Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-02 / 207. szám
1995. augusztus 2„ szombat Munkában a munkanélküliek Tizenhat hektáros málnatelepítést terveznek, amely újabb munkahelyeket Horányi Zsuzsa Vaja (KM) — A munkanélküliség egyre növekvő gondot jelent hazánkban, különösen megyénkben, ahol a munkanélküliségi ráta olykor a húsz százalékot is meghaladja. Az utóbbi hónapokban azonban Vaján nemhogy emelkedett volna a munkanélküliek száma, hanem rohamosan csökkent. Májusban még két- százhetvennyolcan részesültek jövedelempótló támogatásban, míg augusztusban csak száznégyen. Helyi adottság — A munkanélküliség felszámolásáért küzdünk Vaján is. Sok munkanélkülit közhasznú munkásként foglalkoztatunk — tájékoztat Balogh Gyula polgármester. — Megyénk többi településéhez hasonlóan nálunk is alkalmazunk köz- tisztasági feladatok ellátására embereket és a jelenlegi lehetőségek 90 napra további huszonöt munkanélküli foglalkoztatását teszik lehetővé. Ez a két forma minden településen adott, de nekünk helyi specialitásunk is van. Az önkormányzat márciusban létrehozott egy közhasznú társaságot, amelynek júniustól 108 alkalmazottja van, akik korábban valamennyien állás és munkahely nélkül voltak. Akadtak köztük olyanok is, akik semmiféle ellátásban nem részesültek, jövedelempótló támogatást sem kaphattak. Természetesen a szakmájuk is igen különböző, a vízvezeték-szerelőtől a varrónőig, sokan megpróbálták elkerülni a munkanélküliséget és vállalták a munkát ebben a társaságBőséges az uborkatermés ban. Mindezek mellett a Vaján működő zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzemek, hűtőházak valamint csomagoló és palackozó cégek több száz vajainak és környékbelinek adnak rendszeres munkát és biztos megélhetést. Családtagok is — A képviselő-testület felügyelő bizottsága ellenőrzi a társaság működését, míg a társaság évente beszámol a gazdálkodásról — veszi át a szót Szabó Béla a közhasznú társaság ügyvezető igazgatója. — Jelenleg 7,8 hektáron inten- zív-kordonos csepegtető öntözéssel termesztjük az uborkát. Egy-egy ember két sort művel, azaz 200 folyómétert. Gyakran a családtagok is besegítenek. Feladatuk a kacsolás, a sorok gyommentesítése és a folyamatos betakarítás. A rosszabb idő beálltával kétnaponta szedjük az uborkát, korábban pedig naponta takarítottuk be. A vajai Zöldséggyümölcs Kft. oldja meg a szállítást és a feldolgozást, nyírlugosi konzervgyárába viszik a termést, ahol azonnal feldolgozzák, majd a konzervuborkát a FÁK országaiba exportálják. — Kötetlen munakidőben dolgoznak a munkások? — A közhasznú társaság szakmai irányítása mellett kötetlen a munkaidő, vannak akik hajnalban már munkába állnak, míg mások néhány órával később állnak be a sorok közé. Többségük örül a munkalehetőségnek és bíznak a jó termésben, hiszen ez nekik is többletbevételt jelenthet. A rendszeres havi fizetésük 14 400 forint, majd októberben teljesítmény után is elszámolnak velük. Eddig 200 tonna uborkát szedtünk le és száA szerző felvétele mításaink szerint még ugyanennyit takarítunk be. — Milyen további fejlesztés szerepel a tervek között? Közhasznú — Terveink között szerepel 16 hektáros málnatelepítés, amelynek öntözési háttere már megvalósult. Ez a vállalkozás további munkahelyeket teremtene, még 120-130 munkanélkülit tudnánk foglalkoztatni. Mindenképpen jó ez a közhasznú társaság, az önkormányzati föld nem marad parlagon, a jövedelempótló támogatásnál magasabb havi jövedelemhez jutnak a munkanélküliek. Természetesen mindehhez kellett egy konkrét piaci háttér és az, hogy FM-pá- lyázaton 4,2 millió forint visz- sza nem térítendő támogatást nyerjünk. Az összeget az öntözőrendszer kialakítására fordítottuk. Közelebb a piachoz, a vevők igényeihez Balassagyarmat (MTI) — A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár Rt. kereskedelmi központját az Ipoly-parti városból a budapesti Hajógyári Szigetre helyezte át: a minap itt nyitották meg csaknem 400 négyzet- méteres bemutatótermüket. A tulajdonosok és a társaság vezetőinek szándéka — mondta el az MTI tudósítójának Csonka Attila vezérigazgató —, hogy a vevők igényeihez mindenkor alkalmazkodva szervezzék és végezzék munkájukat. Éppen ezért kereskedelmi partnereikkel áttekintik eddigi kapcsolatukat és a további együttműködés lehetőségeit. A kereskedelmi bázison teljes termékskálájukat felvonultatják, lakossági elemes bútoraiktól irodai bútorcsaládjukigA balassagyarmati gyár az idén 280 millió forintos árbevételt tervez, ami 80 millióval több az előző évinél. A jelenleg közel 120 embert foglalkoztató cég elsősorban hazai piacon értékesíti termékeit, de több jelentős külföldi megbízást is teljesítettek már ebben az évben; ezek között szerepelt egy német panzió belső berendezésének felújítása. A z öreg Suszter sohasem kereste cipőjavítással a kenyerét, világ életébe erdész volt, ahogy már a nagyapja is. Mint évtizedek óta mindig, ezen a reggelen is elindult, hogy körbejárja birodalmát. Már magasra hágott a nap, amikor leült egy mohos tölgyfa tövébe, hogy elfogyassza az elemózsiáját. Ekkor csörtetést hallott a bokrok közül, s legnagyobb csodálkozására egy ugyancsak riadt fiatalember bukkant elő. Az öreg suszter csodálkozása csak fokozódott, amikor a fiatalemberben Jocóra ismert, aki a környéken elég neves személyiség volt, lévén, hogy idejét általában az erdő- szélen szolgálatot teljesítő örömlányok futtatásával töltötte. De nem jött ám egyedül, s az öreg erdész hamarosan meggyőződhetett arról, hogy jó oka van az ijedelemre. Két tagbaszakadt atyafi ugrott ki utána a bokor mögül, egyikük kezében kés, a másiknál karó, s igencsak a nyomában voltak. Am Suszter sohasem volt félős természetű, azt meg pláne nem tűrte, hogy a felHálalányok ségterületén helytelenkedje- nek. Felkapta hát a puskáját, s közibük ugrott, mire a két marcona legény nyomban meggondolta magát, s úgy eltűnt, mint Vöcsök Erzsi ura a pesti éjszakában. — No, Jóska bátyám, most megmentette az életemet — szólalt meg Jocó, miután levegőhöz jutott. — De nem is felejtem el, meghálálom, majd meglátja. Ezzel búcsút is vettek egymástól, ki-ki ment a maga dolgára. Teltek a napok, az öreg már-már megfeledkezett az egészről. Egy este aztán izgatottan csaholni kezdett a Füles, megzörgették a kiskaput. — Ki a fenét tekert erre ilyenkor az ördög? — kászálódott ki az öreg az ágyból, mert mindig korán fekvő, korán kelő ember volt. Jocó állt a kapuban, mellette két unott arcú leányzó. Hajuk mint a sötét éjszaka, szoknyájuk mint az összement zsebkendő. — Jó estét, Jóska bátyám! Megjöttünk, ahogy ígértem — rikkantott fel vidáman a strici. Az öreg nem értette a dolgot. — Hát... csak kerüljetek beljebb — mondta kellettlenül. Amíg a házhoz közeledtek egyre azon törte a fejét, mit szól majd a váratlan vendégekhez az asszony. —Láthatja, Jóska bátyám, én nem maradok adósa senkinek. Ezt a két jányt itt magának hoztam. No, erre aztán igazán melege lett az öregnek. Már csak ez hiányzott. Lopva a szobaajtó felé lesett, mert biztos volt abban, hogy az asszony hallgatózik, lévén ez neki régi jó szokása. —Hová, gondolsz, fiam...? Öreg vagyok én már az ilyesmihez. Meg aztán, van énné- kem feleségem. — Nem is úgy gondoltam én — húzta ki magát nagyvonalúságának büszke tudatában Jocó. — Ezek a jányok mától kezdve magának dó- goznak. A legjavát hoztam el, megkeresnek ezek egy nap akár húszezret is. Elvégre, a hála az hála. Az öreg megpróbált szabadkozni, de a vendég egyre erőszakosabb lett. Szó szót követett. — Kinek néz maga engem — üvöltötte a strici. — A saját testvéremnek nem adnám oda ezeket a jányokat. magának meg derogál elfogadni! Mit vág fel arra a tízezer forintos fizetésére? Hát mi vagyok én, koldus?! Már-már tettlegességgé fajult a dolog, ám a csapás nem onnan érkezett, ahonnan az öreg várta. Ekkor ugyanis a szobából kiugrott az asszony, felkapott egy söprűt, amiből nagy baj lett, mert Mari nénének a nyelvénél csak a keze járt szaporábban. A vendégek még megúszták néhány kék folttal, mert hamar kereket oldottak, de gazda már nem volt olyan fürge, mint húszéves korában, s bizony alaposan helybenhagyta az élete párja. Aki egyébként soha többé nem hitte el, hogy Suszter bácsi még egyszer sem lépett félre. Nmikiahí lvC7níV|#ViK * Emberpiac Nábrádi Lajos / ttaz ősz, megélénkül az „emberpiac”, adják- veszik a feketemunkásokat. A budapesti Széna téren, csak úgy mint megyénk 3-4 településén, az alkalmi munkaadók a szó szoros értelmében mustrálják azokat az embereket, akik puszta munkaerejüket kínálják eladásra. A mustrálok elsősorban a külső megjelenésre, a fizikai erőre figyelnek, a beesett szemű, alkoholista kinézetű emberek nem jöhetnek számításba. A munkaadók többsége a mustra végén kurtán így szól:,. Maga, meg maga jöjjön velem!” Ez a válogatás, amiről elmarasztalóan ír a sajtó. Arról nem írunk, hogy a legális munkaerőpiacon is nagy a válogatás. Megyénk munkaügyi ki- rendeltségeinek egyik-másik előadója még emlékezhet arra, hogy a rendszer- váltás után az új kft.-k igényeltek például egy munka- nélküli lakatost, vagy két munkanélküli kőművest. A kirendeltségen elsőként jelentkező lakatost kiközvetítették, csak úgy mint az első két kőművest, azzal az ügy nagyjából le is volt zárva. Az utóbbi időben a munkaadó három lakatost kér, s kiválaszt magának egyet. Az egyik kisvárdai üzemben 210 munkanélküli közül választották ki a szükséges hetvenet. A válogatók érthető módon elutasították a régi, rossz hírű ismerősöket, akik hangoskodni, inni tudnak, dolgozni nem. Szeptember elején újabb válogatás lesz az egyik exportra gyártó szabolcsi üzemben... Nem kétséges, hogy itt is azokat veszik fel, akik várhatóan határidőre és jó minőségben tudnak dolgozni. A gyár ugyanis csődbe jut, ha nem határidőre, nem európai minőségben dolgozik. Tendencia, követelmény a válogatás. A válogatók nincsenek tekintettel szociális, családi ügyekre, nem érdekli őket a gyerekek száma, nem vizsgálják, hogy a jelentkező putriban, vagy palotában lakik. Tudomásul kell hát venni: a piacon a munkaerőnek is értéke van. Ki-ki tegye hát magát értékessé, elfogadhatóvá... Utószezon Ferter János rajza Helyeslik, de... Kovács Éva r udja, — panaszkodik a terület egyik illetékese, az a baj, hogy amikor a főorvosokkal leülök beszélgetni, akkor mindegyikük egyetért az egészségügyi reformmal, belátja, hogy az ésszerűsítésre, — amely sokszor létszámcsökkentést jelent — nagy szükség van, amikor azonban az ő osztályukra, az őkórházukraterelődikaszó, akkor mindegyik rögtön visszakozik, már nem tartja annyira időszerűnek a kérdést. A szigorítást helyeslik, de csak addig, amíg nem az ö bőrükön csattan az ostor. Tény, hogy az egészségügy jelenleg zajló reformja számos konfliktust teremt. Mint köztudott, az Egészségbiztosítási Pénztár és az egyes intézmények ezekben a hetekben kötik a szerződéseket, most derül ki, melyek közülük azok, amelyekre a szakmai számítások szerint szükségük van az embereknek, s melyek, amelyeket a továbbiakban nélkülözni kénytelenek. Az elbírálást a Népjóléti Minisztérium és az egyes megyék egyeztetései előzték meg, a döntés tehát remélhetően nem lesz légből kapott. Ugyanakkor látható az is, hogy a leépítést, a létszám- csökkentést sokan bírálják, mondván, náluk senki nem járt, velük senki nem egyeztetett. Megesik, ők saját érdekükben tényleg nem szólhattak, de beszélnek helyettük a számok. Azok az adatok, amelyekből értő emberek számára azonnal kiderül, gazdaságtalan, méregdrága gyógyítás az, ami ott folyik. Olyan költségeket kénytelen fizetni a társadalombiztosítás, aminek folytatására a továbbiakban nem képes. Nem azért, mert nem akarja, hanem azért, mert nincs meg a rávalója. Aki kicsit is járatos a dologban, az tudja, a magyar egészségügy és szociálpilitika nemzetközi viszonylatban is méregdrága. Olyan költségekkel műküdik, amelyeket a leggazadagabb országok is luxusnak tartanának. Nincs hát egyszerű dolga a döntéshozóknak. Nehezíti helyzetüket, hogy tudniuk kell és illik: a számok mögött emberi sorsok, olykor életek húzódnak... Oreimis Kálmán tárcája — HÁTTÉR _ iWíUiaHH
