Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-01 / 206. szám

1995. szeptember 1., péntek Kötelezve az értelemre Sok gyermek nem vesz részt semmiféle iskolaelőkészítő foglalkozáson Kállai János Nyíregyháza (KM) — A tan­kötelezettség a gyermek ha­todik életévétől a tizenhato­dikig tart. Teljesítése jelen­tős mértékben függ az isko­lakezdés előtti óvodáztatás­tól. De vajon miként is ál­lunk e nagyon fontos jogsza­bály elvárásainak megfele­léssel szűkebb pátriánkban. Az új tanév kezdetén erről, s a témához kapcsolódó részkér­désekről beszélgettünk Papik Péterrel, a megyei pedagógiai intézet igazgatóhelyettesével. — A közoktatási törvény előírja, hogy az ötéves korú gyermeknek az óvodai nevelés keretében iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson kell részt vennie. Ennek nagyon fontos szerepe van a gyermek szocializációjában, a szoká­sok, a figyelem tartóssága, a kézügyesség, a mozgáskoordi­náció fejlesztésében. A gya­korlat azt mutatja, hogy a ke­vésbé szocializált hátrányos környezetű, óvodai nevelés hi­ányában iskolába kerülő gyer­mekek közül kerülnek ki első­sorban azok, akik súlyos ku­darcélményekkel kezdik az is­kolát, nem képesek teljesíteni a követelményeket és már az első osztályban tanévet ismé­telnek. Befejezetlenül További előmenetelüket kö­vetve látható, hogy elsősorban ők lesznek azok, akik újabb éveket ismételnek, túlkorosak lesznek és a tanköteles korban nem fejezik be az általános is­kolát. O Önagát kínálja a kérdés: mi lesz a sorsuk, hiszen a mun­kaerőpiac a magasan kvalifi­kált szakemberek egy részét sem tudja „felszívni” ? — Az esetek döntő többsé­gében már nem is szerzik meg az általános iskolai végzettsé­get, ezzel kedvezőtlen helyzet­be kerülnek a munkaerőpia­con, utódaikra átörökítve a hátrányokat. A jelenség társa­dalmi fontossága, és a törvé­nyi szabályozás ellenére sok gyermek nem vesz részt az is­kolai életmódra felkészítő fog­lalkozásokon. (1994-ben 347 első osztályos gyermek nem részesült felkészítésben, a ta­nulók 4,2 százaléka. 1985-ben ez a mutató 2,5 százalék, Akiket előkészítenek az iskolára... Harasztosi Pál 1990-ben 3,1 százalék volt, te­hát folyamatosan romlott a helyzet.) Az iskolai felvétel alapvető­en a szabályozásnak megfele­lően történik. Az óvodák véle­ményezik a tanköteles gyer­mekek fejlettségét, amit az igazgatók szinte minden eset­ben elfogadnak. Fogyatékos­ság gyanúja esetén az óvoda javasolja, hogy a gyermek szakértői és rehabilitációs bi­zottsági vizsgálaton vegyen részt, vagy a fejlettség megáll­apítására nevelési tanácsadó­ban jelenjen meg. Vannak te­lepülések, amelyeken évek óta nincs fogyatékos gyermek; máshol a fogyatékosok aránya eléri a 3-10 százalékot is. OTöbb nyugati országban a fogyatékos gyerekek együtt ta­nulnak az egészségesekkel. Idehaza a szeparált osztályo­kat, vagy a közös foglalkozta­tást részesítik előnyben? — Akadnak problémák a szakértői és rehabilitációs bi­zottságok munkájában. Hatá­rozataikban nem mindig egy­értelmű, hogy a gyermek az enyhe értelmi fogyatékosok osztályában oktatható vagy in­tegrált nevelésben részesíthe­tő. A bizottságok nem mindig ismerik az iskolák alapító oki­ratait, a személyi, tárgyi felté­teleit. Sok enyhe értelmi fo­gyatékos gyermeket nevelnek olyan általános iskolában — önálló, fogyatékos osztályban —, amelyikben nincs gyógy­pedagógus. Az esetek jelentős részében az iskola dönti el, hogy speciá­lis osztályban vagy integráltan foglalkoznak a fogyatékos gyermekekkel. Nem alakult még ki az utazó gyógypedagó­gus hálózat, hiányos a helyszí­ni, speciális orvosi segítség- adás. Együtt vagy külön O A fogyatékos gyermekek száma és aránya növekvő ten­denciát mutat. Egyes települé­seken mind nagyobb gond a vizsgálaton való részvétel, pe­dig speciális programmal és szakemberekkel eredménye­sebb a képességfejlesztés. — A jogszabály szerint: a jegyző feladata lenne a tankö­telesek pontos nyilvántartásá­nak vezetése. Ez döntően csak a városokban valósul meg, ott is hiányosan. A hivatal nyil­vántartása sok esetben pontat­lan. A több általános iskolával rendelkező településeken kör­zeteket határoztak meg. Ugyanakkor megszabták az indítható osztályok számát is. így végül a szabad iskolavá­lasztás elve meglehetősen kor­látozottan érvényesül. Szintén korlátozza az iskolaválasztás lehetőségét, hogy egyes tele­püléseken szinte arányosan szétosztják az iskolák között a nehezen nevelhető, kevésbé szocializált nebulókat. Ennél­fogva az eredményesebben oktató-nevelő iskola nem tud élni előnyével. Jelenleg még távol áll az önkormányzatok­tól az a fajta gondolkodásmód, hogy a hatékonyabb intéz­ményt hagyják érvényesülni, vagy nagyobb tá­mogatásban része­sítsék. A városok köze­lében jellemző, hogy elsősorban a jobb anyagi hely­zetben levő, vagy a városban dolgozó, községekben lakó szülők gyermekei­ket a városi iskolák­ba íratják be. Emö- gött sokszor nem a városi iskola jobb teljesítőképessége, hanem egy sajátos különállás megjele­nítése áll. £7 Mi garantál­ja, hogy a szeptem­beri iskolakezdés­kor minden — arra jogszabállyal köte- telvetele iezett eisg elemsita — ott ücsörög majd a padok­ban? — A beiratkozási fegyelem­ben nagy különbségek vannak a települések között. Több he­lyen a szülők érdeklődnek a beiratkozás időpontjáról, módjáról és a beiratkozási idő­szakban minden gyermeket re­gisztráltatnak; máshol 10-15 százalék is kimarad és a tanév beindulása után, csak szep­tember közepén lesz teljes az iskolába járás. Generációs gond Jellemző, hogy néhány család­ból kerül ki évente a be nem írt, a sokat mulasztó és évet is­métlő, valamint a fogyatékos gyermekek döntő többsége. Ez a jelenség generációkon ke­resztül megfigyelhető. Az általános iskolai időszak alatt a tankötelesek nyilvántar­tása, helyzetük követése meg­oldottnak tekinthető. Jelentős zavar keletkezik azonban a rendszerben az általános isko­la befejezése után a középfokú intézményekben való tovább­tanulás periódusában. A kö­zépfok — az esetek döntő többségében — elmulasztja értesíteni az általános iskolá­kat a tanuló beiratkozásáról, vagy kimaradásáról, így aztán a fiatal további sorsa követhe­tetlen. A település jegyzője késve, sokszor nem a hivatalos formában jut információhoz, így sok fiatal a tanköteles kor alatt nem vesz részt a közokta­tásban. A tájékozottság hiá­nyosságai következtében gya­korta sérül a törvényesség. j'' " : ~ J BwAiWll£imÉili|:! :;MÍálÉÍÉÍlÉr ifi: A . minap vásároltam egy fogkrémet, egyet a tv-ben állandóan reklámozott márkák közül. És kértem egy számlát róla a pénztárban, mivel nálunk a vállalatnál a fogkrém munka­eszköznek számít, ugyanis a mi részlegünknél — a gázdíj­beszedőknél, — a munkaköri leírás szerint állandóan mo­solyogni kell és ez a mai árak mellett sárga fogakkal vissza­taszító. Amikor a kedves hölgy ke­zembe nyomta a részletes számlát, majd hanyatt estem. Kezdődött azzal, hogy egy darab fogkrém..., aztán foly­tatódott, hogy 0,00003 száz­ezred színész, ötszáz ezred operatőr, akárhány ezred vi­lágosító, ügyelő, kellékes, rendező, zeneszerző, fogor­vosi szék, terembérlet és mit tudom én mennyi villany- számla. —No de kérem én csak egy Reklámköltség fogkrémet kértem — méltat­lankodtam. — Ez mind bele van építve a krém árába — világosított fel a pénztárosnő —, sőt még más is, olvassa csak tovább. — Ötszáz ezred mázsa kü­lönféle növényvédő szer, egy vagon alma... — olvasom. — Állj: ezt nem fizetem ki A rek­lámban egyetlen almába ha­rapnak bele, hova kell a töb­bi. — Kérem ez azért van, mert a képernyőre kerülés előtt az almák selejtezőkön esnek át. A szépségverseny győztese kerül a reklámba, a többit szokás szerint elfo­gyasztja a stáb. — Persze ezek fogkrém nélkül csinálnak maguknak szép fogakat — állapítom meg savanyúan. De a 119. sorban ismét fel kell kapni a fejemet, amikor a számlán azt látom, hogy Verdi Rigo- lettójából két aktus. — Kérem én csak egy fog­krémet kértem, és utálom az operákat. — Ez uram egyszerű áru- kapcsolás. A tv reklámbevé­teléből támogatják az igé­nyes művészeti produkciókat, — így a komolyzenét is. Ez is megjelenik valahol a termé­kek árában. — És ez mi a fene, hogy szakszervezeti alap? Én a gázipari dolgozóknál fizetem a tagdíjat. — Éz más dolog. Ez a fogkrémbe épített filléres té­tel az állástalan fogorvosok támogatására van elkülönít­ve. — Na, de most már aztán elég — borultam ki végleg, amikor azt olvasom, hogy Kis Gedeon és családja 0,0004 tízezred forint. Ugyanis Kiséket nagyon jól ismerem — a szomszédunk­ban laknak és nem is vagyok velük beszélő viszonyban, mert olyan büdös a szájuk, hogy csak az utca túloldalá­ról vagyok képes fogadni a köszönésüket. — Egy fillért sem vagyok hajlandó rájuk áldozni—or­dítom végső elkeseredésem­ben. — Már megtette uram, közli a hölgy—Kis ék úgy ke­rülnek bele a számlába, hogy nem használnak fogkrémet, de ők is nézik a tv műsorait, a reklámokkal együtt. Vala­hol be kell hozni a rájuk eső reklámköltségeket is. így azok fizetik meg helyettük, akik megveszik a fogkréme­ket. — Igen? —No akkor Stor­no az egész, és kérek egy rek­lámmentes olcsó protézist! Balogh Géza y y orn Gyula kor- ! / mánybővítési szán- A. A. dékával alaposan felborzolta a kedélyeket. Az ellenzéki pártok vezetői­nek többsége természetesen elégedetten dörzsöli a mar­kát, hiszen a szabad de­mokraták nyomban elutasí­tották a tervet, ez pedig azt is jelentheti, hogy felborul a koalíció. Már pedig ha felborul, s egyedül marad­nak a szocialisták, akkor el­jöhet az ő idejük, sok terüle­ten rá tudják kényszeríteni akaratukat az emeszpések- re. t Úgy tűnik, Horn eltökélt, megkönnyíti a dolgát, hogy maga mögött tudhatja par­lamenti frakciójának jelen­tős többségét. Most a sza­bad demokratákon a sor, mindenestre igen szorult helyzetbe jutottak Pető Iván elhamarkodottnak tűnő nyi­latkozatával, melyben ka­pásból elutasította a mi­niszterelnök elképzeléseit, s most alig lehetséges a visszakozás anélkül, hogy meg ne kérdőjeleződne a komolyságuk. Nézőpont Szakítás után Horn eltökéltségében minden valószínűség sze­rint jelentős szerepet játsz­hat e szorult helyzetnek a felismerése, továbbá az is, hogy látja, ha a szabad de­mokraták kilépnek a kor­mányból, könnyen abban a helyzetben találhatják ma­gukat, mint a Torgyán-féle kisgazdák az Antall-kabi- netből történő kiebrudalá- suk után. A kormányzó pár­tok a szakítás után szóba se álltak velük, s az akkori el­lenzéki szerepben lévő szo­cialisták, szabad demokra­ták sem fogadták maguk kö­zé őket. Most kísértetiesen hason­ló a helyzet. Ha a szabad demokraták mennek, a kor­mányon maradó szocialis­ták aligha bocsátanak meg nekik, az MDF, FIDESZ, KDNP pedig természetesen alig várja, hogy meggyen­güljön a kormány, az SZDSZ kikerüljön a hata­lomból. E felállásból pedig a következmény: a szabad demokraták ha partnert akarnak keresni, csak a kis­gazdák jöhetnek szóba. Érdekes felállás lenne. Együtt a kisgazdák és a sza­bad demokraták... Alapfok nélkül Orémus Kálmán / tt az új tanév, mely elé minden évben nagy vá­rakozással tekint tanár és diák. Ez a már-már köz­hellyé vált megfogalmazása azonban szinte még soha­sem volt olyan időszerű, mint most, mert a nagy kar­csúsítások, létszámleépíté­sek közepette senki sem tud­ja, mi vár rá. Már csak azért sem, mert a legfelsőbb he­lyeken elhangzó nyilatkoza­tok nem igazán teszik he­lyükre a dolgokat. Az illetékes tárca állam­titkára nemrég például azt mondta, hogy sok ennek az országnak több mint száz felsőoktatási intézmény, meg azt is, túl sok pedagó­gust képzünk, viszont kevés a jogász és a közgazdász. Lehet, hogy így van, ám az utóbbi évek történéseit is­merne az embernek óhatat­lanul is aggályai támadnak. Mert lehet, hogy a felső- oktatási intézményekből több van a kelleténél, ám az is tény — bár ezt mostaná­ban nem nagyon emlegetik —, hogy az ezer lakosra ju­tó diplomások számát te­kintve igencsak szerény he­lyen állunk Európában, sőt, korábban a közoktatási tár­ca jelenlegi vezetői is azt hangoztatták, hogy növelni kell a hallgatók számát. Vi­szont félő, hogy ha esetleg főiskolákat és egyetemeket szüntetnek meg, akkor a fürdővízzel kiöntik a gyere­ket is. Pedig egy felsőokta­tási intézményt nehezebb újra visszaállítani, mint egy minisztériumot. Am aggályok merülhet­nek fel a nyilatkozat máso­dik felével kapcsolatban is. Szakemberek mondják, bár olykor „kívülről” is észre­vehető, hogy egyre csökken az iskolai oktatás színvona­la. Attól, hogy kevesebb lesz a pedagógus, hogy összevonják az osztályokat ez a tendencia aligha fordul meg, sőt... Nem kétlem, hogy szükség van a felsőfo­kon képzett jogászokra, közgazdászokra. De ki fog­ja őket megtanítani írni, ol­vasni, számolni? Mert bár egyesek szerint a jogászok a sorok között olvasnak, előbb ehhez is meg kell ta­lálni a sorokat.-HÁTTÉR*» __— Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája

Next

/
Oldalképek
Tartalom