Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-29 / 281. szám

12 Kelet-Magyarország 1995. november 29., szerda Hírcsokor Tűzzománc... ...kiállítás nyílik az ajaki ál­talános iskolában novem­ber 30-án. Kertész Katalin tárlatát 16.30-kor Leskovics Béla polgármester nyitja meg. (KM) Spanyol... ...és francia nyelvtanfolyam indul a nyíregyházi Vasutas Művelődési Házban. Jelent­kezéseket még elfogadnak. Pályaválasztási... ...napot rendeznek a vásá­rosnaményi Ipari, Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakközép-, Szakmunkás- képző- és Szakiskolában december 8-án. Gyakorlati bemutató foglalkozások és szakmai fórum várja az ér­deklődőket. (KM) Esztergályos... ...Cecília és Dzsupin Ibolya szerepel a mátészalkai mű­velődési központban de­cember l-jén 18 órától. Műsoruk címe: Meddig va­gyok? (KM) Mi van a puttonyban Nyíregyháza (KM — B. I.) — Többnapos, gazdag program várja a hét végén a gyermekeket Nyíregyhá­zán, a II. Országos Téli Gyermektalálkozón. Látvá­nyos műsorok, hasznos el­foglaltságok, no és termé­szetesen sok játék szóra­koztatja majd az iskoláso­kat a megyeszékhely több intézményében. A Mikulás- várásra hangoló mulatság december l-jén a Bujtosi Szabadidőcsarnokban kez­dődik a Fővárosi Nagycir­kusz műsorával. A cirku­szosok két előadást tarta­nak. Ugyancsak pénteken a Kölyökvárban számítógé­pes játékok várják a gyere­keket. Szombaton három helyen folytatódik a rendezvény- sorozat. A városi művelő­dési központban már kilenc órakor kezdődik a program. Akár a karácsonyi ajándék is elkészíthető, hiszen gyöngyfűzésre, nemez-, és csuhébábkészítésre lesz le­hetőség. Tíz órától az ama­tőr bábcsoportok lépnek színre: a RE-flex modem- tánc-csoport, és az Igrice ad műsort. Este tinidiszkó lesz az Open Doors-ban. A Kö­lyökvárban szombaton és vasárnap játékok állnak a fiatalok rendelkezésére. Természet Búvár Nyíregyháza (KM) — Tiszteletet parancsoló, tán’ épp a zsákmányára kon­centráló, éles szemű hiúz hívogatja a Természet BÚ­VÁR most megjelent szá­mának olvasóit... Ragadozó növények? Ki hallott még ilyet? Aki kí­váncsi azokra a növényfa­jokra, amelyek állatokkal táplálkoznak, mélyedjen el az érdekes cikkben. Annak idején még a tudósok is hi­tetlenkedve fogadták a hús­evő növények hírét. Kedves koalamaci köszönti azt az érdeklődő olvasót, aki meg kíván ismerkedni a biológi­ai sokféleség stratégiájá­val. A természetvédelemnek legfőbb célja, hogy a ma­guk eredetiségében meg­őrizze azokat az élőhelye­ket, ahol a fajok és életkö­zösségek háborítatlanul fej­lődhetnek. Lénával Gábor texasi professzor szerint a populációk mérete kulcs- fontosságú a hosszabb távú fennmaradáshoz. De sajnos nem tudjuk, hogy az Alföl­dön hány gyurgyalag, sar­lós fecske, ürge vagy komis tárnics él... Schmidt Egon természetíró a hideg napo­kon is rója a természetet és figyelmet érdemlő tapasz­talatairól számol be. Karácsonyi meglepetés A Biblia növényei című írás, amely a vácrátóti botanikus kert új kiállítására kalauzol­ja el az olvasót. Megtudhat­juk a cikkből, hogy a Köny­vek Könyvében szereplő, száznál is több héber és ógörög növénynév nagy ré­szének azonosítása máig sem fejeződött be. A Hétalvó telelők című rövid tanulmány a kisisko­lások, sőt az óvodások fan­táziáját is alaposan meg­mozgatja. A denevér, a sün, az ürge. a pele is hosszú, édes álmot alszik, de a leg­ismertebb téli alvó: a barna medve. A lakott világ peremére, a Spitzbergákra kalauzolja fel az olvasót Németh Géza világutazó lapszerkesztő. Az akvaristák, a terraristák és a dísznövénytermesztők is sok-sok gyakorlati jóta­náccsal gazdagodhatnak. Soltész Albert festőművész Nagyecsedi paraszt című tusrajza KM-reprodukció Érmindszenti zarándoklat Sikeresen szerepelt a nyíregyházi csoport a vetélkedőn «Ady Endre nyomában A nyíregyháziak Ady Endre szülőháza előtt Amatőr felvétel Bodnár István Nyíregyháza (KM) — A na­pokban hatodik alkalommal rendezték meg Erdélyben a hagyományos Ady-ünnepsé- get, az érmindszenti zarán­doklatot. A kétnapos rendezvényen nemcsak Románia több me­gyéjéből érkeztek csoportok, hanem Magyarországról, Kár­pátaljáról és Szlovákiából. A Kárpát-medencei irodalmi ta­lálkozóra természetesen nyír­egyházi csoport is meghívást kapott, amelyet Durucz Ist­vánná, nyugdíjas tanár veze­tett. Vele beszélgettünk. — Nyíregyházáról kilenc tagú küldöttség utazott a ren­dezvényre a Váci Mihály Mű­velődési Központ és a START-Vállalat támogatásá­val. A küldöttségben a Krúdy Gyula Gimnázium és az ÉVISZ diákjai és tanárai fog­laltak helyet. A szatmárnémeti Auróra Szállóban kaptunk he­lyet. Az Élet él és élni akar cí­mű Kárpát-medencei Ady-ve- télkedőjét a Filharmónia im­pozáns nagytermében tartot­ták. A neves irodalmárokból, költőkből és előadóművészek­ből álló zsűri elnöke Czine Mi­hály volt. O Milyen produkciókkal áll­tak dobogóra a versenyző csa­patok? — A gimnazisták, szakkö­zépiskolások, főiskolások és felnőtt fiatalok egy kategóriá­ban versenyeztek. Többségük Ady háborús költészetét mu­tatta be, természetesen más­más megközelítésben. O Hogyan szerepelt a nyír­egyházi csapat? — Mi 91 ponttal — száz volt a legmagasabb — az elő­kelő nyolcadik helyet szerez­tük meg. A nyíregyháziak — nagy örömünkre — a Szatmá­ri Római Katolikus Püspökség 100 ezer lejjel járó díját is át­vehették, ami azt jelezte, hogy a helyiekhez, erdélyi magyar­sághoz szóló üzenetünket megértették, értékelték. Műso­runk szövegkönyvének mint­egy 200 példányát szétosztot­tuk a felnőtt közönség között. (Érdemes megjegyezni, hogy a nyíregyházi Polgármesteri Hivatal, valamint a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Levél­tár is ajánlott fel díjat). Mint korábban mindig, most is a szatmárnémetiek nyerték el az első díjat. CJ Érmindszentre is eljutot­tak? ' — Másnap reggel indultunk Érmindszentre, ahol Ady End­re szülőházának tágas udvarán koszorúzási ünnepségen vet­tünk részt. Szép Ady-verseket hallhattunk ott neves művé­szek megható tolmácsolásá­ban. Példaértékű, hogy Ady születésnapját együtt ünnepel­ték magyarok és nem magya­rok. Az Iliász mégis igazat mond? Budapest (MTI-Panoráma) — Azóta, hogy a sikeres ke­reskedőből még sikeresebb ré­gésszé lett Heinrich Schlie- mann (1822-1890) a törökor­szági Hiszarlik dombon meg­találta Tróját és 1871-től egé­szen haláláig kutatta, napjain­kig is folytatódnak az ásatá­sok, hogy fellebbentsék a fáty­lat a Homérosz eposzában megénekelt trójai háború tit­káról. Az idei ásatások legnagyobb szenzációja — mint a Frank­furter Allgemeine Zeitung nemrégen beszámolt róla — egy első látásra jelentéktelen­nek tűnő kis tárgy, egy bronz­ból készült pecsét. Ami mégis felbecsülhetetlen értéket köl­csönöz neki, az a mindkét ol­dalán jól látható bevésés — írás! Az egykori Trója romjait beborító föld mélyéről ugyan­is most első ízben került elő írásos bizonyíték a Krisztus előtti második évezredből — mutatott rá az ásatásokat veze­tő Manfred Korfmann a frank­furti lapnak adott nyilatkoza­tában. A régészek feltevése szerint a Krisztus előtt 1190 és 1040 közötti időkből származó pe­csét egyik oldalán egy asszony neve olvasható. A másik oldal felirata egy férfit nevez meg, s ami ennél is jelentősebb: kife­jezetten „írnoknak” nevezi az illetőt. Az írás mindkét olda­lon hettita hieroglifákból áll, amelyeket az azon a tájon el­terjedt luv nyelvjárásban hasz­náltak. Ez az indogermán nyelvjárás közeli rokonságban áll a hettitával és a hettita biro­dalom fővárosában, Hattusas- ban különösen vallási szertar­tások alkalmával használták. Mi több: ez volt a legelterjed­tebb nyelvjárás az ókori Ana­tolia területén és még a görög- római korban is megértették. (A hettita birodalom az indoe­urópai hettiták által a Krisztus előtti 17. században Kis-Ázsi- ában alapított állam volt.) A Korfmann által vezetett régészcsoport feltevése sze­rint, ha a most előkerült pecsét nem más vidékről került Tró­jába, aminek különben csekély a valószínűsége, hanem a tró­jai vár környékéről származik, akkor ebből a tényből érdekes következtetések vonhatók le. A pecséten olvasható felírás tanúsága szerint ugyanis Tró­jának az anatóliai kultúrközös- séghez kellett tartoznia, amelyhez a hettiták is tartoz­tak. Következésképpen: trójai­ak és hettiták tolmács segítsé­ge nélkül is megérthették egy­mást. A szóban forgó nyelvjá­rás földrajzi határa pedig egé­szen a Dardanellákig tejedt. Ha pedig ez így van, akkor be­bizonyítást nyert az, amit a ré­gészek már jó ideje biztosra vettek, nevezetesen, hogy a Fekete-tenger bejáratánál épült királyi székhely és keres­kedelmi központ, Trója írásbe­liség útján érintekezett szom­szédaival és kereskedelmi partnereivel, mégpedig rend­szeresen, amire a pecséten ol­vasható „írnok” felirat utalni látszik. Ennek fényében viszont új jelentőséget nyernek a Hattu- sas palotájának levéltárából előkerült feljegyzések. Arról van szó ugyanis, hogy a törté­nelmi eseményeket taglaló hettita források tartalmaznak-e valamit Trójáról és annak ural­kodóiról. E kérdés vizsgálatá­nál nyomban feltűnik egy vá­ros és egy uralkodó neve, ame­lyekkel Homérosznál is talál­kozunk: az Iliász ugyanis a szent Ilion-ként jelöli Tróját, Heléna elrablóját, Parisz ki­rályfit, Priamosz és Hekabé fi­át pedig Alexandroszként em­líti. A Hattusasban előkerült írásos emlékek ugyanakkor említést tesznek a hettita ural­kodó egyik vazallusáról, bizo­nyos Alexandroszról, „Vilu- szija” uralkodójáról. (Ez a „Viluszija” görög átiratban Ili- on-nak felelhet meg.) Mivel pedig Viluszija neve egy Krisztus előtti 16. századból származó eposztöredékben is előfordul, Korfmann ezért fel­tételezi, hogy Homérosz, aki Krisztus előtt 730 körül kelet­kezett eposzában az elképzelé­se szerinti trójai háborút meg­énekelte, korábbi hettita epo­szokból meríthetett, amelyek valóságos háborút írhattak le. Korfmann ennek ellenére helytelennek tartaná, ha mind­ezek alapján bebizonyított- nak vélnénk Homérosz elbe­szélésének valódiságát. A mü- kéneiek Trója ellen viselt há­borúja, híressé lett főszereplő­ivel, Agememnonnal, Achil- lesszel, Priamosszal és Hek- torral, az irodalmi alkotások világába tartozik. Győzött a hivatástudat Karádi Zsolt M ifán terem az ellenőr? — merült fel bennem olykor a kérdés azóta, hogy egyszer régen, még a lá­zas ifjúság idején a 8-as buszon a szocialista erkölcsre hivatko­zó, marcona úr (esetleg elv­társ), magát a társadalmi igaz­ságosztás bajnokának tekintő félfiú megbüntetett, mert ne­hezményezte a két napja lejárt bérletemet. Nem emlékszem már bizto­san, hogy akkor a nyolcvanas évek elején, még uniformisban vagy már a Mátyás királyi ál­ruhás módszert alkalmazva végezték semmihez nem ha­sonlítható munkájukat ezek a társadalom potyalesőivel na­ponta megküzdeni kényszerülő hivatalos közegek, az azonban tisztán előttem van, hogy em­berem jobb kezének kisujján, a legenyhébb becslések szerint is minimum hat-hét centis kö­röm éktelenkedett. S miközben elmélyülten tanulmányozta utastársaim menetjegyeinek lyukviszonyait, most is látom, ahogy ez a méreten felüli sár­gás szaruékítmény meg-meg- villan a délutáni petyhüdt nap­sütésben. Azóta, ha ellenőrt látok, ezt a körmöt keresem. Történt a minap, hogy a vá­rosközpontban fölszálltam az egyik menetrend szerinti járat­ra (borítsa jótékony feledés mind a helyet, mind az időt), egyszóval fölgyűrtem magam a kocsira, s megvettem a veze­tőnél a felárral kínált menetje­gyet. Régi ismerősöm üdvözölt eközben, én pedig ösztönösen használtam a lyukasztó készü­léket. Az elmerült csevegés közben, való igaz, nem vizs­gáltam meg, a herkentyű mek­kora lyukakat fúrt a papíron. És akkor jött ő. Rövid, ám alapos szemlét követően kö­zölte, hogy lyuk nincs, neki pe­dig az a kötelessége, hogy el­járjon. Nem kezdtem vele aka­démikus vitát, elvégre a gép valóban nem szakította át a je­gyet, bár hagyott halvány nyo­mokat. Az úr eljárt: személyi igazolványomba pillantva né­mileg megtorpant, de végül is győzött benne a szenvedélyes hivatástudat. A kanyarban, egyensúlyát vesztve, némán bokán rúgott, de legalább el­nézést kért. Nem hivatkozott a kapitalista erkölcsre, tette a dolgát. S amíg enyhén koszos ujjaival lapozgatta az igazol­ványt, óhatatlanul is keresni kezdtem azt a bizonyos kör­möt. De nem. Ez már nem az a vi­lág. Körömnek nyoma sincs.- Helyette többnapos borosta és áporodott szag van. olga végeztével vissza­adta okmányaimat, át­nyújtotta a csekket. A következő megállóban köszö­nés nélkül leszállt. Elvártam volna, hogy legalább jó utat kí­vánjon. Vagy azt mondja: vi­szontlátásra. O azonban szót­lanul távozott: várta a köteles­ség. Nyelv­szeretők Washington (MTI) — Az Egyesült Államok lakói­nak a többsége fontosnak tartja azt, hogy az anya­nyelve mellett egy másik nyelven is beszéljen. A CCN tévéadó és a US News and World Report című hetilap közvélemény­kutatási adatai szerint a megkérdezettek harminc­négy százaléka rendkívül fontosnak, további negy­ven százaléka pedig elég fontosnak tartja egy vagy több idegen nyelv ismere­tét. Kitűnik az is, hogy a nyelvtanuló amerikaiak . között a spanyol a legnép­szerűbb: 54 százalékuk igyekszik elsajátítani az amerikai földrész másik világnyelvét, amelyet a francia követ 34 százalék­kal. A harmadik a latin (11 százalék), majd a német következik (9 százalék). .KULTÚRA ____

Next

/
Oldalképek
Tartalom