Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-14 / 243. szám
1995. október 14., szombat HATTER Esély a sereghajtók mezőnyéből 4, Jó volna, ha a fejlesztési koncepcióban a korábbi rossz példa hangot kapna Balogh József Nyíregyháza (KM) — Egy szörnyen jajgató, siránkozó beteg került egyszer Kovács Józsefhez, a szókimondásáról híres tudós sebészprofesszorhoz. — Tulajdonképpen mi a baja? — kérdi a pácienstől. — Jaj, drága jó tanár úr, azt én el sem tudom olyan köny- nyen mondani... Az orromban van egy óriási kelés, a térdemben hangyák bizseregnek, a gyomromban állandóan fel- és lemászkál valami, a tüdőm zakatol, a fejem lüktet, a bütykeim úgy fájnak, hogy a csillagokat látom, nem tudok hajolni, folyton éhes vagyok, és úgy látszik, a vesém sincs egészen rendben... Tőkeigény A professzor fejcsóválva csapta össze a kezét: — Atyaisten! Milyen egészséges ember lehet maga, ha mindezt a rengeteg sok halálos betegséget kibírta... Valami ilyesmi mondható el a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről is, annyi megpróbáltatást kellett és kell az itt élőknek elviselni. Ez a helyzet tükröződik vissza azokban az elemző dolgozatokban, tanulmányokban, amelyek az utóbbi években a kitörés, a kibontakozás lehetőségeit keresik. Bár igaz, hogy a változtatás sok pénzbe kerül, a megyei önkormányzatnál, a megyei fejlesztési ügynökségen készült elemzések arra kívánják ráirányítani a figyelmet: milyen támogatásokra volna szükségünk ahhoz, hogy az egymásra épülő fejlesztések a legoptimálisabban, a legrövidebb időn belül éreztessék kedvező hatásukat. Mondani sem kell: a legsürgősebb az infrastruktúra kiépítése volna, ennek hiánya miatt állapíthatta meg szinte mindegyik tanulmány, hogy a rendszerváltozás idején a megyét elmaradott, nem versenyképes gazdasági szerkezet, alacsony szintű infrastruktúra, tőkehiányos, vegetáló gazdálkodás, elszegényedő lakosság jellemezte. Ez a környezet nem tette lehetővé a gazdaság fejlődésének látványos és mérhető megindítását. Szerencsénkre a megye felzárkóztatása érdekében 1991- ben indított kormányprogram első helyen ennek az elmaradott infrastruktúrának a kiépítését irányozta elő. Ennek keretében 1991 és 1994 között Milliárdos megtakarításokat eredményezett volna, ha nem építették volna ki a gerincvezetéket minden kis településre, hanem mondjuk tartályokat alkalmaztak volna Elek Emil felvétele megyénkben az infrastruktúra fejlesztését szolgáló beruházásokra több mint 16 milliárd forintot fordítottak, melynek 40 százaléka (6,5 milliárd forint) központi állami támogatás volt. Az összeg kétharmad része a gázprogram megvalósítását szolgálta, ennek köszönhetően a nominális mutatók tekintetében is ezen a területen volt a legjelentősebb az előrelépés az elmúlt időszakban. Ma már befejezettnek tekinthető az ivóvízprogram, jelentősen elmaradt viszont a kívánt mértéktől a csatornahálózat fejlesztésének programja. A manapság készített tanulmányok — noha fontos a telefon, az energia is — a legsürgetőbbnek a közlekedési infrastruktúra kiépítését tartják, mert az ország észak-keleti régiójának gazdasági és ebből fakadó társadalmi problémái voltaképpen éppen emiatt keletkeztek, a nemzetgazdaság korábbi aránytalan fejlesztésének nem kívánt és nem tervezett hatásai ide vezettek. Ezért vetődik fel egyre sűrűbben az autópálya kiépítésének fontossága, a vasút korszerűsítése. Reális idő alatt Ehhez politikai akarat és gazdaságpolitikai döntés szükségeltetik. Lényegesen le kell rövidíteni a közúti eljutási időket mind a fővárosba, mind a térség megyeszékhelyei és a szomszédos országok regionális központjai között azért, hogy az áruk és szolgáltatások reális idők alatt érhessenek el piacaikra. Ekkor már érdemes lesz a szakmai befektetőknek beruházni az északkeleti régióban azért, hogy kiaknázhassák az olcsóbb munkaerőhöz tapadó előnyöket, nemkülönben a FÁK országokkal kiépíthető kereskedelemhez kapcsolódó, egyelőre látens logisztikai lehetőségeket. Azt mondja Nagy László, a Fejlesztési Ügynökség műszaki és fejlesztési menedzsere: ha már elkészítették a helyzet- elemzést, ami a megyéről egy korrekt képet ad, jó lenne az országos céltámogatási rendszer kidolgozásánál figyelembe vennék, hogy e pillanatban nincsenek a vonalas infrastrukturális fejlesztésekhez meghatározott paramétereknek alternatívái. Ma például akkor adnak mondjuk a csatornázáshoz vagy szennyvízberuházáshoz pénzt, ha a település meghatározott értékű beruházást létesít, holott nem biztos, hogy minden településnek szennyvízhálózatot és szennyvíztisztító művet kell építeni. Lehet, hogy egy településnek elég lenne csak a hálózat és valahol a végén majd egy gödör, amiből időnként kiszippantják, elviszik oda, ahol gazdaságosan tud működni a szennyvíztisztító. Sok olyan szennyvízberuházás van a megyében, ahol annyi szennyvíz sem termelődött az átadás óta, hogy egyszer ki kellett volna tisztítani. De vehető példa a gázprogramból is. Nem biztos, hogy az a gazdaságos, ha óriási távolságokra elviszik a gázvezetéket. Lehetne olyan alternatív megoldás is, hogy a kistelepüléseken egy tartályt helyeznének el, ami akár egy hónapig is elegendő és nem kellene kiépíteni tíz-húsz kilométeres gerincvezetékeket. Praktikus lenne kimondani, hogy a népességszámtól függően egyik helyen szükséges a tisztítómű vagy a gerincvezeték, a másik helyre gyűjtőmedencét vagy tartályt kell elhelyezni, mert ez a gazdaságos és ehhez adni a támogatást. Alternatívák — Nagyon sok olyan település van a megyében, ahol az emberek két-három hetes vizet isznak, mert annak idején amikor megszervezték a vízműberuházásokat, növekvő népességszámra kellett méretezni, noha minden előrejelzés és statisztika azt mutatta, hogy csökken a népességszám. így lettek méreten felüliek a vízművek, ezért isznak pangó vizet a legtöbb településen, de főként a kisebb helyeken. Sajnos akkor még nem voltak alternatív megoldások, pedig a szakemberek akkor is tudták volna a gazdaságosabb megoldást is. Ezért szeretnénk, ha a mostani fejlesztési koncepcióban minden ilyen korábbi rossz példa hangot kapna, az alternatív javaslatok pedig lehetőséget adnának arra, hogy a költségvetés a szűkös gazdasági helyzetben a gazdaságosabb megoldást támogassa — mondta Nagy László. ■1 i ■ ó>ett egy nap szabadig ságot. Szépen elter- JL\. vezte: reggel egy kicsit tovább lustálkodik az ágyban s ha elmegy a család, kiki a maga dolgára, akkor majd sorjában nekilát rendbeszedni a házat. Először vasalni fog, mert hegynyi mosott ruha magasodik már a hatalmas műanyag kosárban. Hiába, munka mellett nincs ideje erre; örül, ha a felkapnivalót frissen előkészíti reggelente. A Feri ingeivel kezdi, a hosszú ujjúakkal, merthogy most- már hűvösödnek a nappalok; a blúzokkal folytatja, majd a ballonokkal végez délig. Azután csap egy kis takarítást a három szobában, ez hétvégén most elmaradt, ebédvendégek voltak: Iván meg a családja a három unokával. Most nem duzzog majd Feri, Szabadnapon az ura, ha porol, meg hágaija a porszívót. Rendes ember, segítőkész is, de a takarítástól kiütést kap. Eszébe jutott hirtelen, hogy a minap keresett egy jótállási jegyet, s akkor látta, milyen rendetlen az iratfiók. „Csak öt perc az egész'." A dossziék, a borítékok tele csekkel, igazolásokkal, a franciaágyon landoltak s ő nekilátott a szortírozásnak. Akkor hullottak ki a képek abból a sárgásbarna borítékból. — Te jó ég! — kiáltott fel hirtelen, mert arra gondolt, ő már azt hitte ezek a régi képek végleg odavesztek. Egyenként vette kézbe a levelezőlap nagyságú, meg a kisebb, recés szélű fényképeket... Ott a Tisza-parton, annál a sorompónál, ahol két testvérével áll, ott játszott a csutkababájával és őrizte a libát. „Ez a kabát akkor maga volt a boldogság! Csomagban kaptuk Amerikából, segélyként a nagynénitől!” Aztán egy felvétel az óvodából, ahová csak játszani jártak, amíg a szülők a mezőn dolgoztak. „A Péter esküvője, Istenem, de szép nap volt, én karoltam a vőlegény testvéremet egészen a templomig.” Kibuggyant belőle a nevetés, amikor saját esküvői képét látta meg. A vállalat kultúrtermében tartották, s az ifjú pár fölött vörös betűkkel ez állt: „Tovább a lenini úton!" Aztán a gyerekek következtek: Jancsi, az első „és mindjártfiú”, majd Tériké. Ha a háttér is egy volna, könnyen össze lehetne téveszteni őket: mint két tojás, olyanok voltak féléves korukban. „Hogy elszállt az idő! Most a négyéves Dórika jár abba az óvodába, ahová az édesapját hordtuk...” Ez a kép egy óvodai évzárón készült, s ő ott áll oldalt az új plisszérozott szoknyájában... Azt sem vette észre, hogy közben távolabb elverte a delet a harang. Csak ült az ágyon s késő délutánig valósággal betakarták a szép emlékek. ~m—, Iszenderedett. Haza- érve Feri, a férje takar- I ta be egy kockás pléddel, nehogy megfázzon. Mert az esték már igen hűvösek. Gyilkoló díszek Galambos Béla uskák feltámadásáig ról beszélnek megyei A. vadászberkekben, ám misztikumot hiábavalóság lenne e sztorikban keresni. A megbízható forrásból mostanában, hallott történet, a vadgazdálkodás, vadászat területén létező mai valóságnak egy riasztó szeletét tükrözi, igaz jó példáját adja a rendőr-vadász együttműködésnek is, az erdei feketegazdaság elleni harcban. Vadorzókról kaptak híreket a hivatásos vadászok nem régen. Minő véletlen, néhány nap múlva nyolc civil ruhás rendőr közúti ellenőrzést tartott a „célterületen". Amikor a megállított személyautóból a kispuska is előkerült, másodperceken belül kattant a bilincs a volánnál ülő csuklóján. A fegyver tüzetes helyszíni vizsgálata során kiderült, hogy ezt az orosz kispuskát ez év júniusában már hatástalanították, s tulajdonképpen mint fali díszt értékesítették. És láss csudát, ez a színpadi kellékké szelídített puska, szeptemberben már visszaalakítva, feltávcsö- vezve, felhangtompítózva, mondhatni ülésre készen kerül a rendőrség kezére egy személygépkocsiból. Az őrizetbe vett tulajdonos lakásán még aznap éjjel házkutatást tartanak. A „fogás" nem rossz: még egy puska félezer lőszerrel, egy gázpisztoly és egy igen hatásos számszeríj vadász nyílvesszőkkel. Előkerül egy őztrófea is és amikor belekukkantanak a hűtőládába, glédába rakva ott fekszik hat mezei nyúl és tizennyolc fácán lefagyasztva, valamennyi gondosanfelcímkézve. A cetlikről kiderül: a fagyasztott vadmadarak legrégebbikét múlt év decemberében ejtette el a precíz vadorzó, aki — saját keze írásával bizonyítottan — így legalább kilenc hónapja végzi különböző fegyverekkel „áldásos” erdei tevékenységét. Az okozott kár valószínűleg igen tetemes, hiszen már a házkutatás során előkerült vadak tenyészértéke is eléri a 300 ezer forintot. Az ügynek azonban, a vadorzók elszaporodásán túl van egy fontos tanulsága: alaposabban figyelemmel kellene kísérni a hatástalanított fegyverek sorsát, amelyek ártalmatlanításuk után nem sokkal hatásos gyilokként kerülnek vissza igen veszélyes kezekbe. Uj csomagolópapír Ferter János rajza H i € * 1 $ í 11 T í I sf '. I Ació, záció,... Szőke Judit Y j ajon jó-e nekünk, ha 1 / az energiaszolgálta- V tók többségi tulajdonhányada magántulajdonba kerül? Méghogy magántulajdonba! De most már mindenjel erre vall, külföldi vevőkkel kalkulálnak, akiknek ez a dolguk. Érkeznek is a kérők, akik a leendő menyasszony hozományát mustrálgatják. Elgondolkodik az ember, hogy a lépés, mely a költségvetés szempontjából halaszthatatlan és elkerülhetetlen, nem veszélyezteti-e túlságosan súlyosan az ország — és egyúttal valamennyi energiafogyasztó állampolgár — hosszú távú érdekeit? Magánosították már a nagy adótartamú, kitűnő jövedelemtermelő képességű, kiemelkedő, biztos haszonnal kecsegtető jövedéki ipart — ezek nagy része sem hazai gazdát kapott; most a villamosenergiá és a gázipar, a gazdaság motorja, stratégiai jelentőségű szféra van soron. És milyen érdekes, most nem hallom emlegetni a nemzetközi gyakorlatot! Pedig sok országban természetes mamipódiumnak tekintik és nemzeti tulajdonban tartják az energiaszolgáltató rendszereket. Az vitathatatlan, hogy az eszközpark elöregedett, frissítésre szorul, a műszaki színvonal rég megérett a — kétségkívül pénzzabáló — fejlesztésre. Az is tény, hogy a korszerűtlen termelés, a hatékonyságra rosszul ható, nem épp élenjáró szervezettség kerül a legtöbbe, de azért mégis... A szakértők mellett, akik az ellenőrizhetetlenség, a következmények kiszámíthatatlansága miatt aggodalmaskodnak, úgy vélem, nem alaptalan a szolgáltatást igénybe vevő milliók nyugtalansága. Akiket nyilván leginkább az érdekel: ki garantálja az egyébként is nutgas árak megmaradását (ami önmagában is eredmény lenne)? Sokan új koncepciót sürgetnek az energiaszolgáltatók magánkézbe adásáról, ám az idő hasonlóképp igyekezetre késztet. Főleg azért, mivel a privatizációból származó, még a zsebünkben sem lévő költség- vetési bevételt már szinte el is költöttük. mi ^
