Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-30 / 231. szám

1995• SZEPTEMBER 30., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete 11 Az ukránoknak is szállítottak • Permedétől hízik a rovar ez a föld. Úgy tűnik, közepesen. Van itt dió nagyságú gumó és férfiökölhöz hason­ló egyaránt. Ha ezt a vidéket Burgonyaországnak ne­vezzük, talán Tímár lehet a fővárosa. (Csak a gávavencsellőiek meg ne sértődje­nek.) Nos, az egykor oly híres timári Béke Tsz hatalmas telepére érkezve azt látjuk, hogy nagyüzem van. Javában tart a válo­gatás, a feldolgozás a gépsorok segítségé­vel. Megnyugodva tapasztaljuk, hogy a pár lépésre lévő, hosszú burgonyatárolók hűvös félhomályában tornyosulnak a zsá­kok, biztonságba került a termés. Első nyilatkozónk Vasi Ferenc, a Timker Kft. ügyvezetője. Zúdítja ránk az információkat. Sorolja, hogy cége csak értékesít, de az együttmű­ködő Tiszatim Kft. termel és szolgáltat. A burgonyaügybe így bevonják szinte az egész lakosságot. Szeptember 1-jéig export- engedélyük is volt. Jó pénzért ki is szállí­tottak Ukrajnába augusztus végén 220 tonnát. Lenne ott fizetőképes kereslet, de Hagyományos betakarítás Balsa mellett A szerző felvételei a magyar piac, a magyar fogyasztók védelme érdekében nincs tovább kivite­li engedély. Érthe­tő. A Burgonyata­nács is védi a hazai érdekeket — hang­súlyozza informá­torunk. Aztán azzal folytatja, hogy aszály idén is volt, igaz nem akkora, mint tavaly. A vetőgu­mó igen drága volt. A Kleopátra, a Kon­dor, a Desiree, az Asterix fajták nemesek, szépek, de megkérik az árukat. A timári határban 200-220 mázsa a hektáronkénti átlagtermés. Az öntözés, a permetezés, az üzemanyag egyre drágul. A költség kilón­ként több mint 20 forint. Most 30 forint az eladási ár. Ugye, hogy nem sok? — kér­dezi Vasi Ferenc. Nagy is a kereslet, nincs értékesítési gond. Mint a cukrot, úgy vi­szik a timári burgonyát a pesti kereske­dők, eljut az itteni termés egy angol érdekeltségű győri üzlet­lánchoz is. A nyíregyházi MDF-piacra is jut néhány te­herautóval. A Béke Szövetke­zettől bérelt tárolókba 300 va­gonnyit tesz el a kft., s a vető­gumók szakszerű tárolásáról is gondoskodnak. Prokop József, a Béke Szö­vetkezet elnökhelyettese, a tele­pülés alpolgármestere azzal folytatja, hogy tavasszal 60-70 helybéli munkanélküli kapott az önkormányzattól segélyt, most csak 2-3. Mert a betaka­rítás és a feldolgozás sok em­bernek ad munkát. Sokan vesznek részt a beta­karításban a balsai határban is. Itt találjuk Simkó Lászlót, népes családjával, illetve baráti körével. Hagyományos módon szedik kosarakba a krumplit. Simkóék kórusban panaszkod­nak. Hogy a permetszer na­gyon drága, de kevésbé haté­kony. Majdnem dupla volt a dózis, a bogarak meg csak híz­tak tőle. Kistermelőnek nem áll módjában öntözni, a többi költség magas, a jövedelem szinte a nullával egyenlő. Gávavencsellőn taláfjuk Csongrádi Zoltánt, az Agrárkamara gaz­dajegyzőjét. Mint mondja, hat környékbe­li községben fejti ki tevékenységét. Útbai­gazítást, tanácsot ad bárkinek a termelés­sel és az értékesítéssel kapcsolatban. So­kan nem élnek ezzel a lehetőséggel — pa­naszolja. Azért nyílt panaszra az ajka, mert tapasztalta, hogy sok kezdő gazdál­kodó szakszerűtlenül termel. Ennek követ­kezményeként mindössze 150 mázsa az át­lagtermés hektáronként. Az átlagosnál va­lamivel alacsonyabb az idei termés, a szakember szerint keresleti piac van. Karakó László, Gávavencsellő polgár- mestere ezt mondja: — Sok olyan ember van, akinek nincs földje, de bérelt földön burgonyát termel. A termelők költsége és haszna nincs arányban. Ám akinek munkát ad a krumpli, az már nem megy munkanélküli­ként a Parlament elé tüntetni. Aki ügyes, szakszerű és befektet, az megtalálja a szá­mítását. Ilyen nálunk Kender József. A határban éppen a burgonyabetakarító kombájnát vezeti Kender József. íme a megfontolást érdemlő nyilatkozata: — Mezőgazdasági gépszerelő voltam, most vállalkozó vagyok. A földművelésü­gyi hivataltól pályázat útján támogatást kaptam a gépláncom kiegészítéséhez. Saját teherautómon viszem értékesíteni a burgo­nyát, kiiktatok néhány láncot. Nagyban csinálom. így nekem megéri. A minap Bal- kányban szereztem be az olcsó vetőgumót. Már a jövő tavaszra gondolok. A burgonya keményítőben és C-vitamin- ban gazdag, ezért is fontos népélelmezési cikk. Két éve lapunkban megírtuk, hogy Balsán európai méretű burgonyafeldolgo­zó üzem épül, s ez jó lesz a környékbeli termelőknek js. Még mindig nem rakták le az alapkövet... S hogy mi jó a termelők­nek, meg a fogyasztóknak, azt napirend­ként tárgyalhatnák az illetékesek. Nábrádi Lajos B urgonyaügy van Szabolcsban. Úgy hírlik, hogy az idei termés sok is, meg kevés is. A termelők alacsony­nak, a vevők még mindig magasnak tartják az árakat. Vajon a ránk következő télen elkérnek-e száz forintot a krumpli ki­lójáért? Vajon a termelők megtalálják-e számításaikat? Milyen a minőség? Hogy alakul a piac? Ilyen és hasonló kérdésekkel érkeztünk a legnagyobb burgonyatermelő vidékre, a homokdombokkal tarkított ti­mári, balsai és gávavencsellői határba. Szinte félkört ír le itt a Tisza, s ez a klí­ma, ez a talaj ideális ennek az alapvető ' élelmiszernek a termeléséhez. Joggal ne­vezhetjük ezt a vidéket Burgonyaország­nak. A timári helységnévtáblától kőhajítás- nyira, a kövesút közelében pirosra festett necczsákokban áll a krumpli, katonás sor­rendben. A hajlongó emberek a szó szoros értelmében a forró homok alól a tíz kör­mükkel kaparják ki a termést. Közösen ér­tékeljük, hogy ezen az őszön miként fizet Feldolgozás Tímáron A KM VENDÉGE A falu jegyzője Bartha Andrea Ha létezik Magyarországon olyan felmé­rés, amely a munkában töltött napok számát viszonyítja a táppénzes napoké­hoz, ebben a felmérésben egész biztos, hogy Kovács Dezső, Tivadar megbízott jegyzője az első helyen állna. Hét hónapi megszakítással ötvenkét évig dolgozott a közigazgatásban, s a több mint fél évszá­zad alatt egyszer sem ment táppénzre. Igaz, egyetlenegyszer, 1957-ben az orvos mindenáron ki akarta írni, olyan influ­enzás volt, de végül kiegyeztek egy napi haladékban, s ezalatt az akkori jándi vb- titkárnak sikerült annyira helyrejönnie, hogy csak megúszta a betegszabadságot. Életútját ismerve lehetnek, akik vállu- kat vonogatják: szürke tisztviselő. A köztársasági elnök viszont nem így gon­dolkodott: érdemes és eredményes mun­kássága elismeréseként Kovács Dezsőt a Magyar Köztársasági Érdemkereszt ki­tüntetésben részesítette. S valóban, nem sokan mondhatják el ma magukról, hogy egyszer, egy régebbi rendszerben már jegyzősködtek valaha, és — ha meg­bízottként is — jelenleg szintén a jegyzői székben ülnek! Az első állomás 1943-ra datálható. A tizenhat éves fiatalember hat elemi és négy polgári után bekerül a tarpai jegy­zőségre adminisztrátornak. Szeretne ő nagyon továbbtanulni, vonzza a bereg­szászi felsőkereskedelmi, de édesapja a harctéren, s valaki­nek csak el kell tartani az édesanyát és az öt testvért. Egy év múlva megjön a frontról a gyászjelentés, s ezzel megpecsételődik a fiú sorsa: marad kenyér­kereső a jegyzőségen. Szorgalmával hamaro­san irodatiszti kinevezést vív ki, majd 1948-ban el­végzi Nyíregyházán a község-közigazgatási tanfo lyamot. Szülőfalujába, Tarpára kerül segédjegyző­nek, majd Ti- szakóródra, az­tán Beregsu- rányba kör­jegyzőnek. Közben rend­szerek jönnek, rendszerek mennek, s a tanácsrendszer következik — Kovács Dezső Nagyvarsány­ban és Jándon vb-titkárként éppúgy megállja helyét, mint tanácselnökként. Innen aztán Bereg jó néhány települését fel lehetne sorolni, ahol vb-titkárként megfordul: nevét éppúgy ismerik Barabáson, mint Kisarban, vagy Gulácson. A leghosz- szabb, s talán legszebb idő­szak mégis Jándhoz kötő­dik, hisz húsz év, s két gyermek születésének em­léke nem egykönnyen fe­ledhető... Dezső bácsi Jándról ment nyugdíjba 1987 szep­temberében. A dátumokra egyébként ma is éppúgy hó­napnyi pontossággal emlékszik, mint az iskolapad­ban tanultak­ra, mert, hogy azt ki ne felejt­sük a történet­ből, Namény- ban megszerez­te a gimnáziu­mi érettségit, aztán kétéves tanácsakadémi­ára járt Buda- A szerző felvétele pestre, végül Mátészalkán elvégezte az esti egyetemet. Amikor be­adta az öregségi nyugdíjigénylését, ne­vetve mondta kollégáinak: „most már nyugodtan hívhattok papának!” Rajta is ragadt a „papa”, pedig nyugdíjazása ko­rántsem jelentette az aktív élet végét, még csak ezután következett Tarpa, s Kisar, ahová megbízott vb-titkárnak ne­vezték ki, majd Gulács, ahol — hisz újra fordult a világ! — ismét jegyző lett a be­osztása. 65 évesen úgy gondolta, jó len­ne már a nyugdíjasok nyugodt életét élni — kimondani ellenben még magában sem merte, hogy soha többet nem fog dolgozni... És ezt, hogy nem mondta ki, igazán jól tette, mert hét hónap nyugdí­jas élet után a lánya munkanélküli lett, s ő ismét kacsintgatni kezdett a közigaz­gatás felé. A tivadariaknak fülébe jutott, hogy munkát keres, így lett ebben a falu­ban Dezső bácsiból ismét jegyző. 69 éve­sen Tarpáról jár át busszal — egész éle­tében ezt a közlekedési eszközt használ­ta, saját kocsira soha nem vágyott, eze­ken a kistelepüléseken pedig a tanácsok­nak nemhogy autóra, még biciklire sem futotta. „A jó jogszabály olyan, mint a buszmenetrend — szokta mondani — ügyfél és előadó egyaránt ismeri. Ha a Horthy-, Rákosi-, Kádár- és a jelenlegi rendszert össze kellene hasonlítanom, azért volt az első a legjobb, mert nem változtak örökösen a szabályok: nekünk az iskolában 1948-ban is megfelelt az 1886-os törvény! Utazás Burgonya országban'

Next

/
Oldalképek
Tartalom