Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-23 / 225. szám

1995. szeptember 23., szombat CSUPA ÉRDEKES Rekord — egymilliófontos kerékpáron London — Új világrekordot állított fel anélkül, hogy helyé­ből elmozdult volna. Ezt a ne­vezetes tettet a kerékpáros Bruce Bursford hajtotta végre, aki augusztus 23-án egy elekt­ronikus görgős pályán 207,9 mérföld per órás (333 km/ó) sebességgel száguldva kerül­het be a rekordok könyvébe. Félórás intenzív kerékpározás után szállt le a 37 esztendős tervező a Lola Ultimate elne­vezésű kétkerekűjéről, s a ki­merültségtől összeesett. Később azt nyilatkozta: Tudtam, hogy végsőkig kell csinálnom, tekerni, amennyire csak bírom. Most országúton akarom a kétszáz mérföldes rekordot elérni. Kerékpárja alig öt kilogramm súlyú, egy­millió fontba került kifejlesz­tése, 250 mérföld per óra a végsebessége. Bursford napi HIRDETÉS A rekorder és járgánya négyórás edzése­ket tartott, hogy a 152 mérföldes régi rekordot meg tud­ják dönteni. Edző­je, Cefyn Lloyd azt nyilatkozta: Na­gyon sokat kellett dolgoznunk, hogy Bruce képes le­gyen ezt megcsi­nálni, de mindig hihetetlenül erős volt. A feleség, Tracey csupán any- nyit mondott: na­gyon büszke va­gyok Bruce-ra. Mindezekről L. Puskás tudósította a Kelet-Magyaror­szágot Londonból. A forrás a Daily Mail 1995. augusz- Fotók. Daily Mail tus 24-i száma. Nverő lépések Ön első tulajdonosa egy öt évesnél fiatalabb autónak? A Ford értékes meglepetései most pontosan Önre várnak. Csak néhány lépést kell tennie és nyerhet egy Ford Escort Club modellt* Még ma induljon el a meglepetésekkel teli úton! Töltse ki az itt található kupont, és azzal együtt látogasson el egy hivatalos Ford márkakereskedőhöz, ahol megismerkedhet a Ford legújabb értékes ajánlatával. Most nagyon kedvező _ , áron vásárolhat igazi Ford minőséget. Választhat a Ford Fiesta Club, a Ford Escort Club és a Ford Mondeo Club ''JÜ. modellek közül, melyek nemcsak kedvező árúak, de a Ford Leasing segítségével még könnyebben elérhetőek. Ha a márkakereskedőnél bemutatja a kitöltött kupont, máris nyert. A márkakereskedő átad egy Ford tiszteletjegyet, mellyel Ön ingyen tekintheti meg az Automobil ’95 kiállítást, valamint zárt borítékban visszaadja a kupont, mellyel részt vehet a sorsoláson. Ön természetesen a Ford tisz­teletjeggyel látogathat el az Autószalonra, ahol ismét megtekintheti az új Ford Club mo­delleket, és a Ford gépkocsik választékát. Önre még az Autószalon után is újabb nyere­mény vár, hiszen a Ford csak ezután sorsolja ki akciójának fődíját, egy Ford Escort Club modellt, valamint a többi nyereményt. Még ma ke­resse fel az Ön hivatalos Ford márkakereskedőjét, hiszen a tiszteletjegyek csak korlátozott számban állnak rendelkezésünkre. Életmentőkről várnak híradást Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Több, mint fél évszázad telt már el a Holo­caust szörnyűsé­ges napjai óta, ám mindmáig újabb és újabb történe­tekkel ismerked­hetünk meg. Feny­vesi Károly ismert amerikai újságíró, aki szülei és ro­konsága révén Nyírgyulajhoz és Debrecenhez kö­tődik, Mikor kerek volt a világ című családregényében — amely magya­rul 1992-ben je­lent meg az Euró­pa Könyvkiadónál — érintette, mi­ként mentették meg sok zsidó em­ber életét jóérzésű, becsületes keresz­tények. Saját életét is hamis születési bizonyítványának heti — ma is őrzi. Nemcsak az életmentő papírt tartja nagy becsben több, mint ötven esztende­je, sokezer kilométerre az óhazától Charles Fenyvesi, hanem annak emlékét is, aki veszélyt vállalva kiadta azt: Dávid Erzsébet. A bá­tor ember 1944-ben Debre­cenben az anyakönyvi hiva­tal helyettes vezetője volt. (Igazi hős volt Erzsiké néni. Bejárt a gettóba és csempészett ki-be leveleket, vitte be az élelmiszert és persze az életet jelentő ha­mis papírokat is. Nem volt szép nő, esett volt, rossz testtartással és nagyon vas­tag szemüveggel. Előttem van, ahogy írok most róla; szemem tele könnyel. Ilyen­kor érzem, hogy igazán meg KELL írnom ezt a könyvet. Tartozom vele. Dolgozom is rajta éjjel-nappal — írta a minap levelében Fenyvesi Károly.) S a könyv, amiről szót ej­tett: hat zsidómentő ember­ről szól majd. Wallenberg- gel kezdi, mert ő közismert, de a többi nem: Kanalas, a debreceni házmester, Szteh- lo Gábor evangélikus lel­kész, Thúry Levente debre­ceni majd pesti újságíró (Bajcsy-Zsilinszky jóbarát­Ezt a síremléket is keresik, eset­leg tud róla valaki... Családi fotó köszön- ja, ellenálló, Iharossy Ist­ván, és a már említett Dávid Erzsébet. A Washington­ban dolgozó Fenyvesi Ká­roly már sok dokumentum­mal rendelkezik, májusban szép emlékező cikket is írt lapjában, a U. S. News & World Reportban, amire — ott, az Egyesült Államok­ban — számos levelet, sőt dokumentumot kapott. De még szüksége lenne továb­biakra. Korabeli, a témával foglalkozó újságcikkekre, különösen Dávid Erzsébet debreceni peréről szólóakra — merthogy a bátor nő „természetesen” lebukott, és okirathamisítás miatt ta­lán halálra ítélték. (Apja kúriai bíró volt és ezt súlyo­sító körülménynek tudták be.) Ám milyen a véletlen: egy bombázás után kisza­badult, de nagyon rossz egészségi állapotban. ’48 szeptember 20-án meghalt. Talán arról is beszámoltak a helyi lapok, hogy nagy sírkövet emelt neki a debre­ceni zsidó hitközség — saj­nos, a köztemetőben mosta­nában nem leltek nyomára. Az író-újságíró számára nagy érték lenne bármely — az említett személyek­hez kötődő — dokumen­tum; szerkesztőségünk vál­lalkozik a közvetítésre. ■ REMEMBRANCE A child’s view of war’s end It was a time of merciless devils and wondrous angels when German invaders were forced out of a besieged city on their way to defeat T his pasi year it seemed as if I always had a call waiting: from 50 years ago. As insistent as a ringing phone, childhood memories turned my mind to the carnage its survivors call The War. World War II wasthe best oftimes for killers waiting tosnuff out lives. When witnessing German soldiers beat Ukrainian viljagers with iron rods and drop children into wells, my uncle Mishi - chauffeur to a Hungarian colonel keeping liaison with the Wehrmacht—could not look at the victims. Glancing at the perpetrators, he noted “a thing almost worse,’’ a glint of thrill in their eyes. Defying the killers were the angels. What other order of beings could measure up to Sweden’s Raoul Wallenberg? As an ordinary man, he failed. He could neither cajole nor bribe Adolf Eichniann even to slow down the transports to Auschwitz. So the genteel dip­lomat invented the absurd but effective scam of conferring Swedish citizenship on thou­sands of Jews in Budapest. But how to explain a con­cierge in the same city, a man known to me only as Mr. Kan­alas. who risked his life and saved three families, includ­ing mine? First, he threatened to break the bones of young Hungarian Nazis who de­manded lo be let in to search the apartments for Jews. In ■■ his 511s. small and wiry, Mr Kanalas possessed a voice so powerful and curses so violent (hat the thugs retreated. A week later, when another gang appeared. Mr. Kanalas roared: It’s insulting to imply he’d work for Jews. If he laid eyes on one, he’d take charge of torture and execution. His phrases were so graphic that the Nazis left, apparently believing he was one of them. Truth be told. Mr. Kanalas was a drunk and a wife beater, and our parents warned us to avoid him. Whether a local lowlife or a patrician outsider, angels are harder to fathom than killers. My mother was afraid to rely on Mr. Kanalas. After a friend, a state employee, supplied papers giving us another identity, we moved to the Danube’s west bank. Before my seventh birthday. I saw murder for the first time from St. Marguerite Bridge: People lined up by the water were shot in the nape of the neck so they fell into the river headfirst Our hideout was a neo-Baroquc v ilia, once a scene ot lavish parties, which the war turned into .i children's shelter. (All the children were Jewish, wc learned later and t labor Vlclilo- the All three were killed on July 1,1944, by Nazis in an Auschwitz gas chamber. Lutheran pastor who assigned us a room, was another angel.) A month after our arrival in November 1944. the Wehrmacht took over the villa, and we were ordered to the cellar. The oil painting of a Hungarian village vanished from one wall, wc noted, and a framed Hitler photo took its place. Days later, a few of us children sneaked upstairs, now vacant. As we tiptoed into the dining room, two Germans buret in A big one locked his hands and hoisted a small buddy who took Hitler's picture under his arm and jumped to the ground. In a flash, they were gone. At night, we heard the en­trance door crash and the Russian Red Army pour in. They poked bayonets into wardrobes, looking for Ger­mans, then summoned us to the dining room. The villa is now Soviet headquarters, a captain said in German, but children could stay in the cel­lar while their mothers copked and cleaned for the officers. Then one tall soldier locked his hands lor his short buddy to step on and then onto the shoulders. He hung the picture of another musta­chioed man on the same hook where Hiller's portrait had been. “This is your new lather, the captain said. "Jo­seph Vissarionovich Stalin." As winter gave way to spring, the stench of thawing — corpses overpowered the scent of hyacinths. The ice broke up on the Danube, and the cut reut carried countless bodies that at times spun around, bumping one another. My relatives walked to the riverbank to say the prayer (or the dead in memory of cousin Imre, 16. Through the fall he had been hiding in an apartment with his parents and two youn­ger brothers but could not stand being cooped up. He went out for a walk, and a Nazi gang caught him. Born deaf, Imre did not "hear the shot that thrust him into the river. I wonder how the war seemed lo Imre, shut off from sounds still ringing in my ears: the staccato whimper of a bleeding horse sprawled on the cobblestones and the bickering of the crowd too hungry to wait for it to die before carving it up; the .sobbing of relatives huddled around Aunt Clara telling how «»nr family's oldest and youngest went to the gas chambers; the picrcimf'scream of a pious man who on a sidewalk ofmy native town cursed God for letting it all happen ■ Charles Fenyvesi írása a U.'S. News & World Re­portban Bennünket Ön vezet. Töltse ki a kupont, és látogasson al egy hivatalos Ford márkakeraskedöhö*. A márkakereskedőnél vegye át az Autómobll '95 kiállításra szóló tiszteletjegyet éa a zárt borítókba helyezett kupont, mellyel részt vehet a sorsoláson. Tiszteletjegyével látogasson el az Autószalonra, és a Ford standon dobja be a borítékot, így megnyerheti a Ford Escort Club modellt, vagy a többi értékes nyeremény egyikét. Most már csak a sorsolás eredményét kell megvárnia. Talán pontosan Ön lesz egyik nyertesünk. r ----­! ” A ! Cím:.............................................................................................................. .....................: ! I I I I I I [ Foglalkozás: ............................;,..r.................................................................................... j ' * i ...... > - i j Autójának márkája: ..................................Autójának típusa:..................................... | ! . : i i i Autójának kora: .........................Mikor tervezi egy új autó vásárlását?................... i [ *Az akció szeptember 10-től október 1-ig tart. A sorsolás időpontja 1995. október 30. A tiszteletjegy I átvételére és a sorsoláson való részvételre csak azok az autótulajdonosok jogosultak, akik bármilyen 6 \ I évesnél fiatalabb autóval rendelkeznek, melynek ők az első tulajdonosa} {a forgalmi engedély bemutatása I J szükséges). Mindenki csak egy kupon felhasznalésara jogosult. Aki több kuponnal vesz részt az akcióban, j , azt a sorsolásból kizárjuk. A nyerteseket levélben értesítjük. j 73 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom