Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-07 / 237. szám

1995■ OKTÓBER 7., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Kötelező házibulik Rézéknél Az Örökké Beszélő és családja vonattal érkezett Nyíregyházára Cyüre Ágnes Réz András filmesztéta, egyetemi tanár és Vándor Agnes újságíró, a Magyar Rádió belső lapjának szerkesztője huszonhárom éve élnek együtt. Lányuk, Anna tizenegy éves. Amikor néhány órát együtt töltöttünk velük, leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogyan tudja megőrizni a családi harmó­niát az a szülőpár, amelynek mindkét tag­ja a tömegkommunikáció mókuskerékhez hasonlító, kissé tudathasadásos, és egyre könyörtelenebb világában próbálja keres­ni a kenyerét. □ Kezdjük egy kellemetlen dologgal! András, valaha a te nevedhez fűződött a tévé egyes csatornájának vasárnap délelőt­ti magazinja, a Leporelló... — Három adás erejéig. Minden műsort egy fogalom köré próbáltunk építeni. Egy bolondos, asszociációs játék keretében azt tudakoltuk a legkülönfélébb emberektől, mi jut eszükbe olyan szavakról, mint a ka­csa, a függöny és a vörös. Számomra a já­ték nagyon fontos dolog, mert nyitott és emberi. □ S mi ezzel a problémai1 — Azt mondták, sokba kerül. Valóban számos helyszínen forgattunk, és drágább volt, mintha a stúdióban beszélgettünk vol­na, és közbe-közbeiktattunk volna példá­ul archív kabarérészleteket. Ezenkívül Hor­váth Ádám, a televízió vezetője túlságo­san intellektuálisnak találta. Köztudott, hogy az ő véleménye szerint hazánk hat­millió házmester országa. □ Ági, és hová lett a Te rádióműsorod, amely a felső tízezer báljairól, társasági ese­ményeiről kívánt beszámolni? — Levették a kínálatból. Szombat dél­előtt, a Családi tükör elnevezésű, gyakran szociális feszültségekkel foglalkozó műsor után túl nagy kontrasztot jelentett. □ Meglepett, hogy vonattal érkeztetek Nyíregyházára. Azt vártam, hogy minimum egy Renault-val futottok be. Ilyen tragikus a Réz és Társa Kft. anyagi helyzete? — Furcsa, hogy mindannyian próbálunk ragaszkodni a civilizációs vívmányokhoz és egy napról napra drágább életstílushoz, miközben éppen ezek miatt gatyásodunk le. Megvesszük az automata mosógépet. Kiderül, hogy zabálja a vizet és az áramot, amit egyre kevésbé tudunk megfizetni. Egy napon arra csodálkozunk rá: jé, valami van a levegőben, hiszen a reklámok között fel­tűnt a keverőtárcsás mosógéphez való mo­sópor! Vagy itt az automobilizáció. Az útjaink rosszak, az ország kicsi, a benzin drágul. S mi aránytalanul sokat dolgozunk az au­tónkért. Szétszakadnak a közösségek, amikbe tartoztunk, csökken az életminő­ségünk. Csak azért, mert nem látjuk be, hogy nem feltétlenül van közünk, mond­juk, a délnémet kispolgár vagy az ameri­kai tinédzser normáihoz. Biztosan hallottad már, mi a különbség a távol-keleti, úgynevezett hideg kultúrák és az európai meleg kultúrák között. Az előbbi ahhoz hasonlítható, mintha egy ir­datlan nagy kerék gördülne át a történel­men, és a társadalom tagjainak semmi más tennivalójuk nincs, mint hogy a kerék út­ját egyengessék. Ezzel szemben az európai kultúrák vágy­nak a megújulásra. Folyton és radikálisan leszámolnak bizonyos hagyományokkal. Egy géphez hasonlítanak, amit mindig fel kell fűteni. □ Talán mindez túl filozofikus egy hét­végi magazinba. Inkább mondja el Anna, valóban olyan modern és házias férfi-e az édesapja, mint amilyennek hírlik. — Igen. Szokott mosni, és főzni is tud. Rendszerint teljesen ismeretlen specialitá­sokat készít — amik azért ehetőek. Na­gyon profi például a halfeldolgozásban. □ Akkor konzerva­tív a Réz család vagy sem? — (Gondolhatják, hogy megint a család­fő vette fel a beszélge­tés fonalát!) Ha nem parlamenti pozícióra vonatkozik a kérdés, hanem az életmód bi­zonyos részleteire, ak­kor konzervatívak va­gyunk. A konzervativizmus az emberi gon­dolkodás nélkülözhetetlen eleme és az élet- benmaradás feltétele. Ha tetszik, ha nem, mindannyian előítéletes lények vagyunk. Bárhogy buzdítanak rá, remélhetőleg nem fogunk kútba ugrani, mert édesanyánk azt tanította: azt nem szabad. Én például ra­gaszkodom a tárgyaimhoz. Nem szeretnék mindenáron „fogyasztóvá válni”, aki min­dent lecserél, eldob. Mindig ugyanazt a nyakláncot hordom. S egyre inkább kötő­dünk az ünnepek kultuszához, mert azok segítségével rendszerezhető az elfolyó idő. Havonta egyszer házibulikat rendezünk. A barátaink számára a megjelenés kötele­ző, semmiféle felmentő indokot nem fo­gadunk el. Hiszen mindannyiunknak szük­sége van egy közösségre, ahol értékeket egyeztethetünk és ahová tartozhatunk. Ebéd után A szerző felvétele Aludt a függőleges sziklafalon Akiért imádkoztak a nézők • A mélytengerektől a magas hegyekig Tóth Kornélia Puha, vetett ágy helyett a függőleges szik­lafalon ágyazott meg magának Szabó Já­nos ipari alpinista, az Alpinvest Gmk ve­zetője. Szinte hihetetlen, de egy francia ka­talógusban látom, milyen célszerű­en lehet vastag hálózsákba burko­lózva, egyetlen szögre, pontosabban szöghöz felakasztva álomra hajtania a fejét a hegymászónak. Ez csak egyetlen momentum abból a tenger­nyi, szó szerint életfontosságú infor­mációból, amellyel az alpinistáknak rendelkezniük kell. Az emberi teljesítőképesség hatá­rát kutatók mindig is kiríttak az át­lagnak mondott, kiugró csúcsra so­ha nem vágyó emberek közül. Sza­bó János e kiválasztottak egyike. Önmagát választotta ki, azzal, hogy soha nem fogadta el a szürke, ese­ménytelen napokat. Lételeme a ki­hívás, saját erejének megtapasztalá­sa. A mélytengerektől a magas he­gyekig terjed a számára megismerhető vi­lág. Elvégezte a búvártanfolyamot, és a fő­városban merülésvezetőként két éven át iz­galmas dolgokkal foglalkozhatott. Irányí­tásával zsilipkapukat, artézi kutakat tisz­títottak, hajócsavarokat szereltek, a rend­őrség megbízásából hullát és bűnjeleket ke­restek. Közben elsajátította a víz alatti fényképezés tudományát, és dokumentumo­kat készített a kis csapat mindennapjairól. Elnézem a jó kiállású, kisportolt testal­katú, 42 éves férfit. Két apró gyermek nyü­zsög körülötte. Felesége, Szabóné Lantos Edit már megszokta, hogy a veszély beköl­tözött a családi házba. Igazából mára meggyőződött arról: a férje a legapróbb részletekig eltervez előre mindent, s nem kerül váratlan akadály elé. S ha mégis így történne, rutinja és tapasztalata átsegíti raj­ta. Ma már nem idegeskedik, ha a férje pél­dául templomtornyot fest a felhők magas­ságában. A napokban épp Ajakon kapták ezt a munkát. Örült a helybeli pap: nem kell beállványozni a tornyot, az alpinisták olcsón átfestik a tornyot. S örültek a gmk. szakemberei, mert a megrendelések nem menetrend szerint érkeznek egymás után. Látványosságszámba ment a faluban, s a szokatlan tevékenység hírére szépszámú né­zősereg verődött össze. Az őszeleji napsü­tésben nem a kispadra telepedtek az idő­sebbek, hanem kihozták a sámlit és kör­beülték a munkaterületet. A szédítő ma­gasságban macskaügyességgel festő alpinis­tákért elmondtak egy imádságot... — Olyan ez, mint a berepülő pilóta mun­kája — vallja Szabó János. — Noha fel­készülünk és a minimálisra csökkentjük a váratlan helyzetek kockázatát, azért min­dig adódik valami. A bajai hidroglóbusz belsejét festettük, amikor a zárt térben a festékben lévő anyag elkábított, s úgy érez­tem, ráz a torony. Elhajigáltam magamtól mindent, S valami különleges transzálla­potban jutottam a levegőre. Ha valaki azt hinné, hogy Szabó János ezek után kétszer is meggondol egy felada­tot, az téved. Számára sokkal borzalma­sabb az, ha olyat kell csinálnia, amit nem szeret. Ha két munkát egy hét kényszerpi­henő szakít meg, már nem leli a helyét. Hogy került-e már általa is veszélyes­nek minősített helyzetbe, egy történettel rukkol elő. Sárváron egy gyárkémény tete­jéről 18 métert zuhant. A másodperc tört része alatt felkészült a legrosszabbra is, de mire idáig jutott a gondolatban, egy ke­rengő szőnyegként terült alá. Nekivágódott a kémény falának, felhasította a hátát az ütközés, de végre szilárd talajt érzett a lá­ba alatt. Másodpercek alatt összeszedte magát: törés semmi, mozognak a végtag­jai, nagy baj már nem lehet. A fejében kel­lett helyretennie a zuhanást. Szuggerálta magának: ha most nem állsz fel és nem folytatod a munkát, az életben többet nem mégy fel egy tízméteres kilátóba sem. Zú- zódásokkal a testén, de kristálytiszta tu­dattal nekivágott a keskeny létrának és folytatta, ahol abbahagyta. Az esetet a földről kővé dermedten figyelő társak fel­sóhajtottak, s egy könnycseppet morzsol­tak szét. Nem csalódtak a vezetőjükben... — Nem nehéz a mi szakmánk — tilta­kozik még a feltételezés ellen is. — Csu­pán rendkívüli pontosságot igényel. Ál­momból felkeltve is összeszerelek bármit, készségszintjén ismerünk minden teendőt. Csak akkor idegeskedek, amikor a társam dolgozik a magasban: bekötötte-e magát rendesen, a biztosítókötél a helyén van-e, boldogul-e a 30 kilós malterosvödörrel? Fantasztikus élmények birtokosai lehet­nek az alpinisták. A fizikai törvényeket — kívülről úgy látszik — szinte semmibe veszik. Szabadok, a szó minden értelmé­ben. Az évek során felgyűlt rengeteg szak­mai tapasztalatot szeretné megosztani a ka­landra éhes nemzedékekkel. Fiataloknak szervezne alpinista- és búvárképzést. Felfelé az ajaki templomtornyon Amatőr felvétel m m* I RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. Republic: A 67-es úton (1.) 2. Zorán: Majd egyszer (2.) 3. Sipos F. Tamás: Táncolj Plaboy! (3.) 4. Hungária: Ébredj fel Rockand- rollia (4.) 5. Alvajárók: Szomorú szamuráj (8.) 6. El Charro: Pancsi a vízben (9.) 7. Takáts Tamás: UFO (10.) 8. Soho Party: Etz, petz, kimehetz (5.) 9. Alvajárók: Induljon a tánc (6.) 10. Charlie: Mindenki valakié (7.) Külföldiek 1. Rednex: Wish you were here (1.) 2. Michael & Janet Jacksoh: Scream (2.) 3. John Scatman: Scatman (3.) 4. La Bouche: Be my lover (4.) 5. Outhere Brothers: Boom Boom Boom (5.) 6. Scooter: Friends (8.) 7. Scooter: Endless Summer (9.) 8. TLC: Waterfalls (10.) 9. Green Day: When I Come Aro­und (6.) 10. Real McCoy: Love & Devotion (7.) Magnókazettát nyert Lőrincz Ágnes, Győrtelek; Kiss Magdolna, Barabás; Kovács, Róbert Záhony. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyhá­za, Zrínyi I. u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát Pápai Orsolya gávavencsel- lői olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket há­rom-három hazai, illetve külföldi dal­ra. A beküldési határidő: október 14. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyír­egyházi rádióban hallható. KONCERT Az ősz nemcsak a tanév kezdetét je­lenti, hanem a rockidény beindulá­sát is. A nyári holtszezon után ismét több együttes ad élő koncertet a nyír­egyházi Open Doors zenei klubban. Október 18-án (csütörtök) a Barba­ra, valamint a Kispál és a borz, ok­tóber 21-én (szombat) az Irigy Hó­naljmirigy és a Perfect Name szere­pel. November 1-jén az In Line, no­vember 2-án a Kim Novák együttes lép fel a zenei klubban. * * * Rejtvény. A múlt heti Tankcsapda­rejtvényre sok megfejtés érkezett. A pólót Sivadó Zsolt, Piricse nyerte meg, Faggyas Mónika, Gulács és De­meter Szilárd, Nyíregyháza jutalma egy-egy plakát. Kaptunk közben az együttestől egy dedikált, sorszámozott nagylemezt, ami igazi kuriózum egy rajongónak. Azon megfejtőink között sorsoljuk ezt ki, akik hétfőn 14 és 15 óra kö­zött telefonálnak a 311-277-es szá­mon a szerkesztőségbe (a 26-os mel­léket kell kérni). GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Répási Erika, Nyírlövő és Garai Éva, Aranyosapá­ti. A mai rejtvény: Egyetlen pálcika el­mozdításával igazzá tehetitek az egyenlőséget. Hogyan lehetséges ez? A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom