Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-13 / 242. szám
1995. október 13., péntek HATTER Kállai János Kállósemjén, Nyíribrony, Ófehértó (KM) — Móricz Zsigmond immár halhatatlanná lett Nyilas Misijének esete óta (vagy még korábbról) tudjuk: a korgó diákgyomor még a jóféle cipőpasztát is beveszi. No, itt azért nem tartunk napjaink menzaügyeinek alakulásában! Viszont, s ezt jó leírni: számtalanjelét tapasztalhatjuk a napi élelmezés költségeit mérséklő. a színvonal megtartását szolgáló okos praktikáknak. Olyan óvoda-, iskolavezetői, gazdálkodói szemlélet erősödésének, melytől nem idegen az alkudozás, a piacozás, az őstermelők megkeresése, a bespájzolás — az olcsóból, az eltarthatóból. — Hétszáz-nyolcszáz ebéd, ez a napi normánk — mondja Pólyák András, a kállósemjéni általános iskola igazgatója. A négyszázharmincegy tanulónk közül háromszázharminc veszi igénybe — különböző variációkban — étkeztetési szolgáltatásunkat. Fél falu konyhája A konyháról — lévén önkormányzati fenntartású — látjuk el az óvodásokat, az öregek napközi otthona „lakóit”, nálunk étkeznek a település közalkalmazottai; vendégebédet szintén tudunk adni. Ami a beszerzést illeti: több helyen vásárolunk. Nyíregyházán, Debrecenben, Nyírbátorban; mindig ott, ahol olcsóbb. A hússal a következő a helyzet: hasított félsertést veszünk, negyedmarhát. Itt bontjuk szét, a konyhán. A beszerzőnk ért a trancsírozás- hoz... Ezzel a házi módszerrel körülbelül kétszáz forintot tudunk megspórolni kilónként. A babot, krumplit, káposztát, a gyümölcsöt kistermelőktől vásároljuk; azonnal fizetünk nekik. Gyors, mindkét félnek megfelelő ez a szisztéma. Ha lenne megfelelő raktárhelyiségünk, nagyobb készleteket is érdemes lenne eltenni pl. cukorból, lisztből. A pinCékla fo ebben a hatalmas üstben a kallosemjeni suli konyhájában cénkben mostanság fogunk lerakni közel kétszáz mázsa burgonyát; nem tudni, meddig repül majd az ára; jobb előrelátónak lenni. Nyíribronyban az óvoda üzemelteti a konyhát. Onnan viszik a tízórait, ebédet, uzsonnát az általános iskola tanulóinak is. Az öregek napközi otthonosaival, az alkalmazottakkal együtt mintegy kétszázan veszik igénybe a közétkeztetést. — Voltak itt helyi próbálkozások, hogy olcsóbban oldjuk meg a napi ellátást — tájékoztat Müller Károly iskolaigazgató. Csak engedéllyel — Disznót vágtak, feldolgozták a húst, de ezzel — hivatalos engedély hiányában — le kellett állni. Olcsó baromfihús-ajánlatot kapott a község egy nyírkércsi kft.-től; ezzel sem járt szerencse, élelmezésegészségügyi engedély hiányában. — Szűkösebb időkben — jegyzi meg Köbli Ferencné, a nyíribronyi óvoda élelmezésvezetője — magunk készítjük a savanyúság egy részét. Most éppen vegyes csalamádét tettünk el, meg uborkát. Sokkal kifizetődőbb így, mintha boltban vennénk. A konyhai dolgozóink termelte zöldséget, gyümölcsöt megvesszük, csakúgy, mint a kistermelők húsz-harminc karalábéját, néhány kilónyi mákját. — Nem nagy ügyek ezek, de könnyűének a mind nehezebbé váló helyzeten. Pedig mi még nem is vagyunk drágák: a napközisek (háromszori étkezésért) 72 Ft-ot fizetnek naponta, az óvodások 58-at, a menzások (az ebédért) 47-et. Mindhárom tételhez csatlakozik még 10-10, illetve 7 forint önkormányzati hozzájárulás. Ofehértón sok szempontból hasonló a kép a diákétkeztetés dolgait illetően. Az óvoda — önkormányzati — konyhája a bázisa a falu közétkeztetésének. Harasztosi Pál felvétele — Annyi talán a specialitásunk — említi meg Kosztik Já- nosné iskolatitkár, hogy van gyakorlókertünk. Termelnek is Az általános iskolások, tanrend szerinti technikaórákon művelik a földet; zöldséget, krumplit, káposztát termelnek. Van egy kevés szőlőnk is. Nos, egyikből sincs olyan mennyiség, hogy az alapellátást döntő mértékben egyszerűsítené, de minden termel- vényt felhasználunk. A friss retket, a zöldhagymát azonnali fogyasztásra, tízóraira, uzsonnára; a nagyobb tételeket befőzzük. A napközis gyerekek 87 Ft- ot, a menzások 57-et, az ebé- delők-tízóraizók 75 Ft-ot fizetnek. A vendégebéd 114, az alkalmazotti 110 Ft-ba kerül. Azt hiszem, ezeket az árakat mindegyik kategóriában ki lehet bírni. A gond csupán az, hogy nem tudni, milyen árrobbanásokat hoz még a jövő... Korgó diákgyomornak olcsóbban Jobb az előrelátás: ki tudja meddig repülhet a krumpli ára • Okos praktikák Ee k t, j * j gr' n I 8 T hI jmt #" T * fz MHHEBWBBBi j- em vagyunk egyfor- l\l mák. Az ujjunk sem jL y egyforma. Egyéb testrészünkről ne is beszéljünk... Ha elveszítjük türelmünket, egy bizonyos dologra másként reagálunk. Ki-ki vérmérséklete, vagy intelligenciája szerint. Rádöbbenhettünk erre a megállapításra a minap is, egy baleset kapcsán. Történt pedig, hogy a reggeli gyorsvonat tömve szabolcsi utasokkal egy hajdúsági kisállomáson hirtelen fékezett. A vonatvezető a mikrofonon át szűkszavúan közölte: „Baleset miatt bizonytalan ideig itt várakozunk.” Teltek a percek, a negyedórák, a vonaton egyre nagyobb lett a mozgolódás. Többen leszálltak, előre mentek és érdeklődtek. A mozdonyvezetőtől valaki megtudta, hogy az előttünk lévő állomás közelében egy vasúti-közúti átjáróban halálos baleset történt. Egy vontatóvezető a piros jelzés ellenére a sínekre hajtott, éppen akkor robogott arrafelé egy expressz. Az információ szájról szájra terjedt. Ki-ki beállítottsáIlyenek vagyunk ga szerint adta tovább. Egy jól öltözött öreg úr ezt mondta a szomszédjának:„Ez a kormány semmit sem tesz a közlekedés biztonságáért. Itt egy újabb halott és mi várhatunk órákon át." A fekete kalapos, bajuszos bácsi így zo- horált: „Ilyenkor betakarítás idején a traktorosok reggel bepálinkáznak és a negyedik féldeci után a pirosat fehérnek, az eget nieg nagybőgőnek nézik.” Értelmes, középkorú férfi — talán agronó- mus lehetett egy téeszben — így folyt a találgatásokba: „Az utóbbi pár évben a kárpótlás jegyében sokan kaptak földet. Aztán a tönkre ment téesztől bagóért vettek traktort. Se jogosítvány, se gyakorlat, a maszekok mennek betakarítani. Nem számít ne-, kik se a saját életük, se az utasok élete. Csak a pénz számít nekik.” Eltelt egy óra és a légkör érezhetően romlott. Többen előre mentek és a forgalmistánál, meg a vonatvezetőnél érdeklődtek. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy mikor indulunk tovább és pláne mikor érkezünk Pestre. A vasutasok higgadtan válaszolták, hogy minden a rendőrségi vizsgálattól és a műszaki mentéstől függ. A mozdony megsérült, eltávolítása egy óra alatt végbe mehet, de ha a pálya megrongálódott és javítani kell, hosszú várakozásra kell számítani. Erre az informáióra egy csokornyakkendős úr felkapta a vizet: „Fontos konzultációra mennék tíz órára. Ha elkések, perlem a MAV-ot.” Egy vállalkozó külsejű, pocakos férfi elővette a rádiótelefonját, tárcsázott és hangosan, hogy mindenki haltja, ezt mondta:,, Hívjátok ide a titkárnőmet, hogy írja át a mai programomat. Egy fafejű traktoros miatt órákon áll a vonat. Piriké menjen a bankba, a kamionok indulhatnak! ” Hetven körüli paraszt bácsi szállt le a vonatról és a kalauzhoz csoszogott. Mint egy régi filmen a jobbágy alázatosságával félénken lépett a tekintélyes külsejű kalauz elé: „Nekem már ingyen jegyem van. Időm is van bőven. De az egyetemista unokám fél tízkor vár a Nyugatiban. Ha nem lesz ott, hogy találok el én a megadott címre. Mondja már, mikor indulunk?" Egy spicces melós az ablakon át káromkodott a vasutasokra. Harminc körüli, fekete hajú hölgy libbent le a lépcsőn és szintén előre tartott. Feszes farmernadrágot viselt, blúzán mély volt a dekoltázs. Oda riszálta magát a vonatvezető elé és búgó hangon megszólalt, nyilván arra gondolhatott, hogy külsejével mindent elér most is. „Induljunk már főnököm!" — nyávogta. A szomszéd fülkében egy fiatal pár egymásba fonódva ült nyugodtan, nekik minden mindegy volt, csak egymással törődtek. ■j—f gy őszes úr ezt morJ-/ molta maga elé: „Ec- i J ce homo! íme az ember! Ilyenek vagyunk. Jobban hasonlíthatnák egymásra, hiszen mindnyájan egy vonaton utazunk.” Fogas kérdés <W«W»M««WCWW»{W»WCWWWWaWiW»WW»»»M«<««WCWWW Kovács Éva M űködési költségre kapták a százötvenmilliót, ám a rákoscsabai magánklinika máig nem fogad betegeket— olvasom a hírt, melyből a továbbiakban kiderül, hogy a társadalombiztosítás emiatt jelzálog bejegyzését kezdeményezte. Az építtető-vál- lalkozó mindeközben azzal védekezik, hogy késve jutott a banki kölcsönhöz, ezért lassult le, tart máig is, s ki tudja, befejeződik-e egyáltalán az építkezés. A szépreményű magán- klinika úgynevezett egynapos orvosi bevatakozások ellátására szakosodott (volna), s külföldi támogatással elsősorban a jólmenő, fizetőképes menedzserrétegből kívánta saját pacientúráját biztosítani. Az elmélet nem rossz, csak éppen a gyakorlati megvalósítása borzolja joggal a kedélyeket. Az, hogy működési költségként kap százötvenmilliót egy magánvállalkozás, a szakemberek szerint nem szabálytalan, állami intézményekkel is megteszik ugyanezt. Az is elfogadhatóan hangzik, hogy az egynapos beavatkozások támogatásával komoly pénzeket spórolhat meg magának, mindnyájunknak az egészségbiztosító, hiszen a legdrágább gyógyításnak a kórházi, fekvőbetegellátás minősül mostanság. Ha még azt a szemléletet is elfogadjuk, hogy fizessenek a gazdagok, s a tőlük begyűjtött pénzekből gyógyíthassák a szegényeket, akár meg is nyugodhatunk... Csakhogy aki a magyar egészségügy gondjait ismeri, igencsak nehezen tud megnyugodni. Különösen bosszús lehet akkor, ha a százötvenmillió forintot összeveti azzal a kétmillióval, amelynek hiánya miatt például több mint tíz nyíregyházi fogorvos lesz rövidesen kiszolgáltatott, munj kanélküli. Számolhat most némely önkormányzat is, főképpen azok, amelyek nemhogy élő menedzsert nem láttak a környékükön soha, de a hozzájuk forduló szegényeknek sem tudnak egyetlen fillérnyi támogatást adni... A százötvenmillió talán egy megyének elég lenne. A magánvállakozónak kevés. Biztos, hogy rendjén van Pimaszság Ferter János rajza w «rítt* • ... ,, , .... ,, . , .. ... .... . •.................................„____*..............__ ... •- .... Ennyi az élet Kováts Dénes T gy ütés, egy villanás — és mindennek vé1—J ge. Gyakran ennyi csupán a határ élet és halál között. Elég egy meggondolatlan szó, egy félreértett mozdulat, s bekövetkezik a tragédia. A nyomozást végző rendőrök a megmondhatói annak, mily kevés kell ahhoz,hogy a vitapartnerekből gyilkos és áldozat váljon. Többnyire értelmetlenül. Az emberölések jelentős része családi vagy kocsmai veszekedések „eredménye” , amikor az indulat, az alkoholgőz miatt nem bír valaki uralkodni cselekedetein, s bekövetkezik a visz- szavonhatatlan és megváltoztathatatlan. A gyilkosság. Az a szörnyű tett, amit már nem lehet meg nem történtté tenni. S milyen apróságokon múlik az élet! Nem készült el a vacsora, nem fűtött be a kályhába, nem ad pénzt (még több) italra, rosszat mondott rá vagy barátnőjére — és még sorolhatnánk a kiváltó okokat, melyek, ha úgy nézzük, tulajdonképpen semmiségek, nem érnek meg még talán egy pofont se. Különösen akkor, ha a vitapartner sem tudja igazán, mit tesz vagy nem tesz, mit beszél. De mégis villan a kés, lesújt a balta, ütésre- rúgásra lendül a kéz és a láb. S nincs többé megállás. Utána vagy a töredelmes beismerés következik, vagy a bűncselekmény leplezése és tagadása. Kinél-kinél a megmaradt érzelmek alapján, a szörnyűség felismerése következményeként. Van, ki vállalja tettét, s annak büntetését, más leplezni igyekszik a dolgot, gyakran barát vagy családtag segítségével. Többször előfordult már, hogy a „menteni a menthetőt, ő legalább életben van” gondolattal a háttérben az életben maradt, de gyilkos mellé áll az anya, a barát, az ismerős, még talán segít is eltüntetni / az árulkodó nyomokat. így fordulhat elő, hogy gyanú van, de áldozat nincs. Egy darabig. Mert azért — szerencsére — ha nem is mindig, de a legtöbb esetben kinyomozzák a rendőrök az ügyet. A tanulságok azonban mindenki számára leszűrhetőek. Mielőtt villan a kés, a balta, lendül az ököl és a láb...
