Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-28 / 254. szám

1995■ OKTÓBER 28., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete ÍRÓJEGYZET Ha... Lázár István ... én jelentős orgánumokra — újság, tévécsatorna, rádió — kellő hatással lehetnék, rávenném azokat, illetve ve­zetőiket, hogy további híreket, nyílt és kiszivárogtatott információkat le- geslegföljebb hetenként egyszer tegye­nek közzé arról: mikor is juthat majd be végül Magyarország a NATO-ba és a Közös Piacba. Mert a most na- ponta-óránként reánk zúdított hírek és találgatások, prognózisok és cáfo­latok hideg és meleg zuhanyával tor­kig van a közvélemény. És ha netán nálunk erősödni kezdene holmi in­gerült Európa-ellenesség, abban en­nek a túladagolt, hektikus hírözön- nek is része lenne. ... felszólalnék mostanában egy or­szágos újságíró-tanácskozáson, ott nyomatékkai azt ajánlanám tisztelt és kevésbé tisztelt kollégáimnak, kollek­tive és egyenként, hogy olyan politi­kusokkal ne álljanak többé szóba, ke­rüljék el a velük való találkozást, megnyilatkozásaikat ne tegyék közzé, akik hetenként egynél több sajtóér­tekezlet tartására vetemednek. Külön­leges események torlódásakor ez alól annyi felmentés adható, hogy átla­got számolunk: aki valamely igazán rendkívüli okból sűríti valamikor saj­tókonferenciáit, annak később, pót­lólag kell önmérsékletet tanúsítania'. A sajtótól ugyanis ne várjon méltá­nyos magatartást az, aki maga ag­resszíven rátelepszik a médiákra, szüntelen jelenlétével óhatatlanul má­sokat szorítva ki a köznyilvánosság hatóköréből. ... bőpénzű hirdető lennék, talán ajánlatos lenne elgondolkodnom azon, valóban mennyire hatásosak azok a reklámklipek, amelyek a rock­iparból kölcsönzött, idiotikusáorzpo- fákkal hirdetik árucikkem nagyszerű­ségét, miközben rángógörcsös vonag- lásukat még az operatőr optikai trükkjei is tetézik. Meg azon, hogy a rádióbeli hangos reklámoknak sike­réhez mennyire elengedhetetlen a li­hegő hadarás. Meg hogy napi hány bársonyos seggű csecsemőt, erotikus ízű jégkrémnyalást, nők mennyi lesz- bikusan-narcisztikusan kéjes önsimo- gatását és nyilvános biszex pettinget; mennyi mosóportól, étolajtól és mar­garintól üdvözült háziasszonymosolyt bír el az ép érzékű néző, anélkül, hogy kiábrándulna vagy dacreakció kelne benne: „Csakazértse!” Nekem törté­netesen már listám van — ámbár csak a fejemben — azon árucikkekről, márkákról, amelyeket soha nem vá­sárolok; helyekről, ahová soha be nem teszem a lábam — pusztán a túl agresszív, engem és többi vásárlót de- bilisnek vélelmező reklámkampánya­ik elleni polgári, magánemberi tilta­kozásként. S úgy tudom, ebben nem állok egyedül. Engel Tevan István rajza Amikor megszólalt a rádió Az 1924-i kiállítás szenzációja • Matuzsálemek a múzeumban Margóciy József Az örökváltsági szerződés megkötésének 100. évfordulóján, 1924 szeptemberében nagyszabású mezőgazdasági, ipari és kul­turális kiállítást és vásárt rendezett Nyír­egyháza városa, megannyi országos szer­vezésű szakmai gyűléssel egy időben. En­nek keretében az evangélikus elemiben, a mai Kodály Zoltán iskolában, az északi szárnyon lévő emeleti tanteremben Komá- romy Károly, az áramszolgáltató villany­telep igazgatója rádióbemutatót rendezett. Szeptember 12-én délben egyszerre többen is hallgathatták a csepeli adóállomás kísér­leti adásaként az MTI híreit, este 8 óra után pedig külföldi adók zenei adását él­vezhették. Antennája az evangélikus temp­lom tornya és az iskola padlása között fe­szült. Oly nagy az érdeklődés, hogy már nem tudták elegendő fülhallgatóval ellát­ni az odasereglett csodálkozókat, azért két nap múlva Budapestről hangszórókat hoz­tak: így még nagyobb lehetett a csodát hal­lók száma. Egy-két hét múlva, a Zrínyi Ilona utca 9. számú, mára már lebontott épületben, a mai Gösser és a házasságkötő (volt bank­épület) között, Bleich Simon villamossági szaküzletében is rendelkezésre áll egy an­gol gyártmányú vevőkészülék. Ezen, mint az újság fellengzős szövege mondja, Cse­pel ugyan még nehezebben hallható, de Pá­rizs zenéje kifogástalanul fogható. (Egyéb­ként a fog igének is ekkoriban szélesedett ki a jelentése: ettől kezdve már nemcsak kézzel, hanem füllel fogható valamiről is lehet beszélni.) A hírhez még az a hangza­tos kommentár csatlakozik, hogy ti. lám, Nyíregyháza ebben is az első között ha­lad a vidék városai között, mert sikeresen kapcsolódik bele a rádióhullámok forga­tagába... így kezdődött a technikai csoda élete városunkban, kisérve néhány ama­tőrnek kristálvdetektoros kísérleteivel A következő évben, 1925 janu­árjában a városházán rendezik be a magyar Távirati Iroda helyi vevőállomását: ennek vezetője Zwick-Zsolnai Vilmos, főgim­náziumi tanár, a későbbi igaz­gató. Ezen az úton híreket és fontos központi intézkedése­ket olvastak be. Ez nagyon megkönnyítette, gyorsította a hírszolgálatot: így a Nyírvidék c. lap is ezekre a déli hírekre állíthatta be Legújabbak című rovatát. Ugyanis a gyorsírni jól tudó Máczay Lajos tanár úr a szerkesztőség tagjaként vette a híre­ket. Az ő tanrendjét is úgy ké­szítették a Kossuth gimnázium­ban, hogy ilyenkor mindig sza­bad legyen. Baj csak abból tá­madt, ha kedvezőtlenek a vételi viszonyok, ahogy ezt az akkori szaknyelven megfogal­mazták. Ilyenkor csak a régi szokás szerinti hírforrá­sok, a déli gyors­sal érkező orszá­gos lapok közle­ményei, vagyis az előző napi pesti új­donságok lettek az aznapi legújabbak. Ugyancsak 1925- ben, júniusban Szalai Sándor cser­kész őrsvezető, a gimnázium 88. sz. Szabolcs csapatá­nak tagja, VII. osztályos diák, a pünkösdi cser­késznapon meg­szólaltatta lámpás készülékét, amely­nek minden da­rabját ő állította elő finom kivitelben. A későbbi egyetemi tanárról, a Kossuth-díjas atomfizikusról van szó, akinek édesapja az iskola fizikatanára. Még mindig 1925-ben, majd június folya­mán kezdi a belügyminisztérium engedély­hez kötni a vevőállomások üzembentartá- sát: ennek az évnek a végéig 13 helybeli ál­lomás váltja ki ezt az engedélyt. A Háger- Monográfia szerint az 1. számú engedélyt az úttörő Komárorny Károly nevére állították ki. Érdemes emlékét kissé részletesebben is feleleveníteni: 1881-ben született a Nyitra vármegyei Nagysurányban, Érsekújvár kö­zelében. 1903-ban kapta meg gépészmér­nöki oklevelét és a MÁV szolgálatába lé­pett. Előbb Szombathelyen, majd Budapes­ten működött. Közben hosszabb háborús katonai szolgálatot teljesített s szépen dekorálva, főhadnagyként szerelt le. \ 1921-ben jött ide: a villanytelep üzletigazgatója lett. Kisportolt testalkatú, elegáns úriember, a város társadalmának közis­mert, kedvelt alakja — fele­ségével és két lányával együtt. A harmincas évek legvégén kezdett betegesked­ni, Budapesten ápolták, ott is halt meg 1940. október 7- én, s a Farkasréten temették el. Itthon munkahelye, min­den testület, bizottság, amely­nek tagja volt, igen elismerő és meleg szavakkal örökítette meg emlékét jegyzőkönyvében. Visszatérve a nyíregyházi rá­diózáshoz: még néhány adat ide kívánkozik az első időkből. Jó alkalom adódik, hogy meg­alakuljon egy újabb társadalmi szervezet széles tisztikarral: a Nyírségi Rádióegyesü­let. Elnöke a polgármester, Bencs Kálmán, titkára pedig Hűnek Emil, maga is rádió- fabrikátor, az 1931-ben megjelent monog­ráfia népszerű szerkesztője. 1927-ben már meghaladta a hélyi előfi­zetők száma a kétszázat. 1928-ban újabb rádiós szenzáció következik: november 18- tól közlekedett Budapest és Nyíregyháza között az a gyorsvonatpár, amelynek ko­csijaiban minden fejpárna mögött csatla­kozót talál az utas, az utazó személyzet szolgáltatja hozzá a megkívánt fejhallga­tót. Ennek bérleti díja az az öt és fél órás útra 2 pengő 40 fillér, rövidebb időre, pl. egy órára 70 fillér. Általában a bécsi és a budapesti műsort kapcsolják, adásszünet esetén önálló műsort szolgáltatnak. Ennek milyenségéről nem szól a híradás, de ar­ról igen, hogy ezen a hálózaton tájékoztat­ják az utasokat, hogy éppen hová érkezik a vonat. Arról nincs tudomás, hogy med­dig élt a gyakorlatban ez az újítás. Es végül: az első Nyíregyházáról adott helyszíni közvetítés 1930. június 22-én folyt le. A színházban sorra került ötven- perces műsort Vietórisz József nyitotta meg; a kir. kát. gimnázium énekkarát Zats- kó Gyula vezényelte, Nyíregyháza kultú­rájáról a főjegyző Szobor Pál csevegett, a két budapesti népszerű énekművészt, Nagy Margitot és Laurisin Lajost pedig Horthy Istvánná kísérte zongorán. Aznap este a Korona kávéházából zilahi Kokas Rezső cigányprímás és zenekarának produkció­ját, mint a már-már kevély helyi újságíró jelenti egész Európa hallhatja. Azon a napon tehát már eléggé régen, bemuzsikálta magát Nyíregyháza Európá­nak kapu nélküli légterébe. Régi vevőkészülékek Elek Emil felvételei Komárorny Károly Archív felvétel A tragikus sorsú királyfi Csonkarét) Károly Imrét, mert nem ő volt István király első­szülött fiúgyermeke, kora gyermekségében egyházi pályára szánta az atyja, hogy majd ő legyen a magyar egyház feje, s így sze­mélyében is biztosítva legyen a magyar­ság megerősítése kereszténységében. Ennek tudható be, hogy a papnak készülő ifjú a ma is álló veszprémi székesegyház altemp­lomában (amely napjainkban is felkereshe­tő) szüzességi fogadalmat tett, s azt halá­láig megtartotta. Amikor azonban bátyja, Ottó meghalt, Imre lett a trónörökös. Ezzel megkezdő­dött nevelésének továbbfejlesztése, hogy majdan a kor felfogása szerinti jó uralko­dó váljék belőle. Ettől kezdve Imre gyak­ran elkísérte atyját az országban, hogy az Intelmek alapelveit a kormányzásban Ist­ván király példájából közvetlenül is elsa­játíthassa. Ezenkívül, nagyjából húszéve­sen, 1027-ben, mint trónörökös, elfoglal­ta a bihari városközponttal megszervezett dukátust, hercegséget, ahol önálló udvar­tartást rendezett be. A bihari püspökség is ennek köszönheti megalapítását, hiszen ter­mészetesnek számított, hogy a trónörökös vára az egyik püspökségnek is a központja. Szent Imrét ábrázoló érme A kormányzás művészetéhez azonban nem csupán a királyi birtokok igazgatásá­nak ellenőrzése, a törvénykezés és a bírás­kodás tartozott. Imre a király hadseregé­ben elsajátította a hadvezetés tudományát is. O lett a nehézfegyverzetű páncélos-vér­tes katonák parancsnoka, ami nem jelké­pes tisztség volt. Tudjuk, hogy ott harcolt atyja mellett 1030-ban, és részt vett II. Konrád német császár csapatainak a szét­verésében a Fertő vidékén. Valószínűleg a hadjárat után következett be az eljegyzé­se. Arájának kiléte azonban bizonytalan. Egyes források szerint a horvát király le­ányát jegyezte el, a Szent Margit-legenda pedig úgy tudja, hogy „Imrének nemes- séges jegyese görög császárnak leánya” volt. Éz utóbbival a veszprémvölgyi gö­rög apácamonostor is kapcsolatba hozha­tó, mert feltételezhető, hogy a görög csá­szárleány kísérői és nevelői ott laktak, és a fiatal ara is ott nevelkedett. Továbbá Ist­ván király II. Bazileosz szövetségese volt, vele közösen viselt hadat a bolgárok el­len, s a kilátásba helyezett társaság ezt a szövetséget tovább erősítette. A királyi vadászaton, 1031-ben az Imré­re rontó vadkan azonban kettétörte a rend­kívül jó uralkodói képességekkel bíró ifjú pályáját. Sírjánál számtalan csoda történt, s 1083. november 5-én szentté avatták. Tisztelete már a kora középkortól elter­jedt, s a legújabb időkig él, amit számta­lan neki szentelt templom és a róla elne­vezett község tanúsít: Szentimrefalva, Mát- raszentimre, Pestszentimre, Soltszentimre, Tiszaszentimre stb. 1930-ban Szent Imre- évet tartottak, amikor leleplezték Kisfalu- di Stróbl Zsigmond Szent Imre-szobrát Bu­dán, a mai Móricz Zsigmond körtéren. fiP— I Hi

Next

/
Oldalképek
Tartalom