Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-27 / 279. szám

1995. november 27., hétfő HATTER A fogyasztó mindenekelőtt 1. Érdemes előre figyelni amikor szolgáltatást veszünk igénybe, mert ráfázhatunk Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Azt gondolná az ember, a mai nyomorúságos világban, amikor mindenki panaszko­dik, nincs munka, nincs megrendelés, nincs vásárló, legalább azt a ritka, kínálko­zó lehetőséget igyekszik a szolgáltató megragadni, a munkát pedig olyan minő­ségben elvégezni, hogy arra panasz ne legyen. Elvégre senkinek sem mindegy, mi­lyen hírét keltik a potenciális kuncsaftok között. A tapasztalat azonban épp az ellenkezőjét mutatja: a megyei fogyasztóvédelmi felügyelő­ségre érkező panaszok száma évről évre nő... Számla nélkül A felügyelőség igazgatójától, Holló Jánosáétól megtudtuk: az év első tíz hónapjában beje­lentett panaszok száma már meghaladta a háromszázat. S hogy nem ok nélkül fordultak az ügyfelek a fogyasztóvé­delemhez, bizonyítja: a fel­jelentések több mint kéthar­mada megalapozott jogsére­lem volt. Leginkább a szolgáltatások területén igényelnek aktív jog­védelmet a fogyasztók, leg­több esetben az egyedi bútor­készítés, a kárpitosipari javító­szolgáltatás és a személygép­kocsi-javítás minősége ellen emeltek kifogást. Magyaráz­ható ez azzal is. hogy épp e szolgáltatások iránt fokozó­dott az utóbbi időben a lakos­sági igény. Az egyedi megrendelés alapján készített bútor vagy kárpitozás ugyanis „relatíve” olcsóbb, s az alacsonyabb jö­vedelműek számára is elérhe­tőbb. Az útjainkon futó sok öreg, kiszolgált gépjármű pe­dig gyakori javításra szorul. Természetes, hogy amikor a mester elkészül a kisbútorral, vagy megjavítja a kocsit, a megrendelőnek — örömében — eszébe sem jut, hogy pén­zéért nem azt a minőségű munkát kapja, amit elvárt, vagy amire számított, s boldo­gan csap az iparos tenyerébe, amikor az felajánlja: ha nem kér számlát, megtakarítja az áfát. (Ha tudná, hogy ez sem mindig így van!) Baj akkor van, ha utóbb mi­nőségi kifogással él, s végső elkeseredésében a fogyasztó- védelemhez fordul. Ott ugyan­is az első kérdés, amit feltesz­nek neki: — Tudja-e igazolni, hogy a szolgáltatást ki végezte és mi­kor? Elúszott jótállás Lassan húszéves az a javító-, karbantartó szolgáltatásokról szóló rendelet, amely előírja, hogy a vállalkozó a szolgálta­tás elvégzése után (kérés nél­kül) köteles a megrendelőnek számlát adni. ha a szolgáltatási Elek Emil felvétele díj az ezer forintot eléri vagy meghaladja. Nyugtaadási kö­telezettsége van. ha az ár ezer forintnál alacsonyabb. De ha a vevő számlát kér, akkor azt kell adnia. A számlának több funkciója is van: tanúsítja az elvégzett szolgáltatást, a felhasznált anyagokat, alkatrészeket, azok rendeltetésszerű használatra való alkalmasságát, a munká­val töltött időt. A nyugtának az elvégzett munkát és díjat kell tartalmaznia. A megrendelő amikor — az áfa-megtakarítás reményében — lemond a számláról, nem gondol arra, hogy abban a pil­lanatban a jótállásnak is bú­csút inthet. Ilyenkor már a fo­gyasztóvédelem sem képes csodákra: nem tud minden lé­nyeges kérdésre kiterjedő vizsgálatot lefolytatni. Nagy meglepetés érné azt az autóst, aki a karosszériásnál csak azért hagyta a kocsit, hogy a küszöböt kicserélje, az meg — önszorgalomból — az egész kocsit újra dukkózná! Ha ilyen nem is, de olyan már bizonyára sokakkal megesett, hogy hibafeltárás mellett fék­•y—7 ste kilenc körül kész i-f volt a napi munkával. JL-J a szárítóba tette a fil­mekét. Az utolsó tekercsen egyetlen felvétel volt, de az so­kat sejtető: egy férfi és egy jó alakú nő szorosan ölelte egy­mást. Megismerte, az úr Ro­land Bot chers volt, a gépgyár igazgatója, a nő viszont nem a felesége. Borchers számított a szakmában, azt azonban mindenki tudta, hogy a gyár az asszonyé. Remegő kézzel kereste a megrendelőt. Judy Hansen. O lenne a képen látható szép­ség? A fotó mindenesetre fel­ér egy pokolgéppel. Máris nyúlt a telefonért. — Halló, itt a fotólaborból Stiller. Én... — Kész a kép? — Szakítot­ta félbe egy női hang. Nem azt kérdezte, hogy készek-e a képek, hanem a kép. És izga­tott volt a hangja. — Érdekes a téma. Bor­chers úr biztosan örül majd neki. — Mit akar mondani? — Mit szólna, ha azonnal elvinném magához a képet? — Nem bánom — hallat­szott kis szünet után. Az ígéretes jövőre gondolt, s benne egy komolyabb la­borra, a város szívében... Elbűvölteh nézte a nőt. Mi­csoda alak, milyen gyönyörű arc! — Elhozta a képet? — térí­tette magához a hölgy. — Mivel foglalkozik? — kérdezte a fotós. Románc — Bárhölgy vagyok a Be- ach-klubban. Még sosem járt ott, erre nem futotta. — Ne nézzen így rám — mondta a nő határozottan. — Mikor ismerkedett meg a képen látható úrral? — Néhány hónapja. Aztán minden kedden eljött. Pár napja kaptam egy levelet, fel­adó nélkül. —- Merített fehér papírt mutatott, a felső sar­kában dombornyomásos cí­merrel. —Azt ajánlja, aki ír­ta. hogy tudjam meg, ki az a férfi, aki minden kedden ná­lam van. — Ez nem tűnik zsarolás­nak — jegyezte meg a fotós. — Én mindenesetre készí­tettem egy képet, önkioldó­val. — Kitűnő az ötlet, de most már segítségre van szüksége. Én ugyanis tudom, hogy ki a férfi. Tehát mit fogunk tenni? Másnap reggel felhívta a gyárigazgatót. Dühös ká­romkodás volt a válasz, ami­kor megvételre ajánlotta a képet, de végül hajlandó volt találkozni, a bárholgy laká­sán, A zsarolók 60 ezer már­kát kértek a filmért. — A feleségem sokkal töb­bet fizetne — mondta elgon­dolkodva. — Ugyan — vetette közbe Stiller — magának fontos, hogy a felesége még csak ne is tudjon a dologról. — Pontosan tudja, hogy megcsalom. Szóval azt javas­lom. hogy kérjünk tőle 100 ezer márkát. És a pénz féle az enyém. — Kösz a tippet — ugrott fel a fotós — de osztozkodás nincs. — Dehogy nincs. Nélkülem egy vasat sem kap. Nekem pedig kártyaadósságom van és kinyírnak, ha nem fizetek. A fényképész másnap reg­gel megjelent a villában, ele­gáns hölgy fogadta. Am azt is rögtön megértette, miért kel­lett a férjének az aranyos kis Judy. Ez az asszony maga volt a megtestesült hidegség, szinte megfagyott körülötte a levegő. — Nos. uram, mit óhajt? — Miből gondolja, hogy óhajtok valamit? — A férjemről van szó? Mit csinált? Stiller szó nélkül elővette és mutatta a képet. Az asz- szony hosszasan nézte. — A negatív hol van? — kérdezte szemtelenül. — Nálam, de... —- Rendben van, mennyit kér? — Százezret — nyögte a fotós nehézkesen. — Holnap találkozunk — mondta a nő és a névjegykár­tyára nézett. — Megjegyez­tem a címet. Borchers, Stiller üzletében találkozott Judyval, másnap reggel, A férj szerint nem lesz probléma, mert otthon semmi gyanús nem történt. Biztos volt benne, hogy az asszonya fizetni fog. Dél kö­rül küldönc érkezett és egy vaskos borítékot hozott. Stil­ler jelentős borravalót adott, majd sietve kitette az ajtóra a Zárva táblát. — Na, mit mondtam?! — nevetett Borchers. A fényképész kinyitotta a borítékot. Azonban a remélt pénz helyett további boríté­kot talált, összesen hármat, rajtuk a jelenlévők nevével. — Ez meg mi?! — ordított Borchers és feltépte az ő ne­vére szólót. Döbbenten nézte a hivatalos papírt a válóper megindításáról. Judy borítékjából a már is­mert fehér levélpapír bújt elő. „Köszönöm, kisasszony. Maga nélkül sohasem jutot­tam volna ilyen fontos bizo­nyítékhoz. Az ügyvéd szerint ugyanis elég ahhoz, hogy örökre megszabaduljak a férjemtől, természetesen vég- kielégítés nélkül. A maga költségét szívesen megtérí­tem.” énz a harmadik borí­tékban sem volt. A JL szöveg mindössze ennyit tartalmazott: „Uram. zsarolóként nagyon gyenge alakítást nyújtott, ezért nem jelentem fel. Egy szívességet azonban meg kell tennie vi­szonzásként. Készítsen a ne­gatívról egy nagyítást. A mé­retet önre bízom. A képet ugyanis be akarom kereteztet- ni.” beállítási munkát vállalt a sze­relő, s a fizetésnél derült ki, hogy egyúttal kicserélte az egész kormányművet. Akut probléma — s gyakor­ta előfordul a fogyasztóvéde­lem praxisásában —, hogy a megrendelés és a teljesítés nincs összhangban egymással. Kötelező előírás ugyan nincs a megrendelés írásba foglalásá­ra, pedig mindkét fél érdeke azt kívánná, hogy a konkrét megállapodást — a felvállalt munka, annak díja, anyag-, al­katrészigénye, a teljesítés ha­tárideje — írásba foglalják. A megrendelőnek azért érdeke, mert mérlegelhet: tudja-e vál­lalni a költségeket, megéri-e a javítás, vagy inkább szabadul­jon meg a járművétől. A szolgáltatónak pedig azért lenne lényeges, mert találkoz­hat olyan határozott egyénisé­gű megrendelővel, aki csak azért a szolgáltatásért lesz haj­landó fizetni, amit megrendelt. Végtére is igaza van: az étte­remben sem kötelezhetik a vendéget arra, hogy a megren­delt rántottája helyett kaviárt egyen — tízszer annyiért... Előre nem látott Szorosan ide kapcsolódik az a gyakori probléma, hogy a szolgáltató a teljesítéskor ma­gasabb díjat számol fel, mint amiben szóban megállapod­tak. Nemcsak helytelen, de jog­sértő is a gyakorlat. Mert az tény. előfordulhat: a munka elvállalásakor előre nem látott és figyelembe nem vett hibák is kiderülhetnek, de ezekről — ha a megállapodás szerinti leg­magasabb díjba már nem fér­nek bele — a vállalkozónak kötelessége haladéktalanul ér­tesítenie a megrendelőt, s csak akkor elvégezni a munkát, ha az külön megrendeli. Normatíva Györke László A c oktatási intézmé­nyek áll ami támoga­tásának összege, az úgynevezett normatíva, a fo­rintzuhanás közepette há­rom éve nem változott. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a normális működés­hez a helyi önkormányzatok­nak alaposan bele kell nyúl­ni a bugyellárisba, ami bi­zony az utóbbi időben nem degeszre tömött. Előfordul, hogy a kistelepüléseken a normatív támogatásnak akár a háromszorosa a tény­leges költség. Éppen ott, ahol szinte elhanyagolható a saját bevétel. Annyi azonban bizonyos, hogy januártól a normatív támogatás rendszere válto­zik. Azt még pontosan nem tudni hogyan, hiszen több változat, elképzelés van. Az is biztosnak látszik, hogy a változás a normatíva lénye­ges emelését jelenti. Valószínű, hogy az új normatív támogatási rend­szer nem tesz különbséget óvoda és általános iskola között; azaz mindkettőt ok­tatási alapintézménynek te­kinti. Sávos — évfolyamtól függő — pótlékról, kiegé­szítésről is szó van. Ebben az az érdekes, hogy tizen- harmadik(!) évfolyam is szerepel az egyik elképze­lésben. Ellentmondásnak tűnik, hogy miközben különböző szintű fórumokon már több­ször elhangzott: a középis­kolák, illetve kollégiumok egy részét esetleg megyei önkormányzat működtetné. Nos, az egyik változat sze­rint a jövőben a kollégiumi férőhelyek állami támoga­tása lényegesen több lesz. Számokat szándékosan nem említek, hiszen az új normatív támogatási rend­szer még nem végleges. A differenciálási törekvés azonban egyértelműnek tű­nik. Különbséget tesznek majd, hogy háromezernél nagyobb, vagy kisebb az a település, melynek az ön- kormányzata tanintézetet tart fenn. A kisebb többet kap. Nem tudom, hogy szeren­csés-e éppen a háromezer­nél meghúzni a határt, hi­szen a tények tanúsága sze­rint az ezer körüli, vagy an­nál kevesebb lakosú telepü­lések önkormányzatainak kell a legtöbbel kiegészíteni a normatívát, amennyiben önálló oktatási intézményt tartanak fenn. Nyilván itt egy újabb körzetesítési szándék körvonalazódik, amit az iskolabuszokra nyújtandó támogatás is alá­támasztani látszik. Pista! Ha vacsorázni is akarsz, akkor az ebéd felét meg kell hagynod... Ferter János rajza Kiadós befektetés «MMaaaBttMaMiiaMMatBHMtliaMMfiSMfiiaQaiMaaMaMBQfiMmMlMM Nábrádi Lajos zerdán Nyíregyhá- V zán konferenciát kJ szerveznek a külföldi tőke bevonásáról. Tágabbés fontosabb lesz ez, mint egy megyei rendezvény. Minisz­tériumi tisztviselő, kamarai elnök, és több ismert hazai és külföldi gazdasági szak­ember vesz részt a konferen­cián. Amerika budapesti nagykövetségének képvise­lői bizonyára a konferencia középpontjában lesznek, hi­szen amerikai befektetőket is szeretne látni Nyíregyházán a városi önkormányzat. A megyeszékhely önkor­mányzata nemrég létreho­zott egy befektetési és gaz­dasági csoportot. E csoport mindent meg akar tenni azért, hogy élénküljön a gazdasági élet e keleti vá­rosban. A konferencia egyik dicséretes és ígéretes része lehet a csoport törek­véseinek. A jövőt illetően biztató, hogy a város illeté­kesei a Tünde utcától is dé­lebbre egy önkormányzati tulajdonban lévő területen ipari parkot szeretnének létrehozni. Ebbe a parkba is várják a pénzes külföldi befektetőket, akik modern technikát és technológiát hoznak magukkal és mun­kahelyeket is teremtenek. Ne kiabáljuk el előre, sok minden várható ettől a kon­ferenciától. Talán nem túl­zás azt állítani, hogy egy ki­sebb fajta mérföldkőnek számít ez a konferencia. A nyugati tőkések nagyon megnézik, hogy hová fekte­tik be a pénzüket. Többen előre jelezték: konkrét, el­fogadható ajánlatokat vár­nak városunk és megyénk illetékeseitől. Vagyis nem minden áron ők akarják megmondani mit akarnak itt létrehozni. S ezt helyesel­hetjük, ezt a javunkra ki­használhatjuk. Tárjuk fel igényeinket és lehetősége­inket, bizonyítsuk, hogy ér­demes eljönni ilyen messzi­re. Vessünk meleg ágyat a külföldi tőkének a közös ha­szon reményében! £ ■'l® I *X* j i i 43 Kommentár $

Next

/
Oldalképek
Tartalom