Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-29 / 203. szám

CSUPA ERDEKES 1995. augusztus 29., kedd Iráni biobomba, orosz segítséggel London (MTI) — Irán ro­hamléptekkel halad a bio­lógiai fegyver kifejlesztése felé, mégpedig hathatós orosz segítséggel — írja legfrissebb számában a The Sunday Times. A vezető brit lap nyugati hírszerzési forrásokra hi­vatkozó cikkéből kiderül: az iszlám állam a fejlesztési program révén máris olyan hadikapacitás birtokába ju­tott, hogy kérdésessé vált a Közel-Kelet eddigi katonai egyensúlya. Az iráni bakteriológiai fegyverkutatások közép­pontjában új pestistörzsek és egyéb olyan kórokozók kifejlesztése áll, amelyek bevetése a hadszíntéri atomfegyverek hatásának megfelelő katasztrófát okozhat — olvasható a The Sunday Times értesülésé­ben. A brit lap véleménye sze­rint mindez különösen Te­herán és a nemzetközi ter­rorizmus kapcsolatainak is­meretében tűnik riasztó fej­leménynek, amire nem árt időben odafigyelni a nagy­hatalmaknak. Az iráni hadvezetés már tíz éve dolgozik a titkos bi- ofegyverprogramon, két éve azonban élvonalbeli orosz szakemberek is be­kapcsolódtak a munkála­tokba, és a fejlesztés sikere­iről mostanában szerzett tu­domást a nyugati felderítés hálózata. A brit lapban idézett hír­szerzési illetékesek egyike szerint a teheráni rezsim „igen jó munkát végzett az orosz szakértők megkör­nyékezésével: a legjobba­kat sikerült összetoboroz­nia". A nyugati felderítő szol­gálatok nem bizonyosak abban, hogy az orosz rész­vétel az ördögi programban Moszkva hivatalos támoga­tásával történik-e. Lehetsé­ges, hogy az orosz hadsereg mindenre elszánt elemei sa­ját szakállukra cseleksze­nek, sőt, az is elképzelhető, hogy az orosz szervezett bűnözés közvetíti ki a Te­herán által felbérelt tudóso­kat — idéz hírszerzési véle­ményeket a The Sunday Ti­mes. Csak annyi vehető biz­tosra, hogy az oroszok be­kapcsolódása óta a fejlesz­tés hétmérföldes léptekkel halad előre — mondta a brit lapnak az egyik megszólal­tatott nyugati szakértő, aki szerint ezzel Irán sok-sok évnyi kutatást takarított meg, s szinte az alapoktól jutott el egyetlen ugrással a termelés küszöbéig. Washington, miután Oroszországot sikertelenül próbálta rászorítani a bio- fegyverprogramok feladá­sára, most lázasan kutatja, miképp kényszerítheti Iránt a fejlesztés leállítására. A teheráni rezsimet körülve­vő elszigeteltség fala azon­ban olyan vastag, hogy vaj­mi kevés az esélye bármi­lyen külső ráhatás sikeré­nek — írja a The Sunday Times elemzése. Az atom-lobby mozgósít Budapest (MTI-Panoráma) — Húsz hónapja tárgyal Genfben a Leszerelési Bi­zottság a teljes atomcsend­ről, a kedvezően fogadott ausztrál javaslat megfogal­mazása szerint az atomfegy­verkísérletek és minden egyéb nukleáris robbantás átfogó tilalmáról. Az öt „deklarált” atomhatalom közül három — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország — kész 1996 után elfogadni a nukleáris rob­bantások tilalmát. Az Egyesült Államok, bizonyos nukleáris eszközeinek működésképte­lenné válása esetére szeretné a maga számára biztosítani a szerződés felmondásának le­hetőségét, „legfőbb nemzeti érdekekre” való hivatkozással. Franciaország Kínával egye­temben sürgős, zárás előtti „nyereségbiztosító” kísérlet­sorozaton fáradozik. Oroszország szívesen foly­tatna minimális hatóerejű nuk­leáris kísérleteket, míg Kína a polgári rendeltetésű atomrob­bantások betiltását szeretné el­kerülni. Hirosima és Nagasza- ki 50. évfordulója nemcsak négyszáz energetikai atomerő­művet talált Földünkön, ha­nem atomfegyverek tízezreit a szárazföldeken és tengereken, valamint olyan fanatikus ra­gaszkodást az atomarzenál­hoz. amilyent a hidegháborús korszak csak a kezdet kezde­tén mutatott. Senkinek nem ment el az ét­vágya az atomfegyverkezéstől — sokaknak megjött —, s a kétpólusú világ letűnte után is megmaradt mind a megelőző első, mind a megtorló második atomcsapás koncepciója. Az „ötök” az atomsorompó-szer- ződés hatályának határidőhöz nem kötött meghosszabbításá­val megőrizni vélték monopó­liumukat, s úgy számolnak, hogy ha világszerte tilos lesz az atomrobbantás, igen való­színűtlen új teljesértékű atom­hatalmak megjelenése. Az 1963-as moszkvai atom- csend-szerződés minden eré­nye ellenére bizalmatlanság­ból lett részleges. A Nyugat azt mondta, hogy mivel a föld alatti robbantásokat nem tudja maradéktalanul ellenőrizni, s a Szovjetuniót nem tudná ilyen szerződésszegésen tette érni, inkább maradjanak ki a tila­lomból a földalatti robbantá­sok, ha azok mellékhatásai nem terjednek túl a nemzeti határokon. Moszkva azzal vádolta a Nyugatot, hogy nem képes le­mondani az atomstratégiáról, az atomkísérletekről, ezért el­lenőrzési nehézségekre hivat­kozva biztosítja magának leg­alább a föld alatti kísérletek folytatásának és ezzel az atomfegyver tök'életesítésének lehetőségét. Utolsó légköri atomfegy­ver-kísérletét Nagy-Britannia 1958. szeptember 23-án, a Szovjetunó 1962. december 25-én, az Egyesült Államok 1963. június 9-én, Franciaor­szág 1974. szeptember 15-én, Kína 1980. október 16-án vé­gezte. Jóllehet Franciaország és Kína nem csatlakozott az 1963-as részleges atomcsend- szerződéshez, nemzetközi nyomásra egyoldalúan be­szüntették légköri atomkísér­leteiket. Meg kell mondani, hogy a föld alatti robbantások­ra való áttérés százezredére csökkentette a kísérletek ra­dioaktív következményeit. A teljes atomcsend temati­kája mindenekelőtt az általá­nos atomleszerelés, az atom­fegyverektől mentes világ kér­déskörével függ össze. Teller Ede ez év tavaszán úgy nyilat­kozott a magyar sajtónak, hogy ha a mostani atomhatal­mak teljesen leszerelnék arze­náljukat, a veszély csak nőne, mások ugyanis azonnal meg­csinálnák a maguk nukleáris fegyverét. Az egyszer már megszerzett tudást nem lehet meg nem tör­téntté tenni. „Atomfegyver azért kell, mert már van, és nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne... Nincs még egy olyan fegyver a történelem­ben, amelyet ilyen keveset ve­zetettek be, mégis megnyertek vele — világháború nélkül — egy öt évtizedes konfrontáci­ót.” Elidegenedett szomszédok Nyugdíj Varsó (MTI) — A lengyelek többsége elégedetlen az or­szágban működő nyugdíjrend­szerrel — derül ki a CBOS-in- tézet felméréséből. A tanul­mány szerint a megkérdezet­tek 67 százaléka rossznak tart­ja a jelenlegi szisztémát, ellen­kező véleményt csupán a vá­laszadók 10 százaléka kép­viselt. Minden harmadik em­ber úgy vélte, hogy a nyugdíj mindenkit megillet, aki elérte a megállapított korhatárt, füg­getlenül attól, hogy korábban dolgozott-e. HIRDETÉS TÁJÉKOZTATÓ A JELENLEGI ÉS LEENDŐ NISSAN-TULAJDONOSOK RÉSZÉRE A Nissan gépkocsik kizárólagos importőre, a SUMMIT MOTORS HUNGARY Rt. örömmel értesíti Önöket, hogy az alábbiakban felsorolt hivatalos Nissan-kereskedők és szervizek hálózata megújult rendszer­ben várja partnereit rendkívül kedvező gépjárműajánlataival, garanciális és garancián túli javítási szolgáltatásaival. 1995. szeptember 4-e és 18-a között bármilyen típusú Nissan gép­kocsiját térítésmentesen bevizsgáljuk, és a szükséges javítások munkadíjából 50% kedvezményt biztosítunk. Forduljon hozzánk bizalommal! A Nissan hivatalos márkakereskedői és szervizhálózata: Békéscsaba Miskolc Körös-Q1 Kft. 66/449-934 Niscar Kft. 46/355-833 Budapest Nyíregyháza Autó-Néró 2 Kft. 1/202-3455 NISS-SUN Bt. 42/411-275 Nissan Koko Kft. 1 /285-5078 Pécs Nissan Rapid Kft. 1/168-6075 South-Car Kft. 72/215-970 ESG Kft. (csak szerviz) 1/135-5922 Szeged Spirál Autó Rt. (csak szerviz) 1/269-8822 GemmaxKft. 62/474-433 Debrecen Székesfehérvár OMPKft. 52/414-177 AutóAngyalfi 22/304-652 Győr Szolnok Vektor-Autó Kft. 96/319-853 Omtec Kft. 56/423-530 Kaposvár Szombathely Publicity Bt. 82/416-111 Kő + Fa Bt. 94/310-070 Kecskemét Elit Motors Kft. 76/480-592 Kizárólagos importőr: Summit Motors Hungary Rt. Az igazi megoldás Budapest (MTI-Panoráma) — Aki nyaranta Bécsben, Salzburgban vagy a Wörthi- tónál jár, már-már azt hiheti, hogy Németországba tévedt: az autók rendszámai és a fülét megütő akcentusok egyértel­műen német túlsúlyra utalnak. Ezt erősíti meg a statisztika is, amely szerint a németek leg­kedveltebb külföldi úti célja a szomszédos Ausztria. (A né­met kancellár, Helmut Kohl maga is évtizedek óta a Wolf- gangssee partján tölti nyári szabadságát.) Csaknem 15 000 német nyugdíjaslakást vagy házat vá­sárolt Ausztriában, hogy itt él­je le élete alkonyát. Ezzel — az Egyesült Államok és Izrael mögött — Ausztria a harma­dik legvonzóbb lakóhely né­met nyugdíjasok számára. Ez voltaképpen nagyon is kézenfekvő: Ausztria közel van, idegen nyelv ismerete nélkül is boldogulnak a néme­tek, kemény márkájuk révén itt is szívesen látják őket. Vagy mégsem annyira? Egy felmérés szerint az osztrákok „kispolgárnak tartják a pénzé­vel hencegő, hangos és tolako­dó viselkedésével feltűnést keltő” német turistát. A lap­pangó ellenérzést erősítette meg, hogy az idei, meglehető­sen lanyha turistaszezon köze­pén ismételte meg az osztrák televízió a „Piefke Saga” című 1991-es sorozatot (A Piefke a németek gúnyneve Ausztriá­ban). Ez kendőzetlenül meg­erősíti a németekkel szemben Ausztriában élő összes előíté­letet. Ezzel párhuzamosan az osztrák lapok címlapon har­sogták a hírt, miszerint a né­met autógyárak megtiltották olaszországi képviseleteiknek, hogy az ott olcsóbb autótípu­sokat osztrákoknak is értéke­sítsék. A televízió terjedelmes riportban számolt be arról, mi­ként teszi tönkre az olcsó né­met húsimport osztrák parasz­tok százait. Mindez tovább szította a németellenes értel­meket az alpesi országban. — Az osztrákoknak a néme­tekhez fűződő viszonyát egy­szerre jellemzi a kisebbségi ér­zés és a nagyképűség. Előbbi­nek oka a németek nyomasztó számbeli fölénye, utóbbi pedig az 1918-ban megszűnt Nagy- Ausztria hagyományaiban gyökerezik — állítja Reinold Knoll, a bécsi egyetem szoci- lógia tanszékének munkatársa. Az osztrákok, akik mind a gazdaság, mind az idegenfor­galom terén erősen függnek a „nagy szomszédtól”, kétértel­mű lakájviszonyban vannak a németekkel. „Hajbókolnak a márka előtt, ám boldogok, ha a német nyaralók végre haza­utaznak. Az osztrákok hálátla­nok azokkal szemben, akiknek voltaképpen hálával tartoz­nak” — véli Knoll. A történészek másként lát­ják a dolgot. Szerintük Auszt­ria és a porosz hegemónia alat­ti Németország XIX. századi szétválása nyomán az alpesi köztársaság lakosai kizárólag a németektől való éles elhatá­rolódás révén voltak képesek létrehozni saját identitásukat. Főleg a sportban érhető ez tetten. Az osztrák sajtó nem győzi hangsúlyozni, hogy a te­niszezők világranglistáján Thomas Muster immár meg­előzi a német Boris Beckert. A lapok szinte gyászban voltak, amikor egy Forma-1-es futa­mon Michael Schumacher ki­szorította az osztrák Gerhard Bergen. Az sem igazán tetszik az osztrákoknak, hogy a Bécs­ben zajló úszó EB legnagyobb sztárja éppen a német Franzis­ka van Almsick. Van (még) Morrison ünnepel Budapest (MTI-Panoráma) — Az angolszász „nagy” ze­nészgeneráció tagjai „koro­sodnak”: az idén volt 50 Eric Clapton, s már túl van ezen a koron a napokban Budapesten is megcsodált Mick Jagger vagy az Animals vezéregyéni­sége, Eric Burdon. (O is elég sűrűn fordult elő nálunk.) Az ír Van Morrison (Belfastban született, George Ivan Morri­son néven) augusztus utolsó napján ünnepel. Ä rhytm and blues vonzotta igen fiatal korától: megtanult szaxofonozni, majd gitározni és szájharmonikán is játszani, nem is akárhogyan. A „na­gyok” mellett nőtt legendává előbb 1963-1966 között a Them vezéregyéniségeként, majd az évtized végétől szóló­ban. Hamar kilépett a vezető együttesek árnyékából, bár eleinte a kevésbé vájtfülűek a Rolling Stonesszal, az Ani- malsszel és a Pretty Thingsz- szel keverték őket. (Blueshoz kötődő gyökereik kétségtele­nül közösek voltak). A Them — magyarul Őket — elneve­zés talán figyelemfelkeltő: Őket is figyeljék rockrajon­gók, s ne csak a nagyágyúkat... A figyelemre kétségkívül rá­szolgáltak: a Gloria „korsza­kos" jelentőségű volt, s mel­lette jó tucatnyi „listás” száma volt Morrisonéknak: a Mystic Eyes, az If You and I Could be as Two, a Here Comes The Night jó hírverés volt. Aho­gyan a Glóriát feldolgozta és sikerrel játszotta Jimi Hendrix és a Doors, úgy a Them is szí­vesen kölcsönzött. Bob Dylan dala, az Itís All Over Now Ba­by Blue, vagy az 1 Put a Spell on You és a Baby Please Do­nit Go című blues-szerzemé- nyek beépültek repertoárjuk­ba. A Them mégis kevés le­mezt adott ki. Az Angry Yo­ung Them és a Them Again megjelenése után az együttes feloszlott, csak válogatások őrizték emléküket. Van Morrison szólókarrierje éveiben megőrizte és megújí­totta önmagát. Ez a korszak tulajdonképpen nem is első szólólemezével, az 1967-ben megjelent Blowin Your Mind­dal kezdődött, hanem sokkal inkább a másodikkal az Astral Weekkel. A rockszakiroda- lom egyik legsűrűbben emle­getett albumát elég nehéz „be­skatulyázni”: a rock, a blues és az ősi ír-kelta hagyományok nyomai egyaránt fellelhetőek az 1968-as albumon. Jól sike­rült lemez volt még az 1970-es Moondance, az egy évvel ké­sőbbi Tupelo Honey is. Igazi zenei csemege a belfasti Ope­rában készült 1984-es koncert­felvétele. Az 1991-es Hymns To The Silence, valamint az 1993-as Too Long In Exile — a Glóriával — szintén a tartó­san magas színvonalon dolgo­zó Morrison jól sikerült darab­jai közé tartozik. A hazai rockszínpadokat ed­dig elkerülte Morrison, de po­cakos alakja feltűnt a Band együttes 1976-os búcsúkon- certjén, s a róla készült The Last Waltz című filmet Ma­gyarországon is vetítették a rockrajongók nagy örömére. i V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom