Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-13 / 267. szám
1995. november 13., hétfő HATTER Mezőgazdászok az ezredfordulón A tanulók a mezőgazdasági szakmacsoport specializációi közül választhatnak A szakmai gyakorlaton az intenzív almatelepítés helyét rendezik a tanulók Harasztosi Pál felvétele Kállai János Baktalórántháza (KM) — Sokak számára titokzatos szó a PHARE. Egyik „megfejtője” szerint a „re” a felújítást, a rekonstrukciót sejteti. Igaz lehet a feltételezés, hiszen a Phare-programot 1990 tájékán a kiötlői a közép- és kelet-európai országok fejlesztési project-jeként hozták létre. A komoly, elsősorban az előrelépést, a megújulást, a minőségi javulást támogató programnak van oktatási része is — nem elhanyagolandó pénzösszegekkel a háttérben. A szép summából sikeres — intézményi — pályázat útján lehet részesedni.' A baktalórántházi Vay Adám Gimnázium és Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet rohammunkában készítette el — még határidőn belül — a pályázatát ez év őszén. —- Szeptember 9-én 17 óráig lehetett benyújtani a dokumentumot — idézi a pontos dátumot Bagoly Albert igazgató. — A szakmunkásképző iskolák (nálunk ez a típus a meghatározó) adhatták be koncepciójukat arra vonatkozóan: miként akarják intézményüket szakközépiskolává átalakítani. Átalakítás Hangsúlyozom: átalakítás — ez a kulcsszó. Örömmel számolhatok be a sikerünkről; elnyertük a támogatást. O Milyen szakközépiskolai modellben gondolkodnak? — A Világbank programjának megfelelő modell lesz a miénk. A középiskola első két évében a közismereti tantárgyak aránya 90%, a szakmai orientáció 10%-ot kap. A második két évben 70% a közismeret, 30% a szakmai alapozás részesedése. Ezután következik az érettségi. Majd ezt követően kezdődhet az igazi szakmai felkészülés — egytől három és fél éves időtartamig terjedő variánsokban. O Ha jól számolom, a folyamatba bekapcsolódók a 2000/ 2001. tanévben fognak specializálódni. Milyen szakmák közül választhatnak? — A Phare-programos osztályunkat 1996 szeptemberében fogjuk útnak indítani. Az ide felveendő tanulóink az ezredfordulón a mezőgazdasági szakmacsoport specializációi közül választhatnak majd. Ezek a következők: növényvédelmi technikus, mezőgazda- sági technikus, képesített gazda, növénytermesztő és kertésztechnikus. OMibe kerül az átalakulás? Egyáltalán: milyen összegű támogatást lehetett elnyerni a pályázattal? — Hogy mennyit fogunk kapni, most még pontosan nem tudom. Huszonhét hozzánk hasonló célrendszerű iskola kap a summából. Hat- és tizenkétmillió forint a részesedés határértéke. HA mai, inflálódott pénzviszonyok között ezek nem túl nagy pénzek... — Valóban nem, de a Phare- program részesének lenni nem csak anyagi előnyöket hoz. Presztízsnövekedés Presztízsnövekedést, az iskola emelkedését — szakmai értelemben. A szakmunkásképző iskoláknak most lett sanszuk először elnyerni a pályázatot. H Rendelkeznek-e az átalakuláshoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel? — A beadványunkban megfogalmazott koncepció nem tartalmaz blöff-elemeket. A program angol szakértője november 29-én eljön hozzánk. Személyesen fog tájékozódni és meggyőződni a pályázatunkban foglaltak igazáról. C. G. Dean úr megállapításai lesznek rólunk a referenciák. Ha valahol a programszakértők sandaságot, hamisságot tapasztalnak, megvonják a támogatást. CJ Említette: a minőségi változtatáshoz megvannak a személyi feltételeik. Gondolom, azért, mert immár a baktai gimnázium is önökhöz tartozik igazgatásilag. — Igen. A két iskola irányítási, gazdálkodási integrációjának a Phare-program szerinti oktatás bevezetésével megteremtődnek a tartalmi „összekötői”. Mint mondottam: az új típusú képzés első négy évében a közismereti tantárgyak dominanciája a jellemző. Logikus, hogy a gimnáziumi tanárok jó felkészültsége, sokéves gyakorlata szolgáltatja majd az alapot a magasabb színvonalú oktatómunkához. H A nagy átformálódás netán elvezethet a gimnázium teljes elsorvadásához, nem gondolja? — A gimnáziumi beiskolázás mutatói itt, Baktalóránthá- zán majdnem mindig jeleztek kisebb-nagyobb gondokat. Ennek ellenére, a gimnáziumot mindenképpen megtartjuk, az esetleges létszámbeli mérséklődések ellenére. Szakmai emelkedés Azt pedig — gondolom, a fentiekből kibogozható — nem szükséges hangsúlyoznom: a szakközépiskolai képzés — újszerű formában és tartalommal — valamennyiünknek a jövőjét kedvezően alakíthatja. O Pályázati sikerük idején a megyei pályaválasztási tájékoztató füzet a nyomdában volt: az újdonság tehát abba már nem kerülhetett be. A mostani interjún kívül, honnan értesülhetnek az érdeklődők a vadonatúj dolgokról? — Fontosnak tartjuk a minél szélesebb körű propagandát, mivel megyei beiskolázású osztályban gondolkodunk. Decemberben tartunk majd pályaválasztási értekezletet — szülőknek, gyerekeknek —, addigra már biztosan mi magunk is többet tudunk a részletekről. M ár igazában senki sem emlékszik rá, kinek támadt az a szokatlan, már-már őrült ötlete, hogy szépségversenyt rendezzenek a szociális otthon idős lakóinak. Hangzatos, mi több, szellemes szlogent is kitaláltak az idős emberek otthonának vezetői, hogy kedvet csináljanak a részvételhez. így hangzott az otthon társalgójában kiírt szöveg: „Szépség az öregségben.” Majd a mondat folytatásaként egészen kicsi betűkkel az állt: „Idős korban is szépek maradhatunk.” Aztán elkezdődött a serény készülődés... — Persze ne gondolja senki, hogy bohócot akartunk csinálni az idős emberekből, felcicomázni, felvonultatni őket, mint az igazi szépség- versenyen szokás — magyarázta az otthon egyik alkalmazottja. — Erre még álmunkban sem gondoltunk. Mi a belső szépséget, az emberben rejlő talán időtlen szépséget akartuk a felszínre hozni. Nagy volt ugyanis a csüggedés, amikor egyre ritkultak a gyermekek, a hozzáSzépségverseny tartozók látogatásai. Ez annak is tulajdonítható volt, hogy lassan elfogytak a kárpótlási jegyek. A gyerekek, a hozzátartozók szép sorjában magukhoz vették az idős szülők, nagyszülők értékpapírjait. Eleinte magasra csapott a látogatási láz, amikor az érdekeltek, már aki erre jogot szerzett, kézhez kapták az elején még különösen becsesnek vélt kárpótlási jegyeket. Olyanok is hirtelen újra felfedezték az otthonban lakó szülőket, nagyszülőket, akik évek óta rá sem néztek az idős családtagokra. Kocsival vitték, hozták az öregeket a kárpótlási jegyek intézésekor, s akadt olyan is, akit szombaton, vasárnap kikértek az otthonból, elvitték egy étterembe, ahol kedvére ehetett, ihatott. Aztán ahogy fogytak a kárpótlási jegyek, egyre ritkultak a gyerekek, unokák, hozzátartozók látogatásai is. Tisztelet a kivételnek... — Ekkor találta ki valaki ezt a szépségversenyt — emlékezett a neves eseményre az otthon egyik régi lakója. — Arra kértek mindenkit, keressen elő egy fiatalkori és egy mostani, nem túl régi fényképet. így is történt. Ezeket egy nagy tablóra kirakták a klubteremben. Titkosan kellett leadni a szavazatot. Milyen eredeti vonásokat őrzött meg az arcunk az idős korban, mennyire hasonlít egymásra a fiatalkori és mostani arcunk, ezt kellett pontozni. Persze lehetőleg igazságosan. Egy zárt borítékban annak a nevét kellett felírni, aki azt a bizonyos fiatalkori szépségét, ami persze a lélek szépsége is, meg tudta őrizni... Hetekig nézegették a féltve őrzött fényképeket az idős emberek. Egy kicsit újraélték a fiatalkorukat, visszapörgették az idő kerekét. Nehéz volt eldönteniük, melyik két kép legyen az, amellyel benevezhetnek a szokatlan szépségversenyre. Saját magát mindenki másnak látja, mint a külső szemlélő. Aztán elkezdtek sokasodni a képek a falon. Alig akadt olyan ember, aki egy kézlegyintéssel elintézte a dolgot, gyerekes dolognak tartotta az egészet. A többség egy kis belső izgalmat érzett, amikor el-eljárogatott a tabló előtt, amelyen az ő képe is ott volt. Mintha a régi, saját otthonukban lettek volna. S ki lett a győztes? — Amikor egy vasárnap délután kihirdették a szépségverseny eredményét, már mi is alig bírtuk ki nevetés nélkül. Amikor elkezdtük a neveket sorolni, mindenki sóbálvánnyá vált a meglepetéstől. Aztán olyan hahota, szívből jövő kacagás töltötte be a klubtermet, amilyen rég volt e falak között, — összegezte a szépségverseny záró mozzanatát a rendező. S ha esetleg mégsem volna érthető a megszépítő nevetés oka, hozzátette: ■— Természetesen mindenki saját magát találta legszebbnek, magára szavazott, így mindenki győztes lett. Holtagak Balogh Géza Y y a megyénktől van t—i egyáltalán mit iri- M. JL gyelni, akkor azok a vizei. A foly ói, tavai, holtágai. Ez utóbbiakat összeszámolni is nehéz, s ha csak az öt hektárnál nagyobb mo- rotvákat nézzük, akkor is huszonnyolcat látunk. Hihetetlenül nagy kincs ez, s ha tovább tart az Európát sújtó évtizedes szárazság, még inkább az lesz. E holtágakból sok ezer hektár mezőgazdasági terület öntözését lehet biztosítani, élővilága párját ritkítja, de a nagy léptékkel terjedő turizmus is mind inkább számít e vizekre. A holtágak azonban végveszélyben vannak. Nem túlzás azt állítani, hogy még néhány év, s az egykori mo- rotvák már csak a régebbi kiadású térképeken, meg az emberek emlékezetében fognak élni. Legtöbbjüknél annyira előrehaladott az eutrofizáció, a feliszapoló- dás, hogy nyílt víztükröt már alig-alig látni, s ez a folyamat önmagát gerjesztve egyre gyorsul. Ha most nem lépünk közbe, vége a morotváknak. Igen ám, de az elöregedés megállítása, aztán a későbbi rehabilitáció méregdrága. Egy hektár növényzettől való megtisztítása, kotrása több százezer forint, s még akkor tulajdonképpen csak az első lépést tettük meg, hiszen ha nem oldjuk meg az elszivárgó, elpárolgó víz pótlását, hamarosan ott vagyunk, ahonnan elindultunk. A biztos sikert csak úgy érhetjük el, ha a kezdetek előtt egy rendkívül szerteágazó hatásvizsgálatot, és egy igen alapos tanulmány- tervet készíttetünk. Egy ilyen munka elindulásáról mindenesetre már beszámolhatunk, nemrég kezdődött a megye legnagyobb tiszai holtágának, a rakama- zi-tiszanagyfalui morotvá- nak a rehabilitációja. Az ottani sikeres beavatkozás jelentősége igen nagy, hiszen a rakamazi, nagyfalui tapasztalatok alapján talán megmenthetjük a távolabbi vizeket is. Kommentár ....■'...................- ■■ - '.....-.....Sorozatfilm Ferter János rajza A pénz biztonsága Máthé Csaba A trezor kiürítése Nyíregyházán, másik helyen fegyveres rablás, majd westernfilmbe illő fegyveres üldözés, egy dél-magyarországi helyiségben falbontásos betörés, máshol a helyiségek kifosztása. A közelmúlt néhány olyan eseményét vettük számba,ahol bankokat és takarékszövetkezeteket támadtak meg és raboltak ki egyre drasztikusabb módon. A kár több tízmilliós nagyságrend. Ilyen eseteknél elég egy véletlen mozdulat, a pánik okozta reflexszerű cselekedet és eldördülhet a fegyver, ami akár emberéletet is követelhet. A nagyobb bankok már nem bízzák a véletlenre a biztonságukat, fegyveres őröket szerveztek, kiépítették a komplex védelmi rendszert, de még így is homokszem kerülhet a gépezetbe. A takarékszövetkezetek viszont most kezdik felismerni a bankbiztonság jelentőségét, hiszen náluk a rácson és riasztón kívül nincs különösebb védelem. Mindez annál is inkább sürgőssé válhat számukra, mert manapság őket tartják a könnyű prédának, míg a bankokat a rablás végrehajtói inkább a nehezebb fajsúlyúak ktfzé sorolják. A takarékszövetkezeteknek viszont teljesen mások az anyagi kondícióik, mint egy országos hálózattal rendelkező fővárosi székhelyű kereskedelmi banknak, emiatt egy ilyen biztonsági rendszert sokszor nem a használhatóság, hanem az ár oldaláról közelítik meg. Ahogy a szövetség bankbiztonsági főtanácsosa fogalmazott, a bankbiztonsági rekonstrukciót a szövetkezeteknek közösen kell meglépniük, hiszen egy jelentős megrendelés esetén köny- nyebb a vételárat lejjebb szorítani. Persze ez még csak a munka egyik részét jelenti, a másik az alkalmazottak bankbiztonsági képzése, ami nélkül egy biztonsági rendszer felállítása csak féloldalas lesz. Eddig megszokhatták a takarékszövetkezeti dolgozók, hogy a tagok betétjeivel, fogyasztási kölcsönökkel, hitelekkel foglalkoznak. Ahhoz a példánkban szereplő rémítő cselekmények ne történejenek meg, a működéshez egyre jobban egy új fogalom is kapcsolódik: a pénz biztonsága. mrnEmrnmzmn
