Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-20 / 222. szám
1995. szeptember 20., szerda HATTER Felborzolt vadászkedély... A társaság működésének esetleges felfüggesztése óriási károkat okozna Nyugodt körülmények kellenek a vadászathoz. Képünk nem a cikkben szereplőkről készült Harasztosi Pál felvétele Kováts Dénes Nagyhalász (KM) — Megdöbbenéssel állnak az utóbbi hetek történései előtt a Nagyhalász-Tiszatelek Vadásztársaság tagjai: attól tartanak, hogy ha az ügyészi keresetlevélnek helyt ad a bíróság, akkor a jól működő társaság ellehetetlenül, nem tudja teljesíteni a szerződésekben foglaltakat, így nemcsak kilencmilliós kár éri, de a távolabbi jövő is bizonytalanná válik. Szerintük bizonyos erők éppen erre játszanak. Az előzmények pedig évekkel ezelőttre nyúlnak vissza, régóta tart a nézetkülönbség a vadásztársaság többsége, és a volt elnök csoportja között. A többség szerint Fabók Gyula tevékenysége nem igazán a társaság érdekeit szolgálta, ezért visszahívták az elnököt, aki ebbe nem nyugodott bele. Visszásságok A cégbíróság 1991. február 28-án vette nyilvántartásba a Nagyhalász-Tiszatelek Vadásztársaságot, Fabók Gyula volt az elnöke. 1994 februárjára odáig jutott a helyzet, hogy az előző év gazdálkodásával kapcsolatban számos hiányosságot állapítottak meg, melyek az elnök tevékenységével függtek össze. A papírfecniken történt utalványozástól a gyanús pénzügyi manőverekig sok mindent a szemére vetettek. Az 1994. március 27. közgyűlésen ezért a tagság elhatározta, hogy visszahívja az elnököt, a titkárt és a vadász- mestert, s más intéző bizottsági tagokat választanak, ezért felállították a jelölő bizottságot. Fabók közölte, hogy a következő közgyűlést 15 napon belül össze kell hívni, s ha ő, mint elnök, akadályozva lesz, úgy Bogár István titkár hívja azt össze. Bogár április 11. keltezéssel elküldte a 17-ére szóló meghívót, majd másnap újabbat írt (ezen már pecsét nem szerepelt), melyben azt kérte, tekintsék semmisnek az előző napi meghívót, mert a közgyűlést csak az elnök hívhatja össze. (Az alapszabály nem ezt mondja ki!) Ennek ellenére a tagság nagyobb része megjelent, és közgyűlést tartott, megválasztva az új intéző bizottságot. Az elnök Albók József lett. Április 28-án a cégbíróság be is jegyezte a vezetőváltozást, így azóta a törvény szerint Albók József a vadásztársaság elnöke, mivel a cégbírósági határozatot senki sem fellebbezte meg. Nem jogerős Később Fabók a bíróságon megtámadta a közgyűlési határozatot, így perre került sor. Időközben őt és néhány társát a társaság kizárta a tagok sorából (1994 augusztusában), és ütemterv szerint folyt a munka, kiemelkedő eredményekkel, érmes őzbakokkal. Az ellentétek persze nem szűntek meg, folyamatban volt a per is, hivatalos állásfoglalások születtek. 1994. november 24-én Szénégető László, a megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője egyebek között az alábbiakat írta levelében: „A vadásztársaság jelenlegi vezetősége a bíróság cégbejegyzése szerint Albók József vezetésével elfogadott mindaddig, míg a bíróság a cégbejegyzést nem változtatja meg... Ä vadászterületen történő vadászatok csak a bejegyzett vezetőség szervezésében folytathatók..., minden más vadászat engedély nélkülinek minősíthető.” Ä Nyíregyházi Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya az FM-állásfoglalás értelmében leszögezte: „A Fabók Gyula által készített vadászati ütemterv a fentiek értelmében nem tekinthető hivatalosnak.” 1994. december 15-én a megyei bíróság dr. Ungvári Istvánná tanácsa Fabók Gyula keresetének, mely a közgyűlési határozat megsemmisítésére irányult, helyt adott azzal az indokkal, hogy az alapszabályban megfogalmazottakkal szemben egy nappal kevesebb telt el a meghívó kiküldése és a közgyűlés időpontja között, egyúttal előírta, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül új közgyűlést hívjanak össze. Az ítélet azóta sem jogerős, a Legfelsőbb Bíróság fellebbezést követően decemberben tárgyalja majd az ügyek Ä kedélyek nem csillapodtak. A nem jogerős (!) ítéletet követően Fabók, (aki továbbra is elnöknek tarttotta magát) és néhány társa (köztük az FM vadászati-halászati főfelügyelője) vadászni mentek, ezt a vadásztársaság törvényes vezetése az állásfoglalások ismeretében orvvadászatnak minősítette, feljelentésre is sor került. Rendőröket is kihívtak a helyszínre. Úgy vélik... A társaság törvényes vezetése irányításával, a vadászati ütemtervnek megfelelően végezte a munkáját az idén, tavasszal 45 ezer német márkának megfelelő devizával gazdagította az országot, háromezer fácánt telepített ki, szerződéseket kötött az őszi idényre, mintegy kilencmillió forintnak megfelelő devizabevételre számítva. Ezért érte őket váratlanul — mint derült égből a villámcsapás — a június 9-én kelt ügyészi kereset, mely a bíróságot a társaság tevékenységének felfüggesztésére kérte. A dr. Racskó Gábor ügyész által megfogalmazott keresetnek számos szépséghibája van, egyebek között nem veszi figyelembe, hogy jelenleg a törvény erejénél fogva Albók József a vadásztársaság képviselője, s egyéb, ténybeli hiányosságok is felfedezhetők az iratot böngészve. Arra hivatkozik — egyetlen, tavalyi esetből kiindulva —, hogy fennáll a fegyveres konfliktus veszélye a szemben álló felek között, aminek esetleges következményeit nem akarja felvállalni. Inkább azt, hogy a felfüggesztés eredményeként tönkre menjen a vadásztársaság, kár élje a nemzetgazdaságot. Igaz, a döntés — ismét — a bírónő kezében van, a jelek szerint mégis joggal vélik úgy a vadásztársaság tagjai: rosszszándékú erők mozognak a háttérben. Vajon kinek az érdekeit képviselve? L assan alig múlik el olyan hónap, hogy Székesfehérvárott ne avatnának újabb és újabb gyárat világhírű nyugati cég részvételével. A várost négy évvel ezelőtt a válságövezetek közé sorolták, azóta már jobban illik rá a befektetői paradicsom, hiszen 23 óriás ipari cég telepített valamilyen gyárat vagy üzemet a városba, amelynek önkormányzata az iparűzési adóból 500 milliót szedett be. Mindehhez lehet hasonlítani a megyeszékhelyünket, ahol Székesfehérvárral közel azonos a lélekszám, viszont ide a külföldi befektetők legfeljebb egy telefont eresztenek meg, vagy maximum udvariassági látogatást tesznek. Ennek keretében legfeljebb ígéretek hangzanak el. Hogyan lehetne úgymond vonzóvá tenni a várost a külföldi befektetők számára? Nincs mese, el kell adni ezt a régiót, felül kell űberelni a dunántúli ajánlatokat. Egy Székesfehérvárral, ahol Befektetést Ösztönző Irodát hoztak létre, ahol a telefonellátottság osztrák színvonalú, ahol közel az autópálya és Budapest, csak egy minden részletre kiterjedő és kecsegtetőbb ajánlattal lehet versenyezni. Olyan csomaggal, ami akár egy hét alatt jogi lehetőséget teremt a befektetőknek a gyáralapításhoz, megfelelő infrastruktúrával ellátott területet kínál és ehhez a szakképzett munkaerőt is nyújtja. Ide száz százalék, hogy pénzes cég nem fog beesni azzal, hogy itt akarok egy gépgyárat létrehozni. Ajánlani kell a várost és mindezt kormányzati szinten is tudatosítani kell. Ebben a helyzetben, amikor a város ipari negyedeiben sorra zártak be az üzemek és helyükben lényegesen kisebb vállalkozások jöttek létre vagy éppen kereskedő cégek, nem lehet azon morfondírozni, hogy a nagyarányú iparosodás esetleg négy év múlva érik be, amikorra egy újabb választás zajlik. És azt sem szabad elfelejteni, a befektőkért folytatott harcnak csak az első menete zajlik az országban lévő városok között, a második menetben már nyugat-európai városokkal kell megbirkózni. De előbb el kell jutni a második menetig... Almáskertben: — Ezt a pechet! Megelőztek a lopásban Ferter János rajza Kommentár Pártok pénze Kovács Éva Y y aH°m’ jövőre több l—l pénz jut a pártokig JL nak,skevesebba különféle közintézményeknek, minisztériumoknak. Nem tudom, igazzá válik-e a hír, s így lesz-e vagy sem, de tartok tőle, az igenlő válasznak sokan nem fognak örülni. Őszinte leszek, közéjük sorolom magamat is. Közéjük, holott tudom az igét: a demokráciának a többpártrendszer az alapja, s egy rendszerváltoztatáshoz közel álló társadalomban — mint amilyen a mienk is — különösképpen nagy jelentősége van ennek a felismerésnek. Tisztában vagyok azzal is, pénz nélkül nem lehet politizálni, s hogy a szélsőségesek kivételével a pártokra, tartozzanak bármely irányzathoz, szükséges áldozni. Ráadásul nemcsak szükséges, hanem hasznos is, hiszen a demokrácia kialakulására pénzt szánni megtérülő befektete- tés, az erre fordított forintok egyszer majd busásan kamatoznak. Igaz, mint oly sok más esetben, a párttámogatások ügyében sem kell feltalálnunk a meleg vizet: a régi demokráciákban többszörösen kipróbált módszere van a dolognak. Van, ahol állami támogatásból élnek, van, ahol vállalkozói alapon működnek a különféle politikai szerveződések, egy tehát biztos: jó és rossz példákat a világban bőségesen találunk, nem feltétlenül fontos épp nekünk újítani. Még akkor sem, ha a hazai pártok szívesen hivatkoznak nehéz anyagi helyzetükre, s akad példa arra is, hogy a pénztelenségből akar politikai tőkét kovácsolni valaki. Én hiszek a pártok panaszainak, de szeretném nekik elmondani, amit ők maguk is kiválóan tudnak: nem csak ők kerültek mára nehéz anyagi helyzetbe, abban van az egész ország is. S ha valakitől, akkor a politikacsinálóktól joggal várhatja el a közvélemény, hogy legyenek szerények, ilyen időszakban tegyék félre akár jogos igényeiket is, húzzák rövidebbre a nadrágszíjat. Ha pedig — mint ígérik — kijutunk a gödörből végre, benyújthatják a számlát, s kaphatnak ismét jelentős összegeket. ) twGXOfwOmw % ■ " “ Második menet Máthé Csaba Mandala-, nyár '95 m
