Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-23 / 225. szám

1995• SZEPTEMBER 2$., SZOMBAT Tolnay Klári partnere volt A kemecsei ács fia - a Nemzetiben • Emlékezés Juhász József színművészre Szitha Mária M. Juhász Margit nevét nemcsak Nyíregy­háza városában, nemcsak a megyében is­merték. Meotiszi ének c. regényének meg­jelenése után országosan is közismertté vált az írónő. Erdély visszatérésekor pedig mint a kolozsvári ellenzék munkatársa öregbí­tette a Juhász nevet. Nem ő volt az egyetlen nevezetes tagja a családnak. Öccsei, Ferenc és József kö­vették nyomdokait. Ferenc édesapjuktól örökölt költői tehetségével tűnt ki. József a ’30-as évek közepétől a magyar filmek közkedvelt színésze lesz. A Nyírvidékben 1936-ban olvashatunk először a fiatal művészről. Arról, hogyan vezet a kalazanti szerzetesek növendéké­nek az útja a Nemzeti Színházon át a fil­mig. A szigorú szerzetesi iskolában keres­kedőnek készült. Hanem a tantárgyaknál sokkal jobban érdekelte az irodalom, a színház. Drámákat írt és rendezett. Tudo­mást szerzett erről Hegedűs Gyula. Meg­hallgatta, felfedezte, az ő segítségével ke­rült a Színművészeti Főiskolára. Onnan út­ja egyenesen a Nemzeti Színházba vezetett. A film is elhalmozta ajánlatokkal a fiatal, tehetséges színészt. Magam is láttam min­den filmszerepében. Elsősorban derék gaz­datiszteket, ifjú földbirtokosokat alakított kitűnő beleérzéssel. De éppen ezért be is skatulyázták ebbe a szerepkörbe. A Nyír­vidék riporterének elújságolta Juhász Jó­zsef, hogy a készülő új magyar filmben Tolnay Klári partnere lesz, azzal a Tolnay Klárival láthatja majd a nagyközönség a filmvásznon, aki maga is Nyíregyházán élt és tanult annak idején. Ebből a riportból az is kiderül, hogy nővére regényét meg­filmesítik, s abban ő is főszerepet kap majd. A Deák Ferenc utcai Mérei-házban élő édesanyját jött öt hosszú év múltán meg­látogatni. Most boldogan élvezi az otthon melegét, s készült a Tisztelet a kivételnek c. filmben való alakítására. Nagyon sajnál­ja, hogy Feri bátyja hiányzik a családi egy­üttesből. Dehát messze van a salzburgi ko­lostor, ahol jövendő hivatására készítik fel a tehetséges fiatalembert. — A lap kará­csonyi számában is találunk cikket a mű­vészről, aki hálás közönségének küldi ün­nepi jókívánatait. Nehéz, de szép hivatá­sáról vall, s azt fejtegeti, mennyire vonzza a filmezés újszerűsége, s mennyire örül, hogy Tolnay Klári egyszerre két filmben is partnere, hiszen vele a próbaszünetek­ben szűkebb hazájáról, Nyíregyházáról be­szélgethet kedvére. A Meótiszi ének sajnos nem került film­vászonra. A színészre pedig újabb és újabb Noszty fiú esete Tóth Marival c. dráma Velkovicsaként. Természetesen nagyon rit­kán, bár kapott nemszeretem szovjet dara­bokban is szerepet, így pl. Visnyevszkijnek a Feledhetetlen 1919 c. darabja Sibajevje- ként lépett színre 1952-ben. Ugyanekkor ezen előadással párhuzamosan a Katona József Színházban Moliére A fösvény c. vígjátékának főszerepében, Harpagonként remekelt. Csupán né­hány szerep a sok kö­zül, amelyekben mara­dandót alkotott, ame­lyekben tehetségét tel­jes fényében ragyogtat- hatta fel. Aztán — mint annyi­an — emigrációba kényszerült. Fivére, Fe­renc írta nekem 1986. június 26-án keltezett levelében: minden­től megundorodva há­tat fordított a művé­szetnek, s miközben fe­lesége, aki ma Nyugat- Németországban él, zsidó volt, bizonyos történészek pár éve an­tiszemitának bélyegez­ték. Büntetlenül.” 1974. június 24-én hunyt el Németország­ban, távol hazájától, szeretteitől. De hamvai ugyanezen év dec. 20- án magyar földben ta­láltak végső nyughe­lyét. Ahogyan fivére már idézett levelében írta: „Az ő hamvai ott nyugosznak a Far­kasréti temetőben a nővéremé és férjéé mel­lett. Most állítom össze életének töredé­keit, amely töredékekre számos mai színész büszke lehetne s majd átadom a színház­múzeumnak.” Remélem, a Nemzeti Színház múzeumá­ban méltó helyre kerültek a Juhász József életére és munkásságára vonatkozó emlé­kek. Őrzik a színész pályájának minden mozzanatát. A színészét, aki feljutott a csúcsra, de akinek életét, pályafutását de­rékba törte a történelem. film- és színházi szerepek vártak. A fil­mek nyalka, mulatós gazdatisztje, főszol- gabírája, földbirtokosa a Nemzetiben egé­szen másfajta szerepkörben aratta sikereit az ötvenes évek közepéig. Méltatták Schil­ler Ármány és szerelem c. szomorú játéká­ban nyújtott alakítását — Wurmot, a kan­cellár titkárát játszotta — Moliére vígjá­tékában, a Tartuffe-ban a lojális úr szere­pében tűnt ki, Shakespeare Hamlettjének Claudiusaként is komoly sikereket köny­velhetett el, de remek volt Mikszáth Kál­mán regényének színi változatában A A szerző illusztrációja pékén — annyi preszkura össze­gyűlt, hogy az egy­házhoz tartozóknak az esztendő során nem kellett kenyér­ről gondoskodniuk. Sőt el sem tudták mindet fogyasztani, így azokat eladták, vagy ismerőseiknek, rokonaiknak el­ajándékozták. Leg­többször azonban kétszersültet készí­tettek belőle, amit nyáron a napszá­mosok levesféléinek ízesítésére használ­tak. Négy pohárka felhajtása után az almafa tövében gyermekkora régi avasi templomairól mesélt tovább, a templom belseje há­rom részből áll, ol­tárból, hajóból és pitvarból. Az oltár a templom napkele­ti részét foglalja el. Itt áll az asztal mé­lyénél a pap misé­zik, kőlábában van elrejtve a templom ereklyéje. Az asztal kö­zepén kereszt, két oldalt gyertyatartók, az asztalon a négyszögletes antimis (mise­gyolcs) rajta nyugszik a szentírás. Az ol­tár mellett szekrény, benne a miseruhák és a kegyszerek. Szomszédságában másik asztal, a misére hozott adományok, presz- kurák, gyertyák számára. Az oltárt a temp­lomhajótól az ikonosztáz (szentképfal) vá­lasztja el, erre a hajó felől az egyház szent­jeinek alakjai vannak felfestve. Az ikönosz­tázba három ajtó van bevágva, a főajtó a kétszárnyú középső, ezt császári ajtónak hívják. Az ajtók felett félkörben leginkább a tizenkét apostolt, vagy bibliai jelenetet, esetleg csodatételt ábrázoló festményt lát­ni. A templomhajó a pitvarig terjed, fala­it és a boltozatot is festmények ékesítik. A régi avasi templomokban nincsenek ülő­padok, csak két oldalt ülőszékek, ezek kü- íön-külön családi tulajdonban vannak. A székekben az öregek ülnek, a fiatalok a ha­jóban állnak, a gazdagabb osánok az iko- nosztázhoz közelebb. A pitvar, a tinda a hajótól rácsos kerí­téssel van elválasztva. Itt állnak a templo­mi zászlók (praporii) A pitvar hajó felőli középrészén kicsiny asztalka a tetrapod áll, rajta szentkép és kereszt. Itt a bejövök meg­állnak, meghajolnak, keresztet vetnek és megcsókolják a képet és a feszületet. Itt he­lyezik el kis tányérkákban a nafurát, a koc­kára vagdalt kenyérdarabkákat, hogy a mi­séről kimenők egy-egy darabkát magukhoz vehessenek. Az avassági régi román templomok szó­beli bemutatása ott az öreg almafa alatt tovább tartana, ha a szabadtéri mise a templomudvaron véget nem ért volna. Már csak arra van idő, hogy megkérdez­zem, hogyan tudta mindezeket ilyen pon­tosan megfigyelni? Mondja, hogy minden mise alatt ének­lés közben ezt figyelte immáron 75 éve, tíz­éves korától. A tömeg percek alatt elosz- lik, libasorban megindulnak a kígyózó he­gyi ösvényeken, elől a gazda, a fiatalabb, majd az öreg, aztán a nős fiúk és család­juk, majd a menyek és családjuk s legvé­gül az öreg gazda felesége. Szótlanul haladnak a hegyi szórványta­nyák vagy falvak irányába, megtisztult lé­lekkel, nyugodt örömemberekként. Valami nagy-nagy nyugalmat, egyszerű emberszeretetet és ünnepi fényességet áraszt az egész kolostorvidék. A hegyek várják megtisztult lakóit! MÚZSA Csanády János: Dal Halovány holdsarló a szerelem, kitüntetés az ég válla alatt, rejtélyesen függ az egeken, színezüstjét kalapálja szívem. Tőled hoztam, s vissza Hozzád viszem, szívemen rejtegetve viselem, bőrömre tűzve. Kőkemény a nap, s édes szúrások tűje biztogat. Böröndi Lajos: A romlásban is a romlásban is föllelhető a szépség súgják a bölcsek szép az is hogy veszendő az élet és megismételhetetlen csak tudni kell élni boldoggá tesz a fölismerés az öregedő lélek balzsama hogy a reménytelenben is érdemes és lehet remélni az őszben tavaszt csak a természet ígér az ember legföljebb a színek orgiáját csodálja nem remél feltámadást de mosolyog azért mintha értené a titkot s néz a kezében tartott borospohárra Nagy Tamás felvételei Harpagon szerepében a Katona József Színházban, 1952-ben Archív felvétel den misén jelen vannak kis asztalkáikkal, melyet vagy a templom előtt vagy a temp­lom előterében állítanak fel s erre teszik ki, innen árulják saját betűnyomójuk jelével ellátott preszkuráikat. Áldozás előtt a hívek az így megvásá­rolt preszkuráikat — sokan egyszerre töb­bet is vásárolnak — vagy a papnak, vagy a belső egyházi megbízottnak adják át az oltár zárt helyiségében. Régente egy-egy misealkalommal — különösen nagy ünne­i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom