Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-07 / 184. szám

1995. augusztus 7., hétfő HATTER Csak a rászorultak kapják Még a korábbi feltételek szerint érkezik a támogatás • Folynak az egyeztetések Budapest, Nyíregyháza (KM — D. M.) — Nagy vihart ka­vartak nemrégiben a sajtó­ban és a televízióban nyilvá­nosságot kapott ügyek, me­lyek a megváltozott munka­képességűeket foglalkozata- tó gazdasági társaságok te­vékenységéről szóltak. Talán ez is közrejátszott, de első­sorban a megszorító gazda­sági és szociális intézkedé­sek hatására a támogatások csökkentésére és létszámle­építésre kellett számítani. Nos, egyelőre a korábbi felté­telek szerint kapják a támoga­tást a megváltozott munka­képességűeket foglalkoztató gazdasági egységek. Eredeti­leg a pénzügyi és a népjóléti tárca rendelete alapján már au­gusztustól szigorítani kívánták e foglalkoztatás támogatását és a múlt évi finanszírozás 80 százalékát kapták volna. Ez 600 millió forint kiesést jelen­tett volna, s több helyen a megváltozott munkaképessé­gűek elbocsátására kényszerí­tené a gazdálkodókat. Jogos a szigorítás Többek között az Országgyű­lés foglalkoztatási bizottságá­nak rehabilitációs albizottsága közbenjárására sikerült elérni, hogy a múlt évi keret 90 szá­zalékát kapják meg a cégek az idén, így már 300 millió fo­rintra csökkent a finanszíro­záshoz szükséges pénzhiány. A szakbizottság tájékozódása szerint nincs lehetőség arra, hogy ezt a 300 millió forintot a Szolidaritási Alapból vagy a Foglalkoztatási Alapból ad­ják át. Amennyiben viszont az egészségbiztosítási önkor­mányzat figyelembe venné a foglalkoztatók korábbi kérését a járulékcsökkentésre, ez ép­pen 300 millió forinttal segíte­né ezeket az intézményeket. Az idei problémák rendezé­sét követően a szakbizottság is szükségesnek tartja a kérdés átfogó elemzését, mert tény, hogy sok esetben nem a rászo­ruló emberek foglalkoztatásá­ra veszik igénybe a támoga­tást. Ezért jogos a szigorítás, s az elosztási mód felülvizsgála­ta. Szakértői vélemény szerint A minipékség termékei iránt nagy a kereslet a jövőben közalapítványi for­mában lehetne finanszírozni ezt a foglalkoztatást. Az évenkénti mintegy 5 mil­liárd forintos támogatás na­gyobb részét, több mint 3 mil­liárd forintot, a gazdasági tár­saságként működő foglalkoz­tatók kapják, ahol 16 ezer, többnyire megváltozott mun­kaképességű jut munkához. A tervezett szigorítás e gazdasá­gi társaságok egy részére vo­natkozna. Folyamatos leépítés Ezen kívül 1,2 milliárd forint támogatásban részesül az a több mint ezer kisebb foglal­koztató, ahol 15 ezer rászoru­lónak adnak munkát. Kisebb, alig több mint 30 millió forin­tos támogatáshoz jutnak az ön- kormányzati szociális foglal­koztatók. Az itt alkalmazottak száma 5 ezer, de csak kisebb részben megváltozott munka- képességű személyek. A probléma megyénket és ezen belül is a Start Rehabili­tációs Vállalat és Intézményeit kiemelten érintette és érinti. Mint azt Veressné Molnár Ju­lianna gazdasági vezérigazga­tó-helyettestől megtudtuk: az 1995. II. félévre vonatkozó tá­mogatási tervezet az eddigi el­képzelésekhez képest némileg kedvezőbb hatással lehet a vállalat működésére. Az első félévben megvaló­sult támogatáscsökkentések és a második félévre várható további megszorítások hatásá­ra 1995. évben 450 fő folya­matos leépítését jelentették be a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ­nak (ezzel a leépítéssel létszá­muk az 1994. évi szintre csök­kenne.) Május 31-ig 318 fő került nevesítésre, ezen dolgo­zók közül 181 fő munkaviszo­nya szűnt meg rendes felmon­dással. Időközben néhányan közös megegyezéssel távoztak a vállalattól. — A támogatáscsökkentés mindenképpen a vállalat át­szervezésével jár együtt. Négy üzemet (Tiszalök, Tiszakere- cseny, Mátyus, Nyírbátor) jú­Harasztosi Pál felvétele lius 30-ával bezártunk, eszkö­zeiket, termelésüket a megma­radó üzemekbe koncentráltuk. A további átszervezéseket, lét­számleépítéseket a születendő jogszabály által biztosított le­hetőségek fogják meghatároz­ni. Ma ezek előírásait még nem ismerjük, a minisztériumi egyeztetések e témakörben még folytatódnak. Felkésiültek — A tervezet alapján az ez évi működtetéshez előirányzott támogatás mintegy 70-75%-át vehetnénk igénybe. Ez feltét­lenül indokolttá teszi a terme­lés gazdaságossá tételét, a lét­szám hatékonyabb foglalkoz­tatását, a többműszakos mun­karend bevezetését. A célszer­vezetek működésére kedve­zőtlen hatású jogszabálymó­dosítás március óta várható volt, ezért igyekeztünk felké­szülni minden lehetséges meg­oldással a vállalat stabilitásá­nak megőrzésére — foglalta össze a vezérigazgató-helyet­tes. Kulcsár Attila tárcája Főzőtanfolyam égen a nagylány az anyja mellett tanult A. V meg főzni. Ma a tv fő­zőtanfolyama és a szakács- könyvek adnak útmutatást a kezdő háziasszonyoknak. Napjaink ifjú asszonyai azon­ban annyira laikusak, hogy el­ső alkalommal ölbe véve kell átemelni a konyha küszöbén, hogy hasra ne essenek, szem­be kell állítani őket a gáztűz­hellyel, hogy tudják melyik az, és csak azután reménykedhe­tünk az ebéd elkészültében. A tv főzőtanfolyama nem a kez­dőknek készül. Pedig a főzni tudás nem az áfonyás őzge­rincnél kezdődik. Kezdjük tehát a legelején. Hagymás rántotta két sze­mélyre. Hozzávalók a sza­kácskönyv szerint: 4 tojás, 4 dekagramm zsír, 1 fej hagy­ma, só, paprika. Haladók­nak. Kezdőknek továbbá: gáztűzhely, gáz, gyufa, ser­penyő, konyhaasztal, kés, vá­gódeszka, pohár, szűrő, hű­tőszekrény, Irix, géz, sebta­pasz, olló, csapvíz, seprű, la­pát, felmosórongy, szemetes- pitli. Amelyikkel szembenállunk tehát a gáztűzhely, mellette van a konyhakredenc. Innen kivesszük a nyeles lábast —, ezt hívják úgy, hogy serpe­nyő. A másik fehér láda a hűtőszekrény. Abban talál­ható a zsír, az a szürkésfehér, a tojás az ajtajában kiképzett tartóban, a hagyma az alsó rekeszekben. Ezeket a nyersanyagokat készítsük ki a konyhaasztal­ra. Amikor az egyik tojás le­gurul, seperjük össze, a konyhát mossuk fel, mert a tojásos padló balesetet okoz­hat. A megmaradt három to­jást törjük fel a pohár pere­mén, az egyik fele a pohárba csúszik, a másik az asztalra loccsan. Ezt tenyérrel belese­perjük az asztal szélén a po­hárba. Aztán halásszuk ki a kezünkkel a sárgája közül a fehérjét, vagyis a tojáshéja­kat, és tegyük a szemetes­edénybe, amelyik jó, ha láb­bal nyitható fedelű. A fej hagymát tisztítsuk meg, és vágjuk apróra. Ha néha kiugrik a kés alól, mos­suk meg, és aprítsuk tovább. Ha véletlenül belevágjuk a kezünket is, sérült ujjainkat szorítsuk egymáshoz, így ke­vésbé vérzenek. A végén mossuk át a hagymát szűrő­ben a csap alatt, hogy kifehé- redjen. Ha könnyezik a sze­münk, öblítsük azt is ki, ha van otthon jól záródó búvár- szemüveg, használjuk mun­kavédelmi eszközként a hagyma szeletelésénél. Vége­zetül lássuk el ujjainkat géz­zel, vízálló sebtapasszal. Amikor az alapanyagokat előkészítettük, kapcsoljuk be a gáztűzhelyt. Nyomjuk meg az egyik gombot és a fellob- bantott gyufa lángját tartsuk a gázrózsa felé. Ha jó gom­bot nyomtunk meg, a gáz ki­gyullad, ha nem —, a gyufa a körmünkre ég. Rohanás a csaphoz, hidegvíz, — és pró­báljuk a másik rózsát meg­gyújtani. Ha az eredmény ugyanaz, harmadszorra már nagyon vigyázzunk, mert addig annyi gáz kifolyik a kinyitogatott csapból, hogy egy gyufa lángjától levegőbe repülhető konyha, és az ebéd nem lesz időre kész. Ha ezt megúsztuk, jöhet a serpenyő. Tegyük fel a tűz­helyre, és tegyünk bele 4 de­ka zsírt. Ezt a kilós zsírkocka kubatúrájából aránypárral lehet kiszámítani, ha nincs kéznél mérleg, — vágjunk le egy darabot belőle, és a ki­sebbiket tegyük a serpenyő­be. A forró zsírba szórjuk bele a hagymát, és üvegesre fony- nyasszuk. Amikor a zsír a ke­zünkre freccsen, jajgassunk, eresszünk rá hidegvizet, fúj­juk be Irixel. Eközben a hagyma odaég, és tehetjük rá a tojásokat. Az elhabart tojá­sokat, szokás szerint megsóz­zuk és folyamatos kavarga- tással ízlés szerint lágyra vagy keményre sütjük. Lágy tojás kezdőknek nem szokott sikerülni, a kemény meg nem jön ki a serpenyőből. A tetejét pirospaprikával vagy míniummal hint­sük meg és a serpenyőt magunk elé téve az asztalra— életünk párjára is gondolva, —próbáljukmegfőztünket el­fogyasztani. Ez a recept nem­csak kezdő háziasszonyoknak ad tanácsot, hanem idősödő elhagyott férjeknek is, akik először próbálkoznak elkészí­teni szerény ebédjüket. Védőburok nélkül Páll Géza zután védőburok nél­kül kell élnünk. Illú­ziónak bizonyult a mindenkiről egyformán gondoskodó állam eszmé­je, amelynek eddigi ismere­teink szerint az is a szerep­köréhez tartozna, hogy szí­vén viselje az egyének, az ál­lampolgárok boldogulását. Valójában a szemünk előtt foszlik szerte a korábbi vé­dőburok, amely, ha szerény mértékben is, de munkát, megélhetést, gyógyulási, ta­nulási, lakhatási és egyéb szükséges lehetőségeket te­remtett az állampolgárok­nak. Ma már ez a múlté, a saját lábára kell állnia min­denkinek, s magára vessen, ha nem bírja a versengést. Már a fizetett szabadságot is megcsorbították, nem sza­bad betegnek lenni, sőt a fo­gunk se fájhat, mert nagyon megbánhatjuk. Az időseb­bek még emlékezhetnek ar­ra az időszakra, amikor a nálunk gazdagabb, nyugati országokból, főként a szom­szédos Ausztriából hozzánk jártak a sógorok a fogukat rendbe tetetni, mert ez lénye­gesen olcsóbb volt, mint ná­luk. Az itt élőknek pedig in­gyenes. A mostanában elvett sok ingyenes állami juttatás azért fáj többszörösen, mert már megvolt, létezett. Ha nem lett volna, mint egy sor nyugati országban ma sincs, nem fájna ennyire. Olyasmi állapot és érzés ez, mint amiről az egyik szülő beszélt a minap, aki évekig segítette a felnőtt gyermekét havi két-három ezer forinttal, mert az nem tudott elhelyezkedni. Ami­kor viszont a szülő is nehe­zebb helyzetbe került, s már nem tudott tovább segíteni a gyermekének, nagyon zokon esett a megvonás. Mindenkinek panaszkodott: már nem kapja a járandó­ságát, talán már nem szere­tik annyira a szülei, mint korábban. Nem tudom, így vagyunk- e ezzel állami, társadalmi méretekben is. Talán már nem vagyunk olyan jók az államnak, mi állampolgá­rok, mint korábban, s a gé­pezet kormányosai úgy vé­lik, boldoguljon mindenki, ahogyan tud. Hirtelen puk­kant szét a védőburok, s még nemigen tudtuk meg­emészteni, hogy mostohák lettünk. Szöveg nélkül Ferter János rajza Kommentár Zavartalanul Nyéki Zsolt ■j» -j ehéz idők járnak az almára alapozó L V vállalkozóra, legyen kistermelő, forgalmazó vagy éppen feldolgozó, a termés mennyiségétől füg­getlenül minden évben árhá­ború robban ki a termékpá­lya előbb említett szereplői között. Ez az eltérő megközelítés­re vezethető vissza, a ter­mesztő kiindulási pontja az: adott a talaj minősége, a táp­anyagutánpótlás és az átla­gos növényvédelem költsé­ge, a fuvardíj, így ha csak az önköltségét veszi alapul, egy kilogramm alma neki ennyi vagy annyi forintba kerül. Nyilván legalább ennyit sze­retne is érte kapni, na és per­sze némi haszonban is bízik, ha már egész évben dolgo­zott a kertben. De az árak alakulására az is hatással van, hogy az étkezési almát mennyiért veszik meg itthon vagy a tőlünk keletre fekvő országokban, mennyit fizet­nek a sűrítményért a világ­piacon, s a forgalmazó (a feldolgozás és a szállítás költségeit ismerve) ebből számolja vissza, mennyit ad­hat még az alma kilogramm­jáért. A két elképzelés ritkán ta­lálkozik, s adott a kérdés: mit lehet ilyenkor tenni? Egyet tudomásul kell venni mindenkinek: a kellemes íze, savtartalma révén bár­mennyire is kedvelt a ma­gyar sűrítmény olyan kis tételben van jelen a világpi­acon, hogy az ott kialakuló árakat nem befolyásolhat­ja. Súlyos elmaradásaink vannak viszont a termelés szerkezetében, ahol lehet, sürgősen kell is változtatni. Mert az önköltséget csök­kenti a termőképesebb ta­laj, a csökkentett számú, de hatékonyabb növényvéde­lem, az eladható fajta. Az már nem jó dolog, ha az agrártárcának kell bea­vatkoznia, mely a piaci za­var, értékesítési nehézségek áthidalására ad támoga­tást, ahogy azt tette két évvel ezelőtt az 5 plusz 3 forintos rendszerrel. Idén azonban az értékesítéssel nem lesz probléma, vagyis nincs piaci zavar, tehát ilyen címen nem is kérhető központi támogatás. De az is tény, ott nem is lesz egy­hamar zavar, ahol szép las­san megszűnik a piac. X HMH k; r* T* i ii 4§|i

Next

/
Oldalképek
Tartalom