Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-02 / 258. szám

1995. november 2., csütörtök HÁTTÉR Munka nélkül, segély nélkül Az 50 éven felüli érettségizettek közül sem férfi, sem nő nem tudott elhelyezkedni A grafikon a segélyre már nem jogosult pályakezdő munkanélküliek státusát tük­rözi, települések szerint KM-grafika Nyíregyháza (KM - N. L.) — Az Országos Munkaügyi Köz­pont információs és gazdaság- elemző irodája júniusban or­szágos vizsgálatot indított a munkanélküli ellátásból kike­rültek körében. A nyomonkö- vetéses felmérés fő célja az volt, hogy az ellátásból tavaly kikerültek munkaerőpiaci helyzetéről hiteles képet nyer­hessenek és megismerjék azt is, hogy milyen szolgáltatá­sokra tartanának leginkább igényt azok, akik a munkaügyi szervezet látómezejéből kike­rültek. A megyénkben szerzett ta­pasztalatokról Gál Sándor, a megyei munkaügyi központ statisztikai és elemzési osztá­lyának vezetője tájékoztatta lapunkat. Adatlapok A reprezentatív felméréshez megyénkben postán kiküldtek 1762 adatlapot, 541 feldolgo­zásra alkalmas adatlap érke­zett vissza. A Fehérgyarmat, Mátészalka és Záhony térsé­gébe kiküldött adatlapok majdnem mindegyike vissza érkezett. A nem pályakezdők válaszadási aránya összesen 28,2 százalék, a pályakezdőké 33,9 százalék volt. A vizsgálat idején a regiszterek szerint hu- szonkétezer-négyszázkilencen kerültek ki az ellátásból. Kö­zülük nem pályakezdőként re­gisztrált munkanélküli volt 10 141, pályakezdőként 286. Foglalkoztatott volt, vagyis ál­lást talált magának 1778 nem pályakezdő és 213 pályakez­dő. A 8600 ember közül, akik a nyilvántartott állástalanok statisztikai állományából is ki­kerültek, a vizsgálat idején 2600-an munkába álltak, több mint háromezren inaktívvá váltak és majdnem háromez­ren állás nélkül maradtak. Az elhelyezkedettek arányát tekintve megyénk az országos összehasonlításban az utolsók közt van. Megyénkben a leg­nagyobb elhelyezkedési ará­nyokat Tiszavasvári, Máté­szalka és Baktalórántháza tér­ségében tapasztalták. A nem pályakezdő férfiak valamivel eredményesebben kerestek ál­lást, 35 százalékuk elhelyez­kedett, a nőknél az elhelyezke­dési arány 30,8 százalék volt, A legfeljebb 8 általánost vég­zettek közt a munkát találók aránya 28 százalék volt, a szakmunkásképzőben, vagy szakiskolában bizonyítványt szerzettek közt 39 százalék volt a munkát találók aránya. A középfokú iskolai végzett­séggel rendelkező nem pálya­kezdő munkanélküliek közül minden haimadik munkahely­hez jutott. Ám az 50 éven felü­li érettségizettek közül sem férfi, sem nő nem tudott elhe­lyezkedni. A diplomával ren­delkezők alig több mint 200 fős csoportjának 30 százaléka munkál talált. A munka nélkül maradottak 61 százaléka 35 évesnél fiatalabb volt. Az ibrá- nyi régióban az inaktív stá­tuszba került férfiak vala­mennyien. míg Nyírbátor, Vá- sárosnamény, Nagykálló, Zá­hony és Tiszavasvári körzeté­ben ötven százalékban az egészségügyi állapotuk miatt voltak képtelenek elhelyez­kedni. A szakemberek meg­jegyzik: nem látszik direkt összefüggés a kiváltó okok és a helyi munkanélküliségi vi­szonyok között. Záhony és Ti­szavasvári körzete ugyanis nem tartozik a megyei átlag­hoz képest a súlyosabb helyze­tű régiók közé. A pályakezdő nők 26,4 százaléka, a pálya­kezdő férfiak 19,1 százaléka talált magának munkát. Lehetőségre várva A fiatal nők főleg Mátészalka és Csenger térségében, a fiatal férfiak főleg Ibrány körzeté­ben boldogultak az álláskere­sés során. A szakmunkáskép­zőt, vagy szakiskolát végzet­tek között 47 százalékos, a kö­zépiskolai végzettségűek kö­zött 25,6 százalékos volt a munkanélküli státusban ma­radtak aránya. Két főiskolai diplomával rendelkező fiatal is szerepelt a mintában, de egyikük sem küldte vissza a kérdőívet. A nem pályakezdők között háromezerötszázan nyi­latkozták, hogy igényt tarta­nak a munkaerőpiaci szervezet szolgáltatásaira. A munka nél­kül lévők 79 százaléka állása­jánlatot, 20 százaléka pedig át­képzési lehetőséget vár, a köz­hasznú foglalkoztatás iránt ke­vesebb mint tíz százalék ér­deklődött. Hasznosítás A pályakezdők közül kétezer- kétszázán számítanak a mun­kaerőpiaci szervezet segítsé­gére. A munkával nem rendel­kezők 82 százaléka állásaján­latot várt, átképzés iránt 27 sa- zázalék érdeklődött, a tanácsa­dásokra 18 százalék tartott igényt. A tanulmányszerűen össze­állított felmérést a munkaügyi szakemberek, a megyei mun­kaügyi tanács tagjai, valamint a munkaadók hasznosítani tudják tevékenységük során. Megesz bennünket a mezei pocok Nyíregyháza (KM) — Ritkán tapasztalható mértékben sza­porodott el megyénkben a me­zei pocok — állítják alapos megfigyelések után a megyei Növényegészségügyi és Talaj- védelmi Állomás szakembe­rei. A betakarítási munkák után elvégzett szántással ugyan je­lentős területeken felszámoló­dik a kártevő élettere, ám a pockok tömegesen találnak „otthonra” a háborítatlan éve­lő kultúrákban, gyümölcsül­tetvényekben, ártéri töltések, útmenti fasorok, árokpartok talajában. Mint Sallai Pál igazgató hangsúlyozza, a gyü­mölcsösök közül különösen a fiatal telepítéseket fenyegeti tetemes pocokkár. A mindent megrágó állatkák előszeretet­tel bújnak meg és tanyáznak a szántatlan földeken maradt száraz növénymaradvány-cso­mók, kint hagyott szalma- és szénabálák, szalmakazlak alatt és környékén. Már kezdenek visszatelepedni az új őszi veté­sekbe is. Növeli a veszélyt, hogy a kártevő télen sem pi­hen, még a hó alatt is folyama­tosan rágja a növények gyöke­rét és szaporodik. A gazda gyakran hóolvadás után látja, hogy a talajfelszín a sok po­cokjárattól rostához hasonló képet mutat, s a növényállo­mányt ki kell szántani, vagy a gyümölcsöst akár újra kell te­lepíteni. Az igazán hatékony kémiai védekezésekről és a szükséges egészség-, és környezetvédel­mi rendszabályokról készség­gel adnak szaktanácsot a nö­vényegészségügyi állomás szakemberei. Házikertekben eredményesen használható a hagyományos Egérirtó Arva- lin is. r— ..........................................................................................................................................................................."W"...................................................................!----------------------------1 fi: ff I .f::;:; • éntek este nyolc óra- kor, miközben a vib- JL ráló képernyőre me­redek és remegő gyomorral várom a Dallast, hirtelen vil­lámcsapásként döbben belém a kérdés: TULAJDONKÉP­PEN MIT CSINÁLOK ÉN ITT9 Miért kell nekem folyton a tévé előtt ülni és bámulni ezt a homályos üveget?! Hát meg vagyok én babonázva?! Hiszen annyi, de annyi szép dolog van a világon! Madarak, fák, fiúk, lányok, lepkék, múzeumok, Shakes­peare, Mozart!... Nem nevet­séges?! Az élet tele van meglepe­téssel, szépséggel, élmény- nyel, és akkor én félig kifolyt szemekkel egy erőszakos te­xasi olajmilliárdos nyavaly- gásait figyelem ? Nem! Ebből elég! — kiál­tom és kikapcsolom a tévét. Eljött az idő, hogy lenevel­jem magam erről a káros szokásról. Van akaraterőm? Van. Tévés „lenevelő" Úgy döntök, hogy azonnal lemegyek az utcára és sétálni fogok. Egészen felvillanyozó- dom. Igen, sétálni fogok és nézem a fákat, ahogy virá­goznak, meg hullik a levelük, meg alkony van, meg Hold, meg csillagok! Igen, ezt fo­gom élvezni, ahelyett, hogy Pamela vagy Samantha ri- szálásait figyeljem! Vagy nem is! Inkább játszom a hú­gommal. Nusika kétéves és másfél éve játszottam vele utoljára. Ki nekem ez a két nő személy, hogy nagyobb fi­gyelmet fordítsak rájuk, mint a húgocskámra, akit imá­dok?! Kit érdekel, hogy Pa­mela haragszik a bátyjára, mert az el akarja adni a gyá­rat, hogy az adósságait kifi­zesse? Mit érdekel engem, hogy azt a gyárat a mamájuk hagyta rájuk? Csak hara­gudjon Pamela! Felőlem po­fán is vághatja a bátyját! Én többet nem nézek Dallast! Fogom Nusikát és megyek vele sétálni! Naná! Mert majd itthon maradok! Mi az? Már negyed ki­lenc?! Hogy szalad az idő! Na jó, mondjuk most már késő van a sétához. Majd in­kább játszani fogunk az én drága, kicsi húgocskámmal. Persze, ha mondjuk most meg akarnám nézni a Dal­last, akkor biztosan nem ül­nék le Nusikával öt percre játszani. De erről szó sincs. Nem akarom megnézni ezt a baromságot! Nekem van ön­fegyelmem! Nincs Dallas, nincs tévé! Holnap rábeszé­lem anyámékat, hogy adják el a készüléket. Kit érdekel, hogy Pamela összevesz a bátyjával, vagy nem vész össze? Na, jó, mondjuk összevész. És akkor mi van? Clif Barnes egyedül marad. Merthogy meghalt a felesége is. Vagy nem is halt meg? Ebben a Dallasban mindenki folyton feltámadt. Az persze érdekes lenne, ha Clif felesége, a Dzsémi feltá­madna. Te jó ég! Lehet, hogy éppen ma este fog feltámad­ni? Akkor ezt mégiscsak meg kellene nézni. Nem azért, hogy érdekel, de mért alud­jak én rosszul, mert nem tu­dom, hogy Dzsémi feltámadt vagy nem támadt? Mennyi az idő? Nyolc óra huszonöt perc?! Na, tessék! Már meg is kezdődött! Miről van szó? Az örökségről? Na, hála is­ten, akkor még nem támad­hatott fel a csaj. Mi van Nusi­ka? Menj innen, jó! Mit akarsz? Majd játszunk! Nem látod, hogy Dallas van?! Most mit sírsz! Igen, igen, azt mondtam, hogy abbahagyom a tévézést. Na és? Abba is hagyom! Én nem hazudok! Ezt a folytatást még megné­zem, de aztán nincs több Dallas jövő péntekig. (Az írás a szerző Hogyan neveljük...? című könyvében jelenik meg, várhatóan no­vember végén.) Dankő Mihály M iniszterek men­nek, miniszterek jönnek, már meg sem lepődünk. A legutóbb mégis sokan felkapták a fe­jüket, amikor Kósáné Ko­vács Magda munkaügyi mi­niszter nyújtotta be lemon­dását. Az ok volt, amiért az átlagosnál nagyobb figyel­met kapott a bejelentés, s ahogy a kormány egyes tag­jai reagáltak rá. Tudjuk az­óta el is fogadta a kormány­fő a lemondást, bár még egy darabig ki kell tartani a mi­niszter asszonynak. Nos, a munkaügy első embere a legfőbb indokként a tervezett betegszabadság kezdő 25 napjának a mun­káltatóra való terhelését hozta fel. (A témával foglal­kozott különben az Alkot­mánybíróság is.) Úgy tűnik a miniszter asszony nagyon ráérzett a gondra. Sajnos nem egy panaszos levélíró keresi meg szerkesztősé­günket, hogy a munkáltató be sem jelentette, nerh fize­tett utána tb-járulékot. Vagy olyan minimális volt az összeget amit átutalt, hogy alig kapott betegség esetén valamit. Szinte na­ponta jönnek létre új cégek, de meg is szűnik sok. Vajon mit tegyen a dolgozó ilyen­kor, ha nem kapja meg a pénzt, kire számítson, a bí­rósági per elhúzódik, addig éhen halhat. Lehet, hogy nagyon ború­látóak lettünk már az utób­bi időben, s ott is keressük kákán a csomót, ahol nincs. De már így is sokan bele­rokkannak, mert nem mer­nek elmenni táppénzre, fél­tik a helyüket. Képzeljük el, ha még azt a 25 napot a cégnek kell fizetni. Nincs olyan vállalkozó, aki egy aránylag többet betegeske­dőt alkalmazna. Pedig a ta­pasztalatok szerint inkább romlik az emberek egészsé­ge, tűrőképessége. Egyre több a kivédhetetlen apróbb (néhány napos) influenza, nátha, derékfájás stb. Eze­ket pedig, ha lábon hordják ki, jön a szövődmény, a na­gyobb baj. Talán abban re­ménykedhetünk, a kormány ebben a témában határozott lesz, s a miniszter asszony távozása elég lesz, hogy ki­józanodjanak a döntésho­zók. Különben is, ha így megy tovább, pénzért csinálják a fogat, fizetni kell a mentő­ért, áthárítják a táppénzt, emelik a nyugdíjkorhatárt, vajon miért fizetjük a társa­dalombiztosítási hozzájáru­lást?! Amiért fizetünk Inni kéne még valamit Ferter János rajza Követelve Kovács Éva y y állom és olvasom: m i szervezkednek a JL A szakszervezetek, a különféle szakmák, ágaza­tok dolgozói sztrájkokra, tüntetésekre készülődnek. Érveik ismeretesek: alacso­nyak a bérek, kicsik a jöve­delmek, az árak, a kiadások meg már lassan az egekig nőnek. Van ok a panaszra, a kritika jogos. A vasutasok már megtet­ték, most újabb sztrájkokkal fenyegetőznek. Az egész­ségügyiek évek óta szolidan kérnek, mostanra azonban nekik is elegük lett. A villa­mosiparban a zászlóshajó, Paks kezdte a dolgot, rövi­desen a többiek is követik. Hosszú lenne a lista, igen rövid a lényeg: a magyar gazdaság beteg, az elége­detlenség eredményeként valóságos sztrájkhullám fe­nyeget. Mégis, ha nem az egyes szakmák képviselői­re, hanem az ország egészé­re, jövőjére, kilátásaira gondolunk, joggal merül fel jó néhány gondolat. Első ezek között: kinek használ egy ilyen sztrájkhullám, s vajon jó-e ez nekünk? A vá­lasz rövid és egyenes. Nem jó, sőt, az ország megítélé­sének szempontjából kifeje­zetten rossz. S nem csak azért,'mert attól még nem lesz több pénz, ha nem dol­gozunk, hanem azért is, mert ezt a „nem dolgozást” igencsak rossz szemmel né­zi a pénzvilág. Különösen rosszal az a része, amelyik azért jött, vagy éppen sze­retne jönni ide, mert hasz­not, nyereséget akar, olyan vállalkozásokba kezd, ame­lyektől magas profitot re­mélhet. Nem könnyű a dolog, ezt minden érintett elismeri. A baj csak az, hogy a sztrájk lehet hatásos módszer, de nem mindig segít. Például akkor, amikor a kassza, mint most is, üres. Azt meg már fejből tudjuk: ha mi magunkon nem segítünk, rajtunk sem segít senki. Talán ezért lenne jobb és szerencsésebb—bármilyen nehéz is — keményen dol­gozni, nem pedig sztrájkol­ni... ■>'r.. —------——-------------­JESESEE23

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom