Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-28 / 229. szám
1995. szeptember 28., csütörtök HÁTTÉR Nagy család, mikrohitellel Jól forgatják a vállalkozások finanszírozására kihelyezett tőkét Bogdányban Galambos Béla Nyíregyháza, Nyírbogdány (KM) — Három év és két hónap óta megyénkben is folyamatosan működteti a PRI- MOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány azt a Mikorhitel programot, amelyet annak idején a kezdő vállalkozások finanszírozásának megkönnyítésére hozott létre az Európai Unió és a Magyar Vállalkozásélénkítő Alapítvány. Az eddig éltéit idő alatt több mint ezren adtak be pályázatot a PRIMOM Mikrohitel igazgatóságára, ahol elbírálásuk után végül a pályázók mintegy hatvan százaléka vett fel kedvező feltételek mellett, legfeljebb félmillió forint kölcsönt vállalkozásához. — Október eljesétől kedvező változás áll be a mikrohitel- programban — tájékoztat Kruppi Imre a PRIMOM Mikrohitel igazgatója, a nyíregyházi vállalkozói központban lévő irodájában. — A kölcsön felső határa, már a szeptemberben beadott pályázatokra vonatkozóan is, ötszázról 850 ezer forintra emelkedik. A kamatláb megállapításánál újabban négy kedvező kamatozású hitel kamatkondíciójának átlagát tekintjük mérvadónak, ami azt jelenti, hogy jelenleg 25 százalékos kamatra vehető igénybe a mikrohitel. Ez nem csupán 3 százalékkal kedvezőbb az eddigiektől, hanem ráadásul változatlan a teljes 3 éves futamidőre. A mikrohitel többi feltétele, mint a féléves türelmi idő, a teljesíthető hitel- fedezet és az üzleti terv készítése a régi maradt. így csak biztatni tudok minden kezdő, illetve 2 évnél nem régebbi vállalkozást a megyében, hogy vegyék igénybe ezt a hitellehetőséget, amelynek gazdája a PRIMOM, pénztárosa pedig a velünk rugalmasan együttműködő Takarékbank. Nagycsaládos farmer A mikrohitelt igénybe vett vállalkozók egyike a nyírbogdá- nyi Ocsai László, aki az általa vezetett családi tejtermelő farm kialakításához, az állatállomány növeléséhez kapott 2x 500 ezer forintot a PRIMOM- on keresztül, s most újabb pályázat beadása előtt áll. Az Ócsai-féle kis tehenészet a Nyírbogdány melletti Kapás tanyán működik, ahol a volt tsz-major erre alkalmas, elkülönülő tanyaépülete a környező legelővel, azonkívül 30 Amíg a tehenek békésen legelnek, István, Karcsi és Zoli (balról jobbra) a karám mellett testvériesen elosztja a teendőket A szerző felvétele hektár termőföld jelenti a gazdálkodás alapfeltételeit. A vállalkozás különlegességét az adja, hogy e birtok tulajdonosa a L’Esparance német alapítvány valamint a megyei Gyermek-, és Ifjúságvédő Intézet. A tulajdonosok éppen azért adták Ocsaiék használatába a birtokot, mert a valódi nagy- családos nyírbogdányi házaspár mint hivatásos nevelőszülő 4 saját gyermeke mellett 8 állami gondozottat is családtagként nevel. A Kapás tanyára érve első pillanatban kihaltnak látszik a tehenészfarm környéke. Az istállóba bekukkantva a jászol mellett egy hatalmas piros-tarka hízó bika ötlik a kíváncsiskodó szemébe, mellette a szalmán néhány kisborjú, odébb egy előrehaladott vemhes tehén heverész. Az épülettel szemben a csikókarámban lovak futkároznak, a mögöttük lévő kis erdősávon túl, a falu alá nyúló legelőn pedig egy kis tehéncsorda legel. Kisvártatva két fiatalember tűnik föl a takarmánykazalak felől. A bemutatkozásnál kiderül a szőke hajú fiú Ocsai Károly, az éppen a tejiparhoz Nyíregyházára utazott gazda 17 éves fia. A szintén nyílt tekintetű, értelmes fekete srác pedig Jónás Isnán, aki két másik volt berkeszi állami gondozott cigányfiúval — Zolival és Robival — együtt Ócsaiéknál nem csak családtaggá, hanem a farmon nevelőapja munkatársává, társtulajdonosává lett. — Itt közösen gazdálkodunk édesapámmal együtt öten — világosít fel a fami gyakorlati működéséről a saját bevallása szerint a lovakért bolonduló Karcsi — mindünknek van 3 hektár saját kaszálója és hozzá saját állatai: nekem például jelenleg négy lovam, egy bikám és két tehenem. A gépesítés lehetne jobb is, de ha kell, van aki visszasegítsen. A traktorunkkal, ekénkkel és a fűkaszával még egyelőre elbo- dogulunk. Persze nagyon kellene egy rendfelszedő pótkocsi, és tavaszra egy rendsodró is. Növekszik az állomány, egyelőre megtartunk minden valamire való jószágot a szaporulatból. Nem inas Jónás István 15 évesen került a berkeszi intézetből Ocsaiék- hoz, akiknél családtagként él már három éve. Bár annak idején mehetett volna a mátészalkai mezőgazdasági szakmunkásképző intézetbe is állattenyésztőnek, ő inkább Nyír- bogdányt, a családi farmgazdálkodást választotta. — Nem vagyok inas — jegyzi meg csöndes derűvel — mint ahogy a két másik nevelt fiú, Robi és Zoli sem. Például 4 fejős tehén és 4 hamarosan megellő előhasi üsző az enyém az összesen 43 darabos állományból. A gazdálkodási ismereteket itt tanultuk a farmon. Nagyon fontos a gyakorlatban szerzett tudás, de azért tudom hasznos lenne egy olyan tanfolyam, ahol a szarvasmarha-tenyésztés, tejgazdálkodás elméletével is alaposabban megismerkedhetnék. Tiszta fej, extra tej A két fiatalember büszkén mutatja meg az istállóban kialakított hat férőhelyes fejőállást, ahonnan csővezetéken keresztül jut a kifejt tej az elkülönített tejház vákumtartályába, majd onnan szűrés után az egyelőre csak 300 literes hűtőbe. Itt rövid idő alatt 5 fokra hűl le. Miután a farmon mindenki jól tudja, hogy ezen múlik a jövedelmező termelés, rendkívüli módon ügyelnek az állatok, az istálló és az eszközök tisztaságára. — Ezeknek a rendszabályoknak, a gondosságnak köszönhető, hogy eddig egy-két kivételtől eltekintve mindig 31 forintos „extra tejet” adtunk le a Szabolcstej Rt.-nek — meséli a végszóra betoppant gazda, Ocsai László. — így lehet csak jövedelmező számunkra a tejtermelés, amit a jelenlegi nem egészen 200 literről jövő évtől napi 4-500-ra fogunk növelni. A tehénállományt persze tovább szeretnénk bővíteni, mégpedig a már jól bevált módszerrel: mikoritelből. Eddig két ízben vettem fel sikeres pályázat útján, összesen egymillió forintot, amit tisztességgel törlesztek is. Ezúttal a legnagyobb nevelt fiú, Robi nevén adunk be újabb pályázatot, most már az emelt 850 ezer forintos mikrohitel ösz- szegre. Ha jól gazdálkodunk nem lehet semmi probléma.-m—j zen az éven valahogy i-4 nehezebb lett az életük. i J Tudták, hosszabb nyaralásra nem telik, de azt már a tanév végén elhatározták— ha csak néhány napra is —, azért elutaznak a fővárosba. Csak ők hárman, ahogy apu halála óta már szokták: anyu és a két lány. Esténként órákig tervezgettek, gyűltek a jobbnál jobb ötletek, nem győztek mindent papírra vetni — el ne felejtsenek, ki ne hagyjanak valamit. Jó előre lefoglalták a szállást, s már csak azért izgultak, hogy legalább azon a négy-öt napon ne essen az eső, ne rontsa el rövidre szabott nyaralásukat. Ahogy közeledett az indulás ideje, anyu egyre nehezebb szívvel hajtotta álomra Nyári emlék fejét. Órákig hánykolódott a párnán, s számolt. Előbb csak fejben. Aztán papíron. Aztán összegyűrte és új papírt tett maga elé. Majd még egyet. S a számok, ahogy egymás alatt sorakoztak az irkán, egyre gőgösebben kacagtak vissza rá. Pöf- feteg, kerek hasukkal diadalmas táncot jártak a négyzetrácsok között, mindhiába, csak jöttek, gyűltek az újabbak. Feladta. Fájdalmasan hasított belé a felismerés. Fejét két tenyerébe hajtva sóhajtott, mintha nem is magának, hanem a konyhaasztalnak súgná: nem utazunk. Már nem emlékszik, reggel kinek jutott eszébe — talán a kicsinek —, hogy akkor nyaraljanak gondolatban. Tegyenek úgy, mintha mégis elutaznának... S elutaztak — a képzelet szárnyán. Gondosan becsomagoltak a bőröndbe, a hátizsákba, nem is volt nehéz. Anyu — a tervezett program szerint — minden nap hosszú történeteket mesélt. A Parlamentről, ahol süppedős szőnyeg borítja a lépcsőt, a Mátyás-templomról, melynek tornyai az égig érnek, a Halászbástyáról. ahonnan kislányok hajába illő szalagnak látni a Duna kék vizét. Csak úgy pihegtek, mire megmász- ták a Gellérthegyet, de megérte: csodálatos onnan a kilátás Pestre. Megszámlálták, nevükön szólították a hidakat, s a mellvédről integettek a sétahajóknak. Fagyit vettek a Margitszigeten és pattogatott kukoricát a Városligetben. Utánozták a kígyót, a csacsit és az elefántot az Állat kert ben, s nagyokat kacagtak a Vidámparkban. Tolongtak a villamoson, a trolin és a metrón. A sétálóutcában találkoztam össze velük. Épp csak néhány szót váltottunk, amikor a kicsi — közelebb húzódva anyjához — halkan megkérdezte: — Anyu, már itthon vagyunk? — Itthon, kicsim — simogatta meg az okos kis fejet az anyja. Tóth Kornélia dálkodnak a sajnos, egyre kevesebbet érő normatív támogatással, milyen módon igyekeznek pénzt szerezni a legalapvetőbb feladataikra. A gazdálkodás ma már nemcsak a javak elosztását jelenti, hanem az önkormányzatok legtöbbje valódi pénzkereső tevékenység után kénytelen nézni. S éppen ez rejti magában a következő hibaforrást: nevezetesen, a települési önkormányzatok nemigen szerezhettek korábban gyakorlatot a gazdasági élet eme területén, s ezért hiba csúszhat a számításba. A törvény ismeretének hiánya nem mentesít a felelősség alól, s ez nemcsak a büntetőügyekre igaz, hanem az önkormányzatok irányítására is. Tény és való, senki nem születik ezekkel az ismeretekkel, viszont a választott funkció kötelez: ma ezernyi ága-boga van a helyi irányításnak, s ezekben jártasságot kell szerezni. Nehogy később a kormány kényszerüljön kihúzni a vétlen lakosságot szolgáló intézményeket a bajból. M entőövet dobott a kormány Bátorligetnek, hallottuk a minap a hírt. Tette mindezt azért, mert a megyénkbeli kisfalu—Szerencs, Bakon- szeg és Nágocs társaságában — saját gazdálkodási hibájából lehetetlen helyzetbe került. Egy falut nem lehet azért büntetni, mert a választott képviselő-testület végzetes hibát követett el. Igaz, a ma hivatalban lévő önkormányzat már felére csökkentette a vegyes tartozást és mindent megtesz a kilábalás érdekében. Dicséretes a szándék, s természetesen üdvözlendő a kormányhatározat is. Most, amikor az emberek elbizonytalanodtak a szociális vívmányok megkurtítása láttán, jólesik azt is érzékelni: a tartósan fizetésképtelen önkormányzatok sem telepednek csődtömegként a helybeliek nyakára. Azt azért más települési önkormányzatnak is érdemes megnézni, hogy gazVezető beosztás Ferter János rajza Helyzetmegítélés Balogh József-m- -m- a a mostani elképzei i lések szerint hagyja JL A jóvá az országgyűlés a jövő évi költségvetést, akkor az önkormányzatoknak szánt 430 milliárdból ötöt elkülönítenek területkiegyenlítési célokra. Igazán jó hír ez az országnak ebben a végében, s ha igazságos lesz az elosztás, Borsoddal együtt jelentősebb összeghez juthat belőle megyénk. Van azonban valami mostanában a levegőben, ami esetleg megkérdőjelezi ezt a szándékot. Megyénk helyzetének megítéléséről van szó. Nemrég mondta a Győr- Sopron megyei közgyűlés elnöke az egyik országos lapban —, sajnos nem áll egyedül ezzel a véleményével —: nem tartja igazságosnak, hogy ebből az ötmillióidból a mi megyénk egymilliárdot kapjon, mondván, mi kaptuk a legtöbbet az előző négy évben is. Elég csak elővenni a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium kimutatását, kiderül: ha korábbi helyzetünkhöz képest jelentős is volt a fejlődés, ez messze nem elegendő a felzárkózáshoz. Hiába épültek ki a települések úthálózatai, ha nem vagyunk bekötve az európai közlekedési hálózatba. Hiába van itt helyi értékű jelentős infrastruktúra, ha az működőképtelen, mert nem jön a tőke, nincs foglalkoztatás. Említsünk azért néhány mutatót is. Az egy állandó lakosra jutó egészségügyi kiadás Győr-Sopron megyében tíz-tizenöt százalékkal jobb. Egy állandó lakosra jutó összkiadás itt 48 ezer, ott 51 ezer. A vízellátás — amiről azt mondják, hogy tökéletesen ellátottak vagyunk — itt 87 százalék, Győr megyében 92 százalék. A szennyvízhálózat kiépítettsége nálunk 20,1 százalék, Győr megyében a bős-nagymarosi program miatt a jövő évben megközelíti a 70 százalékot. És jobbak telefonban, a távhívásba bakapcsolt települések számában. Ott van, itt nincs autópálya, az egy főre jutó beruházási teljesítmény értéke majdnem a kétszerese a mi megyénkének. Az ország összes munkanélkülijének fele mindig a mi megyénkben volt, Győr megyében soha nem haladta meg a 7 százalékot. Itt száz lakosra 171, ott 133 eltartottjut. Valóban van mit irigyelni. j Kihúzni a bajból
