Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-12 / 241. szám

1995. október 12., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyagország 3 Árvíz van, pénz nincs Egy-két napon belül az áradás nagysága elérheti a 8-10 métert, sőt... Az áradások több mint száz falut veszélyeztetnek Elek Emil felvétele Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Me­gyénk területének csaknem fe­lét fenyegetik az áradások. A felkészülésre, s a védekezésre viszont roppant rövid az idő, ráadásul a rendelkezésre álló anyagiakban sem dúskálunk — hangzott el egyebek mellett a megyei közgyűlés legutóbbi ülésén, ahol Szabolcs-Szat- már-Bereg árvízvédelmi hely­zete is napirenden szerepelt. Alig van a világon még egy olyan ország, mint a mienk: vízkészletünk kilencvenhat százaléka külföldi eredetű, a folyók vízgyűjtője az országot körbevevő hegyvidékeken ta­lálható. Gyorsan jön Az éghajlati és a földrajzi adottságaink miatt bármely fo- lyónkon, bármely időszakban előfordulhatnak árvizek. Ha­zánk árvízi fenyegetettsége Európában egyedülálló, a veszélyeztetett terület 21 ezer négyzetkilométer, az ország területének csaknem 23 száza­léka. Ez még túltesz Hollandi­án is! Szabolcs-Szatmár-Be- regre kiemelten érvényesek a fentiek, hiszen több mint kéte­zer négyzetkilométert, azaz a terület 38 százalékát fenyege­tik a folyók, ezen a területen 118 település található, csak­nem 200 ezer emberrel. A határszelvényekben gya­kori óránként a 40-50 centis áradás, de volt, ahol ez az ér­ték elérte a 80 centit is. Jellem­ző az áradás hevességére, hogy a Técsőn észlelt árhul­lám 16 óra múlva már Tisza- becsen van, de a Désnél ta­pasztalt áradás is megérkezik 32 óra alatt Csengerhez. Ez a heves vízjárás rendkívül ve­szélyes, hiszen egy-két napon belül az áradás nagysága elér­heti a 8-10 métert, sőt meg is haladhatja azt. Jéggel is Veszélyességük miatt külön említést kell tenni a jeges árvi­zekről. Ha az enyhülés a fo­lyók felső szakaszán hama­rabb érezteti hatását, mint ahogy az alsó szakaszon a zaj- lás megindulna, akkor az ár­hullám az alsóbb szakaszon ál­lójeget találva életveszélyes árvizet okozhat. Legutóbb 10 éve alakult ki a Tiszán Domb- rád térségében igen komoly jégtorlasz, melynek felszámo­lásához csaknem két hónap, 50 nap szükségeltetett. Megyénk falvait összesen 701 kilométer elsőrendű és 93,5 kilométer másodrendű ár- vízvédelmi vonal védi. Ha a kiépítettséget nézzük, ez alig haladja meg az 55 százalékot, ezzel szemben az országos át­lag meghaladja a 66 százalé­kot. Az alacsony töltések mel­lett továbbra is gondokat je­lentenek azok a helyek, ahol holtmeder keresztezi a gátat, vagy kedvezőtlen az altalaj. Ilyen több mint száz van a me­gyében. A gátakban lévő zsili­pek száma 162, melyek zöm­mel 60, sőt vannak, melyek 100 évvel ezelőtt épültek, ezek mind fokozottan veszélyes pontok. A tragikus, 70-es árvíz után nagyarányú fejlesztések indul­tak vidékünkön, első lépésként a legkritikusabb helyen, a Sza- mos-Sáréger, valamint a Túr- Sáréger közötti zárógát épült ki több mint 28 kilométer hosszban, a romániai terüle­tekről esetleg átömlő vizek lo­kalizálására. Az idő tájt indult a határtól a Szamos jobb és balparti töltésének erősítése is, a 93 kilométer hosszú védvo­nalból mára 72 kilométer épült ki, a torkolati szakasznál hátra van még 21 kilométer. Sajnos a kezdeti ütem lelassult, hi­szen 1980-ra már elkészült 54 kilométer, azóta eltelt másfél évtizedben csak 18 kilométer­re volt képes az ország. Ha to­vábbra is a jelenlegi ütemben erősítik a töltéseket, úgy a sza­mosi védvonal kiépítése csak a 70-es árvíz fél évszázados for­dulójára fejeződhet be! Gondok vannak a Tiszán, és a Krasznán is, a Tisza Tisza- becs-Vásárosnamény közötti szakaszán a töltés például vé­gig keskeny és alacsony. A fejlesztések ellenére sem lehe­tünk tehát nyugodtak, különö­sen nem azon a 36 kilométeres szakaszon, ahol a töltések ko­ronája a mértékadó árvízszin­tet sem éri el. Jellemző az anyagiakra: a Felső-Tisza-vi- déki Vízügyi Igazgatóság ke­zelésében lévő művek üzemel­tetésére, karbantartására folyó áron mintegy 1,2 milliárd fo­rintra lenne szükség, ezzel szemben rendelkezésre áll 331 millió. A pénzhiány azonban nem mostani jelenség, ez az oka an­nak is, hogy az 1980-ban elő­irányzott fejlesztések nem va­lósultak meg. A tervek szerint 300 kilométeres gátszakaszt kellett volna megerősíteni, s csak 130 kilométer épült meg. Szerencsére a jelenlegi kor­mány tisztában van a sürgető tennivalókkal, s az egyik idei határozatában az árvízvédelmi fejlesztéseket gyorsítani, a fenntartási, karbantartási kere­teket pedig növelni kívánja a következő évtől. Az országos fejlesztésekre rövid távon mintegy 14 milliárd forintra van szükség, ezen belül első helyen a Felső-Tisza-vidék szerepel, több mint ötmilliárd forinttal. Amennyiben ez a terv megvalósul, lehetőség nyílik arra, hogy tíz éven belül utolérjük az országos átlagot. Be kell fejezni A szatmári, beregi, szabolcsi tennivalók igen sokrétűek. Be kell fejezni a Szamos torkolati szakaszán a fejlesztéseket, le­hetőleg még az ezredforduló­ra, meg kell kezdeni a Tisza V ásárosnamény-Tiszabecs, valamint a Lónya-Tarpa kö­zötti szakaszán a töltések meg­erősítését. E két, nagy komplex feladat mellett feltétlenül szükséges az őrházak, védelmi közpon­tok korszerűsítése, a Túr Kis-, és Nagybukójának felújítása, a két évvel ezelőtti áradások okozta károk helyreállítása, s tovább kell bővíteni a távjelző hálózatot, a csapadéktevé­kenység radar utján történő megfigyelését, hogy időben fel lehessen készülni az árhul­lámokra. Az ugyanis biztos: áradások voltak, s lesznek. Humánum L ett nagy öröm a háznál, amikor Vasbeton Vil­mosnak, a városkörzeti nyolcadosztályban szereplő Búbosbánatosi FC oszlopos középhátvédjének a felesége gyönyörű fiúgyermeknek adott életet. A falura szóló dá- ridó közepeit az ifjú apának csak annyi ideje volt, hogy be­ír gorjon a sportboltba és meg­vásárolja csemetéjének a leg­kisebb focicsukát. Abban ugyanis egyetlen percig sem kételkedett, hogy gyermeke előbb, vagy utóbb, de inkább előbb bekerül a válogatottba. Az általános népünnepély­nek csak két nap múlva lett vége, amikor a csapat bajno­ki meccset vívott. Bár a bo­lond is láthatta, hogy a játé­kosok, de különösen Vilmos, meglehetősen bágyadtak a vigasság megpróbáltatásai után, a mérkőzés soha nem látott közönséget vonzott. Már az első mérkőzésen ki­derült, hogy Vilmos nincs csúcsformában. Azt még csak a bennfenntesek láthat­ták, hogy az öltözőben há­romszor is bemutatkozott a kapusnak, akivel tíz éve rúg­ta egy csapatban a labdát, amikor azonban kezet fogott a szögletzászlóval, majd a pálya közepén állva egy iránytűvel próbálta betájolni a kapukat, akkor már min­denki rosszat sejtett. A kezdés után a középhát­véd egy ideig a helyét keres­te. Kóválygásának a csapat- kapitány vetett véget, aki el­magyarázta neki, hogy az a hófehér mezbe öltözött játé­kos, akinek mellesleg egy ti­zes is virít a hátán, nem a szülészorvos, hanem az el­lenfél csatára, akit neki kell őriznie. Vilmos tehát emberére akadt, de ezzel megpróbálta­tásai korántsem értek véget. Ez a csatár ugyanis állandó­an szaladgált. Futott előre és hátra, labdával és labda nél­kül, a hátvéd meg annyit for­golódott utána, hogy már szédült. Már azt is sikerél­ménynek tekintette, ha egyál­talán a nyomába tudott lépni. Szerencsére, egy ideig a leg­nagyobb helyzeteket is ki­hagyta, ám a harminckilen­cedik percben bődületes nagy gólt rúgott a levegő után kapkodó Vilmos mellett. Az edző váltig azon törte a fejét, hogyan lehetne fel­bosszantani, hogy egy kicsit keményebb legyen. — Nem akarok pletykálni, de azt beszélik, hogy ez a csatár a gyermeked apja — súgta bizalmasan a fülébe a félidőben. A második játékrészben a hátvéd ha lehet még lagyma­tagabb volt mint eddig. Szin­te hozzá sem mert érni a csa­tárhoz. Amikor az szabadrú­gáshoz jutott, gondosan ele­gyengette előtte a gyepet, s ha elgurult a labda szolgá­latkészen visszahozta. Ha még véletlenül a földre hup­pant, előzékenyen felsegítet­te, s mindig volt hozzá né­hány vigasztaló szava. Ez még nem lett volna baj, ám közben teljesen megfeled­kezett feladatáról. így aztán nem csoda, ha a csatár, aki korábban mélyen formája alatt játszott, egymás után három gólt is beragasztott a felső sarokba. A z edző előbb csak sá­padt volt, majd kék vé­gül a lila különböző ár­nyalataiban játszott az arca. Alig várta, hogy véget érjen végre ez a lidércnyomás. — Te barom! Legalább rúgtad volna fel ha már nem bírsz utána futni — üvölt rá a mérkőzés után. Vilmos megbotránkozva, szelíd rosszallással nézett rá. — Na de, mester! Pont most bántsam, amikor apa lett? — szólt megrovóan, s elindult az öltöző felé. Fogy a kormány Angyal Sándor O kom van rá, hogy ke­rüljem az elfogult­ság vádját, amikor Kósáné Kovács Magda munkaügyi miniszter lemon­dásához kívánok néhány szót fűzni. (Valaha „osztály­társak” voltunk egy iskolá­ban, ahol módomban volt megismerni tiszteletre méltó felkészültségét, igazságsze- retetét s következetességét.) Mégis határozottan illik ki­jelenteni: jól tette, hogy le­mondott, dicséret illeti érte. Amint maga is indokolta: nem egyetlen ügy (a beteg- szabadság munkaadói fi­nanszírozásának 25 napra emelése) váltotta ki hirtelen ezt az elhatározást. Sokkal inkább az: már hosszabb ideje nem lát garanciát ar­ra, hogy a számára megha­tározó három kormányzati alapelv (a szakmaiság, a társadalmi hatás és az al­kotmányosság) a jelenlegi körülmények között érvé­nyesíthető. A jelenlegi kö­rülményeket viszont az egyedül üdvözítőnek kikiál­tott pénzügyi kormányzat, személyesen a pénzügymi­niszter alakítja, formálja a maga kénye-kedve szerint. Kormányzásának első heteiben e hasábokon már jeleztük, milyen káros, ha kapkod a miniszterelnök. Szomorúan kellett tudomá­sul venni, hogy szavunk (és a magyar sajtó számos sza­va) borsóként pereg le a falról, különösképpen már­cius 12-e óta. Nagy csorbát szenvedett akkor a demok­rácia: egyetlen felelős veze­tő testület sem tudott arról, hogy elvonulván mit főzött ki kondérjában a leendő pénzügyminiszter. A beje­lentés éppúgy meglepte a kormánytagokat, mint a képviselőket, a frakcióveze­tőket, a vezető párt front­embereit. Minimum elvárta volna akkor és azóta is a magyar közvélemény, hogy a legutóbb Amerikában „álompárosnak” nevezett új magyar pénzügy érek leg­alább az alkotmány alapel­veivel lennének tisztában, s ne hoznák kényelmetlen (mi több; lehetetlen) helyzetbe a kormányfőt. Kósáné ese­tében még ezen is túlmen­tek: egy, már korábban al­kotmányellenesnek ítélt el­képzelést akartak újra fel­melegíteni és az Érdek­egyeztető Tanács elé tálal­tatni a miniszter aszonnyal, akinél ekkor csordult ki a pohár. Tovább fogy a kormány, ezért megismételjük, ne­hogy a vezető párt más pro­minensei is félreálljanak a kormányfő mögül. Mert a nyilatkozatokból kiderül: a vezető párt elnöksége, kép­viselői frakciója Kósáné- nak és nem a másik félnek adott igazat ebben a vitá­ban... Cseles röntgen Ferter János rajza Pénz és paripa Nyéki Zsolt A z irodalmi juss: a pénz, paripa, fegyver napjainkban politi­kusok, közgazdászok egyre kedveltebb szófordulata, kü­lönösen akkor, ha egy fej­lesztési, beruházási dönté­seknél korábban elfelejtett térség érdekképviseletéről van szó. Mert bár több mint hetven éve egységesnek mondható a nemzet nagy családja, a legtestvériesebb kapcsolatot is megrontja, ha az egyik családtag arányta­lanul többet kap, mint a test­vérek. S csak tovább növeli a feszültséget, ha közben a családi kassza kimerül, s a lemaradtaknak be kell érni­ük a szép, de időnként déli- bábosan lebegtetett ígére­tekkel. Nem nehéz kitalálni, az elfelejtett fiú szerepét sző­kébb hazánknak szánta a történelem. ■Tény, ha valahol felmerül a vállalkozásfejlesztés lehe­tősége, az emberek többsé­ge mindjárt azt kérdezi: mennyi pénzt, támogatást (lehetőleg vissza nem térí- tendőt), milyen hitelt kap­hat. Ezek nélkül elküld min­denkit melegebb égtájakra, s nem is gondol arra, hogy rövidlátó viselkedése miatt olyan információktól eshet el, amelyek birtokában könnyebben boldogulna. Bár az is tény, ígéretekkel tele a padlás. Addig is marad a követe­lések benyújtása, amiből a pénz ugye egyértelmű, a szebb jövő felé száguldó paripa helyett ma már a száguldásra alkalmas autó­pályával is beérnék az em­berek, s az egyéni boldogu­láshoz sem fegyver kell, ha­nem munkahely, működő tőke. Óvatos kérése után szegény Miklósnak egy csattanós pofonnal kellett beérnie, s a juss megszerzé­séhez bizony keserves út ve­zetett. Még mondja valaki, hogy az irodalmi remekmű­vek az elefántcsonttorony­ban születnek.----­.... ——---------—--------------——------------------------—--------------------------------------—■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom