Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-19 / 221. szám

1995. szeptember 19., kedd KULTÚRA Jegyzet Itthagytak minket qWBWMMWC'KWMWWWMWWCCTWWaWflMWW'lMWWWWWOaOCOOaWWO« Cselényi György / ubiláló tanárok cím­mel hírt adtunk arról, hogy a nyíregyházi Bessenyei György Tanár­képző Főiskola tanévnyitó ünnepi tanácsülésén kö­szöntötték azokat az idős pe­dagógusokat, akik 50, 60, 65 évvel ezelőtt vehették át diplomájukat. A névsor ol­vastán egyszerre éreztem örömet és keserűséget. Örö­möt azért, mert az elismer­tek magas kort, valamint az arany-, a gyémánt és a vas­oklevél átadását megérhet­ték. Hálával tartozunk érte: megyénkben évtizedeken át generációkat oktattak, ne­veltek — sikerrel. A keserűség azért lett raj­tam úrrá, mert döbbenettel konstatáltam, hogy a kitün­tetett, idős pedagógusok nagy része már nem Sza- bolcs-Szatmár-Beregben él. Tudom, elköltözésüknek számos oka lehet, de úgy ér­zem, benne valamelyest sző­kébb pátriánk értelmiségie­ket megtartó képességének hiányossága is közrejátsz­hat. Jómagam is több egye­temet, főiskolát végzett, ide­került embert ismerek, akik néhány év után — belefá­radván az értelmetlennek vélt küzdelembe — vették kalapjukat. Nyilván vala­mennyiük anyagilag és er­kölcsileg minél hamarabb boldogulni akart, amiben nincs kivetnivaló. Mégis úgy vélem, nekünk, itt élőknek, ide gyökerese- detteknek többet kell ten­nünk azért, hogy a szellem élmunkásai a Nyírségben jól érezzék magukat. Ha anya­gikban nem is vagyunk ké­pesek annyit nyújtani, mint az ország gazdaságilag fej­lettebb vidékei, legalább érezzék az őket segítő lég­kört, szándékot. A kiművelt, emberfők minél nagyobb szá­mú jelenléte és alko­tó munkálkodása elemi ér­dekünk. Jó lenne, ha minél több diplomás érezné soha el nem hagyandó hazájának, otthonának Szabolcs-Szat- már-Bereget. Kányádi Sándor... ...erdélyi költő lesz a ven­dége a Bessenyei Társaság évadnyitó rendezvényének szeptember 28-án. A nyír­egyházi Evangélikus Gim­názium dísztermében tar­tandó összejövetel 17 óra­korkezdődik. (KM) A film és... ...címmel tizennégyrészes sorozatot tűzött műsorára az MTV 2-es csatornája. Az ötvenperces epizódok film­mel kapcsolatos témákhoz kötődnek. A sorozatot Bá­ron György filmesztéta Moldoványi Ferenc rende­ző-operatőrrel közösen ké­szítette a film születésének századik évfordulója alkal­mából. (MTI) A Stílus... ...Irodalmi Társaság a na­pokban emlékezett meg működése egyéves jubileu­máról. A nyíregyházi Váro­si Művelődési Központban megtartott rendezvény mű­sorában fellépett a Művé­szeti Szakközépiskola ka­marazenekara; a társaság tagjai bemutatkoztak alko­tásaikkal, illetve klasszikus költőink műveit adták elő. (KM) Újságíró... ...szaktanfolyam indul a nyíregyházi tanárképző fő­iskola Felnőttképzési Tan­széke szervezésében. A MÚOSZ Bálint György Új­ságíró Iskolájának támoga­tásával lebonyolítandó kur­zusra még elfogadnak je­lentkezéseket. Az első ok­tatási napot szeptember 30- án tártját. Előadó; Földes Anna, a MÚOSZ-iskola igazgatója. (KM) A speciális... ...kárpátaljai tanárképzés ünnepélyes tanévnyitóját tartották meg szeptember 16-án Beregszászon, a Járá­si Tanács üléstermében. A nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola, Diákotthon és Speciális Szakiskola volt a házigazdája a Gyerme­kek Világnapján lebonyolított rendezvénysorozat­nak. A sokféle szórakozási lehetőség közül a gyerekek igencsak élvezték a lovaglás örömeit Amatőr felvétel Helyén a Hét vezér Budapest (MTI) — Jövő áprilisra befejeződik a Hő­sök terén a Hét vezér szo­borcsoport felújítási mun­kálata. Szinte biztosra ve­hető, hogy a restaurátorok képesek lesznek tartani az előzetesen megszabott ha­táridőt, és elég lesz majd a munkára kiutalt 50 millió forint is. Az idén március­ban megkezdett felújítást az tette szükségessé, hogy Za­la György száz évvel eze­lőtt készült alkotását felállí­tása óta csupán egyszer — a második világháború után — restaurálták. Készülődő kemény kabaré A humor nem lehet más, mint életnedv, tehát a megmaradáshoz szükséges Bede-Fazekas Szabolcs Elek Emil felvétele Gyüre Ágnes Nyíregyháza (KM) — Au­gusztusban a fővárosban há­rom „próbaelőadáson” már bemutatták Verebes István kabaréját, a Régi idők szoci- ját. Ezután egy országos lap azt írta: az utóbbi tíz évben nem született ilyen színvona­lú produkció e műfajban Magyarországon. Érthető, ha mi is kíváncsiak lettünk a részletekre. Bár a he­lyi premier várhatóan október 8-án lesz, mégis megkerestük Bede-Fazekas Szabolcsot, az egyik közreműködő színmű­vészt. Két baja lehet □ Híreink szerint, nem sokat pihent a nyáron. — Az utolsó előadásunk jú­lius 23-án volt a Gyulai Vár­színházban. Hubay Miklós Színház a cethal hátán című történelmi drámáját játszottuk. Július 25-én pedig már próbál­tuk a szerző meghatározása szerinti kemény homográfiát a Komédiumban. Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult az időbeosztásom. Egy szí­nésznek két baja lehet: ha nem foglalkpztatják, vagy ha sok a dolga. Én az utóbbit választom szívesebben. O Mik a tapasztalatai az új kabaréról? — Nagyon tartalmas és fe­szes anyag. Az első változat egy kicsit hosszú volt, meg kellett húznunk. Most másfél órás az előadás. Jólesett, hogy Pregitzer Fruzsina és én bele­szólhattunk abba, milyen le­gyen. Bírták szusszal — A próbaelőadásokra bárki beülhetett, mert azokat nem a szakma számára tartottuk. A közönség re­akcióit akar­tuk lemérni. Ahol jónak láttuk, vál­toztattunk vagy sorren­det cserél­tünk. Más kipróbálni- valónk is akadt. Vere­bes István írt például egy rapszámot, amely az el­múlt év tör- ténéseiről szól. Ketten énekeltük; épphogy bír­tuk szusszal. Erre partne­rem közölte, hogy legkö­zelebb egye­dül fogom csinálni. Ha tényleg így lesz, akkor jól feladta a leckét. □ Mit gondol, kiveszett az életünkből a derű, a humor? — Tapasztalom: rossz a közhangulat, visszahúzódóak az emberek. Én még tudok ka­cagni. Azt hiszem, az alapter­mészetem furcsán cinikus. Mindennap találok valamit, amit ki lehet nevetni. S nem is akarom elfogadni, hogy a vi­lág rossz dolgai kiirthatják be­lőlünk a humort. Kosztolányi írta, hogy a humor nem más, mint életnedv. Tehát a meg­maradáshoz szükséges. Aktuális mondanivaló □ A világnézetileg más-más szekértáborba tartozó humo­ristákat összehozhatja-e újra ez a kabaré? Odaállíthatja-e mondjuk Sándor Györgyöt és Szuhay Balázst Farkasházy Tivadar és Selmeczi Tibor mellé? Hiszen feltételezhető, hogy néhány esetben ugyana­zokat a személyeket vagy tette­ket fricskázzák. — Túl fiatalnak érzem ma­gam ahhoz, hogy erre választ adjak. □ A szerző azt írta az évad programját beharangozó ki­adványban: Jócskán lesznek, akik majd odafönn nem szeret­nek ezért az estéért. Milyen visszhangot jósol? — Mi senkit sem akarunk megsérteni. A sértődés egyéb­ként legtöbbször nem vezet se­hová, mert az embert tétlenné teszi. □ Másban is kockázatos ez a vállalkozás. Mindannyian tudjuk, hogy a politikai kabaré erősen kötődik a mindenkori jelenhez, ezért nem akármed­dig tartható repertoáron. — Ha úgy adódik, havonta is aktualizálhatjuk a mondani­valót. Én örülnék annak, ha olyan sorsot futna be a „hor- nográfia”, mint Hofi Géza műsora, Az élelem bére. Messze esik Vásárhelytől Besenyőd Nagyon hiányzik a társasági élet, még inkább az emberi kapcsolatok Attila op art-os alkotásai körében Harasztosi Pál felvétele Kállai János Besenyőd (KM) — Kicsi, de takaros házikó; rendezett porta Besenyődön. Van ku- tyuska is, ártatlan jószág; törleszkedik egy keveset, megszagol, majd eltűnik a szemünk elől, be a szépen gondozott szőlősorok közé. Kocsis Attilát a belső szobá­ban találjuk. Magnót hallgat, vagy tévét néz; mindegy: várt bennünket. — A nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskolára járok — pontosabban van már egy eredményes félévem — kezdi a bemutatkozást a mosolygós, gépész hallgató fiatalember. — Mi tagadás: megszakítot­tam a tanulmányaimat; mun­kát kerestem, kellett a pénz; drága itt az élet Magyarorszá­gon. Attila — apjával, anyjával — 1990. április 13-án jött át a határon. Második osztályos gimnazista volt, amikor ma­guk mögött hagyták Marosvá­sárhelyt. — A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban fejez­tem be középiskolai tanulmá­nyaimat. Leérettségiztem, 4,2- es átlageredménnyel. Mindig is a gépek érdekeltek, ezért a mezőgazdasági pályára vettem az irányt, méghozzá a gödöllői egyetemre. Végül itt kötöttem ki, a nyíregyházi „emgén”. Attila szobájában a heverőn kiterítve, felgöngyölve, map­pában rajzok, vázlatok hever­nek. Láthatóan ezekkel bíbelő­dik a nagykamasz, ha ideje en­gedi, kedve tartja. — Körülbelül két és fél éve kezdtem el ezeket az op art sít- lusú tusrajzokat, akvarelleket készíteni. Vasarely művei óri­ási hatással voltak rám, vele kezdődött az egész. Persze, rajzolok én hagyományos dol­gokat is; fantáziaképeket, portrékat, tájrészleteket. A Krúdy gimnáziumban Krutilla József tanár úrnak mutattam meg a dolgaimat; neki tetszet­tek a kompozícióim. — Nos, hogy mi inspirál? Nehéz pontosan megfogal­mazni. Úgy érzem, az átlagos­nál jobb a térlátásom. Elkép­zelek vagy megfigyelek vala­mit, eszembe jut valaminek a vázlata — úgy érzem, meg kell csinálnom. Hogy puszta kedvtelés lenne? Ezt egy kí­vülállónak kellene eldöntenie; szakértőnek. Küldtem a képe­imből pár darabot a pécsi Va­sarely Múzeumnak. Érdemi választ ez idáig még nem kap­tam. * Komolyabbra fordítjuk a szót; olyasmire, hogy egy hu­szonkét éves fiatalember nem passziózhatja el az idejét fö­lösleges hobbizgatásokkal. — Pedig — Attila anyukája beszél erről a jóféle vineta tá­lalása közben — a gyereket igencsak sok dolog érdekli. A reklám mint szakma különös­képpen. (Megjegyzem: a rajz­tudását e tereületen tényleg haszonnal kamatoztathatja majd a fiú.) Aztán a filmezés, a fotó, a számítógép, mind megannyi fantáziamozgató szakirány, csakhát lassan-las- san dönteni kellene. Ja, és még van a zene. — Dalszövegeket költők és fordítok — jegyzi meg Attila; azt viszont a mamája súgja meg: több füzetet teleírt már versekkel, a sajátjaival. Egye­dül neki mutatott belőlük a minden ellenkező látszat el­lenére meglehetősen zárkózott legény. — Több nyelv is „megy” valamennyire: franciát, olaszt még Romániában tanultam; románul eleve kellett tudnom; a Krúdyban következett az an­gol; magyarul gondolkodom, írok, olvasok; magyar vagyok. Tudom, hogy huszonkét éve­sen konkrétabb céljaim lehet­nének, de hát az életemben már eddig is „csúsztam” egyet-kettőt. Most újra kez­dem a főiskolát; ismét első év- fqlyamon. Természetesen, az érvényes vizsgáimat elfogad­ják, de azért ez mégiscsak kez­dés... Most már biztosan vé­gigcsinálom. Innen, Bese­nyődről fogok bejárni; nincs messze a megyeszékhelytől. Közben megtízóraiztunk; a vineta valami egészen speciá­lis ízharmóniával lepett meg, tényleg jólesett. Már szedelőz- ködvén fordítjuk a beszédet Marosvásárhelyre. — Én ott nagyon jól éreztem magamat az iskolában — fo­galmazza vallomását Attila. — A diákélet odahaza vala­hogy egészen más volt, mint itt. Már a gimnáziumban is azt éreztem, mindenki elsősorban magára figyel, nem igazán ér­deklődnek a mások baja felől. A főiskolán sincs ez másként. Hiányzik a társasági élet — jobb híján nevezem így —, de lehet, hogy csak az emberi kapcsolatok. Talán nagyon kö­tődöm az erdélyiekhez? Való­színű. Csakhát igen messze esik Vásárhelytől Besenyőd! Ezen nincs mit lamentálni; ez most így van, mondjam: így jó...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom