Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-21 / 223. szám

A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Bartók Béla diákszemmel A zeneszerző Nyíregyházán konflival érkezett a Koronába Elek Emil felvétele Kufáridő Maszatos semmilyen idők járnak ma a politikában. Helyben járunk — mege­sett ez máskor is. Totyog­tunk már úgy, hogy az Is­ten sem tudta merre tar­tunk — ebben sincs lénye­ges különbség. Csak ez az átkozott hiányérzett ne erősödne! Talán az a baj, hogy nincs az élenállók között senki, akit úgy rendesen utálni lehetne. Akire rá le­hetne lőcsölni — jó ma­gyar szokás szerint - min­den gondot-bajt: jégverést, aszályt, reumát. Kocsma­pultnál két kisfröccs között szidhatnánk az anyját és úgy vélhetnénk: ha ő nem lenne minden jobban men­ne, de sehol egy karakteres arc, egy téves — ám leg­alább nyelvtanilag helyes — elképzelés. Zárjegy nélküli monda­tokkal seftelnek a szenáto­rok. Már a tévét se nagyon kapcsolnánk be, ha szeren­csétlen gránátszaggatta bosnyákokat nem mutogat­nának. Arra még úgy föl­fölnézünk, hümmögünk, bár videón a vér is piro­sabb, a díszlet sem olyan szegényes, mint Szaraje­vóban. Az összes többi siku-mi- ku. Hasad-e a koalíció? Iz­guljon érte aki abból él. Amíg gesztenye akad a pa­rázsban, akad hozzá kapa­rászó kéz is. Szóval maszatos, sem­milyen idők járnak ma a politikában. Kellene vala­ki, akit úgy rendesen utálni lehetne. Akkor legalább köpne egyet az ember és elindulna... Marssó Béla Nagykálló Megszűntek A Kis-Kelet 1995. szep­tember 7-i számának 3. ol­dalán H. Zs. Harc a fekete munka ellen című cikké­ben tévesen — nem a saj­tótájékoztatón elhangzot­tak szerint — jelentette meg a Megyei Munkaügyi Központ kirendeltségeinek összevonásával kapcsola­tos hírt. A Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Munkaügyi Központ nem takarékossá­gi okok miatt, hanem kizá­rólag szakmai indokok alapján döntött 4 kirendelt­ségének megszüntetéséről. Az ezzel kapcsolatos egyeztetés központi fel­ügyeleti szervünkkel, az Országos Munkaügyi Köz­ponttal történt, ezért a cikkben a Munkaügyi Mi­nisztérium említése helyte­len. A Megyei Munkaügyi Központ döntését a meg­változott munkaerőpiaci környezetre tekintettel, az ügyfelek, munkavállalók és a munkaadók jobb ki­szolgálása és a bizalom erősítése érdekében hozta meg. Rusin József igazgató A szerkesztőség fenn­tartja magának azt a jogot, hogy a bekül­dött leveleket rövidít­ve közölje. A főszerkesztő pos­tája az olvasók fóru­ma, a közölt levelek tartalmával a szerkesz­tőség nem feltétlenül ért egyet. .............. in n. ii i. i . ............ Ötven évvel ezelőtt 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban világhírű zene­szerzőnk Bartók Béla. Most szerte a világon sokan emlé­keznek meg róla. Én, mint a harmincas évek éneklő ifjúsá­gának szerény résztvevője em­lékezem. A történet 1932-ben kezdő­dött, amikor Kodály Zoltán ta­nítványa, Vikár Sándor a Re­formátus Kálvineum Tanító­képző Intézetbe került ének­zene tanárnak. Ő népszerűsí­tette azokat a népdalokat, amelyeket a század első évti­zedében Bartók Béla és Ko­dály Zoltán gyűjtött. Feldolgo­zásaikat énekeltük a harmin­cas évek éneklő ifjúsága ének­karosaiként. 1937. május 2-án a nyíregyházi színházban Ko­dály Zoltán jelenlétében éne­keltünk. Bartókkal nem találkoztunk személyesen, mint Kodállyal. Osztályfőnököm, dr. Belo- horszky Ferenc személyes közléséből tudom, hogy ami­kor 1934-ben Nyíregyházán, a Korona nagytermében hang­versenyezett, ő ment fogadni Bartókot a vasútállomásra, ahonnan konflival hozta be a Koronába. Ennek a hangver­senynek az emlékét örökíti meg a márványtábla a Korona falán. Köszönetét kell mondanom Madarász Pálnénak, a nyírmi- hálydi általános iskola tanár­nőjének, aki szakszervezeti tit­kár, Szerviczki Istvánnak, a nyírbogán általános iskola ta­nárának, mint járási szakszer­vezeti vezetőségi tagnak, akik közbenjárásával megkaptam az aranyoklevél átvételére a meghívót a Bessenyei György Tanárképző Főiskolától. Nagy lelkesedéssel készül­tem e napra. A nyírmihálydi polgármester és az igazgatónő megtudták e nagy ünnep hírét, meghívtak a tanévnyitó ün­nepségre. Meleg szavakkal köszöntöttek. Jóleső érzés volt, hiszen tanítványaim vol­tak. Megköszönöm kedvessé­güket. A polgármester jutal­mat is adott át az önkormány­zat nevében. Műsort adtak az iskolások. Nagyon megható volt, hiszen ötven évvel ez­előtt én is először léptem át a nyírbogáti iskola küszöbét. Tele lelkesedéssel, tele izga­lommal, vajon kiket fogok ta­nítani. Felejthetetlen volt az nap. Az egyik ötödik osztályos ta­nulóm elébem lépett azon a napon, őszinteséggel azt mondta: „Eljöttem már meg­Kodályhoz hasonlóan ked­veltük Bartók Béla gyűjtéseit és feldolgozásait is. 1940-ben vált időszerűvé számunkra Es­te a székelyeknél című művé­nek dala, amelyet szinte a szé­kelyek himnuszának tekintet­tünk. 1940. augusztus 30-án került Magyarországhoz Er­dély északi része és a Székely­föld. Ekkor vált divatossá a műdalnak tekintett Erdélyi himnusz és Erdélyi induló, amelyet ma az erdélyiek him­nuszukként énekelnek. 1940 októberében Bartók Béla hosszú útra, Amerikába indult. Megértettük készülő­dését, mert csak időlegesen tá­vozott és ismertük merész ál­lásfoglalásait. Kiállt barátja, Kodály Zoltán mellett az első világháborút követő meghur- coláskor. Szlovák és román népdalokat is gyűjtött és azo­kat is feldolgozta, amiért itt­hon hazafiatlannak minősítet­ték. Kitért a kormányzói meg­hívás elől. Ismerte értékét és nem engedte volna meg, hogy róla nevezzenek el valamit, amíg annak az embernek a ne­vét viselte Budapesten az a nyolcszögletű tér, az Oktogon. Volt mersze kilépni az állam­vallásnak tekintett római kato­likus egyházból és az egyedül magyareredetű, szabadelvű unitáriusokhoz csatlakozni. nézem ki fog engem tanítani, de ha nem tetszik, nem jövök többet iskolába”. Másnap vár­tam a hatást. Hűségesen jött iskolába. Azon a télen mi fű­töttünk, a gyerekek hoztak egy-egy darab fát. Ez a gyerek nem egy darabot, hanem egy öllel hozott, hogy a tanító né­nije meg ne fázzon. Felejthe­tetlen élményem fűződik tanít­ványaimhoz. Nyáron táborba mentünk. Ezek a gyerekek a falu határán kívül még nem voltak. Elhatá­roztam, hogy Aggtelekre vi­szem őket. Szekérrel mentünk a szomszéd község állomásá­hoz, onnan vonattal Nyíregy­házán át Miskolcra. Az az öröm kimondhatatlan volt, mi­kor már a vonat ablakából meglátták a Tokaji-hegyet. Aggteleken mikor bementünk a barlangba, a csodálkozástól szóhoz nem tudtak jutni. Na­gyon sokat meséltek otthon szüleiknek. Ma talán már uno­kájuknak. A gyerekek mindig őszinték voltak. Öt évig tanítottam Nyírbogáton, majd férjhez mentem és Nyírmihálydiban tanítottam. Itt fejeztem be pá­lyafutásomat. A táborozások, kirándulások, szaktárgyi, 1945 tavaszán örültünk, hogy élve megúsztuk a hábo­rút. Figyeltünk szellemi nagy­jaink megjelenését. Kodály Zoltán, Szentgyörgyi Albert, Zilahy Lajos élt és dolgozott. Szabó Dezső az ostrom alatt meghalt, Németh László el­hallgatott, a népi írók a Pa­rasztpártban politizáltak. Bar­tók Béláról szomorú hírek ér­keztek Amerikából. Beteges­kedett és szeptember végén meghalt. Elment teli kosárral alig 64 évesen. Bartók sorsa hasonlítható az ország sanyarú sorsához. Nagyszentmiklóson született, amely ma Romániához tarto­zik. Gazdasági tanár apját Nagyszőllősre helyezték át, ahol meghalt. Édesanyja Po­zsonyba ment haza, hogy két gyermekét könnyebben nevel­hessen fel. Hazájától távol, szinte bujdosóként halt meg és ott is temették el. Idegen föld­ben nyugodott és holtában tér­hetett haza. Bartók Béla nevét szerte a világon úgy ismerik, mint ma­gyart. O teljesítette nemzete iránti kötelességét. Rá ezer- százalékosan érvényes „Nagy nemzetek fiaikat emelik. Kis nemzeteket fiaik emelnek!” Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza sport-, kultúraversenyek fe­lejthetetlenek voltak számunk­ra. Jó érzés volt, mikor egy- egy megyei versenyről a Ke- let-Magyarországban olvas­tam gyermekeim nevét a ver­senyen elért helyezésről. Nagyon sok cikket gyűjtöt­tem és feldolgoztam egy al­bumba, mely a 30 év úttörő­történetét tükrözte. 25 évig voltam csapatvezető, egészen nyugdíjba vonulásomig. Tevé­kenykedtem szakszervezeti titkárként, községi könyvtá­rosként. A munkámat mindig elismerték. Nagy öröm tölt el, hogy át­vehettem az aranydiplomát. Találkozhattam volt tanáraim­mal dr. Romhányi Gyuláné- val, Irma nénivel, akitől sok szépet, jót tanultam, Porzsolt igazgató úr feleségével, akik kedves tanáraim voltak. Jó ér­zés volt találkozni osztálytár­saimmal, volt akit 20 éve nem láttam, de megismertük egy­mást. Az ember életében ezek felejthetetlen emlékek. Bol­dog vagyok, hogy ezt a napot is megérhettem. Valigurszki Antalné aranydiplomás tanítónő Nyírmihálydi Aranydiploma egy életműért „Boldog vagyok, hogy ezt a napot is megérhettem..." Lesz megoldás Tisztelt Túri Úr! „Még válasz sem érke­zik” címmel Ön cikket je­lentetett meg e lap hasábja­in, melyben kifogásolta, hogy a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Balesetmeg­előzési Bizottság által meg­hirdetett akcióra beküldött javaslatait és észrevételeit nem vettük figyelembe, to­vábbá Önt személyesen nem tájékoztattuk levélben. Az akcióra igen sok ész­revétel érkezett, melyeket csoportosítás után — hi­szen sokan ugyanazt a problémát kifogásolták — a Kelet-Magyarország 1994. november 14-i, valamint az 1995. február 13-i számai­ban válaszoltunk meg. Az Ön által felvetett problé­mákra a februári válasz al­kalmával került sor, ahol az egyik észrevétele máris or­voslásra került (ESSO ben­zinkúti lámpás csomópont fázisterv változása.) Az Ószőlő út-Garibaldi út kereszteződésének prob­lémájával kapcsolatos ész­revételét a szakemberek megvizsgálták, és a közel­jövőben elhelyezésre kerül­nek a várakozást korlátozó jelzőtáblák. Dr. Gál György rendőrszázados az MBB ügyvezető elnöke A létfenntartásról A MIÉP nyíregyházi szer­vezete nyilatkozatot jutta­tott el lapunkhoz, melyben — többek között — tűrhe­tetlennek tartja, hogy a je­lenlegi koalíciós kormány a liberál szociális érdekcso­portok követelményei sze­rint nap mint nap újabb és újabb sarcokat vet ki a lét­minimumért küszködő la­kosságra. A szervezet cinizmusnak tartja, hogy a követhetetlen áremelések mellé parla­menti jóváhagyással a nyugdíjjárulék mértékét 10 százalékról 12 százalékra, majd 20 százalékra tervezi emelni, a legkisebb jöve­delmeket pedig 20 százalé­kos személyi jövedelem- adóval kívánja sújtani. Eközben pedig mást sem tesz, mint saját pénznyelő apparátusának bővítésével küszködik. Megyénk lakosságára már eddig is aránytalanul nagy teher nehezedik. Az újabb elvonások a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyében élők legnagyobb ré­szét létfenntartásában ve­szélyezteti. Éppen ezért a MIÉP nyíregyházi szerve­zete felhívja a régiónkért felelősséget érző ország- gyűlési képviselők figyel­mét, akadályozzák meg a gyarmattartók kormányzati stílusára emlékeztető intéz­kedéseket és kormányzati takarékossággal, nagyobb szakértelemmel, a gazdasá­gi tolvajlások megszünteté­sével, a demokrácia szabá­lyainak betartásával tegyék lehetővé a pénzügyi egyen­súly kialakulását. Felrúgták a szerződést 300 ezer forint hitelt vettem fel 35 éves hosszú lejáratú kamattal, ami 3%-os volt a szerződés szerint. Minden­féle előzmények nélkül ezt megemelték 12%-ra. Amit sajnos, igen súlyos anyagi körülmények között tör- lesztek, férjem 8100 forin­tot kap én a vakjáradékkal együtt 16 708 forintot. Eb­ből törlesztek jelenleg 2720 forintot valamint 256 forint biztosítást. Ezenfelül 3000 forint csak a hitel + víz + villany, jön a téli fűtés, sem fára sem szénre nem jut. Szemétpénzt is fizetnem kell, hiszen szemetelünk. Mindent igyekszünk kifi­zetni, így élelemre alig fut­ja. Miért akarják még most 25%-ra emelni a kamatot, mikor ezt sem bírjuk. Az utcára fogunk kerülni, vagy a polgármesteri hivatalba fogunk beköltözni. Tragi­kus vége lesz ennek a sok egyoldalú törvényhozatal­nak. Mikor a szerződést megcsinálták a hitelről fize­tési erőnkhöz mérten kap­tuk a kölcsönt. Most meg az állandó, rendszeres áreme­lés mellett felrúgták a szer­ződést. Név és cím a szerkesztőségben Jogtalan kamat Tiszadadán 1993-ban indu­ló gázprogramba bekapcso­lódva sor került a vezetékes gáz szerelésére. Az önkor­mányzattól a község lakói kaptak egy olyan lehetősé­get, hogy aki nem tudta be­fizetni a 40 000 forint bekö­tési díjat, annak az önkor­mányzat költségén a cson­kot bekötötték. Mondván, ha rá akarnak csatlakozni a vezetékre, majd akkor ráér­nek kifizetni a díjat. Én a fi­am telkére a program indu­lásakor befizettem 20 000 forintot, tehát 1993-ban. A fennmaradó 20 000 forintot kb. két hónappal ezelőtt szintén befizettem. Mivel akkor az illetékesek azt mondták, hogy megemel­kedett a bekötési díj 55 000 forintra. Én úgy gondoltam, hogy amit az induláskor be­fizettem tehát a munkálatok megkezdése előtt, azt nem terhelheti kamat. A másik felét amit most fizettem be úgy gondoltam, hogy az jo­gos, és erre a részre eső 7500 forintot befizettem. Tehát így összesen 47 500 forintot. Most úgy határoz­tunk, hogy szeretnénk a gázt bevezeti, és igazolást kértem az önkormányzat­tól, hogy rendezve van a bekötési díj. Sajnos, nem kaptam igazolást, csak egy csekket. Fizessem meg a kamatot az induláskor befi­zetett díj után is. Míg ezt meg nem fizetem, addig nem kapok igazolást. Jel­zem, a bekötési díj mára már 60 000 forintra emel­kedett, így nekem már nem 7500 forint, hanem 12 500 forint hátralékom van. Kovács Lászlóné Tiszadada, Nagy út 20. 1995. szeptember 21csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom