3 százalékkal). Prob­léma viszont, hogy a nemzeti össztermék (GDP) előállításá­ban ez az ágazat csupán 30 százalékos súllyal szerepel. A GDP-n belül 6 százalékot kép­viselő mezőgazdaság és a 7 százalékot képviselő építőipar egy helyben topog. így az ipar teljesítményét igen lerontja a nagykalapban 60%-os súllyal szereplő, ugyanakkor erőteljes visszaesést mutató szolgáltatá­si szféra. Mindent összerázva, ez évben a GDP 0—1 %-os nö­vekedése várható. 1995-öt, különösen a máso­dik fél évtől a gazdasági stabi­lizációs folyamatok jellemzik az országban — szögezte le a GKI vezérigazgatója —, egy­idejűleg azonban fennmarad egy nagyon lassú gazdasági növekedés is. Ehhez kétségte­lenül kapcsolódik bizonyos politikai destabilizálódás, ám ez nem nevezhető különleges­nek, mivel a stabilizáció bár­hol a világon ezzel jár együtt. A következő esztendő gaz­dasági folyamatairól országos felmérésekre támaszkodva ké­szített előrejelzést a Gazda­ságkutató Rt. A vállalkozások véleményére alapozva a GKI meglátása szerint van néhány veszélyforrás, amelyek meg­kérdőjelezhetik a jövő évi ked­vező folyamatokat. Jön a dollár Félő például, hogy nem folyta­tódik az egyensúlyjavulás, ha bejön a megkérdezett vállal­kozók lassuló export-, ugyan­akkor gyorsuló import növe­kedésére tett „jóslata”. Bi­zonytalanná teheti a pozitív el­mozdulást az államháztartási reform (nyugdíj-, egészség- ügyi finanszírozás, gyermek­támogatási rendszer reformjá­nak) kidolgozásának tíz éve halogatott kidolgozásának és végrehajtásának elmaradása. Nagyon fontos aztán a privati­záció alakulása, amiből a költ­ségvetési bevételek származ­nak. Erre nézve Vermes And­rás véleménye, hogy idén ugyan nem lesz jelentős az eb­ből származó bevétel (csupán 30 milliárd forint, a tervezett 150 milliárddal szemben), 1996-ban viszont minimum 1 milliárd USD, (mintegy 150 milliárd forint) lesz a költség- vetés privatizációs bevétele, amivel legalább ugyanannyi dollár működő tőke érkezése is várható. Az így összesen be­érkezett 2,2-2,5 milliárd dol­lár egyenlő lenne a folyó fize­tési mérleg hiányával, ami rea­litássá tenné, hogy a magyar reáladósság ne emelkedjen. A jövő évi infláció a GKI Rt. szerint 20-23% között prog­nosztizálható. A kisebb érték akkor érhető el, ha reális ár­bér megállapodások köttetnek, a bérnövekedések nem gyor­sulnak föl (20—21% között maradnak), az árfolyampoliti­ka az marad amit bejelentett az MNB (éves szinten 14-15%- os forintleértékelés), s a ka­matcsökkenés nem csap át zu­hanásba. Óriási veszélyt je­lenthet a kedvező folyamatok­ra a költségvetés esetleges fel­lazulása. Ezzel együtt Vermes András véleménye szerint nem szabad fetisizálni a 4%-os államháztartási deficitet, mert a trendet tekintve még mindig csökkenést jelentő 5% hiány mellett is menedzselhetők a gazdasági folyamatok. Úgy tűnik tehát, hogy 1996 első felét az áthúzódó idei fo­lyamatok fogják még jelle­mezni. Továbbra is azok lesz­nek csak jó pozícióban, akik külpiacokkal rendelkezve ex­portálni tudnak, vagy akik im­portot képesek helyettesíteni. Azok viszont, akik a belső fo­gyasztásra alapoznak összes­ségében rosszabb helyzetbe kerülnek, mivel a belföldi pi­acszűkülés, a reálkereset- illet­ve a fogyasztáscsökkenés folytatódik. Csak az év köze­péig tartanak azonban a nega­tív folyamatok. A lakossági jövedelmek 1996 végére talán kicsit már növekedhetnek és a belső piacokon is számítha­tunk némi élénkülésre. A GDP az első fél évi csökkenés után év végéig emelkedni fog, s egészében az idei szinten lesz. A magyar gazdaság tehát a 1995-ben letért egy fenntart­hatatlan irányvonalról, de még egy esztendőnek legalább el kell telnie, hogy megkezdje a rátérést egy új, fenntartható pályára. Nyéki Zsolt tok ül rajtunk — a sóhaj gyakorta tört s tör fel a magyar ke­belből, legutóbb például Nyíregyházán egy ajándé­kozási aktus adott alkalmat az önsajnálatra. A helyi tűz­oltók ugyanis ajándékot kaptak a közelmúltban, egy olyan berendezést, amely merőben új technológia se­gítségével teszi hatékonyab­bá az élet és vagyonvédel­met, nyújt lehetőséget a na­gyobb baj megelőzésére. Ez így önmagában szakmai hír, de közelebbről megismerve a készülék eredetét, rögtön kiderül: impulzus rendszerű tűzoltás helyett akár bűvös kockáról is lehetne szó. Mert a másfél évtizeddel ezelőtt az egész világot őrületbe ker­gető magyar találmány és a szintén magyar szellemi ter­mékként bejegyzett tűzoltó készülék sorsa kísértetiesen hasonló. Rubik Ernőnek an­nak idején messzire kellett utaznia ahhoz, hogy part­nert találjon kockája soro­zatgyártásához, s ha valaki azt hinné, hogy az említett tűzoltási technológia ötleté­ből a magyar ipar csinált üz­letet, hát nagyot téved. A feltaláló annak rendje- módja szerint bejelentette találmányát ugyan, s kérte a bevizsgálását és szaba­dalmaztatását, de isten malmai ebben az országban nagyon lassan őrölnek. A folytatás tipikus magyar si­kertörténet: egy német vál­lalkozó felkarolta az újítás ügyét, s mivel ott sem jóté­konyságukról híresek az emberek, a dologból üzlet lett, nem is akármilyen. Ma már 37 országban szaba­dalmaztatott a termék, s így fordulhatott elő, hogy mi­közben a dél-afrikai tűzol­tóknál szinte alapfelszere­léshez tartozik, addig ha­zánkban a nyíregyházi az első önkormányzati tűzoltó­ság, amelyik ilyen techno­lógiához jutott. Azt a sajná­latos helyzetet pedig, hogy kemény devizáért importál­juk azt, amit kemény devi­záért adhatnánk el, talán a sarokba szorított, időzavar­ban szenvedő politikusok kedvelt kifejezésével lehet­ne leginkább jellemezni: no comment. Ismét leégtünk, s ezen az új készülék sem se­gít­Gyors ügyintézés Ferter János rajza [ 1 Álruhában, titokban Kovács Éva A kormányzás idején is meg kell maradnia annak a nagyon sűrű, élő kapcsolatnak, amely a szocialisták és a nép között korábban, a választások környékén létezett — mon­dotta Szekeres Imre, a párt frakcióvezetője a napokban azon a nyíregyházi tanács­kozáson, amelyen a közelgő kongresszus témái mellett számos egyéb, nagyon fon­tos kérdés is szóba került. Szekeres a továbbiakban még hozzátette, ahhoz, hogy ez a jó kapcsolat újra a régi legyen, a kormányzó párt­nak nemcsak a munkát kell elvégeznie, de a párt tagjai­nak, képviselőinek és veze­tőinek el kell mennie az em­berekhez, szót kell váltania velük, hogy közvetlenül ér­zékeljék a gondokat. Aktuális ötlet. Tisztára, mint Mátyás király idején! Mint tudjuk, Mátyás, az igazságos is gyakorta al­kalmazta e módszert király­sága, uralkodása alatt. Azért, hogy tisztán és vilá­gosan lássa népe gondjait, elment még a legeldugot­tabb tanyákra, a mesék szó- használatával élve akár a világ végére is, hogy meg­tudakolja, saját szemével lássa, mi fáj a tömegeknek, milyen gondokkal, bajokkal küszködnek az emberek. Ezeken az utakon Mátyás nem volt tekintettel címre vagy rangra, ha bajt ta­pasztalt, ha igazságtalan­ságról győződött meg, nem habozott, tette amit tennie kellett, a legjobb tudása szerint segített. Igazsága, ha úgy tetszik, bosszúja elől nem menekült a nemes sem, ha megérdemelte, ha rá­szolgált a dologra, főúrnak is kijárt a vesszőzés, az akárhány botütés is. Bizonyára ez is oka an­nak, hogy Mátyás neve a mai fülnek is pozitívan cseng, hogy neve mellett év­századok óta mindig azo­nos, mondhatni állandó a jelző: Mátyás a jó, Mátyás, az igazságos... Az MSZP most úgy hatá­rozott, változtat az eddigie­ken, s oda megy megtapasz­talni a gondokat, ahol azok a leginkább érzékelhetőek. Ha kell, elmennek magához a néphez! Dicsérhetjük az ötletet, ideje is, oka is van a megvalósításnak. A hiteles információszer­zést nagyban segítené, ha a nép közé vegyülök — akár­csak Mátyás—, álruhában, titokban, nem pedig fényes csinnadrattával érkezné­nek... Égető lemaradás

Next

/
Oldalképek
Tartalom