Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-05 / 235. szám
1995. október 5., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyarorszaij 7 Mint korábban röviden hírül adtuk. Zsolnai Vilmosra, az egykori igazgatóra emlékeztek a napokban a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumban, Nyíregyházán. Az első emeleten Orr Lajos művésztanár emléktábláját avatták fel tanárok, öreg- és fiatal diákok jelenlétében. Visszaemlékező ünnepi beszédet Walkó Zoltán egykori kossuthos diák mondott Balázs Attila felvétele Milliók a tűzre Szerdai lapukban olvasom, hogy 5 millió forint értékű dohányárut koboztak el vámosaink, ahelyett, hogy értékesítenének, félaprítják s fakéreggel vegyítve műhely fűtésére használják. Mondanom sem kell, hogy ez az eljárás teljesen felháborított. Nekünk már ilyen jól megy, hogy 5 milliót csak így megsemmisítünk? Nincsenek közgazdászaink, mérnökeink, akik megoldást találnának az elkobzott áru újrahasznosítására? Még azt a megoldást sem találom elvetendőnek, hogy a dohányból kivonva a nikotint, ezt növényvédő szerként hasznosítsuk. A Hungarotabakkal való szerződést fel kellene újítani. Az sem lenne kizárt, hogy mint elkobzott árut, zárjeggyel ellátva áron alul értékesítsük. Üdvözlettel Dr. Kiss László, Nyíregyháza, Arany J. u. 16. Piros lap A napokban piros lapot mutatott egy tizenéves kerékpáros egy gépkocsivezetőnek. Történt ugyanis, hogy a Kórház közből ki- száguldott a Kórház utcára megállás, szétnézés nélkül három biciklis fiatalember. Egyikük egyenesen átkari- kázott a bal oldalra, szemben a forgalommal, miközben a sofőr rádudált. Akkor vette elő a piros lapot, holott őket illette volna. Nem vagyok biztos abban, hogy ez máskor is így sikerül: balesetmentesen. Pedig szüleik biztosan mindig hazavárják őket. S. M., Nyíregyháza Egyenlő esélyt Az állami gondoskodásban részesülő fiatalok esély- egyenlőségének megteremtése önbizalomnövelő megértést, felkarolást igényel. E lehetőség skáláit mutatja a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Önkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Nyíregyházán, a Sóstói út 4. sz. alatt. Az itt nevelkedő és nevelendő gyermekek jó kultúrával és tisztelettudó képességekkel vannak felruházva. Ez az otthon vezetőinek köszönhető. A gyerekek létszáma jelenleg 54 fő. A gyermekközpontban tevékenykedő szociál- pedagógusok, nevelők, gyermekfelügyelők segítik a mindennapi gondok elhárítását. Albók Attila, az intézet növendéke Tisztelt Szerkesztőség! Bevallom őszintén, én már alig várom, hogy kezembe ve- hessem reggel a Kelet-Ma- gyarországot. Szinte falom a sorokat, megrágva minden szót, keresve köztük valami jó hírt. Pl.: Ma nem lesz áremelés, nem értékelik le belátható időn belül a forintot, elítélték és méltó büntetést kapott a csaló, aki ezreket szabadított meg kárpótlási jegyétől, ígért érte még plusz 20 százalék kamatot is. Sajnos, mi magyar emberek hiszékenyek vagyunk. Persze miért ne lennénk azok? Volt ilyen abban a bizonyos „átkos- ban”? Lehet, hogy volt, de csak elvétve egy-kettő. Most kérem csalók, rablók tömkelegével van tele az ország. Már lassan a becsületes ember meg sem mer szólalni, mert még kinézik a sorból. Hát kellett ez nekünk, embertársaim? Azt hiszem, sokan visszasírjuk a régit, csak nem merjük még magunknak sem bevallani. Mindenki dolgozhatott, munkahely volt bőven, nem panaszkodhattunk, de most a guta kerülgeti az embert, hogy Tisztelt Szerkesztőség! Az amatőr labdarúgásról szeretnék szót ejteni, mivel ezeknek a problémáknak a felvetése időszerű és szinte minden kiscsapatra vonatkoznak. A fehérgyarmati körzetben 32 felnőtt és 17 ifjúsági csapat kergeti a labdát hétről hétre. Idén az első osztály 17 felnőtt egyesülete leszurkolta a játék- engedélyeket, amit a sportolók után be kell fizetni (MLSZ- rendelkezés), de máig vitatott, hogy mit kapnak ezért a kiscsapatok. Győr környékén nem fizették be, mivel vitatják ennek a jogosságát. Körzetünkben egységesen 20 000 forint volt a nevezési díj mind a két osztályban. Ez szintén megterhelő, főleg azoknak a csapatoknak, ahol egyedüli szponzor az önkormányzat. Ezek többsége szintén pénzhiánnyal küzd. Ráadásul most már egy sportorvosi vizsgálatért 500 forintot kell fizetni, ez 16-18 emberre számítva 8-9000 forint. A felszerelésről nem is szóltam, 5-6 ezerbe kerül egy pár cipő. és még sípcsontvédő, sportszár, mez, nadrág és labdák... Ráadásul a felsorolt sportszerek egyre drágábbak és egyre kevésbé tartósak. A kiscsapatok így lassan végvalamilyen” munkát találjon, ha egyáltalán kap két diplomával a kezében, akár kubikolhat is, mert hát enni azért még ebben a rendszerben is kell. De szerintem még azt is kitalálják vagy megmagyarázzák, hogy az evés káros az egészségre. így aztán emelgethetik az árakat akár naponta is, úgysem tudja megvenni az állampolgár még a kenyeret, tejet sem, a többiről már nem is beszélve. No meg az energiaárak? Kit érdekel! Fagyjon meg, ha nem tudja beosztani a négytagú család egy munkanélküli-segélyt. Az „átkosban” becsületes munkával megkeresett forintjából el tudta tartani családját. Kérem, most elégedjen meg azzal, hogy egyáltalán végignézheti a kiváltságosokat, akik a privatizáció során úgy megszedték magukat, hogy már azt sem tudják, milyen autócsodába tegyék feneküket, míg mások egyik napról a másikra élnek, tengődnek (nem önös hibájukból és nem is jókedvükből). A legfájóbb az egészben az, hogy ezek az veszélybe kerülnek. Pedig hovatovább ez az egyetlen szórakozás a falvakban, amit mindenki könnyen elérhet és megfizethet. Van ahol jegyet sem szednek. Néhány községben szerencsére vannak tőkeerős támogatók, de ezek száma még elenyésző. Vannak úgynevezett import csapatok, akik idegenlégiósokat fizetnek, ezeknek nyilván nem gond az említett kiadások kiegyenlítése. Régóta hangoztatom, más testnevelőkkel és az utánpótlást féltőkkel együtt, hogy az idegenlégiósok számát az alsó osztályokban korlátozni vagy egyszerűen eltiltani kellene. Külföldön leginkább az a bevett gyakorlat, hogy az alapfokú bajnokságokban nem szerepelhet idegenlégiós. Három év után már a légiós státus is megszűnik és a „focimagyarok” rendesen, korlátozás nélkül szerepelhetnek. Van olyan kiscsapat, amelynek az öltözőjében alig lehet magyar szót hallani. Hol lesz a fiatalok számára hely? Nézővé degradáljuk a magyar fiatalokat? A megyei osztályoktól lefelé már nem kellene légiósoknak szerepelni, mert ez előbb- utóbb az utánpótlás rovására megy. úgynevezett nyakkendős urak a korábbi években sem, és a mostaniban sem szakadnak meg a munkától. Szerintem még ők is csodálkoznak azon, hogy milyen sokra vitték ebben a rendszerben. Országunk helyzetét valaki, illetve valakik nagyon elhibázták, de lehet, hogy tudatosan tették ezt. Bárhogy is történt, nem méltó cselekedet volt, mert tönkretenni mindent az országban csak az teheti meg, akinek nagy a hatalma, de ahhoz még másra is szükség van. Ezek után még azt is megérhetjük, hogy Vén Istvánokról fogják megformálni az igazság és becsület szobrát, és mi minden évben lehajtott fővel megkoszorúzzuk az emlékművet, maradék pénzünkből virágot veszünk és hazavonszoljuk magunkat, gyorsan lefekszünk, mert akkor nem kívánunk enni, beérjük alvással, ha lesz hova lehajtani fejünket. Lehet, mire felébredünk, már vár ránk a kánaán. Tisztelettel: Egy elkeseredett anya Mátészalka Egyébként az alsó osztályokból kellene meríteni úgymond felfelé áramoltatni a tehetségeket. Mert tehetségek igenis vannak. Csak jobban szét kell nézni és lehetőséget adni a játékra, a szereplésre. Itt a környékünkön Tunyogma- tolcs, Penyige és Vámosoroszi évek óta kineveli saját utánpótlásából a meghatározó szerepet játszó csapatát. Nagyon jó ifi együttese van Tiszabecs- nek, Szatmárcsekének és Kölesének. Ők mégis importálnak játékosokat a határon túlról pedig a fiatalságé a jövő. A napilapokat is el kell marasztalnom kisfoci ügyben, tisztelet a kivételnek. Az is lehet, hogy az illetékesek be sem küldik az eredményeket, akkor elnézést a szerkesztőségektől. Pedig azokat sokan olvasnák, nem csak a magasabb osztályok esélylatolgatását féloldalakon keresztül. Tudjuk, övék az elsőbbség, de hetente egy gyermektenyémyi helyet talán a lentiek is megérdemelnének. Az alsóbb szintű labdarúgás zökkenőmentes folytatásában a kis csapatok megmaradásában és a fenti soraim leközlésében bízva maradok tisztelettel. Tukacs László testnevelő Kiscsapatok végveszélyben „Tönkretették a családomat" Kedves Gyüre Ágnes! Ön írt több cikket a Men- csik család tragédiájáról. Ezért fordulok Önhöz segítségért. Attila nagymamája vagyok, aki átélte e szörnyűséget. Hogy mit is szeretnék? Kéreni írjon a család további sorsáról. írja meg, hogy milyen segítséget kapott ez a szerencsétlenül járt család. Megkérdezte-e valaki tőlük, hogy van- e pénzük, el tudják-e temetni a gyereket? Igen. Dobtak morzsát (10 és 5 ezer forintot). Felvették a gyerekek a kölcsönt lakásépítésre. Eltemették belőle Attilát. Amikor megtörtént a baleset, nem vettek fel jegyzőkönyvet. Sem akkor, sem később nem jelentkeztek. A férjem ment el, ugyan már kérem, csinálják már meg, mert a biztosító e nélkül nem fizeti ki az 1980-as rendelet alapján járó baleseti eredetű halálozás után járó 50 ezer és 12 ezer forint poggyászkárt (gyilkosság volt). 1980-ban Budapestig 200 forint volt a menettérti jegy, most 2000 forint. Attila holttestének hazaszállítása 65 ezer forintba került. Vádolom a MÁV-ot, mert eltitkolták azt a sok vonatdobálást. Ha én erről tudok, nem ülök az unokámmal az ablakhoz. Vádolom őket, mert a vonaton nem volt kötszer; mert a vonatról nem lehetett mentőt hívni és a hosszú várakozás a gyermek életébe került. (Ld. Zsaru Magazin IV. évf. 38. sz. 20. o., Szerződések a biztonságért c. cikket!) Vádolom őket, mert tönkretették a családomat, belőlem idegbeteg embert csináltak. A MÁV urai emberségből egyes osztályzatot kaptak. Arra nem voltak képesek, hogy egy részvéttáviratot küldjenek. Kedves Gyüre Ágnes. A KM augusztus 23-i számában Eltemették ifj. Mencsik Attilát c. cikk alcímeként A családot napokon belül kártalanítja a MÁV anyagilag — jelent meg. Ma, szeptember 24. van (október 2- án sem változott a helyzet). Eddig ez még nem történt meg. Kérem, legyen szíves segíteni a családon. Hová forduljanak? Nincs tettes! Nincs kő? Akkor mitől halt meg Attila? Mi mindenkinek gyűjtünk, mindenkin segítünk. Ezen a családon ki segít? Minden csoda három napig tart? Ön is anya! Ne engedje meg, hogy ez a tragédia háromnapos csoda legyen! Lehet, hogy Ön azt gondolja, én egy megszállott vagyok. Igen, mert nincs nyugtom addig, amíg meg nem találják a tettest. Nem tudok nyugodt lenni, amikor látom, hogy ebben a csodálatos demokráciában tönkre lehet tenni családokat érzelmileg, anyagilag. Nekem nem jár semmiféle kártérítés, én nem szenvedtem balesetet. Nem is kellene. Vegyen belőle a MÁV kötszert. Teremtsen a vonaton biztonságot. De igenis fizesse ki a családnak, ami jár. Nagyon szeretnék segíteni a lányomon, mert teljesen tönkrementek. Most kell kifizetni a sírhelyet is, ami 25 ezer forint, de az OTP nem tud adni. A lányom gyesen, a vejem munkanélküli, két gyerek még enni kér. Tisztelettel Szigeti Józsefné Kálmánháza Mozdonyvezetők figyelmébe Tisztelt Cselényi Úr! „A rendőrség ügyvédi szemmel” című cikke nyomán szeretnék néhány gondolatot papírra vetni. A tévéhíradóból néhány nappal ezelőtt értesülhettünk arról, hogy a mozdonyvezetők ismét sztrájkot helyeztek kilátásba. ha a kormány nem ad számukra 1996-ban 30 százalékos béremelést. Egy nyilatkozó mozdonyvezető szerint havi 60-70 ezer forint nettó jövedelmet szeretnének elérni. Igaz, veszélyes munkakörben dolgoznak, rend- szertelen a beosztásuk, nincs ünnep, ha menniük kell, de a rendőrök élete ettől veszélyesebb, a munkaidő-beosztásuk hasonló, az igénybevételük nagyobb, s a cikk szerint is nevetségesen alacsony kereset mellett sem sztrájkolhatnak. De a tűzoltók, az orvosok és más egészségügyi dolgozók sem, az energiaszolgáltató ipar sem, s talán lehetne sorolni. Nem vagyok sem rendőrpárti, sem vasutasellenes. A realitást másképpen látom. A szűkebb családomban három mozdonyvezető és 4 egyéb vasúti alkalmazott volt, tehát ismerem életüket. Mozdonyvezető családtagjaim (testvérem, sógorom, unokaöcsém) anyagi okok miatt sohasem panaszkodtak. A nyugdíjuk meghaladja az átlag diplomásokét. Nekem 3 egyetemi diploma és 42 év aktív szolgálat után kevesebb a nyugdíjam, mint a sógoromé, aki 7 évvel kevesebbet dolgozott mint én, és nyolc általánost végzett. A munkájuk mellett bármit orrvérzésig dolgozhattak, amit például a rendőr nem tehet meg. A tűzoltók életét örökös veszély fenyegeti, de a demonstratív felvonulásra mégiscsak a szabadnaposok mentek el. Jó lenne Borsik úr (a szakszervezeti vezetőjük, biztosan nem 30 ezer nettó mellett) tudomására hozni, hogy ma rengetegen 10-15 ezer, esetleg 20 ezer forintot keresnek havonta vállalkozók alkalmazottjaként, természetesen feketén, biztosítás nélkül. Ha biztosítani akarja magát a szerencsétlen, akkor fizeti saját, meg a cége helyett a munkáltatói és a munkavállalói hányadot is, mert mindenki lehet beteg, s nyugdíjba is szeretne menni. Hát, kérem ez a véleményem, amely nagyon sok emberével azonos. Szerintem a mozdony- vezetők mindezen elgondolkodhatnának. Egy hűséges olvasója Nyíregyházáról Jó hír kerestetik! A szerkesztőség Fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levetek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.
