Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-25 / 251. szám
1995. október 25., szerda HÁTTÉR A földig rombolt mítosz A Rutinsoft Kft. a munkaügyi központ támogatásával szervez tanfolyamot A legkisebbek alapfokon tanulnak Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - M.Cs.) — Pályakezdő, érettségizett munkanélkülieknek személyi számítógép szoftverüzemeltető tanfolyamot indít a megyei munkaügyi központtal közösen a nyíregyházi Rutinsoft Kft., amelyet a cég pénzügyi és számviteli ismeretekkel valamint ügyviteli programok kezelésével egészít ki. A tanfolyamokra, amelyet a Vállalkozói Inku- bátorházban tartanak, a megyei munkaügyi központok kirendeltségein lehet jelentkezni. Arról, hogy mennyire kezelik napjainkban mítoszként a számítógépet az emberek, és milyen az érdeklődés a computertechnika iránt, Maleczky Pétert, a kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztük. Hármas egység — Néhány éve még mítosz volt a számítástechnika — ad elemzést a fejlődéséről a szakember. — Mindenkinek külön elképzelése volt a hardverekről, szoftverekről. Amióta a személyi számítógépek megjelentek és egyre gyakrabban használják a háztartásokban is, a mítosz leomlott, hogy újratermelődjön, de már más irányban. Az embereknek egyre inkább konkrét elképzelése van azokról a szoftverekről, amelyek mindennapi illetve otthoni munkájukat könnyítik meg. A számítógép már jó ideje technikai eszközzé vált, amely alkalmas jó programok futtatására, amit mindenképpen az előírásnak megfelelően kell használni. Viszont kell az ötlet, a kreativitás, hogy tartalmat adjunk a számítógépnek. Emellett mondjuk egy ügyviteli programhoz szakmai ismeret is szükséges. O Miért favorizálják annyira a számítógépes ismereteket? — Nagyon sok munkanélküli számára a számítógép megismerése egyfajta lehetőséget nyújt a munkához jutáshoz, hiszen már középszinten is szinte valamennyi munkakör betöltéséhez szükséges a számítógépes ismeret. A személyi számítógép szoftver- üzemeltetői tanfolyam ugyan egyfajta ismeretet ad a munka- nélkülieknek, de úgy gondoltuk, mindezt bővíteni kell egy szakmai szoftverrel, a könyvelési ismeretek programjával, így adott lesz a hármas egység: ismeri a számítógépet, a gépen futó programot és elsajátít egy szakmát. Előbb-utóbb elérjük, hogy mindenki a saját szakmájában tudja alkalmazni a számítógépet, bár ebben az ügyvitel azért élen jár, hiszen ez az a terület, ami a leghamarabb megtérül. A cégnyilvántartások, a pontos és precíz eredménykimutatások, a késedelmi kamat azonnali megjelentetése rendkívül fontos egy adott cég munkájában és ehhez megfelelő ismeretettel rendelkező kollégát keresnek. Kenyérkérdés O Ezenkívül melyik még a legkeresettebb szakmai szpftver? — Ugyanilyen jó beruházás a kiadvány- és szövegszerkesztés számítógépesítése, hiszen egy cégnél egy ilyen alkalmazása egy nyomtatóval együtt minőségi váltást jelent a cég levelezésében, híranyagának kiadásában, szerződéseinek megírásában. O A fiatalabb vagy az idősebb korosztály érdeklődik jobban a tanfolyamok iránt? — Nincs korosztályi kötöttség, viszont az a tapasztalatunk, hogy a pályakezdők hamarabb veszik az akadályokat. Ugyanakkor a húsz év munka- viszony után elbocsátottak nehezebben fogadják az újdonságot, de sokkal kitartóbbak, alaposabbak a tanulásban, mint fiatalabb társaik. Érthető, hiszen náluk sokkal élesebben jelentkezik a kenyérkérdés. Abból lesz jó programfelhasználó, aki munkavégzésében is alapos és igényes. És ez bármilyen programra érvényes. A legfiatalabb korosztály is jelentkezett, hiszen idén például az 1-es számú általános iskolából — elsőtől nyolcadikosig — 120-an jelentkeztek alapfokú tanfolyamra, akik a cégünk 10 saját IBM kompatíbilis gépén sajátítják el az ismereteket. Ennek érdekessége: a tananyag a kicsiknek és a nyolcadikosoknak is ugyanaz, hiszen mindenki kezdő a pályán. O Mennyien jelentkeznek ezekre a tanfolyamokra és milyen bizonyítványt kapnak a hallgatók? — A tanfolyamok iránt jelentős az igény. A megyei munkaügyi központtal évek óta jó az együttműködésünk. Többször szerveztünk a központ által finanszírozott alap- és középfokú tanfolyamot, ahol számítógépkezelést, majd középfokon szoftverüzemeltetést oktattunk, míg felsőfokon pedig programozást is tanulhatnak a jelentkezők. Ezeken a tanfolyamokon a munkanélküli számára csak a tanulás és vizsgázás a feladat, hiszen az anyagi forrást a központ adja. Sikerült azt elérnünk, hogy az országi képzési jegyzékben szereplő valamelyik szakmát minden hallgató megszerezze, és erről a Művelődési Minisztérium bizonyítványát kapták meg. Középfokon hatvanan vizsgáztak, ahol a képzés a pénzügyi-közgazdasági ismeretekkel együtt 700 órás, úgy 6-7 hónapos volt. Mindez napi 6 óra elfoglaltságot jelentett a hét valamennyi munkanapján. Minden tantárgyi vizsga előtt egy felkészülési időszakot kaptak a munkanélküliek, a záróvizsga előtt hosszabb a tanulási időszak. A tantárgyi vizsgák után a záróvizsgán már nincsenek problémák, hiszen a résztvevők megalapozott ismeretanyaggal vágtak neki a vizsgáknak. Visszajelzés O Mennyire növelik az elhelyezkedés esélyeit a tanfolyamok? — A visszajelzés szerint 70- 75 százalékos az elhelyezkedés. Ebben úgy érzem az is szerepet játszott, hogy a számítógépes ismeretek mellett a könyvelés programját is megtanulták a hallgatók. Mese a két kecskéről A Regionális Zabhegyező cég vidéki ki- rendeltségének főnöke fel-alá járkált a szobában. Már a harmadik napja töri a fejét a megoldáson. Mit tegyen? A probléma gyökere abból fakad, hogy a nagy létszámcsökkentésben szinte alig akadt már ember az üzemben. Spórolni, spórolni, jött a leirat a központból. S bizony, elfogytak az emberek. Jó magyar szokás szerint, először a segédmunkásokat engedték el, majd a szakmunkásokat, s végül az irodistákat. A termelés is fokozatosan csökkent, különösen mióta csak Józsi bácsi, a mindenes maradt és Böbike, a titkárnő. A szépen, rendben tartott utakat, parkokat felverte a gaz, a füvet sem kaszálta senki. Az, hogy a termelés csökkent, annyira nem is izgatta a főnököt, de a büszkesége, a park tönkremenetele, már a szívébe hasított. Az a jelszava is megdőlni látszott: ha már nem termelünk, legalább nézzünk ki valahogy! Szóval, valamit tenni kellene, hogy legalább a dudva ne nőjön az égig. Kiadta a parancsot, aki él és mozog, gondolkodjon el a megoldáson. Böbike egy földhözragadt ötlettel állt elő, miszerint: fogadjanak fel embereket, akik kikapálják a gyomot. Persze, ezt azonnal elvetették, hisz nincs pénz napszámosra, fűkaszára. Józsi bácsi, aki pillanatnyilag éppen éjjeliőrként volt szolgálatban — mivel falun él, és ismeri a földügyekben a dörgést — úgy gondolta, adják ki bérbe a területet. Nos, ezen az életrevaló gondolaton eltöprengett egy kicsit a főnök. Örült, hogy az öreget megmentette a jövőnek. Hiába, az egyszerű ember, egyszerűen gondolkodik — ismételgette. Csakhogy a probléma ezzel nem oldódott meg, mert mit lehet az út és a járda közötti csíkon termelni. A juhászt pedig csak nem engedhetik be a nyájjal együtt... A mentőötlet megint Józsi bácsi agyából pattant ki. Tudta, hogy a szomszédja el akarja adni két fiatal kecskéjét, azonnal felajánlotta őket biofűnyírónak. A javaslatot ízlelgette a főnök, s mindjárt tovább gondolkodott... Milyen jó lesz, a kecskéket meg lehet fejni, ezzel talán az üzemi étkeztetés is javulna. Esetleg profilváltásként később kialakítanának egy kecskeszarv-kikészítő üzemet. Csakhogy, rend a lelke mindennek: azonnal telefonált a központba. A nagyfőnök, nehezen értette meg az elképzelést, de mivel minden mindegy, s már úgyis leírták a vidéki céget, kérte, faxozza le bővebben az elképzelését. A fax ment, a kecskék jöttek. És ekkor csapott be a mennykő. A központot is elérte a nadrágszíj szorítás, s hogy némi lélegzetvételi időhöz jusson, a fejesek úgy döntöttek, áruba bocsátják a vidéki céget. A tárgyalások menetét viszont mindig megszakították a kecskék. A terület, a gépek — tiszta sor, de mit csináljanak a két leltárban szereplő jószággal! Végül addig húzódott a vita, míg tényleg csődbe jutott a cég, s mindenre rátette kezét a felszámoló. Most már eladni sem lehetett engedélyük nélkül a fehérszakállúakat. Az igazgatótónak és a titkárnőnek is útilapu került a talpára, csak Józsi bácsi és a kecskék maradtak. Ó szorgalmasan legeltette a pázsitot, s a rózsalugast. A tejből egy kis mellékkeresethez is jutott. Az árverésen mégis új gazdára talált a cég. Persze, rajta már nem lehetett csak úgy kifogni. Ó már sokkal gazda- ságcentrikusabban gondolkodott. A termelés megindításához viszont el kellett pa- terolni az örökséget. Végül is az a mentőötlete támadt, Józsi bácsinak felmond és vég- kielégítésnek felajánlja neki a kecskéket. A terv bevált, az öreg már úgyis únta a napi bejárást, s elfogytak a téli takarmánynak szánt akták is. zóval, megérett a hely- V zet a változtatásra. És kJ lön! A jószágok átkerültek a hivatali státusból a magánba, elégedetten vették tudomásul, hogy a gondozójuk mellett maradtak. Nézőpont Tagok és díjak Nyéki Zsolt ő egy éve már, hogy J-c törvény szabályozza U a gazdasági kamarák megalakítását és működését, de az új paragrafusok születését nem fogadta osztatlan lelkesedés. Egyrészt mifelénk még mindig ösztönös ellenállásba ütközik minden, ami kötelező. Ennek történelmi gyökereit hosszasan lehetne elemezni, különösen most, ezekben a napokban. De vállalkozásbarátnak korántsem mondható gazdasági környezetünkben a leendő tagok számára az új szervezetekkel járó tagdíjak és kamaráktól elvárt eredmények közül első pillantásra az előbbi vált kézzelfoghatóvá. Egy vállalkozónak eddig is bőven volt miért és hova tennie a pénzét, s a bérek, annak járulékai, az adó s ki tudja még hányféle költség kifizetése után nem várható el, hogy örüljön egy újabb csekknek. Ezt a kamarák vezetői sem vitatják, s bármennyire is állami intézmények, neheztelve kérik számon az elfogadtatáshoz szükséges első év működésének anyagi fedezetét, amelyre a központi költség- vetés tett ígéretet. A támogatás mégsem az eredeti tervek szerint csöpögött, de az élet megy tovább, munka pedig van bőven, ehhez pedig pénz kell. Vagyis minden bemelegítés nélkül a tagdíjakra kénytelen támaszkodni az Agrár-, a Kereskedelmi és Ipar-, valamint a Kézműveskamara, ahol nem vitatják a vállalkozói kör nehéz helyzetét, ugyanakkor nyitva hagynak néhány kérdést: mikor lesz rend ebben az országban, ha feketén működik a gazdaság, ha nincs valódi közteherviselés, ha nem működik egy valóban kétirányú információs rendszer. Mert amilyen természetes a minden forint megtérülését vizsgáló, éppen ezért minden kiadást kétszer is meggondoló mentalitás, olyan érthetetlen az évi kétmillió forintos bevételből egy-két ezres tagdíjat so- kalló szemlélet. A fejlett gazdaságok jól működő szervezeteit irigyelve már kevesebben látják meg az annak hátterében álló fegyelmet. Elfolyik... Ferter János rajza lm OH! 9*1 Cr fi 1* €1 W Kincstár kincs nélkül Balogh József zerény kis ünnepsé- V gén emlékeztek meg KJ pénteken a TÁKISZ harmincéves születésnapjáról. E sokak számára megfejthetetlen nevű intézmény vezetőjének ünnepi köszöntőjében volt egy mondat, ami felrajzolta a következő harminc év tennivalóját is: a jövőben megalakuló kincstári szervezethez kapcsolva is fontos feladatokat kell ellátni a szervezetnek. Kincstár — ízlelgethetjük mostanában egyre gyakrabban a szót, hiszen a mai nemzedék legfeljebb a mesékből ismerheti, s ha hallja, enyhén szólva furcsáll- hatja, hogy messze földön utolérhetetlen adósságunk tárházát kincstárnak kívánjuk nevezni. Pedig lesz kincstár és talán eredményesen segít majd az állam pénzének takarékos költésében. Ehhez azonban módosítani kell az államháztartási törvényt. Mire való a kincstár? Ahogy a törvénytervezet készítői fogalmaztak: az államháztartás működésével kapcsolatos pénzügyi feladatok központosított elvégzésére hozzák létre. Azt jelentené ez, hogy vége az önkormányzatok önállóságának, hisz az államháztartás szereplőinek gazdálkodásában — a kincstári rendszer bevezetése után — nagy változás történik: megszűnik a költségvetési támogatások ellátmányszerű kiutalása és az önálló bankszámlákon történő pénzgazdálkodás. Az viszont megnyugtatóan hat, hogy a bevételek a kincstári rendszerben is elszámolhatók a jogosult javára. Akkor mire való a pénzügyi gazdálkodás teljes átszervezése? A kincstári rendszerbe tartozók pénzeszközeinek kincstári számlán tartása lehetővé teszi a bevételek és a kiadások időbeli harmonizálását, javítja az úgynevezett likviditás- menedzselés feltételeit. A törvénytervezet kidolgozói szerint a rendszer működtetése kamatmegtakarítást, sőt kamatbevételt is eredményezhet, ezzel jelentősen hozzájárulhat az államháztartás helyzetének konszolidálásához. Vagyis ha lesz kincsünk, a kincstár nyugodtan meg is szűnhet. Hr' Ifi $f-; I í I ‘ M í j fii f". I |?í|||j üf" | s sf~ 1
