Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-23 / 225. szám

1995• SZEPTEMBER 23., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Egy kicsit Jézus lehetett Hivatása: lelkész, hobbija: színész • Megszemélyesítette, akiről prédikált Olyan jó lett volna hosszasan elbeszél getni vele! Érdekes, színes egyéniség le­het, igazi örökmozgó, mai értelmisé­gi fiatalember, papi jelzéssel gallér­ja alatt. Csak éppen időhiányban szenvedett — vélhetően ő az a tí­pus, aki elégedetlen, amiért egy nap mindössze huszonnégy órából áll —, hisz már csak néhány nap vá­lasztotta el attól, hogy végleg el­hagyja Kisvárdát. Hivatása ugyan­is Kiesük Györgyöt szeptember 1- től új állomáshelyre szólította: Ti- szaújvárosba. Ha jutott volna rá idő, arról kellett volna alaposan kifaggatni, hogy egyez­tethető össze a lelkészkedés a szín­játszással. A kisvárdai Doktorock nevű amatőr színjátszó tár­sulatnak ugyanis egyik alapítója, s tevékeny részese. Az augusztus 20-i fellépésükön, a Jé­zus című összeállítás­ban pedig egyenesen a címszerepet játszotta, ő személyesítette meg magát a Megváltót. Az „összeférhetetlenség­ről” azonban csak eny- nyit hajlandó monda­ni: „akadtak, akik szó­vá tették, miért a szín­padon énekelek, miért nem a templomban? Az ellenzők tábora azonban elenyésző, az embereknek igenis tet­szett, amit mi csináltunk A7 plöarlá. son például, amikor Jézu sérik a katonák, egy né? felkiabált a színpadra, s alaposan leterem­tette a katonákat, amiért szegény Jézussal ezt merik tenni!” S ha netán valaki ab­ban keresne kifo­gást, hogy a pró­bák és előadá­sok miatt nem jutott elég idő az élethivatás­ra, azt könnyű meggyőzni: Ki­esük György szervezte meg öt évvel ezelőtt, Kis- várdára kerülése­kor a gyerekek hitoktatását, ami olyannyira jól sike- ült, hogy azóta a hittanórák szá­ma heti 78-ra emelkedett. Ehhez azonban ki kellett nevelni egy megfelelő hitoktatói gár­dát, s valami módon össze is fogni őket. Aztán ott voltak az öregek: bejárt hozzá­juk a kórházba, nemcsak azért, hogy lelki vigaszt nyújtson, hanem, ha kellett, ma­gányukat enyhítse. Ilyenkor aztán nem kér­dezte, hogy ki milyen vallású, aki hívta, annak leült az ágya szélére. Könnyen el­képzelhető hát, amit félig tréfásan, félig ko­molyan mondott: „a város öreg nénijei en­gem siratnak, amiért el kell mennem.” Szeretett egyébként itt lakni, nemcsak azért, mert közel volt szülőfalujához, Nyír- csaholyhoz, hanem mert itt talált rá egy olyan fiatal értelmiségi csapatra, akik „nem a babérjaikon ülnek, nem a pénzszerzés a legfőbb életcéljuk, hanem örömet okozni embertársaiknak”. Orvosok, pedagógusok fogtak össze a Doktorock-ban, először 1993 karácsonyára, hogy előadják az Ist­ván, a királyt, majd, sikerükön felbuzdul­va a Jézus Krisztus szupersztárt, s a Jézus című rockösszeállítást, melyben meghívá­sukra augusztus 20-án Vikidül Gyula éne­kelte János szerepét. (Jézus megszemélye­sítőjére, Kicsák Györgyre egyébként annak apropóján bukkant rá e sorok írója, hogy a fiatalember bejött a FÉNYSZÖV üzlet- helyiségébe, mégegyszer megköszönni azt a dekorációs célokat szolgáló avítt szö­vetdarabot, melyet kérésére a fényképész­hölgy szó nélkül kivett a kirakatból — eb­ből lett ugyanis „Jézus” stólája.) Most ellenben menni kell, nemcsak ne­ki, hanem egész családjának. Felesége, aki szintén teológiát végzett, valamint három kisgyermekük szó nélkül tudomásul vette, hogy költöznek. Talán csak az a szerencse, a gyerekek még kicsik — négy-, két-, il­letve félévesek —, ezután következik majd számukra a baráti kör kialakítása. „Nagyobb egyébként a családunk, mint öt ember — vallották Kicsákék — nálunk az ajtó éjjel-nappal nyitva állt, soha nem for­dult elő, hogy valakire ne jutott volna leg­alább néhány percünk...” A sakkban nem a kor számít A rangos versenyeken való részvételnek anyagi akadályai vannak Molnár Károly A szatmári térségben, de az ország más ré­szeiben is ismert a sakkozók körében a há­rom Farkas. Farkas József, az édesapa a seregben tanulta meg a sakkjáték alapjait. Katonatársa, egy nagymester bíztatta, hi­szen ahogy mondani szokás, látott benne fantáziát. Ez azt is jelentette, hogy elmé­letben is foglalkozott a játszmákkal. Egy amatőr versenyen jelentkezett a fehérgyar­mati városi művelődési központban, s a szakkörvezetőt is „átvágta”. Gulyüs Fe­rencnek ez elég volt ahhoz, hogy a VMK csapatába csalogassa. Időközben fia, ifj. Farkas József és lánya, Farkas Beüta is el­leste édesapjától a sakkozás tudományát. Az általános iskolás leányzó sorra nyerte a különböző szintű megyei és országos ver­senyeket. Most kezdi középiskolai tanul­mányait a helyi Petőfi Sándor Közgazda- sági Szakközépiskola első évfolyamán. Ifj. Farkas József az aggteleki Cseppkő Kupán félszáznyi nevező közül első lett. A közelmúltban a Perényi Béla nyílt ver­seny 108 indulója közül az ötödik helyen végzett. A fehérgyarmati Sakk Egylet ne­ves játékosa így magyarázza személyes si­kerét: — Rá kellett jönnöm, hogy nem elegen­dő megismerni a lépéseket, illetve játszani. Állandóan tanulni kell. Éz viszont soha nem volt az erősségem. A nyolcadik osz­tály után ipari tanuló lettem a helyi szak­munkásképzőben. Sakkozni, tehát játsza­ni szerettem. Először csak az alapismere­tekről olvastam, s később keltette fel ér­deklődésem egy-egy nagymesteri játszma. Láttam, hogy édesapám is alkalmazza mér­kőzésein mások ötleteit. Megpróbáltam be­építeni én is az általam hasznosnak tar­tott lépéskombinációkat. Matematika ta­gozatos osztályba jártam, szerszámkészítő szakmunkás lettem. Sajnos, nem tudtam munkát találni. Dolgoztam kőműves mel­lett segédmunkásként, s más munkahelyen. Ezt követően munkanélküli lettem. Ez az időszak a sok negatív élmény mellett jó al- k kaimat szolgáltatott viszont arra, hogy most már felnőttként, kicsit tapasztaltab­ban lássak hozzá a sakkelmélet tanulmá­nyozásához. Azt már Gulyás Ferenc fogalmazta meg, hogy ettől kezdve vett részt ifjú Farkas József a fehérgyarmati sakkozók bajnoki küzdelmein. Természetesen alulról kellett kezdenie, a nyolcadik táblán. Az elmúlt év­ben nem volt minősítése, csak rajtengedé­lye. Az eltelt egy évben édesapja harma­dik táblás volt. A fiú viszont az év során sok élőpontot gyűjtött. Cl Miként sikerült fiatalon hasznosítani a megszerzett ismereteket? — Ellentétben sok más területtel, itt nem a kor számít. Azt persze, el kell ismerni, általában a korosabb, rutinosabb verseny­ző bizonyos szempontból előnyösebb hely­zetben van. A tanulás, az intenzív felké­szülés azonban meghozza eredményét. Gu­lyás Ferenc tanár urat kezdetben nagyon tisztelnem kellett, nemcsak iskolaigazgató­ként, illetve az egylet irányítójaként, de a sakkjátéka alapján is. Ma már nem illető- dök meg a parti előtt. A továbblépéshez az kellene, hogy el­juthassak rangos versenyekre. Ennek most már nem szakmai, hanem inkább anyagi akadályai vannak. A versenyeken ugyanis nevezési díjat kell fizetni. A mi egyletünk napi gondokkal küzd. Ennek ellenére ered­ményeim alapján sikerült szerény szponzo­ri támogatást szerezni. Amennyiben az egy­leten belül ugyanúgy segítenek, talán si­kerül előre lépnem. □ A családban milyen szerepet játszik a sakk? — Nem ez a meghatározó. Édesapám és én tanulmányozgatjuk a sakkújságo­kat, de nem mániákusan. Húgom, úgy tű­nik, eltelt a korábbi sok sikerrel. Most ta­lán sikerül munkalehetőséget találnom. Az igazi, persze, az lenne, ha igazán csakis a sakkal foglalkozhatnék. Rajtam nem múl­na... Farkas József junior és Gulyás Ferenc edzés közben A szerző felvétele RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. Republic: A 67-es úton (1.) 2. Zorán: Majd egyszer (2.) 3. Sipos F. Tamás: Táncolj Plaboy! (5.) . 4. Hungária: Ébredj fel Rockand- rollia (6.) 5. Soho Party: Etz, petz, kimehetz (3.) 6. Alvajárók: Induljon a tánc (4.) 7. Charlie: Mindenki valakié (7.) 8. Alvajárók: Szomorú szamuráj (9.) 9. El Charro: Pancsi a vízben (10.) 10. Takáts Tamás: UFO (-) Külföldiek 1. Rednex: Wish you were here (3.) 2. Michael 8c Janet Jackson: Scre­am (4.) 3. John Scatman: Scatman (1.) 4. La Bouche: Be my lover (2.) 5. Outhere Brothers: Boom Boom Boom (5.) 6. Green Day: When I Come Aro­und (6.) 7. Real McCoy: Love 8c Devotion (7.) 8. Scooter: Friends (8.) 9. Scooter: Endless Summer (-) 10. TLC: Waterfalls (-) Magnókazettát nyert Bába Zoltán Nyíregyháza, Gonda Zsuzsa Vámos­atya, Tóth Norbert Nyírbátor. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyhá­za, Zrínyi I. u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát, Benkő László kazettáját Kovács Tibor záhonyi olvasónk nyer­te. Továbbra is várjuk tippjeiteket há­rom-három hazai, illetve külföldi dal­ra. A beküldési határidő: szeptember 30. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. KONCERT Rockfutam A megye amatőr könnyűzenei együt­teseinek kínál fellépési és versenyzési lehetőséget Rockfutam néven a nyír­egyházi Open Doors zenei klub és a Roland hangszerbolt. Októbertől minden második szombaton 3-3 egy­üttes mutatkozik be a klubban, s kö­zülük egy továbbjutó banda két hét múlva ismét összemérheti majd tudá­sát két újabb zenekarral. A verseny végső győztese 50 ezer forint jutalmat kap. Az érdeklődő együttesek szep­tember végéig jelentkezhetnek a Ro­land hangszerboltban (Nyíregyháza, Szabadság tér 9. — az üzlet a műve­lődési központban található). GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat kapott Czapp Zsolt, Tarpa; Szilvási Ágota, Pusztadobos. A mai feladványunkat ismét a Tap­si rejtvénymagazintól kaptuk. Húz­zatok három egyenes vonalat az áb­rába úgy, hogy a vonalak metszései által keletkezett mezők mindegyiké­ben azonos számú cica kerüljön! A megoldást levelezőlapon küldjé­tek be a szerkesztőségbe! A szerző felvétele Kicsák György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom